Egykedvűen játszottak a böjti szelek a csontszárazra szikkadt kukoricaszárakkal, amelyeken persze a csövek, ill. a szem víztartalma még mindig 20% körül mozgott, fajtától és érésidőtől függően. Igaz, nagyon kedvező volt az ősz - amit ki is kellett használni -, hosszú volt a "vénasszonyok nyara", és e késői időpontig a talaj menti fagyok is csak nyomokban jelentkeztek. Mindez nem jelentette azt, hogy a termelők nem álltak ugrásra készen, figyelve a meteorológiai jelentéseket. Mindenszentek ünnepe után indult a munka dandárja, hiszen tovább felelősen már aligha lehetett várni. A kivárás okaként mindenekelőtt a minél kisebb víztartalom elérését - ami költségmegtakarítást jelent - és a tárolási megoldások egyidejű keresését lehet kiemelni.

A fajtaválasztás és a betakarítás taktikai szempontjai

Érdekesen alakult az utóbbi években a kukorica-fajtaválasztás a termelők körében, hiszen a hatalmas hibridkínálatból mindenki egyre inkább azokat részesíti előnyben, amelyek nagy termőképességgel, megfelelő termésstabilitással, gyors vízleadó képességgel és következésképpen alacsony betakarításkori szemnedvességgel rendelkeznek. Vannak, akik hisznek a fajtatulajdonosok és a kereskedők ajánlásaiban, azonban még többen vannak azok, akik saját kísérleti tapasztalataikra, megfigyeléseikre hagyatkoznak. A kukoricahibrid genotípusának ismeretén túl egyre ismertebbé váltak a kukoricaszem vízvesztését befolyásoló agrotechnikai tényezők is. Ilyen egy adott hibrid esetében a vetésidő helyes megválasztása, a kijuttatott tápanyagok optimális menynyisége, aránya és kijuttatásuk módja, valamint, nem utolsósorban, az egyöntetű, gyors kelést elősegítő nedvességmegőrző minőségi talajművelés. Mind nagyobb szerephez jutnak a megdőlésnek ellenálló szilárd szárú fajták, amelyek az idei őszön kifejezetten a közvetett költségtakarékosság megvalósítását segítik, hiszen szinte már "télen" lehet betakarítani a víztartalmát "lábon" teljesen leadó kukoricát. Ez az egyik magyarázata az idei ráérős, késő őszi betakarítási munkálatoknak. Természetesen a fajták morfológiai jegyei is szerephez jutnak, hiszen a szem típusa, héjvastagsága, a csuhélevelek száma, azok habitusa és felnyíló jellege, valamint a bókoló cső kialakulása mind fontos szerepet tölt be a termés passzív vízvesztésében. A FAO 200-300-as fajták betakarítása már szinte mindenütt megtörtént október közepére, hiszen "készek" voltak a kukoricák úgy, hogy minimális szárítást igényeltek. A FAO 400-500 fajtacsoportra viszont igen kedvező volt az október, olyannyira, hogy még november elején is vontatottan indult meg a betakarításuk, a további vízleadás reményében. Október folyamán jellemzően ez utóbbi éréscsoport szemnedvességének vízleadása valóban igen jelenős mértékű volt. A betakarítás időpontjának további értelmes határokig történő késleltetésével használható ki igazán jól a nagyobb potenciális termőképességgel rendelkező fajták gazdasági előnye. Mindehhez a rafinált szakmai "zsonglőrködéshez" persze kitűnően felkészített, jó műszaki állapotú, nagy teljesítményű kombájn- és szállítóeszközpark, illetve harmonikusan összehangolt szárítókapacitás szükséges, ami mellett még a döntéshozó szakember okos kockázatvállalása is nélkülözhetetlen.

A magyar kukorica is világpiaci szerepre vágyik

A világ népessége 1920 és 1970 között megkétszereződött, és elérte a 3,6 milliárdot. Azóta - az elmúlt több, mint 30 évben - meghaladta a 6 milliárdot, és a becslések 2050-re 11 milliárdra becsülik a Föld lakosságát. A rohamosan növekvő népességszám mellett jelzésértékű, hogy a világ élelmiszer-tartalékai az elmúlt néhány évben 3 hónapról 1-1,5 hónapra zsugorodtak. Hozzá jöttek ehhez még az idei természeti katasztrófák, amelyeknek elszenvedői rendkívüli élelmiszer-támogatási segítséget igényeltek világszerte, tovább fogyasztva a tartalékkészleteket. Az élelmiszer-gazdálkodás szabályozása a szakemberek számára egyre nehezebb feladattá válik, és ebben a kukorica szerepe - a közvetlen, ill. közvetett élelmiszertermelést figyelemmel kísérve - kimagaslóan nagy. A potenciális kukoricatermelő államok, mint az USA, Brazília, Mexikó, India, a Dél-afrikai Köztársaság, stb. természetesen tisztában vannak ezzel, és a kukorica mennyiségi és minőségi termelésére komoly súlyt fektetnek. A mennyiségi igény azonban rohamosan nő a világban, amelyet csak a nemesítés, a technológiai fejlesztés és a gépesítés - ill. a sokak által kifogásolt génmanipulációs beavatkozások - magas szintű összehangolásával lehet megoldani. Ez utóbbi rohamosan terjed, az aggódó és tiltakozó zöld-mozgalmak fellépése ellenére. Az EU-ban is megjelent az egyelőre takarmánycélra felhasználható, MON 863 fajtanéven bevezetett kukorica, ami éveken belül úgy elvegyül a hagyományossal, hogy ember legyen a talpán, aki valaha még egyszer beazonosítja - csakúgy, mint ahogy a szója esetében is tapasztalható volt a nyomon követhetőség teljes ellehetetlenülése.

A magyar kukoricatermés a világ termelésének alig több mint 1%-átadja csupán, a jelentősége azonban mégis nagy lehet, hiszen egy olyan térségben terem, ahol más országok számára a körülmények kevésbé kedvezőek. Az EU-ban minden bizonnyal respektálják a magyar termés minőségét, egyelőre azonban a fuvartávolságok és -költségeik nehezítik a kukorica forgalmát.

Az áru genetikai "tisztaságát" azonban mind többen ismerik el az uniós országokban. Ez az, ami - a kukoricabogár és a nyomában fellépő vetésváltási lehetőségek függvényében - mindenképpen ösztönzőleg hat a termőterület megtartására, ill. további növelésére a következő években. A területnövelés mellett pedig alaposan felül kell vizsgálni a termesztés ökonómiai szempontjait, a termőhelyre adaptált termesztéstechnológiát, a költségtakarékos és környezetkímélő megoldásokat, annak érdekében, hogy az ország valóban Európa elismert kukoricatermesztő övezete lehessen. Ezt valamelyest segíti, hogy az amerikai kukoricabogár elleni módszeres fellépés egyre eredményesebbnek tűnik. Tolna, Somogy, Baranya megye kukoricaövezetében az eredményes védekezésnek köszönhetően egyre több helyen lehet visszatérni a kukorica monokultúrás termesztésére.

Mi lesz a mintegy 10 millió tonna idei kukoricatermés sorsa?

Amikor - úgy október közepe táján - a korai és közép-korai érésű kukoricák betakarítási aránya országosan 15%-os volt, akkor az FVM közlése szerint 7-7,5 t/ha-ra becsülték a termést. A betakarítás mértéke október végére még nem érte el az 50%-ot, ami arra enged következtetni, hogy a közepes, a közép-késői és különösen a késői érésű hibridek esetében az ésszerű kivárás volt a jellemző. A víztartalom a száraz, szeles őszi időjárásban természetesen naponta akár 0,5%-ot is csökkenhetett, ami tehermentesítette a szárítókat, csökkentette a költségeket, és ezáltal javította a kukorica jövedelmezőségét.

De vajon mennyi lesz az országos kukoricatermés, aminek az első becslései 8 millió tonnáról szóltak még október elején? Az aratás előrehaladtával úgy tűnik, hogy ez a szám lényegesen emelkedik, hiszen alig takarítanak be 10 t/ha alatti terméseket a potenciális kukoricatermelők, nem beszélve a jól szervezett nagyüzemi 13 t/ha-os eredményekről. Az állandóan javított becslések alapján már nem zárható ki a 10 millió tonna kukoricatermés sem, ami alapos fejtörést okoz az elhelyezés/tárolás szempontjából. Igaz, hogy gőzerővel épültek (nyertes pályázatok alapján 66 db) nagy befogadóképességű tárolók, de a remélt intervenciós értékesítésből itt tárolt gabona szállítása nem indult meg. Tele vannak azok a tárolók is, amelyek ún. "B" típusú szerződéssel rendelkeztek, és augusztus 31-ig el kellett volna szállítani a terményt. A spanyol és portugál érdeklődés vehemenciája alábbhagyott, a szállítás körüli nehézségek pedig azokat igazolták, akik tisztában voltak azzal, hogy milyen körülményes a vasúti szállítás, és milyen nehéz nagy mennyiségre hajóteret találni. A szállítási költségek - még EU-támogatás esetén is - alaposan megnehezítik a tárolt gabona mozgatását, célba juttatását. Ráadásul éppen azok az országok lennének a felhasználók, ahova a vízi úton történő szállítás is rendkívül körülményes. A kereskedők, akik számára az értékesítési tendereket kiírták, szemmel láthatólag nem voltak elégedettek az elérhető nyereséggel, ezért az üzlet iránti affinitásuk meglehetősen gyérnek bizonyult.

Ma, a megépült tárolók területének ismeretében kijelenthető, hogy talán a kukoricatermés fele számára lesz megfelelő térfogatú és funkcionálisan jó minőségű tárolótér. Emellett persze lesznek ismét kényszertárolók, amelyek egyszer már e célra nem feleltek meg, de a szükség valószínűleg törvényt bont. És végül lesznek/maradnak lábon álló kukoricatáblák - a vadak és a vadgazdaságok nagy örömére -, amelyeket mindaddig nem vágnak le, amíg helyet nem találnak a termés számára. Szerencsére a kukorica az a növény, amelyik ezt az áldatlan szükségállapotot is eltűri ideig-óráig, amíg a szélviharok ki nem döntik, végzetes károkat okozva.

Az EU és Magyarország közös felelőssége

Ismét beigazolódik, hogy az EU nem számított és nem készült fel ilyen mértékű intervenciós felvásárlásra Magyarországon. A múlt évi extra érdeklődés viszont felhívhatta volna az illetékesek figyelmét arra, hogy az eset nem egyszeri és megismétlődhet, ahogyan meg is ismétlődik az idei évjáratban. Az EU nem gondoskodott a már felvásárolt készletek értékesítéséről és elszállításáról, ami alaposan megnöveli az idei termés tárolási gondjait. Kétségtelen tény, hogy az intervenció nem lehet minden évben a terményértékesítés egyetlen és üdvözítő módja, hiszen nem ezért hívták életre. Magyarország pedig ismét abban a helyzetben van, hogy a termés jelentős része intervencióra kényszerül. Félő azonban, hogy a tavalyi gyakorlat mintájára az idén sem élünk az intervenciós szabályok betű szerint vett lehetőségeivel, aminek részbeni oka a szakmai szempontból kifogástalan tárolóterek hiánya lesz. Az elmúlt évi búza- és kukoricakészletek mellé képtelenség elhelyezni az idei rekord kukoricatermést, és ezt mindenki látja, aki a mezőgazdasággal kapcsolatban áll.

Az EU mezőgazdasági koncepciójáról ugyan már sokat megtudtunk, a magyar gazdaember és a közgazdász érdeklődését azonban mégis felkelti az unióban ezzel kapcsolatban alkalmazott "üzletpolitika". Vajon az intervencióban megvásárolt terményben jó helyen áll az EU pénze, amire még tárolási díjat is fizet? Józan magyar paraszti ésszel gondolkodva nem kellene megszabadulni a temérdek terménytől minél hamarabb, akár még csekély veszteség árán is, annak érdekében, hogy legyen hely az új termés számára, hogy forogjon a pénz? Az unió veszteségei, ezt mindenki látja, kétségtelenül csak növekednek a már-már gesztus értékűnek minősíthető intervenció révén, mégsem történik hathatós intézkedés.

A kukorica ára rohamosan csökken

Az idő szorít, miközben különböző ötletes és kényszermegoldások is születnek a kárenyhítésre. Az állattenyésztők a 30% körüli víztartalmú kukoricából több helyen is vettek jelentős mennyiségeket ún. "Eg-Bag" technológiával történő tartósítás céljából. Ennek lényege, hogy 13.000 Ft/t áron hozzájutottak a kukoricához a szántóföldön, és speciális célgéppel tartósítás nélkül - levegőtlen viszonyok között - ún. hurka-fóliába tömörítették. A módszer számukra kiváló költségmegtakarítási lehetőséget jelent, ezért végzik szívesen. Az így tárolt kukorica persze csak elenyésző mennyiséget képvisel az országos termésből, és csak magas víztartalom esetén valósítható meg az eljárás, sertéstakarmányozás céljára. A májusi morzsolt kukorica iránt jelenleg természetesen nagyon mérsékelt a kereslet, és az ár egyre alacsonyabb szintre csúszik. Azon kevesek, akik nagyon előrelátó módon még tárolókapacitással rendelkeznek, szívesen vásárolnak 16-17.000 Ft/t áron kukoricát, amit ha kell, szárítanak, betárolnak, és később felajánlanak intervenciós felvásárlásra. Természetesen ez egy legális lehetőség a tisztes nyereség elérésére, amihez persze jó üzleti érzék és likviditás kell. Kétségtelenül ők is járhatnak úgy, mint a múlt év hasonló időszakában ugyanígy gondolkodó kollégáik. Az ő raktáraikban sajnos vagy szerencsére ott áll a tavalyi gabonatermés mozdulatlanul, foglalva a helyet az idei termés új üzleti lehetőségeket kínáló tömege elől.

Meddig lehet bírni ezt a nyomást? Hiszen teljesen betemeti az országot a termény. Ki fog itt intézkedni a szállításokról, és egyáltalán hova lehet eladni a mérhetetlen tömegű gabonát, mikor a környező országokban is van bőven. Továbbá, számol-e azzal valaki, hogy mennyi időt vesz igénybe az irdatlan mennyiség elszállítása? Vagy nem következik-e be időközben olyan állagromlás, ami alkalmatlanná teheti az árut a humán célú felhasználásra. Megannyi kérdés sorjázik az egyszerű emberek és szakemberek fejében is - különösen, akik tárolnak -, miközben bíznak az EU illetékes bizottságának felelős hozzáállásában. Ott viszont mérhetetlen nagy nyugalommal és derűs, jó hangulatban üléseznek, csak üléseznek, és nem túl nagy vehemenciával próbálják megoldani a tőlük térben nagyon távol eső kis agrárország egyre nagyobb méretűre duzzadó gabonaproblémáját...