Merjünk metszeni!

Ennek a látványos beavatkozásnak egész éven át tartó hatása van a szőlő fejlődésére. A tőke fás részeinek nagymértékű eltávolításával látszólag gyengítjük a tőke kondícióját. Tavaszszal a termőre metszés során alapvető célunk kell hogy legyen a szőlő hajtásainak és fürtjeinek egyensúlyban való tartása, amellyel a következő évi termővesszőket adó hajtásokat is kineveljük. Ha a szőlő évről évre mind a hajtásait, mind a fürtjeit azonos mértékben és bőven hozza, úgy a tőke termőegyensúlyban van, és a termőre metszéssel elértük célunkat. A szőlő kúszó-kapaszkodó természete miatt ne hanyagoljuk el a metszést! E nélkül a művelet nélkül a szőlő hajtás- és veszszőrendszere áttekinthetetlen volna, felfutna a fákra, elterülne a talajon, termése apró lenne, és elszórtan helyezkedne el. Ezért bárki, aki egyáltalán szőlőt metsz, eleve jót tesz a szőlővel, kézben tartja, neveli azt, megalapozza a későbbi ápolási munkák sikerét. Ilyen megközelítésben jó vagy rossz metszés nem létezik. Ehelyett a klasszikustól eltérő metszést csupán más stílusúnak jelöljük meg. Az alábbiakban áttekintjük a termőre metszés néhány fogását, hogy a nagy gonddal már korábban elültetett szőlőnket minél hosszabb ideig jó kondícióban megtarthassuk.

Néhány egyszerű szabályt be kell tartanunk. Ezek a csúcsdominancia, illetve annak a törvényszerűségnek a jegyében fogalmazódtak meg, miszerint a szőlő egyéves vesszőin hozza termését. Ha ezt figyelembe vesszük, akkor nem kerülhetünk olyan helyzetbe, amit később, az év során ne tudnánk korrigálni. A tőke majd nyáron "válaszol" a tavaszi metszésre, és az így kialakuló párbeszédben mi a hajtásválogatással, lelevelezéssel és egyéb zöldmunkákkal tudunk "felszólalni".

Egyszerre különleges, érdekes és egyszerű kérdéskör a szőlő metszése. Papíron és rajzon már sok kiváló szakkönyv és a szőlőtermesztést népszerűsítő füzet ábrázolta azt szemléletesen. Kint a szőlőhegyen is bármikor találunk szomszédot, aki elmagyarázza, bemutatja a fogásokat. Az olvasott szakmai leírásoknak a tőkén való alkalmazása esetenként túl összetett és ellentmondásos lehet, ami a kezdő szőlésznek gyorsan kedvét szegi. Előfordulhat, hogy megörököltünk egy idősebb tőkékből álló szőlőskertet, amit "rendbe kellene tenni". A cikk keretein belül mi most arra vállalkozunk, hogy egy-két gondolatban a gazda és a szőlőnövény különös kapcsolatát is megvilágítsuk. A tudományos igényű munkák ezt nem tehették meg, és a már említett népszerűsítő füzetek keretei közül is kiszorult ez a megközelítés.

Az ember és a szőlő közös múltja évezredes. A kerti szőlő (tudományos nevén Vitis vinifera) az ember több ezer éves termesztési tevékenysége következtében alakult ki az apróbogyójú ligeti szőlőből (Vitis silvestris). Ha a termesztett szőlőt jelenlegi állapotában visszahelyeznénk a természetbe, ott sem szép lombozatot, sem mutatós és tápláló fürtöket nem nevelne. Az ember munkáját ez a növény gyakorlatilag már nem nélkülözheti, és az egész éven át tartó gondoskodás nélkül sem gyümölcsét, sem borát nem élvezhetnénk. A szőlész neveli, kézben tartja a tőkét, aminek leglátványosabb formája, legeredményesebb eszköze a metszés. Ennek során a tőkéről igen sok feleslegesnek ítélt vesszőt kell levágnunk. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a metszés során az olló és a fűrész karmesteri pálcaként működik kezünkben, amikkel a harmóniát, azaz, a termőegyensúlyt alakítjuk ki. A hasonlatot tovább vezetve a szőlő igen jó partner ebben a felállásban, egy jól irányítható muzsikus. Az erőteljesnek tűnő visszametszéstől ne riadjunk meg, mert - a szőlőnövényt kihajtásra kényszerítve - az idei hajtások az addigiaknál még szebb és még ígéretesebb termővesszőket adnak a második évben.

A termőegyensúly kialakítása és fenntartása érdekében végzett termőre metszést a képen látható alacsonykordon művelésű tőke részletén mutatjuk be. A metszés gyors és eredményes elvégzéséhez tartsuk szem előtt az alábbi néhány egyszerű fogást és szabályt! Miként a szobrász is úgy jut el alkotásához, ha a felesleges anyagot eltávolítja, úgy mi is alkalmazhatjuk ezt a megközelítést. Elsőként szemrevételezzük a tőkét, amelynek során megállapítjuk, vannak-e beteg, elhalt, elfagyott, sérült részek. Ezeket metszőollóval, fűrésszel vágjuk le, hogy tisztább és áttekinthetőbb képet kapjunk! A következő lépésben válasszuk ki a fürtöket kinevelő termővesszőket, és metsszük azokat megfelelő hosszúságúra, termőcsapra. A ferde metszlap és annak világoszöld színe jól jelzi majd eredeti szándékunkat. Ezek után nincs más dolgunk, mint a maradék vesszőket tőből eltávolítani ollóval, fűrésszel, ahogy a fás részek vastagsága megkívánja. A több éves részeket csonkmentesen vágjuk le, hogy azt a későbbiekben a kéreg jól be tudja nőni. A termővesszőket mindig rügy alatt vágjunk vissza, a lehető legtávolabb a meghagyott termőcsap végálló rügye felett! A könnyezéskor ez a metszlap legyen ferde, amit lehetőleg úgy irányítsunk, hogy az előtörő nedv ne folyjon a rügyre!

A meghagyott világos rügyek száma alapján a visszavágott vesszőket különféleképpen nevezzük:

rövid csap (1-2 világos rügy);
hosszú csap (3-5 világos rügy);
félszálvessző (6-8 világos rügy),
szálvessző (9 vagy annál több világos rügy).

A vessző alapján lévő és a legtöbb fajta esetében terméketlen, a világos rügynél kisebb sárszemet ne számoljuk a termőcsapok és vesszők világos rügyeihez. A ma használatos fajták zöménél ezek fürtöt nem nevelnek.

Az előbbiekben jelzett tőkén a hosszúcsapos csercsapos váltómetszési módot tekintjük át. A fenti osztályozásból csak a rövid csap és a hosszú csap metszési elemeket alkalmazzuk! Válasszuk ki azt a kétéves cservesszőt, amelyből annak alapjához közel, a ceruzavastagságnál kissé erősebb két szomszédos egyéves vessző ágazik el. Az alsóból egy-két világos rügyből álló rövidcsapot, célja szerint ugarcsapot, majd a felsőből a bevezetőben jelzett 4 világos rügyből álló termőcsapot vágunk. Jövőre az így meghagyott ugarcsap lesz a cservesző, amelyen hasonlóan fogunk majd termőcsapot kialakítani.

A termőegyensúly kialakítása érdekében 30-40 cm-enként alakítsunk hasonló termőalapokat, amelyekkel megterheljük a tőkét. Átlagos termőhelyi adottságok mellett a szőlő sor- és tőtávolságából számított tenyészterületének egy négyzetméterére vetítve 8-10 életképes világos rügyet hagyjunk meg!

A rügyet megjelölő, metszés idején használatos világos rügy szakkifejezés is arra utal, hogy a metszést házikerti méretekben nem érdemes korán elkezdeni. Várjuk meg, amíg a rügy megduzzad, és pikkelylevelei közül felszínre kerül a bolyhos rügygyapot.

Partali

MezőHir :: 2006-03

Merjünk metszeni!