Tovább nőhet idén a kukorica vetésterülete

Az őszi vetések egy részéről már nagyon sokan lemondtak, hiszen a közel -20 Co-os, tartós hótakaró nélküli hidegek hatására a gyengébb vetések - az őszi búza és repce - alig mutattak életjelet az előbb fagyos talajon, aztán a víztakarásban. Ennek ellenére mégis meglepően kevés volt a fagykár, ill. a kipállás, és ezt a biztosítótársaságok szakemberei is megerősítik, hiszen a várt nagy kárbejelentések elmaradtak, és csak kisebb repce- és búzapusztulást regisztráltak. Mindez a csodával határos módon történhetett meg, és részben a nemesítők munkájának alaposságát is dicséri. A fajták szinte kivétel nélkül jól vizsgáztak, és csak a valóban szélsőséges viszonyoknak nem tudtak ellenállni.

Persze az időjárás a tavasz kezdetén is tartogatott nem várt meglepetést, hiszen a sikeres áttelelést követően újabb trauma várt az őszi vetésekre. A száz éve nem tapasztalt, rekordokat döntögető árhullám a Dunán és a Tiszán is szinte egy időben és tartósan jelentkezett, ami eddig nagyon ritkán fordult elő. Mellettük pedig a kisebb folyók áradása sem maradt el, ami azt eredményezte, hogy a termékeny folyóvölgyekben mindenütt tartósan magas talajvíz jelentkezett, és a talajok víztelítettsége is maximális. A lehulló csapadék hatására pedig ismételten megjelentek a korábban már visszahúzódó belvizek. A belvízborítottság mértékét az árvizek alatt és azt követően rendkívül nehéz megbecsülni, de a mezőgazdasági területeken a részleges és teljes vízborítottság, ill. az ellehetetlenült, művelhetetlen területek nagysága együttesen akár a 450-500.000 ha-t is elérheti. Ez azt jelenti, hogy a vetések egy része kipusztult, a szántó tavaszi művelése és a tavaszi vetés pedig vagy nagyon későre marad, vagy egyáltalán nem lehetséges...

A víz okozta károk nyomában

A rendkívül magas áprilisi vízállások következtében a talajok víztelítettsége az alacsonyan fekvő részeken különösen lehetetlen helyzetet teremt. A víz lassú visszavonulása után a talaj felszínének eliszapolódása tapasztalható, következésképpen a vízáteresztő képessége lényegesen lecsökken, fizikai jellemzői romlanak. Az ilyen felszín felmelegedését csak szellőztetéssel lehet elősegíteni, amelynél különösen ügyelni kell az eszközök megválasztására. A legfontosabb az, hogy a műveléssel elkerüljük a nemkívánatos rögképződést. Erre az olyan kultivátorok alkalmasak a leginkább, amelyek rugós késes elemekkel szereltek. Ahol lehet, ott mielőbb és mindenképpen magágyat kell készíteni, ám az sem mindegy, hogy a folyamatnak milyen költségvonzatai vannak. Kétségtelen, hogy a kevés gazdaságosan termelhető tavaszi vetésű növény közül - a nem éppen tökéletesen előkészített magágyba - bizonyára a nagyobb magvúakat választja az, aki a vetésszerkezeti összefüggések miatt egyáltalán még választhat. Az alternatív növények és a másodvetésre is alkalmas apró magvú köles, mohar kockázata nagyobb, mint a nagyobb vetőmagméretű napraforgóé vagy a kukoricáé. A napraforgóvetés idejére - április végéig - nem valószínű, hogy mindenütt lehet magágyat készíteni, és a növény fajtáinak/hibridjeinek érésidőhosszában csak nagyon rövidke választási lehetőségek kínálkoznak. Nem így a kukorica esetében, amelynél a nemesítők széles Fao-szám- /érésidő/ kínálattal sietnek a termelők segítségére. A korai fajták iránt eddig is megnyilvánuló szimpátia - és gazdasági érdek - most még inkább szerephez juthat. A kifejezetten rövid tenyészidejű kukoricák számára talán elegendő idő lesz a magágykészítéshez, és a vízben gazdag talajokban a gyorsan érkező májusi felmelegedés bizonyára gyors kelést és kezdeti növekedést eredményez. Az időjárás ilyenformán talán megint helyrehozza azt, amit elrontott, de úgy tűnik, csak a kukorica lesz e tekintetben a kiválasztott és nyerő növény.

A korai kukoricák nagyobb szerephez juthatnak

A fent vázolt országos vízborítottsággal és árvízi helyzetképpel összefüggésben a kukorica vetésterülete logikus számítások szerint tehát 2006-ban valamelyest tovább növekszik. Ez persze még nem valószínűsíti azt, hogy a rendkívül magas - 7,7 t/ha országos átlag - múlt évi terméseredményeket sikerül megismételni. Annál is inkább, mert az optimális kukoricavetések idejére biztonsággal nem lehet mindenütt magágyat készíteni. Lehet viszont "játszani" a hibridválasztással, ami lehetőséget kínál a biológiai alapok kihasználására, a rövidebb tenyészidejű fajták okszerű vagy kényszerű alkalmazására. Az alacsony Fao-számú fajták vízleadó képességét és kiváló tápanyag-hasznosító képességét kell most kihasználni a rendelkezésre álló rövidebb tenyészidőszakban. Lehet, hogy a valamivel gyengébb termőképességű Fao-200-asokat is érdemes választani a későbben vethető területeken, nem kockáztatva ezzel a termés beérését. A 400-as és főként az 500-as hibrideket pedig ezeken a területeken kerülni kell, vagy állattenyésztési célú nedves tartósításra célszerű felhasználni.

Mindenképpen ki kell emelni az újabb kukoricahibridek esetében a nemesítési munka eredményességét, amely a biológiai alapok további kiteljesedésében, és közvetve a termésátlagok növekedésében nyilvánul meg. Kétségtelen, hogy ezek a változások csapadékos években emelik látványosan a termésmennyiséget és növelik a termésbiztonságot. Hasonló eredményességet lehet ma már elérni a rovarkártevők elleni védelem és a herbicid rezisztencia terén is, amely szintén a nagyobb termésszintek elérését segíti elő. A 2006-os év szintén különleges lesz a kukoricatermesztés szempontjából, hiszen sok helyen valószínűleg csúsznak a talaj-előkészítési és vetési munkák, és ugyanúgy kiszámíthatatlan lesz a csapadék és hőösszeg eloszlása a tenyészidőszak alatt. Ugyanakkor a kártevők és kórokozók támadásai is kiszámíthatatlanabbak lesznek, mint átlagos évjáratokban. Így tehát mindenképpen a szakmai összpontosítás, a technológiai fegyelem betartása és az időbeni védekezések kapnak majd főszerepet.

A kukoricabogár kártétele továbbra is fenyeget

Az amerikai kukoricabogár múlt évi, szerencsére igen mérsékelt megjelenése és csekély kártétele persze nem nyugtathatja meg teljesen a termelőket. A bogár számára a kemény tél nem jelentett veszélyt, és ez éberségre int. A múlt évben az egyébként fertőzött állományokra rendkívül kedvezően hatott a júliusi, szinte országos, nagy mennyiségű csapadék. Az akkorra gyökérrágott és ezáltal meggyengült kukoricatövek a csapadék hatására regenerálódtak, gyökérzetük ismét erőre kapott, és megtartotta a növényt, ezért nem volt számottevő megdőlés és betakarítási veszteség. De vajon az idei évben lesz-e júliusi-augusztusi csapadék, ami a fertőzött állományokat "helyrehozza"? Mindenesetre 2005-ben a bogár tojásrakásakor száraz időszak volt, lárvakártételre tehát minden bizonnyal számítani lehet, elsősorban a völgyekben, a nedvesebb hajlatokban-területeken. Az előrejelzés szerepe ismét felértékelődik, és a szakszerű talajfertőtlenítést is érdemes komolyan venni. A kukorica sikeréhez persze 2006-ban is a jó csapadékeloszlás és a kedvező hőösszeg lenne kívánatos. A már megjelent kukoricabogár lárvakártételének elkerülését pedig az idén is a jó gyökérregeneráló nyári csapadék segítené elő igazán.

Ha megint nagy kukoricatermés lenne...

Mint mindenki előtt ismeretes, az intervenciós raktárakban temérdek magyar kukoricát tárolnak. Kérdezhetnénk - miután az EU egyelőre ezt sem szállítja el -, hogy mi lesz az esetleges idei nagy termés sorsa, hiszen további 6-8 millió tonna kukorica részére aligha lehet megint tárolókat építeni. Nos, ha ez utóbbira nem is kerül sor, azért valami megindult a bioetanol-gyártás tekintetében. Végre belátták az EU-illetékesek, hogy ha a magas szállítási költségek miatt az itt tárolt kukorica nem mozdul, akkor más megoldást kell keresni. Ez pedig a bioetanol-üzemek építése lehet, ami örvendetes módon kezd körvonalazódni, sőt, a hírek szerint a kivitelezési munkák is megindulnak. A szabadegyházai és győri fejlesztések után Marcaliban - 500.000 t kukoricából 130.000 t bioetanol -, Csurgón - 300.000 t-ból 80.000 t bioetanol -, Hajdúsámsonban - 1.500.000 t kukoricából 400.000 t bioetanol - kezdődhet el rövidesen a gyártás. Ez persze javarészt csak az üzemek környezetében lévő termelőket érinti kedvezően, de az intervenciós készletek is minden bizonnyal itt hasznosulnak majd. Kimondani is csodálatos, hogy végre Magyarországon is elindulhat a biomassza észszerű hasznosítása, mégpedig olyan neuralgikus területen, mint amilyen a kukorica- vagy a búzakészletek felhasználása. A folyamatos üzem, a munkahelyteremtés és nem utolsósorban a kukorica dupla áron történő értékesítése etanol formájában megváltás lehet a mezőgazdaság és az állam részére is. A beruházók a hírek szerint persze külföldi vagy külföldi-magyar érdekeltségű vegyes vállalatok, ami nem meglepő. Ha lett volna rá állami pénz és szándék, persze már eddig is létrejöhettek volna ezek az üzemek, mert a szürkeállomány azért dolgozott. De nem jöttek létre hosszú éveken keresztül...

A búza mellett zömmel kukorica az alapanyag

Az ún. életciklus-elemzéseket többek között azért is búzára készítették, mert Magyarországon a búza igen jól termelhető. A másik termény, amellyel érdemes hazánkban foglalkozni, az a kukorica. A bioetanol kukoricából való előállítására vonatkozóan nem állt rendelkezésre megfelelő mennyiségű adat, ezért eddig nem végezték el az életciklus elemzését. Valószínűsíthető, hogy az előállítás költségei arányaiban hasonlóan alakulnak a kukorica esetében is, mint a búzánál, így várhatóan az életciklus-elemzés is hasonló eredményt ad. A kukorica felhasználása azonban talán azért kedvezőbb, mert egy tonna bioetanol előállítására kevesebb mennyiséget kell felhasználni, mint búzából. Kukorica esetén ez a mennyiség 2,72 tonna, míg búzánál 3,14 tonna. A kukorica további előnye még, hogy magasabb a termésátlaga. Egy hektáron 2004-ben átlagosan 7,1, 2005-ben 7,7 t kukorica és csak 5,1, ill. 6,1 t búza termett meg. Tehát azonos termőterületet feltételezve a kukorica esetében közel másfélszeres mennyiségű bioalkohol állítható elő. Az életciklus-elemzés, a gazdasági számítások és a földrajzi adottságok eredményeképpen tehát az első számú bioetanol-alapanyag Magyarországon minden bizonnyal a kukorica lesz. Az amúgy exportálandó termékfelesleg és a mezőgazdasági hulladéknak minősülő szár és csutka kiváló alapanyagot jelent. A gyártás terén az előttünk álló feladatok a következők: bioetanol kukoricából való előállítása, aztán e folyamat hatékonyságának javítása. A felhasználás területén is akad persze szakmai feladat, mint pl. a motor-fékpadi kísérletek elvégzése a korábban Stuttgartban elvégzett kísérletek mintájára, vagy a kukoricából előállított etanol, ill. etanol-benzin keverék környezeti terhelésének pontos kimérése, stb.; - de ezek már a kellemesebb feladatok közé tartoznak...