Emellett pedig eredményesen segítené a talajfelszín védelmét az erózió és a defláció ellen. A sok megjelent figyelemfelkeltő írás nem maradt pusztába kiáltott szó, mert jól nyomon követhetően és örvendetesen megindult a zöldtrágyanövények termesztése, ami a vetőmag-forgalmazó cégek értékesítési adataiból látszik. Ha arra gondolunk, hogy az alternatív növények vetőmagtermesztésével foglalkozó termelők betakarítás után az árvakeléseiket hagyják meg zöldtrágyázásra, mások pedig önmaguknak állítanak elő kis területen vetőmagot, és azt használják fel, akkor valóban komoly nagyságrendet képvisel már a hazai másodvetésben zöldtrágyázott terület.

Követjük az európai gyakorlatot

Jelentős mértékű növekedés tapasztalható az olajretek, facélia, mustár, pohánka, somkóró, csillagfürt, takarmányrepce és a bíborhere hazai vetőmag-felhasználása területén, aminek oka minden bizonnyal a fő-, de még inkább a másodvetésű zöldtrágyázás. Kétségtelen, hogy az Európai Unió ez irányú gyakorlatából hozott példák is elgondolkodtatták a hazai termelőket, még akkor is, ha nem minden tekintetben és nem minden esetben lehet párhuzamot vonni a termőhelyek és azok éghajlati adottságai között. A különbözőséget viszont a zöldtrágyanövények vagy azok keverékeinek célirányos megválasztásával, a vetésidő optimális alkalmazásával, a vetés technikájának tábla szintű adaptálásával korrigálni lehet. A zöldtrágyázás lényege nem lehet más, mint a gyors növekedésű, nagy vegetációt adó növények eredményes termesztése egy adott terület agronómiai viszonyai között, minél nagyobb tömegű biomassza elérése érdekében, amelyet aztán a talajba forgatással vagy keveréssel a talajok számára a legjobb hatásfokkal hasznosítunk.

Az agrár-környezetvédelmi program hatása

A nemzeti agrár-környezetvédelmi program keretében 2005-től számítva a nagyon sok pályázatból mintegy 1,5 millió hektár művelt terület kapott támogatást. Ezeken a területeken a következő öt évben bizonyára jelentős felfutás várható elsősorban a másodvetésű zöldtrágyázás tekintetében, de a kedvezőtlen adottságú földeken a fővetésű termesztés is indokolt lehet. A program nem nélkülözi a zöldtrágyázási ismereteket, sőt ötéves forgóban kötelezővé teszi annak alkalmazását. Ez minden gazdasági évben olyan kötelezettséggel jár, hogy a programban résztvevő összes terület 20%-án zöldtrágyázni kell. Ennek megfelelően nőtt meg az érdeklődés a fent felsorolt zöldtrágyanövények, ill. a zöldtrágyázás technikája iránt. Mind többen ismerik fel egyszeri kipróbálás után is, hogy a zöldtrágyanövények nagy részének igen intenzív a gyökérnövekedése, amely akár méteres mélységben is átjárja a talajt, és más kultúrák számára is megtöri a tömör záróréteget. A másodvetések kiválóan felveszik a talaj tápanyagait - különösen a N-t hasznosítják -, amelyek egy csapadékos ősz folyamán sem tudnak kimosódni a talajból. Alászántáskor ezek a tápanyagok ismét hasznosulnak az utódnövények számára. Ha a vegetációt - a zöldtömeget - késő ősszel az állati takarmányozásban hasznosítják - pl. Emerald takarmányrepce zöld etetése a tejtermelő gazdaságokban -, akkor csak a gyökérzet hasznos tevékenysége érvényesül a talajokban, ami önmagában sem kevés.

Számos visszatartó erő

Az évek óta javasolt zöldtrágyázási gyakorlat nagyon sok szempont miatt nem teljesedhetett ki Magyarországon. Az egyik és talán legfontosabb anyagi okokra vezethető vissza, hiszen a másodvetésű zöldtrágyanövények vetőmagját, talajmunkáját éppen az aratást követően kell elkezdeni, amikor még szinte soha nincs növénytermesztési árbevétel. Ugyanakkor sokan talán át sem gondolták, hogy valójában csak a vetőmagköltség jelentkezik igazi kiadásként, hiszen a vetés az egyébként is esedékes tarlóműveléssel egyidejűleg - kis gépész leleményességgel, egyes kapcsolt vagy olcsó technikákkal - szinte többletköltség nélkül elvégezhető. Az esetek többségében persze sokkal inkább az ismeretek és az akarat együttes hiánya akadályozta meg a zöldtrágyázás legalább egyszeri kipróbálását.

Mások rendszeresen azzal érveltek, hogy éppen abban az időszakban - július végén, augusztus elején és közepén - nincsen elég csapadék, szárazság jellemzi a talajokat, és mindennemű munka hiábavaló. Persze az is tény - és egyben emberi tényező -, hogy az aratás után az elnök, illetve a növénytermesztő ágazati szakemberek hosszú évtizedek gyakorlata szerint egyaránt a megérdemelt szabadságukat töltötték, és legkevésbé sem a zöldtrágyázás foglalkoztatta őket - tisztelet a kis számú kivételnek. Ebben az időszakban az esőváráson kívül általában nem történt lényeges esemény a növénytermesztésben, egyébként pedig a gazdasági szakember a bankszámlát, a repce és gabona árbevételek érkezését figyelte. Kétségtelen, hogy a kiköltekezett mezőgazdasági üzemek nyár végén sok helyen már a kis költségeket sem tudták/tudják elviselni, a támogatások mértékének fokozatos emelkedése és az elmaradt összegek kifizetése azonban új lendületet adhat e tevékenységnek.

Az agronómiai érvek erősebbek

A már fent felsorolt érvek is bizonyára sokakat elgondolkodtatnak a zöldtrágyázás gyakorlatáról, de van még néhány gondolat, amelyik szintén e hasznos művelet mellett szól. Magyarországon az állatállomány létszámának látványos csökkenése, illetve, ezt követően, ugyanolyan látványos stagnálása a következő évekre előrevetíti az istállótrágya tartós hiányát egyes térségekben. Ez természetesen maga után vonja a talajok általános fizikai és biológiai állapotának romlását, amit csak a nagy tömeget adó zöldtrágyázással lehet - ha nem is teljes egészében, de megközelítőleg - ellensúlyozni. Ha a zöldtrágya beszántását kisebb N-adagolással is kombináljuk, akkor viszont a szerves trágyáéhoz nagyon hasonló hatást érhetünk el; lényegesen olcsóbban.

A zöldtrágyázás sikerét kétségtelenül kedvezőtlenül befolyásolhatja a nyárvégi aszályos időjárás, amely különösen az ország egyes térségeiben jellemző. A megoldást az aszályra hajlamos területeken az olajos zöldtrágyanövények - pl. olajretek - vetése jelentheti, amelyek sokkal jobban viselik a szélsőségeket, károsodás nélkül elfekszenek a talajban addig, míg kedvező csírázási körülmények közé nem jutnak.

A jövő útja a zöldtrágyázás

Magyarországon - az agrár-környezetvédelmi program keretein belül - egyelőre még csak közvetve támogatott a zöldtrágyanövények vetése, ennek ellenére máris látszik, hogy a termelők érdeklődése megmozdult. Mihelyt azonban a GOFR növények területének 10%-án kötelezővé válik a területpihentetés, nyomban elindul majd a zöldtrágyanövények fővetésben történő termesztése is, ami természetesen még nagyobb biztonsággal történhet. Ez a termesztési mód aztán számos más lehetőség előtt is utat nyit, hiszen ha a növények eljutnak a virágzásig, akkor a méhészeti hasznosítás, továbbá keverékek és növénytársítások esetén az egymásra gyakorolt szinergista hatásuk, stb. is előtérbe kerül - ahogyan ezt, Dr. Gyuricza Csaba és Mikó István "Zöldtrágyanövények termesztése fő- és másodvetésben homokos vályogtalajon" c. tanulmányában is olvasható. Szintén olvasóink figyelmébe ajánljuk a Szent István Egyetem Növénytermesztési Intézetének ez irányú kutató tevékenységét, amellyel az intézmény a hazai zöldtrágyanövény-termesztés alkalmazását igyekszik elősegíteni.