Rekord mennyiségű hótömeg a Duna vízgyűjtőjén az Alpokban, az átlagosnál valamivel több a Tisza forrásvidékén és a Kárpátalján. Az aggasztónak tűnő árvízi kilátások ellenére a vízügyi tárcánál nyoma sincs riadalomnak. Az időjárási és a vízállás adatok alapján folyamatosan elemzik az ár- és belvízi folyamatokat. Felkészültek a legroszszabb eshetőségre, a gyors olvadással járó nagy árhullámokra is - hangsúlyozta a sajtó érdeklődésére a vízügyi tárca (KVM) helyettes államtitkára. Aztán még hozzáteszi, hogy egész évben folyamatosan dolgoztak a folyami töltések erősítésén, és az utóbbi évek nagy árvizei is azt bizonyítják, hogy eredményesen - hangzott el.

Árvíz lehet, belvíz már van. A hótömeg jelenlegi megoszlása kedvező számunkra. Mivel az Alpokból legalább egy hét alatt ér Magyarországra egy árhullám, a Dunán jobbak a védekezési esélyek, mint a Tisza felső szakaszán. Itt - példa erre a 2001. évi beregi gátszakadás - akár 36 óra alatt 7-8 métert is nőhet a vízszint. Nem véletlen, hogy az utóbbi években ebben a térségben voltak a legnagyobb árvízvédelmi beruházások. Vásárosnaménytól az országhatárig a Tisza mindkét partján és a Szamos mentén is megerősítették a töltéseket. A Vásárhelyi-terv első tározója, a cigándi is a régióban készül. A felső-tiszai védvonalon egyetlen gyengébb szakasz maradt, a Vásárosnamény és Záhony közötti terület.

A mezőgazdaságból élők még nagyobb érdeklődéssel hallgatják a jóslásokat, esélylatolgatásokat a várható helyzetről. Nekik a portájuk mellett az egész éves megélhetésük is veszélyben van a belvizek miatt. Ha tartósan magas a folyók szintje, akkor a belvizeken még kevésbé lehet úrrá lenni. Az idén tavasszal pedig ez a helyzet fenyeget.

Találgatásokban merül ki a vízügyi prognózis

Nagy árvízre a legrosszabb forgatókönyv a gyors felmelegedés, sok esővel. Mindezekre legkorábban áprilisban, májusban lehet számítani, egyelőre azonban a Berettyón és a Körösökön van elsőfokú, vagyis a legenyhébb készültség. A belvíz viszont az Alföldet borító hó olvadása miatt már most fenyeget, sőt, nem csak fenyeget, pusztít. Elsősorban az Alföldön megközelítőleg 80-100.000 ezer hektár állt víz alatt már március első felében.

Az önkormányzatok, vízügyi társulások a januárban érkezett 2 milliárd forint után újabb 2 milliárdot kapnak az árkok, csatornák megtisztítására, szivattyúk működtetésére. Bár március közepe táján duplájára nőtt a belvízzel borított területek nagysága, a szakemberek rendkívüli helyzetre akkor még nem számítottak. Az időjárási prognózisokban jelzett napi 5-10 milliméternyi csapadék mellett legfeljebb további százezer hektár elöntése várható. Ez átlagosnak mondható, a legroszszabb belvizes évben, 1999-ben négyszázezer hektár állt víz alatt. Persze minden nézőpont kérdése, hiszen a mezőgazdasági területek szempontjából a tartós elöntés már veszélyezteti a hasznosítást. Nem lehet tavaszi vetésű növényt - napraforgót, kukoricát - vetni, legfeljebb a rövid tenyészidejű kukorica, köles, mohar vethető másodvetés jelleggel. Igen ám, de ki veszi meg ezeket a növényeket, hiszen eddig sem nagyon volt rájuk piac, no meg a termesztésük sikere is bizonytalan. A ilyen vízborítás utáni időszak és helyzet a gyomoknak kedvez, olyan gyommagok is kikelnek, amelyeket már el is felejtettek a területen.

A védelmi rendszer kiépítettsége megnyugtató...

A vízügyi szervezet átalakításával ebben az évben módosul a védelmi rendszer. A megszűnt Országos Vízügyi Főigazgatóság helyett a Vízügyi Központ (VK) látja el veszélyhelyzetben a koordinációt. Készültség idején a VK ügyeleti információs központjában értékelik a területi igazgatóságoktól, illetve az Országos Vízjelző Szolgálattól (OVSZ) érkező adatokat. Az OVSZ-hez a folyók határon túli szakaszainak vízállás adatait is eljuttatja egy automata mérőhálózat. Az operatív irányítást az Országos Műszaki Irányító Törzs végzi. A törzs vezetésével pedig a vízügyi tárca vízkár elhárítási főosztályvezetőjét bízták meg. Vészhelyzetben az Ár- és Belvízvédelmi Központi Szervezet (ÁBKSZ) speciális egységeit vetik be. Gátszakadás esetén ezek építik a betörő víz útját elzáró szádfalakat. Mobil szivatytyúik is vannak, így belvízi elöntéseknél a tűzoltók mellett az ÁBKSZ speciális csoportjai is részt vesznek a mentésben. Nos, akár megnyugtató is lehet a rövid jelentés arról, hogy minden és mindenki biztonságban van, szervezetten folyhat a védelem. Senki nem vonhatja kétségbe mindezt, amíg katasztrófa nincs. Mezőgazdász szemmel és földtulajdonosi aspektusból nézve azonban egyáltalán nem ilyen megnyugtató a helyzet. Hiszen éppen a legfontosabb termelőeszköz - a termőföld - van veszélyben. Nem kizárt, hogy 10-150.000 ha őszi búza termőterület lesz kárvallottja a belvíznek. Az is lehet, hogy a csekély vetésterületű - 120.000 ha - repce 1/3 része is kiveszik, amivel pedig már sokan számoltak az új lendületet vett biodízelgyártásnál.

Ha mégis megússza a nagy vizet az ország...

A mezőgazdaság szempontjából majdnem biztosan el lehet könyvelni a belvíz és a tavaszi nagy áradások okozta veszteséget. A folyók tartósan magas vízállása a folyadékok fizikájának törvényei értelmében a belvizeket is magasan tartja, amitől a vetések egy része kipállik. A tocsogókat kerülgetni kell, ami gazdaságossági kérdéseket és az elgyomosodás sajnálatos következményeit is magában hordozza. A még művelhető vagy éppen művelhető területeken óriási dilemma, hogy milyen növényt vessenek a gazdák. Üresen hagyni nem lehet, mert a művelési kötelezettség akkor is fennáll. Kukoricával úgy tele van minden valamirevaló tároló, hogy - a jelen állapot szerint - az idén ősszel egy kombájntartályra valót sem lehet elraktározni. A piac valószínűleg nem mutat majd nagy érdeklődést, hiszen van a terményből bőven, az intervencióra alapozni pedig a tárolás miatt nem kis kockázatot jelent. A napraforgónak lesz ugyan piaca, de bárhova, bármilyen körülmények közé az nem vethető, hiszen a termelési költségekkel hazárdírozni nem lehet, és a finanszírozók is megnézik, hova helyeznek ki pénzt. Jól hasznosíthatók lehetnének a ma még víz alatt álló területek később takarmánynövények, másodvetésű növények termesztésére. Az erősen lecsökkent állatállomány mérsékeltebb igénye és a monodiétás takarmányozási rend ezt is kisebb mértékben valószínűsíti, kivéve talán a silókukorica-termesztést. A másodvetésű növények, köztesnövények piaca viszont erősen visszaszorult, piac nélkül pedig a mai viszonyok mellett aligha vállalja bárki is a termelést. Ha nem lenne belvíz által kieső vagy korlátozottan felhasználható terület, akkor is egyre nagyobb gondot jelent a vetésszerkezet összeállítása. Így pedig valóban csak a szerencse szegődhet a belvízkárt szenvedettek mellé. Persze, a fentebb már említett művelési kötelezettség fennáll, vagyis költséget mindenképpen kell tervezni a földekre, akármikor húzódik is el a víz.

És ha nem...

A várható nagy olvadás és a sok csapadékvíz együttes hatása miatt nem zárható ki, hogy a vízzel borított terület országosan akár a 400-500.000 ha-t is eléri. Erre az esetre a művelhetetlen területeken mindenképpen szerencsés lenne az ugaroltatási kötelem előírása és egyben annak területalapú finanszírozása. Természetesen a földek feketén tartása mellett szerephez juthatna a "fővetésű" zöldtrágyázás, amely a talajok kúltúrállapotának fenntartása szempontjából a legészszerűbb megoldásnak látszik.