A termésről pedig akkor lehet nyilatkozni, amikor mindenütt végeztek a betakarítással, és kiderül, hogy menynyi volt a víznyomás miatt kiesett terület, a felszedhetetlen, értéktelen, kieső gumómennyiség. Az áruburgonya-termőterületről csak annyit tudni, hogy az minden évben kevesebb. Nincs megbízható adat, mert az MVH állítása szerint nem rendelkeznek ennek elkészítéséhez megfelelő programmal - így a KSH is csak becsülni tud -, a Terméktanács (TT.) pedig nem foglalkozik összegzéssel, szintén csak becsül. Országosan vélhetően 27-28.000 ha-ra zsugorodott a burgonya vetésterülete.

Felszámolni a szakmai rendetlenséget

A szerény területen folyó vetőgumó-előállítás felveti azt a kérdést, hogy akkor miből ültetnek az imént becsült területen az árutermelők jó minőségű, államilag ellenőrzött, fémzárolt vetőgumót a következő tavaszon? Óhatatlanul a "fekete" szaporítások kérdése kerül a szakma látókörébe, és ami még rosszabb verzió, az ún. "vető méretű" - genetikailag értéktelen, csak morfológiai jegyeiben mutatós - burgonya vetőgumóként történő értékesítése. Ez már elfogadható fejtegetés lehet arra nézve, hogy miért szorul az ország egyre gyakrabban étkezési burgonya behozatalra, miért jellemzi állandó spekuláció a burgonyapiacot, és miért nem találja meg a magyar burgonyatermelő a számítását az egyébként igencsak nagy invesztíciót igénylő ágazatban. Az évszázados burgonyatermesztési hagyományokkal rendelkező Zircen a Bakony-Agro Kft. ügyvezetője, Léber Ferenc állt készségesen lapunk rendelkezésére, hogy a hazai burgonyatermesztés neuralgikus kérdéseiről beszélgessünk. Stílusosan úgy kezdhetnénk, hogy már Zircen - a több szempontból is ideálisnak mondott 450 m magasságban lévő fennsíkon - is fogy a vetésterület, hiszen az elmúlt évi 300 ha-ral szemben az idén csak 200 ha-t ültettek - amiből 40 ha szaporítás - a 3500 ha-on gazdálkodó, jól prosperáló üzemben. Az ipari célra - a Chio chips gyártáshoz - termelt burgonyából így a múlt évi 3000 t helyett csak 2000 t-t vállaltak. Az okok pedig nem a termelői szándékban, sokkal inkább a szabályzókban, a közgazdasági környezeti hatásokban, az ellenőrzés gyengülő rendszerében és az irányított piaci mechanizmusokban keresendők. Az agrárstratégia hosszú évek óta tartó hiánya tehát a burgonyaágazatot is erodálja. Vajon felmérte-e valaki azt, hogy az ágazat teljes leépülése esetén mennyibe kerül majd a visszakapaszkodás az európai élvonalhoz?

A költségek csak növekednek...

Az input anyagok árainak permanens növekedése évek óta zajlik, amiből most természetesen a gázolaj ára körüli káosz a legnagyobb. Nyomában a növényvédőszer-, a műtrágya-, az alkatrész-, stb. -árak is kúsznak felfelé, ugyanakkor a bevételi oldalon a termék ára ezt a trendet nem követi, miközben a minőség iránti igény - különösen az ipari burgonya esetében - egyre magasabb. Mind kevesebb nyereséget lehet realizálni, különösen akkor, ha még szélsőséges időjárási körülmények is nehezítik a munkát, csökkentik a termés mennyiségét, megzavarják a minőséget. Zircen a vetőgumó-szaporítás - ami kizárólag piaci értékesítésre megy - költsége eléri az 1,1-1,15 millió Ft/ha-t. Az ipari célú burgonya-előállítás - aminek költsége magasabb, mint az étkezési célúé - 800.000 Ft/ha körül van. A chips alapanyag keményítő- és szárazanyag-tartalma mintegy 30%-kal magasabb, a gumó sérülékenyebb, ennél fogva a gépi betakaríthatóság - a minőség megtartása érdekében - lényegesen nehezebb. A "kocsira rakós" többsoros gépekkel ipari célú burgonyát ma már nem lehet jó minőségben betakarítani. A cél érdekében tehát speciális, egysoros Grimme gépekre van szükség, s ezek beszerzése, működtetése természetesen szintén alaposan megnöveli a termelés költségeit. A lényeg, hogy a legkevesebbet "essen" a burgonya a betakarítás és manipulálás folyamán - akkor is jobbára csak gördüljön vagy csússzon -, mert így érhető el, hogy a feldolgozónál nem jelentkezik a mechanikus sérülésből eredő szürkefoltosság.

Sok csapadék a tenyészidőszak második felében...

A hazai vetőgumó-forgalmazás ellenőrzési rendszere, a hatóságok - OMMI, Fogyasztóvédelmi Felügyelőség, stb. - elnéző magatartása következtében meglehetősen laza, hiszen alapvetően nem akadályozza meg az évtizedek óta szabálytalan gyakorlatot. Nincs rend, a zavarosban bárki kereskedhet a szabályok megszegésével.

Emellett természetesen igen nagymértékben közrejátszanak növény-egészségügyi - karantén - problémák is, a hazai szaporítóanyag-előállítás és árutermelés területén. Az idei évben pedig - minden egyéb állítás ellenére - igenis, vannak minőségi problémák országszerte a burgonyával, hiszen a rossz eloszlású és helyenként nagy mennyiségű csapadék tönkretette az állományok egy részét. Amíg Zircen 460 mm-t regisztráltak júliustól szeptember elejéig, addig Dunaegyháza térségében 160 mm hullott - ami ideálisnak nevezhető, ugyanakkor megtévesztő lehet az országos helyzetkép kialakításánál - mondja Léber Ferenc. Az időjárás tehát komoly gondokat okozott azzal, hogy levegőtlenek lettek a bakhátak, szerkezetüket a csapóesők rombolták, s megjelent a fitoftóra, majd később az erwiniás nedves rothadás is a gumókon. Egyszerűen nem volt mód a szártalanításra, mert nem lehetett a földekre rámenni. Három nap elegendő volt a fitoftóra teljes lombkártételéhez, s ekkor még az ipari célú burgonyák nem voltak "készen". Ahol a talajviszonyok először engedték a szárzúzást, ott kisebb gumó-fitoftóra volt fellelhető. Ahol később történt meg a szártalanítás, ott a bemosódás miatt már jóval nagyobb kár keletkezett, aminek mértéke 15-25%-ra tehető. Vélhetően országosan is hasonló lehet az átlagos kárérték, ami egyes helyeken a víznyomás miatt kialakult élettani okokra, máshol a gyors lefolyású növénybetegségekre vezethető viszsza. A zircihez hasonló gondok voltak a Hajdúságban, Bács-Kiskun megye lefolyástalan területein is, ott ezért szökött fel már most különösen a burgonya ára. A Duna mentén és a Szigetközben talán a kavicsos altalajok vízelszívó hatása nem engedte a pangó vizek kialakulását, ezért ezekben a térségekben talán valamivel szerencsésebben alakult a helyzet.

Rendszerszemlélet nélkül nem megy...

A magyar burgonyatermesztés szempontjából kedvezőtlen jelenség a globális felmelegedés, amely mindinkább északabbra tolja ki a termelési övezet határait. Ennek ellenére Magyarországon ma még kötelezően elő kell/kellene állítani legalább az ország szükségleteit, mennyiségben és minőségben - mondja meggyőződéssel Léber Ferenc, aki szerint teljesen szükségtelen az import ilyen arányú behozatala, annak összes veszélyeivel és minőségi hibáival együtt. Sajnos, megosztottság tapasztalható burgonyafronton a termelői szférában is, szemben a régi időszakkal, amikor még termelési rendszerek - Georgikon, Solanum - koordinálták a munkát. Ma is rendszerszemléletre lenne szükség, aminek mentén ésszerűen lehetne szervezni a szaporítást, "belőni" a termelés mennyiségi méreteit, és garantálni a minőséget. Ma a TT. sem áll a helyzet magaslatán, nem tart kellő fegyelmet, nem tárja fel a szaporításban köztudottan előforduló szabálytalanságokat. A terméktanácsi tagság ráhatása a burgonyaszaporításra és árutermelésre csekély, érdekképviseleti munkája is sok kívánnivalót hagy maga után. Nincs kohéziós szerepe, gyakran tűnik úgy, hogy mindenki öncélúan, saját üzleti érdekeinek megfelelően cselekszik, ami rövidlátó szakmai magatartásra vall, a magyar burgonyaágazat jövője szempontjából pedig kifejezetten káros.

Belsőpiac-védelemmel a silány import ellen

Ezzel szemben jön az import burgonya, amiből két kamion mennyiség is sok, mert megzavarja a piacot, megbontja az ártrendet. Az EU öt legnagyobb burgonyatermelő országában 80%-ban szerződéses termelés folyik, megfelelő piaci háttérrel. A 20% pedig kockáztat, és szabad piacra termel, amely mennyiség még kiegészül a "szerződésesek" többlettermésével. Ez az árualap már ún. "szennyezőanyag" az uniós piacon, amit mielőbb - akár mélyen ár alatt - el kell adniuk. Ennek egy része Magyarországon és az új belépő országokban landol, az áruházláncokon keresztül, bomlasztva a belső piacot. A nyomon követhetőség kérdéses, az áru pontos eredete gyakran ismeretlen, idehaza csomagolják és a feliratozás - ha van is - semmilyen konkrét információt nem tartalmaz. A magyar burgonyatermelők jogosan várnák el a szigorú hazai piacvédelmet - pl. Ausztria azonnal leállítja az importot, ahogy megjelenik a hazai termés -, hiszen a saját burgonyának prioritást kellene élvezni a belföldi piacon. Az ok-okozati összefüggést helyre kellene állítani, mert ha van korrekt piacvédelem, akkor tisztességes árakat lehet érvényesíteni, akkor termel a magyar termelő! Ha nincs - ahogyan ezt tapasztalni -, abban az esetben teljesen visszaszorul a termelés, és eláraszt mindent az egyre silányabb ellenőrizetlen import. A vesztes pedig a gyanútlan és tájékozatlan fogyasztó, aki lehet, hogy a megszokott helyen nem tud kétszer egymás után ugyanabból a fajtából és minőségből vásárolni.

Európában sem jó a termés

Az EU nagy burgonyatermelő tagállamai - az ún. "ötök" - termelési önmérséklésben állapodtak meg a termőterület 5%-os csökkentése mértékéig, Belgium kivételével, aki ezt csak 3,5%-ig teljesítette. A tavasz nem volt kedvező a francia, belga, holland, német területeken, mert csapadékos, hűvös idő volt, ami szerényebb termést sejtet. Ebből következik, hogy a burgonya felértékelődött, és az ára a korábbi 70 ?/t-ról 130 ?/t-ra emelkedett, ami átszámolva közel 34 Ft/kg-ot jelent. Ha ezt a magas energiaárak miatt megemelkedett fuvarköltséggel növeljük - hozzávetőlegesen 16-18 Ft/kg-mal -, akkor már a hazai burgonyaár is körvonalazódik, hiszen az uniós ár e tekintetben meghatározó. Persze, versenyhelyzet lesz, de a piaci szereplők egyelőre tapogatóznak. A korábban ringbe szállt lengyel áru valószínűleg idén nem jelenik meg, mert a terméskilátások szerényebbek, és a többi környező országban is érezni lehet a termésszinten a hatalmas esőzések pusztító hatását. Csehország néhány termőtáján mutatkozik nagy termés, azt azonban a német feldolgozóüzemek elviszik, csakúgy, mint a holland felesleget. Az európai burgonyatermés tehát nem jó, ami azt sejteti, hogy tavasszal burgonyaellátási nehézségek lehetnek a nagy burgonyafogyasztó országokban is. Magyarországon az egy főre jutó fogyasztás 60 kg-ra esett az évek folyamán. Ennek oka, hogy a félkész és késztermékeket a magyar átlagfogyasztó nem tudja megfizetni, és így ezek kínálata is mérsékeltebb. A hagyományos konyhai feldolgozás pedig munka- és időigényes, ami bizony nem motiváló tényező.

Hogy lehet megóvni a burgonyatermés állagát?

Étkezésiburgonya-fronton lesznek növényegészségügyi problémák - ez biztosan megjósolható -, különösen azokban a tárolókban, ahol nem automatizált a szellőztetés. A burgonya leszárítása és állandó szellőztetése az idei évben még hangsúlyosabban esik a latba, és persze a válogatás, a beteg vagy gyanús gumók eltávolítása is elengedhetetlen. Az idén a kieső menynyiség elérheti akár a 20%-ot is, amit először külön keszonban érdemes tárolni, de semmiképpen sem szabad kockáztatni azt, hogy elfertőzze a teljes mennyiséget. A korszerű tárházzal rendelkező gazdálkodók tehát beviszik a burgonyát, szellőztetik, átmanipulálják, és visszateszik a tárolóba. Ezután várnak - vélhetően érdemes is várni -, mert a piac keresni fogja a burgonyát, és később lényegesen jobb árat lehet elkérni a jó minőségű, egészséges áruért.

Ahol nincsenek meg ehhez a munkához a feltételek, ott nem véletlenül igyekeznek szabadulni a burgonyától. Ennek következtében az árak "szétszakadnak", mert ezeken a termelői helyeken felszedés után 30-33 Ft/kg körül volt az átadási ár. A túl sietős - pihentetés, válogatás nélküli - értékesítés súlyos következményekkel járhat. Az idei évben labilis a burgonya egészségi állapota, magas a szedéskori víztartalma, következésképpen mechanikus sérülések hatására gyorsan romlik, és rosszabbul tárolható.

Zircen a múlt évben senki, egyetlen kereskedő sem kérdezte meg, hogy van-e eladó "szabad" burgonya. Az idei évben "égnek a telefonvonalak", egyelőre hiába. Felelősen csak pihentetett és "beparásodott" burgonyát szabad eladni. Kiszámíthatatlan reakciói lehetnek a magas víztartalmú és még "nem kész" burgonyának, ami perek sorozatát indíthatja el az elhamarkodott üzletkötést követő hetekben - érvel a gyors értékesítés ellen Léber Ferenc. A TT. által is elfogadott 30 Ft/kg + 10%-os induló árat egyébként a szakember alacsonynak tartja, figyelembe véve a termelés idei körülményeit, ökonómiáját és a mennyiséget. A 40 Ft/kg feletti átadási ár látszik sokkal reálisabbnak, ez az európai ártrendeknek is jobban megfelel, amit az egyre erőteljesebb belföldi piaci mozgások is alátámasztani látszanak.

A burgonyatermelőnek pedig árbevételre - hovatovább nyereségre - van szüksége ahhoz, hogy jövőre is termelhessen. Csak ez a választása van - az előre menekülés -, hiszen hosszú éveken keresztül invesztált a burgonyatermesztésbe. A temérdek költséggel létrehozott infrastruktúrát pedig csak funkcionálisan lehet és kell is működtetni...