A Hollandiában eltöltött év mindenképpen meghatározó volt úgy a szakmai, mint a személyes fejlődésem terén. Hozzáteszem, "ránk, közép-európaiakra" igen jótékony hatással volt az ott tapasztalt nyitottság, és a jellemzően szélsőségektől mentes közeg. Remélhetőleg hoztunk haza egy keveset belőle!

Ekkor kezdtem határozottabban érdeklődni a nemzetközi kapcsolatok iránt, arról, hogy tulajdonképpen hogyan és miért is működik ez a részben kormányközi és nemzetek fölötti szervezet, az EU.

2002 ismét igen szerencsés volt számomra, szeptemberben ugyanis életem első komoly munkahelyén kezdhettem dolgozni, Bécsben, a Raiffeisen Ware Austriánál, mint junior trader. Az örömöm, hogy nem kell mostanában iskolapadba ülni, akkor még teljesnek tűnt.

De előtte még jött a július, és megjelent egy hirdetés a HVG-ben egy németnyelvű egyetemről Budapesten, ahol nemzetközi gazdasági kapcsolatok, diplomácia szak indul. Mondanom sem kell, hogy - bár nem kis unszolás hatására - beleegyeztem; megpróbálom a felvételit. "Csak" szóbeli, németül és angolul, professzorok és volt nagykövetek társaságában. Úgy gondoltam, a készülést nem fogom túlzásba vinni, hiszen szeretem és tudom is a történelmet. A valóságban ez azért nem volt ilyen egyszerű, ennek ellenére végül mégis felvettek.

Ez a fejezet itt lezárulni látszott, mert igen nagy elánnal vettem az irányt Bécs büszke városa felé. Irány a munka! Minden nagyon jól indult, sikerült magam bedolgozni, el is fogadtak a munkatársak, a partnerek is, de az idő múltával rádöbbentem, hogy még nem szeretnék a nemzetközi takarmánykereskedelem bűvkörében végleg leragadni. Pedig nagyon érdekes volt nap mint nap a Reuters monitor előtt ülni, és elemezni a Chicagói Árutőzsde alakulását.

2003 szeptemberében Budapesten az alig két éve alapított Andrássy Gyula Németnyelvű Egyetem hallgatója lettem, nemzetközi gazdasági kapcsolatok, diplomácia szakon. Ismét új arcok és nemzetközi társaság, sőt, az előadók is különböző országokból érkeztek (magyar, német, osztrák, svájci).

Ez a két év azért már korántsem csak a diákéletről szólt (persze azért annak sem volt híja), itt már a legtöbben nagyon tudatos kapcsolatépítésbe kezdtünk. Szerencsénkre ebben nagy segítséget adtak az előadóink is, akik között - mint már említettem - voltak exnagykövetek, államtitkárok, egyetemi tanárok és neves gazdasági szakemberek. A második év kezdetével újra diplomamunka téma; most az EU kohéziós politikájánál nem igen tűnt aktuálisabbnak semmi, ha csak nem a munkakeresés...

Elküldtem jelentkezésem a "Külügybe" 2005. februárban, ahonnan szeptemberben válaszoltak, hogy majd értesítenek, ha lesz felvételi (még nem volt). Vigaszképpen márciusában megpályáztam egy öthetes ösztöndíjat az Európai Parlamentben (2005. 11. 07-2005. 12. 10) - jó vigasz volt. Tulajdonképpen itt lettem biztos abban, hogy eddig elvégzett tanulmányaimmal és jó német, angol nyelvtudással a nemzetközi színtér lesz az, ahol jól érzem magam, és ki tudok teljesedni.

Hát nem megint, egy szerencsés találkozás!? Itt futottam össze egy ismerőssel, aki éppen látogatóban járt arra, és felkínálta, hogy beajánl a főnökének a Price Waterhouse Coopers (PWC) budapesti irodájában az EU-s részlegen, mert kollégát keresnek.

A PWC a világ egyik legnagyobb könyvvizsgáló és tanácsadó cége, ahol - természetesen az EU-s részlegen - intézményi kapcsolattartással kellene foglalkoznom.

A jövő héten állok munkába!