Társulási tagságának kelte a '60-as évek első felére datálódik, de hogy valójában milyen okok vezettek az ország folyamatos mellőzéséhez, az nem ennek az összeállításnak a témaköréhez tartozik. Talán a politikai-gazdasági konszolidáció útvesztőiben többször is megakadt fejlődési lendület, a máig ható konfliktus az 1981 óta EGK-tag görögökkel Ciprus ügyében alaposan megnehezítette a NATO-tag Törökország számára az európai integráció folyamatát. A törökök csak most, az EU Tanácsának október 3-ai döntése nyomán reménykedhetnek a nagy európai piachoz történő csatlakozásban.

A török agrárpotenciál a magyar agrárgazdaság tükrében

Törökország több mint 8-szor nagyobb hazánknál, és jóllehet nálunk - a török 50%-kal szemben - az ország területének 64%-a mezőgazdasági művelésű, a két ország mezőgazdasági területe között így is hat és félszeres a különbség.

Az egy főre jutó GDP tekintetében, világbanki 2002-es adatok szerint a törökországi 2490 USD/fő aránylik a magyar 5290-hez, ami a török termékek árversenyképességét egyértelműen javíthatja.

További török versenyelőny, hogy míg nálunk az öntözésre berendezett terület a mezőgazdasági terület 4,8%-át teszi ki, addig Törökországban ennek a 17,1%-a öntözött, ami megközelítően akkora, mint a teljes hazai, mezőgazdaságilag hasznosított terület.

Éppen ezen megfontolásból mélyebb elemzés nélkül is megállapítható, hogy termelésbiztonsági szempontból a török zöldség-gyümölcságazat jelentős versenyelőnnyel bír. Törökország EU-csatlakozása tehát e két fontos, és jelenleg még valójában ki nem aknázott komparatív előnyökkel rendelkező ágazatunk jövőjét negatívan befolyásolhatja.

A zöldség-gyümölcságazat esetében tehát fokozódó versenyre, jelentős konkurenciaharcra számíthatunk. Hozzá kell azonban tenni, hogy ebben a két ágazatban, mint a vidéki népesség számára fontos munkaerő-lekötő képességű szektorban a versenyképességet erőteljesen javíthatják a promóciós munkát felvállalni képes termelői csoportok (TÉSZ-ek, BÉSZ-ek). A beszerzést, értékesítést, a piaci megjelenés egységesítését segítő új szerveződések sokat segíthetnek a konkurenciaharc során való helytállásban.

A Világbank az OECD számára készült elemzése szerint a török agrárgazdaság töretlenül fejlődik, amit az is bizonyít, hogy míg nálunk, 1989-91-es bázison az élelmiszergazdasági kibocsátás 91%-on áll, addig a törököké 110%-on. A GDP tekintetében pedig beszédes növekedési rátával büszkélkedhetnek, hiszen a 2004. első felében elért 12%, illetve éves szinten produkált 8%-nyi növekménnyel Törökország a világ leggyorsabban fejlődő gazdaságú országai közé küzdötte fel magát.

A török agrárgazdaság exportorientált, és sikeres exportoffenzívában van, de mint a kétoldalú kereskedelem adataiból is kitűnik, a törökök számára nem a magyar élelmiszerpiac az elsődleges célpiac. Ebből következik, hogy a törökök EU-tagsága feltehetően csak áttételeken keresztül növeli majd a magyar termelők kitettségét az említett két ágazatban.

Anélkül, hogy részleteiben belemennénk az említett brüsszeli tanulmány értékelésébe, érdemes néhány, a magyar agrárgazdaság és élelmiszerpiac szempontjából figyelemre méltó aspektust reflektorfénybe állítani. Értékén mérve a törökök EU-n belüli jelenlegi szerepvállalását, indokolt szembenézni azzal is, hogy a magyar termelők számára jelent-e egyáltalán közvetlen veszélyt vagy közvetett kihívást a török mezőgazdaság? Játszhat-e piaci kiszorító szerepet az onnan származó mezőgazdasági termék és élelmiszer akár itthon, akár más EU-piacokon a magyar agrárgazdaság konkurenciájaként? Valójában mekkora piaci szereplő színre lépésével számolhatunk, és mely termékkörökben jelenthet valóságos piaci konkurenciát az új versenytárs?

A reális kép megrajzolásához segítségünkre lehet a magyar-török agrárkapcsolatok elmúlt évtizedekben tapasztalt alakulása, az export-import folyamatok elemzése.

A török gazdaság Törökország közelgő EU-tagsága miatt jó ideje a nemzetközi gazdasági szervezetek érdeklődésének középpontjába tartozik, így nem meglepő, hogy a közelmúltban OECD- és EU-berkekben egyaránt átfogó értékelések láttak napvilágot. A csatlakozási tárgyalások megkezdésének hírére ezek az elemzések, tanulmányok felértékelődtek. Magyar agrárgazdasági és Kárpát-medencei érdekeket szem előtt tartva nekünk is érdemes néhány, megfontolásra ajánlott gondolattal hozzájárulnunk ehhez a felfokozott érdeklődéshez.

A 770 ezer négyzetkilométer területű, és mintegy 70 milliós lélekszámú török gazdaság rendkívül dinamikusan fejlődik. Most, amikor az EU október elején lefelé módosítva, 1,2%-ra korrigálta az éves növekedési mutatóját, egy 2004-ben 8%-os GDP növekedést elért Törökország üdítőleg hathat a recesszióval küzdő Közösség számára.

A török munkanélküliségi ráta (10%) hasonló, mint az EU-25-ök esetében. Az infláció kezelésében azonban a törökök rendkívüli teljesítménnyel büszkélkedhetnek, hiszen az 1999-ben még 65%-ot meghaladó éves átlagos pénzromlást mára egyszámjegyűvé tudták szelídíteni. A központi költségvetés hiánya ugyan meghaladja a GDP 6%-át, és az államadósság GDP-hez viszonyított aránya is eléri a 75%-ot, mára azonban már köztudottá vált, hogy a prosperáló gazdasági körülmények közepette megállapított maastrichti kritériumokat jelenleg sem a németek, sem a franciák, sem pedig az angolok nem képesek teljesíteni.

Törökország az EU-val kötött vámuniós szerződése révén 1995 óta jelentősen képes volt növelni az EU-piacokra irányuló exportját, de mégsem sikerült érdemben csökkentenie a Közösséggel szemben fennálló kereskedelmi mérleghiányát. Az EU számára a török gazdaság tehát - annál is inkább, mivel Törökország legnagyobb kereskedelmi partnere az EU - jó, perspektivikus és kiszámítható piacnak bizonyul.

Török-magyar agrár-külkereskedelem régen és most

A magyar-török agrártermék-kereskedelem a 90-es évek eleje óta megfigyelt, és számítógépes adatbázissal is dokumentálható folyamata meglehetősen hullámzó kereskedelmi kapcsolatokról árulkodik.

Exportunk az utóbbi közel másfél évtizedben meglehetősen tág határok között mozgott. A török piacra irányuló magyar agrárexport a 2 millió USD-s szinttől egészen 32 millió USD-t is elérő árbevételi nagyságrendig változott. Importunk ezzel szemben ugyan szűkebb intervallumban, de szintén erőteljesen mozgott az utóbbi években. Nagyságrendje többnyire meghaladta a török piacra irányuló magyar export mértékét.

A számunkra deficites agrár-külkereskedelem arra utal, hogy a török agrárgazdaság egyre javuló hatékonyságú, termékei a magyar piacon is versenyképesek. Agrár-külkereskedelmi kapcsolatainkról, a kétoldalú forgalmat jellemző folyamatokról érdemes néhány adattal is szolgálnunk:

Megjegyzendő, hogy 2004. május 1-jét követően a KSH külkereskedelmi adatszolgáltatása - a kényszerű módszertanváltást követően - egyszerűbbé vált, így a fenti idősor azonos tartalommal való folytatására 2003-at követően már nem nyílik lehetőség. Éppen ezért a csillaggal megjelölt adatok, tartalmukat tekintve, szűkebb kört ölelnek fel, mint a korábbiak, pontosabban csak az élelmiszer, ital, dohány árufőcsoportba tartozó termékeket reprezentálják.

Ezen az alapon nézve a török-magyar export-import folyamatokat megállapítható, hogy 2004-ben közel 20%-kal csökkent az élelmiszer, ital, dohány termékkörben a magyar kivitel értéke, miközben a törökországi élelmiszerimport 19%-kal nőtt. A bővülő import és a csökkenő export eredményeként drasztikusan romlott a kereskedelmi mérleg. (A deficit a 2003. évi 2,5 millió USD-ről 8,3 millió USD-re ugrott.)

A 2005. év első 7 havi folyamatai is számunkra kedvezőtlenül alakultak. Az export ugyan 12,8%-kal (8,2-ről 9,3 millió USD-re) nőtt, de az import több mint megduplázódott. A 7,7-ről 17,4 millió USD-re bővülő török export azt mutatja, hogy az EU által Törökországnak juttatott piacra jutási kedvezmények a Magyarországra irányuló török agrárexport esetében is ösztönzőleg hatottak.

A közvetítő kereskedelem szerepe

Feltűnő, hogy a 2003-as magyar agrárexport 81%-át más országbeli kereskedők közvetítették Törökországba, ami a kereskedelemfinanszírozás minőségét és a kereskedelmi kapcsolatok állapotát jellemzi. Indokolt azonban megemlíteni, hogy a közvetítés ilyen torzított, mondhatnánk abszurd aránya nem független a magyar export szerkezetétől, ugyanis a gabona török exportban betöltött szerepe igen frekventált, és ez az exportcikkünk vonzza leginkább a közvetítő kereskedelmet.

Hasonló nagyságrendű közvetítés jellemzi a 2004-es évet is. Az I-IV. havi adatok alapján kivitelünk 73%-át közvetítők juttatták a török piacra.

Importban ez a megkerülő kereskedelemnek is nevezett jelenség csak 36%-nyi forgalmat érint.

Kivitelünk magasan legsikeresebb terméke 2003-ban a takarmánykukorica volt, hisz a Törökországba irányuló exportunk 71%-át ez a termék adta. A 2004-es rekord közeli kukoricatermést alapul véve feltehető, hogy ebben az esztendőben is a gabonaexport dominált, bár erre konkrét adatok nem állnak rendelkezésre.

Fontos exportcikkünk volt 2003-ban még a kemény búza és a tönkölybúza, valamint a gombacsíra, de jelentős, 3-400 ezer dolláros exportot bonyolítottunk tojóhibridekből, csemegekukoricából, toll-, illetve pehelytermékekből, valamint kutya- és macskaeledelből.

Importunk szerkezete

Importunkban a dohány, a zöldség- és gyümölcsfélék, valamint a zöldség-gyümölcskészítmények játsszák a fő szerepet.

Ezen belül 2003-ban a dohányimport nagyságrendje elérte a 4,8, a mogyoróimport a 2,1, a napraforgó-vetőmag behozatala az 1,8 millió USD-t, a déligyümölcsimport pedig megközelítette a 900 ezer USD-t.

A török agrárgazdaság tehát nem lebecsülendő konkurencia. Indokolt vizsgálni, elemezni egy esetleges csatlakozás agrárgazdasági hatásait, és amennyire lehetséges, nem árt a kutatók modellszámításait is igénybe venni azért, hogy az ágazati hatásvizsgálatok a várható veszélyekről időben tudósítsanak. A potenciális célpiacok ismerete nélkül ugyanis, beszámítva a szállítási távolságból adódó versenyhátrányt is, nehéz egy adott országra, nevezetesen Magyarország agrárgazdaságára vonatkoztatott ágazati hatásokat korrekt módon mérlegelni.