Mit várunk most ettől? Mire lehet majd használni az adatbázist? Egyáltalán, eszébe jutott-e valakinek, hogy ez egy stratégiai ágazatirányítási információ lehetne? Mire lehet használni majd ezekből az adatokból készült szaktanácsokat? Egyáltalán fel kell-e használni az eredményeit?

Nagyon sok megválaszolatlan kérdés és aggodalom halmozódott fel az elmúlt időszakban, és sajnos a talaj-mintavételi gyakorlat összbenyomása lesújtó. Egy magára hagyott és kicsontozott szakmát néhány megszállott megpróbált újraéleszteni úgy, hogy a támogatást másfél évtizedre az állami finanszírozás kivonta az ágazatból.

Ezt a legyengült szervezetet ad hoc módon terhelték le most óriási mennyiségű feladattal, nagyon rövid határidővel. Az ínséges, támogatás nélküli időszak arra jó volt, hogy letisztuljanak a képletek. A szakmából kezdett kiveszni az igénytelenség, a felületesség és a kontárság. Az igényes vevőket nem lehetett hagyományos "ásó-kapás" mintavétellel becsapni. Megjelentek a szúróbotok, az automata mintavevők és a legmodernebb műholdvevős eszközök a talajminta-vételezési munkák minőségi kivitelezésében; a korszerűsített és áramvonalasított tápanyag-számítási metódusok, amelyek közgazdaságilag is alkalmazkodtak a piacgazdaság mezőgazdasági adottságaihoz. Kezdett felépülni egy több lábon álló (állami, privát és multinacionális) szaktanácsadó rendszer, akik igyekeztek betölteni az állam által hátrahagyott űrt. Aki egy kicsit is tájékozott volt ebben a szakmában, az láthatta, hogy ilyen nagy mennyiségű munkát jó minőségben elvégezni, ennyire rövid idő alatt lehetetlen, és elengedhetetlen lesz egy sereg kontár és kontár megoldás bevonása a mintázási kampány végrehajtására.

Vegyük sorra a problémákat!

... Kiemelik, és elválasztják a laboratóriumokat a talajmintázástól. Csak a laboratóriumi vizsgálatnál írják elő a jó, minőségbiztosított körülményeket.

A szabványos mintavétel, az akkreditált laboratóriumi eljárás és a hozzájuk kapcsolódó szaktanácsadási rendszer egy szerves egészet képez. A mintavételezésnél elkövetett bármilyen kis hibát a legjobb labor és a legmegbízhatóbb számítási metódus sem képes korrigálni. Az egész procedúra során a legnagyobb tévedést a hibás mintavétel okozhatja.

... Nagyon rövid a mintázási időszak (3-4 hónap).

A szabályos és a szabványos mintavétel adekvált eszközökkel idő- és munkaigényes. A mintavételezés folyamatának vannak optimális talaj- és időjárási feltételei. Évi 1 millió ha minőségi talajmintázásra talán még fénykorában sem volt képes a szervezet, de 3 hónap alatt biztos nem. A kevés időt kompenzálandó jött a nagy ötlet: a "szedd magad akció!", de mivel?

- kivel? - hogyan? és mikor? Ezekre a kérdésekre már csak általános válaszokat kaphattak a termelők. Így aztán magas szinten minőségbiztosított (akkreditált) laboratóriumokba szállítottak be ásóval, kapával gyűjtött "talajmintákat" Tesco-s nylonszatyorban.

... A szűkös határidők miatt sokan nem voltak tekintettel a mintavétel előtti trágyázási tilalomra, és a tápanyag-utánpótlás után szedték meg a talajmintákat.

Ehhez sajnos már nagyon nehéz hozzátenni bármit is. No comment. Ez egyértelmű felelőtlenség, de azoké is, akik ezt lehetővé tették. Miért nem lehetett néhány hónap haladékot adni legalább azokon a területeken, ahol szerves vagy műtrágyázás történt.

... A laboratóriumi átfutás meghaladja a 6 hónapot.

Ez a vegetációs periódusban mérve gyakorlatilag 1 év elvesztegettet idő a szaktanácsok értelmes alkalmazására (az apparátus elvesztegetett 1 éve mellett).

... Az akkreditált, méregdrágán elvégeztetett laborvizsgálatok szakmai alkalmazásának (szaktanács vagy tápanyag-utánpótlási terv készítés) nincsenek minimális szakmai, képzettségi feltételei.

Ezek alapján tápanyag-utánpótlási tervet még akár általános iskolai osztállyal rendelkező, már nem egészen analfabéta személy is elvégezheti. Akkor miért vannak ebben az országban a különböző szintű gazdatanfolyamok, technikumok (az egyetemeket már ne is említsem). Tudom, hogy ehhez mindenki ért, mint a focihoz, de jártomban-keltemben látok még néhány nagyon sötét foltot ennek a tudománynak a gyakorlati alkalmazásánál. Azt el tudom képzelni, hogy a saját földjén mindenki azt tesz, amit akar (ezt is erős kompromisszummal), de ezt miért kell a szolgáltatásban is megengedni?

... Előre 5 évre tápanyag-utánpótlási tervet és tápanyagmérleget kell készíteni.

Vízálló vetésterv hiányában még 1 éves tervet is nagyon nehéz összerakni, de egy 5 éveset lehetetlen, vagy az elkészült terv a gazdaság számára használhatatlan. 5 évre előre tápanyagmérleget nem lehet elkészíteni, hiszen mérleget az elmúlt évek tényadataiból kell készíteni (pl. betakarított fő- és mellékanyagok, illetve felhasznált tápanyagok).

... Az elkészített tápanyag-utánpótlási tervet a gazdálkodónak nem kell betartania.

Ez a vázolt hibák miatt a program egyik legbölcsebb döntése lehet, de akkor felmerül a kérdés, hogy akkor minek is ez a sok felesleges erőfeszítés? Az egész programnak a legértékesebb része - ha a több sebből vérző állami költségvetés forrásai megengedik, hogy a gazdák pluszjuttatásokat is kaphatnak. Vajon a termelők látják-e a garanciákat, hogy a következő 4-5 évben az ellenőrhadak nem akarnak-e "van rajta sapka, nincs rajta sapka" játékot játszani. A program elemei számtalan fogódzót (jogcímet) kínálhatnak a kifizetés felfüggesztésére, illetve visszafizetések követelésére.

Úgy gondolom, hogy egy átgondolt stratégiával kevésbé fájdalmasan is el lehetett volna indítani ezt a programot. Nem jó ómen, hogy a mezőgazdaság ilyen szűk szegmensében ennyi anomáliát lehet felfedezni, és kell majd később magyarázni. Célszerű lett volna a tápanyag-utánpótlási szaktanácsadás mindhárom elemét azonos szinten kezelni. Minőségbiztosítani csak az egész folyamatot érdemes. Egyes elemeit (laborszakasz) kiemelni és túldimenzionálni önmagában értelmetlen. El kell dönteni, hogy előre vagy vissza akarunk lépni, de a lépés legyen határozott és életképes! Mindeggyikre van elfogadható magyarázat, de erre a köztes lötyögésre nincs. Hasznosabb lehetett volna, ha a teljesen felesleges teljeskörű laboratóriumi vizsgálat csillagászatian magas árát a "programozók" a rendszer másik két hangsúlyos elemére irányozták volna elő (vagy sehová sem). Az adatbázis csak a hangsúlyos elemeket tartalmazta volna, de azokat ellenőrzött körülmények közül származtatva. A korábbi adatbázisokkal összevethetően mindenki megelégedéssel használhatta volna. Így van egy hézagos, hibás információhalmaz, de ha nem használjuk, csak pénzkidobás volt, amennyiben alkalmazzuk, félrevezethet, hibás következtetéseket vonhatunk le, akár jelentős egyéni vagy nemzetgazdasági károkat is okozva.