Egy gépész a technológiák alkalmazásában is precíz...

Szimbólumai is lehetnek ezek a vidéknek, hiszen a jó mezőségi talajokon általában jól fizetnek a gabonafélék, megbízható minőséget ad az őszi búza és a kukorica is. Sárbogárdi otthonából kitekintve a családi gazdálkodóként dolgozó Lajtos János is a gabonasilókat látja. Az ő területei azonban nagyrészt a Sárrét és a Nádor-csatorna lefutása mellett vannak, ami mindjárt elárulja azt is, hogy vízben nincs hiány a földek környékén. Öntözni is lehetne, ha volna mit - így fogalmaz -, mert a vetésszerkezetben használható növények száma az idők során nagyon beszűkült. Nyolc növény is szerepelt korábban a vetésszerkezetben, ezzel szemben ma három ipari növény fér bele csupán, amelyek egymásutánisága hosszú távon egyáltalán nem kedvez a talajoknak. Nem olyan régen még egy közeli aprómag-termeltető cég részére termelt alternatív növényeket vetőmagnak, ami jótékonyan hatott a talajok szerkezetére, széthúzta a munkacsúcsot, kényelmesebbé tette a munkaszervezést, ésszerűbbé a gépkihasználást és ráérősebbé a munkavégzést. Az öszszesen 340 ha terület egy része saját tulajdonú, a kisebbik hányada pedig egyelőre bérlemény, amelynek művelését két alkalmazott segíti...

A gépészeknek jól megy a gazdálkodás...

Lajtos János 1984-ben végzett Gödöllőn, az általános mezőgazdasági gépész szakon. Utána Sárbogárdon gépészként dolgozott a közel 9000 ha-os szövetkezetben. A szövetkezeti törvény megszületése után - mint számítógép-tulajdonos - földet osztott, vagyont osztott, szóval elismerték a felkészültségét, élvezte az emberek bizalmát. Tettem a közért - fogalmaz szerényen -, hiszen a földkiadó bizottság elnökhelyettese volt egészen '98-ig, amikorra is nagy nehezen lezárultak a földdel kapcsolatos ügyek. Megtisztelő, hosszú, de mégis azt mondja, hogy nem túl szerencsés feladat volt. Viszont lehetett búvárkodni az emberek gondolataiban, megismerni a vérmérsékletüket, a vagyonhoz való kötődésüket és a föld iránti szeretetüket. Utána viszont gőzerővel tért vissza a mezőgazdasághoz, hiszen akkor már voltak földjei, csak az ideje volt kevés a művelésükhöz. Azt az elvet vallotta gépészmérnökként, hogy a '90-es évek elejére elért nagyüzemi színvonal alá visszaesni, tíz évvel később, nagy hiba lenne. A mezőgazdasági gyakorlatban - a termelésben - a gépészek egyébként is meghatározó szerepet töltenek be. Tapasztalati számokkal és termelési eredményekkel bizonyítható, hogy a növénytermesztési technológiát is gépész precizitással követik. Mindent előírásszerűen betartanak, ami valóban megmutatkozik az eredményekben. Arról nem is beszélve, hogy a talajműveléstől az aratásig minden folyamatban a lehető legoptimálisabban igyekeznek elvégezni a gépek beállítását, energiatakarékos és környezetkímélő gyakorlatot valósítva meg ezzel. De Lajtos Jánosra egyébként is jellemző, hogy tudatosan keresi ezeket a technológiákat, mert fontos számára a környezet védelme, a szennyezések elkerülése; és persze a gazdaságos üzemeltetés is elsődleges szempont. Így került kapcsolatba az Euro-Ökofarm Projekt szakembereivel, akikkel mind szorosabb kapcsolatot ápolnak ezen a meghatározóan fontos szakterületen.

Saját műhelyében is figyelemre méltóan alkot

Lajtos János természetesen rendelkezik egy olyan saját jól felszerelt műhellyel is, ahol a gyári gépeken mindig tud igazítani valamit, vagy éppen folyamatban van egy újítási kísérlete. Számos esetben "tett már hozzá" jó megoldásokat a szériagépekhez, változtatott meg műszaki paramétereket úgy, hogy azok a termőhelyre adaptálva jobban működjenek. Készített magának már vetőkultivátort, és szívesen alkalmaz jól bevált megoldásokat kombinált eszközökön. A célja mindig az, hogy gépei gazdaságosan és funkcionálisan működjenek. E célok eléréséhez jól jön az ingerszegény környezet, mert a jó megoldásokhoz sokat kell gondolkodni és megfontoltan cselekedni. Kiegészítésképpen pedig mindemellett a műhelyben gépjármű-átalakításokat végez, felépítményeket épít fel szakszerűen az alvázakra, szóval, hasznosan kitölti az esetleges holtidőt.

A gazdaságos üzemeltetést persze leginkább a kombinált vagy kapcsolt jó műszaki állapotú munkagépekkel lehet elérni, az üzemanyag-fogyasztás csökkentésének pedig a minél kevesebb menetszám a legbiztosabb módszere. Az erőgépek felújítása sem idegen feladat a műhelyben, ezek ugyanis - a munkagépek egy részéhez hasonlóan - kissé már korosak. A gépekre tehát mindig ráfér a karbantartás, némelyikre a felújítás. A nagy Fiat traktorok helyett jó lenne már egy 300 LE-s nagy traktor, mert a kevés menetszám és a táblaméretek ezt indokolnák. Az MTZ-k még elmennek, ahogyan a nélkülözhetetlen és sok gazdaságban újra virágkorát élő Rába-Steiger is. Ez utóbbi 220 Le-s traktor sokkal többet ér, mint amilyen áron ma a piacon hozzá lehet férni. Szinte elnyűhetetlen, ugyanakkor nagyon univerzális, sokcélúan használható gép. A jó műszaki állapotú 2264-es JD kombájn pedig még szintén bírja a strapát, voltaképpen nincs is rendesen kihasználva a kapacitása.

Hogy Lajtos Jánost szereti és elismeri a környezete, annak ékes bizonyítéka, hogy amikor más barkácsol vagy alkalmaz új műszaki megoldásokat, akkor szinte elsőként kérik ki a véleményét.

A napraforgó-termesztés komoly kihívás

Nagyon nehéz ma Magyarországon tervezni, mert a termelő az input anyagok lineárisan növekvő árainak biztos ismeretében a felvásárlási árak emelkedését is elvárná; ennek ellenére a napraforgó árát például a múlt évben mindenki 60.000 Ft/t körül várta, ezzel szemben az csak 50.000 Ft/t körül alakult. Ez pedig 3 t/ha átlagos termés esetén 30.000 Ft/ha kiesést okozott. Úgy tűnik, mintha valakik 150-180.000 Ft/ha között limitálnák a termelők napraforgó-árbevételét. Ráadásul a növény a terület 20%-át foglalhatja csak el, azért, hogy 4-5 évig lehetőleg ne kerüljön vissza önmaga után. Ez megint egy nehéz manőver ilyen kis területen, amit azonban meg kell oldani az egyre csapadékosabbra fordult viszonyok között, a gombabetegségek megelőzése érdekében. Persze a legnagyobb feladat mégis a mintegy 50-60 ha napraforgó költségeinek a finanszírozása, amely 6-7 millió Ft-ot tesz ki. Lajtos Jánosnak az évek során jó kapcsolata alakult ki kis és közepes termeltető magáncégekkel, akiknek segítő jobbját ebben az esetben el kell fogadni előfinanszírozás tekintetében úgy, hogy ez ne jelentsen kiszolgáltatottságot a felvásárlási áraknál, a végelszámoláskor. Persze, ehhez nagy segítség az a TÉSZ, amelyet éppen a minél magasabb áron történő és biztonságos értékesítés érdekében hoztak létre a szomszédos Aba községben. A szervezetet néhány termelő alkotja, akik az üzlet mellett megbeszélgetik egymás között a termelés részleteit is. Lajtos János a napraforgó-termesztés fajta-, ill. hibridvonatkozásait pl. egy idős barátjára, gazdatársára bízza. Azt mondja, hogy szakosodni kell, nem érthet az ember mindenhez, ezért elfogadja az egy-egy fajta mellett szóló érveket, és rábízza a gazdatársra a választást. Eddig még jól mentek a dolgok, mert minden évben 3-4 t/ha között alakult a termés.

A kukorica egy része még lábon áll

A kukorica is hálás növény ezen a vidéken, különösen itt, Szabadegyháza szomszédságában, hiszen jó esély van a nedves beszállításra. A gyár szemmel láthatóan - ill. imponálóan - nagy fejlesztései mindenki számára közismertek. A bioetanol-gyártás felfuttatása érdekében - ami EU-kötelezettség - történik minden. Amíg idáig 1100 t volt a napi átvételi mennyiség, addig a fejlesztések után ez eléri a napi 3000 t-ás beszállítást. Nyílván főként a közeli kukoricatermelők lesznek ennek a helyzetnek a kedvezményezettjei, hiszen a kisebb fuvarköltség dönt majd. Ugyanakkor, sajnálatos módon jelentkezik az amerikaikukoricabogár-populáció, amelynek mértéke itt is elérte a kritikus szintet. Semmiképpen sem engedhető tehát meg a monokultúra, és a kémiai védekezés is elkerülhetetlennek látszik. Az idei az első év, hogy a kukorica egy része tárolóba került, és nem ment aratáskor azonnal piacra - jegyzi meg Lajtos János. A kukorica másik része - amely 430 FAO számú - sajnálatos módon még január közepén is lábon van, mert az őszi esőzések hatására annyira felázott a talaj, hogy nem lehetett learatni. Ez - a cikk írásakor még csak valószínűsíthetően - január közepére sikerülhet a fagyott talajon, és talán a vadkár sem lesz végzetes. A kukorica sorsa minden bizonnyal az intervenciós felvásárlás lesz, hiszen a szabad piacon az árak messze elmaradnak az így kapott bevételtől. Igaz, hogy az árbevételre várni kell, de a piac is pang, nincs fizetőképes kereslet. Jól érzékelhető, hogy az előző évi termés is itt van - hiába az EU tulajdona -, és az új nagy termés is nyomja az országot, mivel nincs elég állat, ami megegye, kiszállítás pedig gyakorlatilag nem történik.

Gép helyett földet kellett volna venni...

Lajtos János ízig-vérig gépész beidegzésű ember, aminek számos helyen és számos alkalommal hasznát vette már. Egyetlen egyszer azonban cserbenhagyhatta volna a gépész megérzése, mégpedig akkor, amikor döntenie kellett a föld- és a gépvásárlás között. A gépész szólalt meg benne a '90-es évek közepén, és inkább gépet vásárolt, pedig ma már tudja, hogy akkor, ott földet kellett volna venni. Azóta a föld ára is elindult felfelé - ma 350.000 és 800.000 Ft között lehet venni, minőségtől függően - meg aztán kevesen kínálnak eladásra. Arra meg még kevesebb az esély, hogy éppen a földszomszédét lehessen megvenni, ami igazán jó lenne. Mindezek ellenére úgy érzi, hogy van remény a mezőgazdaság számára az uniós körülmények között is. Persze, minél "nagyobb" valaki, annál jobbak a túlélési esélyei. Ezért volna jó legalább 400 ha-ig felvinni a területet - mondja Lajtos János. A már említett szabadegyházi beruházás sok kukoricát elnyel a következő időszakban, és a jó minőségű búza is még mindig elkelt. A napraforgó piacán meg csak történik valami, hiszen mindenütt azt olvasni, hallani, hogy a növényi olajoké a jövő. A napraforgó tehát ugyanúgy az üzemanyaggyártás alapanyaga lesz rövid időn belül, mint a kukorica. A biodízelüzemek megépítésében is óriási lemaradásban van Magyarország, de az EU nem fog haladékot adni, és 2010-re meg kell építeni az üzemeket. Akkor pedig kell az alapanyag, napraforgó vagy repce. Ezek a motivációk a jó adottságú földeken mindenki számára, és már nem is annyira az élelmiszer-termelés, hiszen ma már a külföldi élelmiszer mindent eláraszt...

Örömgazdálkodás - egyelőre 340 ha-on

Ez az a gazdaságméret, amit a gazda kiválóan tud fejből vezényelni. Pontosan tudja minden tábla méretét, sajátosságait, erőállapotát, és a termés mennyiségét is érzi. Könnyű a munkákat levezényelni, a sorrendiséget kitalálni és a vetéstervet elkészíteni. Minden úgy adja magát, és ha nincs természeti csapás, akkor öröm a gazdálkodás. Persze tervek mindig vannak, most egy szárító és síktároló pályázata van éppen folyamatban, ami nagy segítség lenne a gabona tisztítása, szárítása és tárolása szempontjából.

Lajtos János felesége is részt vesz a munkában, amitől igazán családi a vállalkozás. A gyerekek gimnazisták, a kislány most végzős, a fiú a nyolcadikat végzi. Mindketten tele vannak továbbtanulási tervekkel, a pedagógiai, ill. az ügyvédi pályán szeretnének bizonyítani.

Ilyen működés mellett eltartja a családot ez a gazdaság is, persze nagyon résen kell lenni - vallja a családfő -, és a munka tárgyát bővíteni kell; magyarán a közeljövőben földet kell venni, mindenáron... Ez az egyetlen módja a megélhetési biztonság növelésének, még akkor is, ha a föld gyenge minőségű. Helyére kell az olyat is tenni, szükség szerint oda erdőt kell telepíteni, és a Mindent a környezetért! jelszóval haladni tovább, előre. A gazdálkodást lehet ma is szeretni és élvezni is - persze csak akkor, ha nem a borotvaélen billeg anyagi értelemben a gazdaság egyensúlya -, ezért azonban mindenkinek magának kell a legtöbbet tennie, felelősséggel, tudása legjavát adva...

Nagy Z.