Magyar viszonyok között talán természetes, hogy a hosszú éveken keresztül tartó tőkehiány - ami az aszályos időjárásból, a piac ellentmondásosságából, később a támogatások csúsztatott kifizetéséből, az intervenciós fizetési késedelemből, stb. adódott - a termelők nagy része számára csak arra ad lehetőséget, hogy a rendelkezésre álló anyagiakat nagyon beosztó módon használja fel. Ezt a pénzt kifejezetten a technológia megkövetelte input anyagok beszerzésére, üzemeltetési költségekre, bérleti díjak kifizetésére kell fordítani, annak érdekében, hogy az adott gazdasági évet egy következő, jobb időszak reményében túlélje. Ilyen helyzetben bizony a mezőgazdasági biztosítások az utolsó költségtételek között szerepelnek, és általában nem jut rájuk pénz (csak akkor, ha hitelfelvétel vagy egyéb kötelezettségek miatt rákényszerítik a termelőt a biztosítás megkötésére). Nem mintha nem értenék a gazdálkodók a biztosítások lényegét, hiszen a magánéletükben - jól felfogott érdekükben - bizonyára rendelkeznek lakás-, ház-, élet-, gépjármű-, stb. biztosításokkal. Emellett a mezőgazdaságban talán hajlamosabbak az emberek a kockáztatásra, pedig a tető nélküli szabad ég alatt nagy a természeti kitettség, ami sokkal inkább valószínűsíti a káresemények bekövetkezését. Az uniós tagországok biztosítási gyakorlatában szembetűnő, hogy a termelők a biztosítási költségeket éppen úgy betervezik, mint a többi, a termeléssel összefüggő költséget. Nem is kérdés, hogy kössön-e a gazda az általa termesztett növényekre biztosítást, mert ez a kiadás már generációk óta a termelési folyamat és költségek részét képezi. Nos, Magyarországon is működött már ez a gyakorlat, de amióta a termelés jövedelemviszonyai mérséklődtek, lassan feledésbe merül. Káresemények bekövetkezése esetén viszont sokan az állam szerepét firtatják, és a kár megtérítéséért is felelőssé teszik. Nem kétséges, hogy a termelés korszerűsítése, a jövedelmek növekedése, a piacok biztonsága, vagyis egy lassú, de biztos növekedési pályára állás meghozhatja a biztosítási üzletkötések fellendülését, ami mindkét fél - biztosító és biztosított - számára kölcsönös előnyökkel jár. A természeti változások, a globális felmelegedés veszélye, a klímaváltozás egyre fenyegetőbben jelentkező kísérőjelenségei pedig különösen indokolják a biztosítási piac újraéledését.

Természeti csapások okozta károk mindig lesznek

A 2005. nyári, szélsőséges időjárás okozta károk már az előzetes becslések szerint is megközelítették a 10 milliárd Ft-ot. Ugyanakkor a helyzet kezelésére, a mezőgazdaság katasztrófakárainak kompenzálására létrehozandó új intézmény, a Nemzeti Agrárbiztosítási Alap a piaci szereplők szerint eleve kudarcra volt ítélve.

A Belügyminisztérium 2005-re beállított, 6,243 milliárdos Ft-os "cél jellegű decentralizációs keretének" az a 20%-a - 1,224 milliárd Ft -, amelyet vis maior keretként a 19 megye és a főváros között szétoszthatott, a legtöbb megyében már tavasszal elfogyott. A költségvetés központi tartalékalapjából rendelkezésre álló 243 millió, a 2004-es keretből megmaradt 7,7 millió Ft, valamint a - kétszeri átcsoportosításból származó - 400 millió, illetve 1,2 milliárd Ft-tal együtt öszszesen 1,851 milliárd Ft állt rendelkezésre a katasztrófakárok enyhítésére. Ebből - az önkormányzati tulajdont ért károkra - 1,009 milliárd Ft kiutalásáról már döntött a kormány, 842 millió Ft pedig még rendelkezésre állt. "Amennyiben ez nem lenne elegendő, újabb átcsoportosítással a kormány megteremti a szükséges forrást" - mondta a BM helyettes szóvivője. Emellett a nyári viharok, a jégeső és a felhőszakadás a biztosítók kártérítési kötelezettségeit is több milliárd Ft-tal megnövelte.

Használható rendszert kell kitalálni

Az időjárás viszontagságaiból eredő igazi nagy károkat a mezőgazdaság szenvedte el, júniusban-júliusban igen jelentős jég- és viharkárok keletkeztek a gabonákban, ipari növényekben, gyümölcsösökben és dinnyésekben is. "A kártérítések nagyságrendje jóval meghaladta az egy évvel korábbit, de volt olyan társaság, ahol a kártérítés összege több volt, mint a befolyt díj" - számolt be erről a Magyar Biztosítók Szövetsége (Mabisz) Mezőgazdasági Tagozata. A társaságok akár 4 milliárd Ft-ot is kifizethettek növénybiztosítási károkra, ami a 2004. évi teljes, 2,59 milliárd Ft-os növénybiztosítási kártérítés több mint másfélszerese volt.

Igazán rosszul azonban azok a gazdák jártak, akik egyáltalán nem rendelkeztek biztosítással, és az ilyen termelők száma nem is csekély. A magyarországi biztosítótársaságok mezőgazdasági biztosításokból származó díjbevétele 2003-ban még megközelítette a 20 milliárd Ft-ot, 2004-ben pedig már alig haladta meg a 6,6 milliárdot. A piac összeomlását egyértelműen az állami díjtámogatás megvonása okozta. 2004-től kezdődően az állam - nem elég hatékonynak ítélve - megszüntette azt a rendszert, amely 1996-tól minden évben lehetővé tette, hogy a gazdák a mezőgazdasági biztosításra kifizetett összeg 25-30 százalékát viszszakaphassák.

"A díjtámogatásos rendszer nem érte el a célját, viszont sokba került" - állította az FVM Agrárgazdasági Főosztályának vezetője. Díjtámogatásra a költségvetés évente több milliárd forintot áldozott, de az olyan nagy katasztrófák esetében, mint egy országos méretű aszály, mégsem volt használható a rendszer, arra ugyanis a biztosítók nem szerződnek, s így végül mégis az államnak kellett a zsebébe nyúlnia. A 2003-as aszályra az állam 10 milliárd Ft-ot fizetett ki közvetlen támogatásként, közel 50 milliárd Ft-nyi kedvezményes hitelhez nyújtott állami garanciát, a kamattámogatás pedig a költségvetésnek évi 2 milliárd Ft-jába került.

Előkészítés alatt a Nemzeti Agrárbiztosítási Alap?

A kormány 100 lépés programjának részeként hívta volna életre a Nemzeti Agrárbiztosítási Alapot - a törvénytervezet októberben került a kormány elé -, amely a jelenlegi elképzelések szerint a rendszerbe belépő termelők befizetését és az azzal azonos összegű állami befizetést gyűjtené össze. A pénzből előre meghatározott típusú, nagy katasztrófakárokra - aszály, árvíz, belvíz okozta károkra, illetve fagykárra - igényelhetnének önbevallás alapján támogatást a károsult gazdaságok. A tárcaközi egyeztetést megjárt törvénytervezet szerint még az sincs kizárva, hogy kötelezővé tennék a csatlakozást az alaphoz, bár ennek hátulütője, hogy ugyan kevesebbet kellene fizetniük a csatlakozóknak, katasztrófakár esetén viszont túl sokfelé kellene szétosztani a támogatást.

Az agrártárca több számítást is végzett arról, hogy az önkéntes rendszerbe hányan lépnének be, de a végeredmény egy ideig nem látott napvilágot. Azóta már ismert, hogy csak Baranyában az agrártermelők kb. 28%-a támogatja pl. a jégeső-elhárítást, de érdekes módon éppen a "leggazdagabb" termelők nem. A biztosításban kb. 34-36%-os az arány jégkárra, nagyon nagy eltérésekkel, különböző igényekkel. Az előzetes számítások szerint a legalább 10 hektárnyi termőterületet művelő üzemek csatlakoznak majd az alaphoz nagy számban, amelyben így az állami támogatással együtt évi 2-3 milliárd forint gyűlhetne össze. A gazdálkodóknak hektáronként 2 ezer forint körüli összeget kellene fizetniük, a fizetendő összeg szántóföldek esetében alacsonyabb, ültetvényeknél pedig értelemszerűen magasabb lenne.

A biztosítótársaságok nem támogatják

"Az agárbiztosítási alap üres politikai propaganda - állítja sommásan az egyik biztosítási szakértő -, s ugyanúgy csak papíron létezik majd, mint a 2002-es nagy árvíz után életre hívott Wesselényi Kártalanítási Alap". Ennél szelídebben fogalmaz a Generali-Providencia Biztosító Rt. mezőgazdasági biztosításokért felelős vezetője, amikor megjegyzi, hogy "ma a termelők olyan kritikus helyzetben vannak, hogy gyakran gázolajat sem tudnak venni a gépekhez, így nem szerencsés, ha megint tőlük várunk anyagi áldozatot".

A Mabisz tagozatvezetője, Márki János szerint a magyar mezőgazdasági termelők elenyésző töredéke köt csak biztosítást: a növénybiztosítások piaca 80-100 milliárd, az állatbiztosításoké 26-28 milliárd Ft-ra rúg. A tőkehiánnyal küszködő, alacsony fizetőképességű termelőtől nem reális anyagi hozzájárulást elvárni. A tervezett támogatási rendszer működtetésére pedig új jogi és intézményi, valamint szakértői, illetve monitoring rendszert kellene létrehozni, ami azonban igencsak megdrágítaná az alap működését.

Erősödik a biztosítóegyesületek szerepe

A magyar mezőgazdaságban a meglévő és alakuló szövetkezetek mind jobban behálózzák az országot. A szövetkezés új értelmet nyert gyakorlata jól nyomon követhető, és ez egyben igényli is a biztos kiszolgáló hátteret a minden szektorban jelen lévő piacok szempontjából. Ilyen igény a biztosítási piac egyre markánsabban megjelenő szükségessége is, hiszen minél nagyobb, értékesebb technikával dolgoznak, minél nagyobb termelési értéket állítanak elő, annál fontosabb az értékek védelme a termelési folyamatok ideje alatt. Az országszerte alakult és alakuló biztosítási egyesületek szinte az agrárszövetkezetek igényei és elvárásai szerint dolgoznak, alakulásuk pillanatától számítva. Elsősorban azért, mert profiltiszták, így képesek elvégezni a rendkívül összetett, és bizalmon alapuló biztosítási munkát. Másrészt jellemzően korszerű és korrekt módszerekkel dolgoznak, s ami nem mellékes, hogy a hivatalos munka precíz elvégzése mellett nagy hangsúlyt helyeznek a személyes kapcsolatokra, egymás megismerésére. A személyes kontaktus, a felmerülő problémák azonnali lereagálása - a térbeni és időbeni közelség miatt - sokkal nyugodtabb és bizalmasabb munkakapcsolat megteremtését teszi lehetővé. A biztosítóegyesületek - nem lebecsülve a biztosítótársaságok eddigi szerepvállalását és munkáját - valóban egy felfrissülő biztosítási tevékenység csíráját hordozzák a mezőgazdaság újraéledő, pezsdülő szövetkezeti mozgalmában. Országszerte számos egyesület tevékenykedik eredményesen a mezőgazdasági szektorban, és a partnerek elégedettek a munkájukkal. Nem kizárt, hogy az idők során ez a kapcsolat eljut egy még magasabb együttműködési szintre, és a biztosítóegyesületek lesznek az agrárszövetkezetek kizárólagos biztosító partnerei.

Lesz-e magasabb biztosítási kultúránk?

Elképzelhető, hogy amikor a mezőgazdasági biztosítások jövőjéről beszélünk - még ha populistának és eretneknek tűnik is ez az elképzelés - akkor a mezőgazdaságból élőknél szélesebb társadalmi skálát kell figyelembe venni. Mert ha a szorosan kapcsolódó tevékenységeket folytatók, mint feldolgozóipar, szolgáltatók, bankok, stb. közül az egyik tönkremegy, akkor annak minden pénzügyi kockázatát a többi szereplő is viseli. A fenntartható gazdálkodási egyensúly tehát nem feltétlen a nagy és hatékony, egy-egy kézben összpontosuló birtokokat jelenti, mert hiszen lehet, hogy éppen ezek a kockázatok hordozói, mint pl. a mamut méretű állattenyésztési telepek, amelyek éppen a környezetszenynyezés tekintetében jelenthetnek még jó ideig veszélyeket.

Egy társadalom biztosítási kultúrájának szintjét az fejezi ki leginkább, hogy a közösség mennyire együttműködő, előrelátó és gondoskodó tagjaival szemben. A magyar ember egyébként rendkívül szolidáris, ha bajba kerül valaki a környezetében, de ugyanakkor hasonlóan bizalmatlan is, ha előre kell "építkeznie", invesztálnia. Nem véletlen ez a magatartás, hiszen az elmúlt idők során annyiszor "lenyúlták" előle a pénzt, annyiszor becsapták, hogy joggal válhatott ezek után bizalmatlanná. A kiszámíthatóság, a biztonság és a biztosítás iránti bizalom pedig éppen itt, ezen a ponton kezdődik.

Tény, hogy ma Magyarországon a piaci díj kicsit magas, de ez talán nem is baj, mert a kormányzat teljesen elfordította a figyelmet a mezőgazdasági biztosításokról. Mint említettük, olyan vélemény hangzott el, miszerint a díjtámogatás nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ez a szemlélet szembemegy az uniós gyakorlattal, mert hiába tanulnak a fiatal magyar szakemberek biztosítási kultúrát - és mellesleg Európa legfejlettebb kockázatvédelmének rendszerét pl. Spanyolországban -, ha idehaza nem tudják a tanultakat hasznosítani; egyelőre legalábbis nem. Jó és szerencsés lett volna létrehozni egy kockázatvédelmi bizottságot - amiben az FVM, a PM és a biztosítók vettek volna részt -, hogy folyamatosan dolgozzák ki a leghatékonyabb rendszert a hazai viszonyokra. A konkrét beterjesztést követő magatartásból azonban arra lehetett következtetni, hogy az irányító testület egyelőre nem befogadó és nem fogékony, de akár az is kijelenthető, hogy kissé elkényelmesedett, és egyáltalán nem innovatív...

A mezőgazdasági biztosítás hazai gyakorlata továbbfejlesztésre vár

Alapvető piacgazdasági érdek, hogy minél szélesebb kockázati körben védelembe kerüljön a mezőgazdaságból élők sokasága. A termelők saját felelősségteljes öngondoskodásának, a kármegelőzésre való törekvésüknek és az állam okos szabályozó, kármegelőző, támogató és együttműködő szerepének, a biztosítók bátrabb kockázatvállalásának lehetne hatékonyabb küldetése abban, hogy kiszámíthatóbb legyen mindazon befektetés, amely a magyar társadalom egy részétől és az adóbefizetők sokaságától származik. Ezen a területen a szolidaritásnak nem csak késleltetve és akkor kellene megjelennie, amikor borzasztó nagy a baj, vészhelyzet van. Sokkal inkább előre számolva és ellenőrizve, úgy kellene építkezni, hogy a magyar gazdatársadalom biztonságosabb és jobb feltételek között tudjon élni és alkotni.