A postagalamb-sport és dopping együttes emlegetése, kapcsolódásának problémaköre sajnos közel sem új dolog. A dopping megjelenése több éve kísérti a galambászokat, és annak jelenleg is veszélyes és meg nem engedett velejárója. A dopping ellenkezik a postagalambsport szellemiségével, és életveszélyes módon árthat a galambok egészségének, ezért nem csoda, ha a kérdés jelenleg is napirenden van valamennyi jelentősebb postagalamb-tenyésztő országban.

Az emberekre vonatkozó meghatározás szerint a dopping a fizikai és pszichikai teljesítőképesség nem fiziológiásan történő fokozására tett kísérlet a sportoló, illetve segítője által. Ez a teljesítmény fokozása céljából történő tiltott szer bevitelét jelenti saját kezűleg, vagy segítő által, úgy a verseny előtt, mint az alatt. A dopping kategóriájába tartozik még, és ezért szintén tiltott a vérrel való dopping, vagy a doppingpróba manipulációja. 2002-ben a génmanipuláció is felkerül a doppinglistára.

A dopping szó a dél-afrikai kaffer törzsek nyelvén egy bódító pálinkaféleség neve, melyet kultikus törzsi események alkalmával ittak. A kifejezés a 19. század végén került át az angol nyelvbe, ahol először dope formájában fordult elő az angliai lóversenyekhez, majd az agárversenyekhez kapcsolódva. A sportolók a doppingot koksznak is hívják, ami egyes magyarázatok szerint a nagy fűtőértékű tüzelőanyagra, más magyarázat szerint pedig a coke (=koka) növény nevére vezethető vissza, amelynek levelét napjainkban is rágják a világ számos részén. Ismeretes az is, hogy a dél-amerikai indiánok egy ottani gombából készült kivonat hatására több napon át tudnak egyfolytában futni, Délkelet-Ázsiában pedig a bétel ma is gyakran használt élénkítő szer.

A dopping (bármilyen módszert vagy szert használva) ellenkezik a galambok alapvető élettani folyamataival, s ezért kikerülhetetlenül egészségkárosító hatása van! A tiltott anyagokat általában a stimuláló szerek, a fehérjehormonok és analógjaik, valamint az anabolikák csoportjára szoktuk osztani.

A postagalamb doppingról nagyon nehéz adatokat szerezni, hiszen senki sem válaszol szívesen az ezzel összefüggő kérdésekre. Nehezíti a postagalambok doppingvizsgálatát az az élettani tény is, amely szerint a bélsár és a vizelet keveredik, és így kerül a napvilágra, valamint a zsíros galambürülék részben elbontja a zsírban oldódó doppingszereket. Fentiek miatt a hagyományos (az embereknél használt) vizsgálati módszerek a postagalamboknál nem alkalmazhatók, a speciális vizsgálati módszerek pedig igen költségesek.

Tény, hogy hazánkban hivatalos doppinglista nincs, továbbá az esetleges doppingolás nehezen bizonyítható. A kosarazáskori szokatlan összetételű bélsár, az elhalasztott start utáni furcsa versenyeredmények, a rövid hónapok alatt elhasználódó szervezetű madarak, a kitűnően versenyző, de a tenyésztésben rosszul teljesítő galambok mind-mind arra utalnak, hogy a galamb-dopping néhány hazai versenyzőtől sem idegen. Valószínűsíthető az is, hogy galamb dopping inkább a rövidebb utakon alkalmazható, maraton utakat szálló galambok doppingolása nehezen oldható meg.

Pár éve a belga rendőrség 80 postagalamb-tenyésztőnél tartott razziát annak kiderítésére, hogy a tenyésztők adnak-e állataiknak teljesítményfokozó szereket, és sajnos beigazolódott a doppingolás ténye, híres tenyésztők nagyon komoly pénzeket fizettek ki büntetésként. A doppingolásnak külföldön úgy igyekeznek elejét venni, hogy a versenyről előkelő helyen megérkező galamb első székletéből hivatalos mintát vesznek, és azt vizsgálják meg.

Soha ne feledjük, hogy tartósan sikeres versenyeredményeket jó származású galambokkal, állattenyésztési szaktudással, elsőrangú állategészségügyi helyzettel és a versenyekre történő tökéletesen felkészítéssel, vagyis tisztességes eszközökkel érhetünk el.

A postagalamb-sportot a doppingtól féltők számára nem vigasz az sem, hogy az olaszországi kutyaszánhúzó Európa-bajnokság legnagyobb meglepetése az volt, amikor a doppingvizsgálat lehetőségének hallatára sokan már el sem indultak a döntőben...