Az őszi búzavetések áttelelése - a becslések alapján - csak a szélsőségesen hideg és hótakaró nélküli északi területeken okozott gondokat. Az országosan néhány ezer ha kifagyás eddig sem jelentett gondokat a mintegy 1,1 millió ha vetésterülethez képest, a szokatlanul gyors tavaszi olvadás okozta hatalmas vízmennyiség azonban annál inkább. A folyók szinte mindegyikének tartósan magas vízhozama és vízszintje, illetve az ebből következően mind nagyobb területen jelentkező belvizek és az esőzések együttesen azonban már komoly károkat okoztak az őszi vetésekben. Mind pontosabban körvonalazódó becslések szerint csak a búza esetében 100.000 ha-t meghaladó kipusztulással lehet számolni, és további legalább 200.000 ha szántó vált alkalmatlanná a művelésre, tavaszi vetésű növények befogadására. A vélhetően termést hozó búza-vetésterület így minden bizonnyal 1 millió ha alá csökkent. Ez persze még nem ok az aggodalomra, már ami az ország szükségleteit és az értékesítést illeti. A termelők százai számára azonban annál inkább, hiszen olyan terméskieséssel kell számolni, amelyet ugyanazon a területen tavaszi vetésű növényekkel sem tudnak pótolni, a művelés ellehetetlenülése miatt. Tovább nehezíti helyzetüket az egységes területalapú támogatásra (SAPS), ill. az egységes nemzeti kiegészítő támogatásra (top-up) való jogosultság kérdése, amiben azonban az FVM vélhetően megtalálja - vis maior bejelentés alapján - a kárenyhítő megoldást.

Májusban még csak az állományszemléből meglehetősen pontatlanul becsülhető termés ad némi iránymutatást. Ebből annyi látszik, hogy a kifogástalan növényvédelmi és növényápolási technológiák ellenére sem lehet rekordtermésre számítani. A sok víz hatására számos helyen - különösen a kisebb táblákon - gyomosabb és betegebb is az állomány, mint a korábbi évek átlagában. Óvatos számítások szerint így is lehet 4 millió tonna körüli országos termésmennyiség, amelynek minősége még az utolsó fenofázisokban dől el, és a piac szempontjából sok mindent eldönt.

Temérdek a búza, mégis indokolt a kenyéráremelés

Sejthető volt, hogy a búza mint a kenyér alapanyaga - ebből eredően stratégiai cikk - előbb vagy utóbb a letárolt hatalmas mennyiség ellenére is bonyodalmakat okoz. Nos, miután a malmok jól felfogott érdekükben és saját nyereségcentrikusságuk jegyében az olcsó őszi búzakínálatból csak az éves mennyiségi szükségletük egy részét vették meg, így elfogyott az alapanyag a további őrléshez. Ugyanakkor a termelőknél is elfogyott a jó minőségű búza a raktárakból, mert vagy eladták, vagy intervencióra ajánlották fel. Következésképpen a szabadpiacon jelenleg nincs olcsó - 21-22.000 Ft/t körüli áron hozzáférhető - búza. A "jó orrú" molnárok azonban kiszagolják, hogy melyik intervenciós raktárban vannak minőségi készletek, amelyeket ki kellene "hozni", az ár tekintetében azonban nem sok alkulehetőség kínálkozik. Az EU-készletek nyilvántartása precíz, és vásárlásra csak módszeresen kerülhet sor. A 26.000 Ft/t lehet az induló ár, amire kereskedői nyereség rakódik - hiszen valakinek bonyolítani kell az üzletet -, és kisebb mértékben azt még egyéb költségek (pl. szállítás, minősítés, stb.) is terhelik. Éppen ezért a Magyar Pékszövetség által igényként bejelentett 10%-os kenyéráremelés nem is olyan eretnek gondolat, hiszen mindenki a tisztes nyereség érdekében dolgozik. A liszt áremelkedése a kenyér kilogrammonkénti árában mintegy 5,50 Ft-ot jelent, a többi az energiahordozók áremelkedésének a következménye. Persze, ha a feldolgozók ősszel az őrlési szükségletük teljes mennyiségét megvették volna - és nem spekulációra játszanak -, akkor most lehet, hogy elkerülhető lenne a kenyéráremelés. Az éves szükségletet ugyanakkor tárolni kellett volna, és a nagy tömegű búza megvásárlásának tőkeigénye is banki segítséggel lett volna kielégíthető, ami ugyancsak költséget jelent.

Az EU intervenciós készleteket a magyar belföldi piaci árakhoz képest magasabban vették és fizették, ami a termelők nagy részének kedvezett, hiszen azért is szállított be. Most megfordult a helyzet, hiszen a feldolgozók taktikai hibáját most az EU kihasználhatja, és a készleteinek egy részét nyereséggel adhatja el, különösebben nagy szállítási költségtámogatások nélkül. És az sem kizárt, hogy a környező országok hasonló helyzetbe kerülnek - ha nem most, akkor az árvízi károk után, termés hiányában -, és akkor tempósabban ürülhetnek a magyar raktárak, amelyekre már éppen szükség lehet az új termés elhelyezése szempontjából.

Az intervenció mégis eléri célját?

Az EU sokat bírált intervenciós gyakorlata mégis beigazolódni látszik, ami persze nem teljesen egyezik a magyar elvárásokkal és érdekekkel. A viszonylag magas intervenciós felvásárlási árat az EU valakikkel megfizetteti - most éppen a feldolgozókkal, akik a készletből búzát vesznek, és akik természetesen áthárítják a költségeket a végfelhasználókra, a fogyasztókra -, és ezt az imponáló bonyolítási optimizmust, önbizalmat és gyakorlottságot el kell ismerni. (Persze ilyet csak az tehet, aki szinte korlátlan anyagi lehetőségekkel rendelkezik.) A tranzakció logikája pedig arra épül, hogy a gabonatermesztést tekintve még a gabonaövezetben sem mindig csak jó évjáratok vannak. Következésképpen a menynyiség és a minőség hektikussága, vagy éppen a kereskedők, feldolgozók taktikai hibái előbb-utóbb általános vagy lokális hiányt szülnek, és akkor jön el az intervenciós készletek értékesítésének ideje, amelyeket persze a cél érdekében kifogástalan szakmaisággal kell tárolni, a minősége megóvása érdekében. Rövidesen ez a szakmaiság is próbára kerül, hiszen az intervenciós készletek értékesítésekor, a kitároláskor a tárolók bérbeadói is vizsgáznak, és remélhetőleg minél kevesebb kellemetlen meglepetésre derül fény.

Nevezhetnénk ezt a letisztultnak tűnő folyamatot spekulációnak is, amely kifejezés - talán az utolsók között Európában - csak a magyar nyelvben és a felületes magyar kereskedelmi gyakorlatban pejoratív kicsengésű és megítélésű. Spekulálni, előre gondolkodni, mások hibáira, kiszolgáltatottságára bazírozni nem tiltott és nem elítélendő dolog a gabonakereskedelemben sem. Főleg úgy nem, hogy a kockázati tényezők is elviselhető méretűek. E spekuláció kárvallottjának, vesztesének lenni termelőként, kereskedőként viszont kétségtelenül kellemetlen érzés. Legfeljebb a végfelhasználó - búza esetében a kenyérvásárló és fogyasztó polgár - kiszolgáltatottsága nem feltétlenül pozitív elem a folyamatban, mert ő nem tehet semmit az ügye érdekében. Mint ahogyan nem cselekedhet az üzemanyagár és a kemencét fűtő gáz árának begyűrűzése ellen sem, ami szintén érvényesül a kenyér árában.

A búza példáján keresztül szemlélve kétségtelen, hogy EU-tagságunk első két évében nem sok előnyt élveznek a magyar gazdák - EU-s gazdatársaikkal összehasonlítva - és a magyar polgárok sem, s ez mindaddig így lesz, amíg a teljes értékű-körű tagságot el nem érjük. Addig nincs esélyegyenlőség, versenyképesség, egyenlő elbírálás és így tovább...

Jöhet a harmadik?

A forint tartós gyengülése sem hozhatja versenyhelyzetbe a külpiacokon a magyar gabonát. Ezért a legtöbb termelő számára marad az intervenció, ami teljes értékesítési biztonságot garantál a gazdák számára. Jelenleg, dunai kikötői paritáson egy tonna intervenciós tárolt búza ára 104 ?/t. Az elszállítás fuvarköltsége azonban olyan magas, hogy emiatt egyelőre nem veszik, hiszen csak vízen mindöszsze néhány célországba lehet szállítani, amelyek azonban éppen nem vevők. Így aztán az elkövetkező betakarítás után a magyarországi magtárakban lévő gabona - búza és kukorica együtt - mennyisége meghaladhatja a tízmillió tonnát. A tárolás talán nem gond, hiszen az újonnan felépült magtárakkal együtt egyelőre elegendő a tárolótér. Az idei termés bőven befér a két éve ott tárolt 2004-es és 2005-ös rekordmennyiség mellé is. Ám szakmai botorság lenne azt hinni, hogy az éveken át tartó tárolás előbb-utóbb nem jelent majd gondot, hiszen a két éve magtárakban pihenő, fel nem használt gabona minősége folyamatosan romlik. A többszörös fertőtlenítés, átrakodás miatt növekszik a törött szemek aránya, ami jelentősen rontja a minőséget. Igaz, ezért a raktár üzemeltetője, és nem az intervencióra termelő gazda felel, tehát lassan nekik is érdemes lesz alaposan áttanulmányozniuk a tárolási szerződésben foglalt kötelmeket.

Mozdul-e felfelé az új termésű búza ára?

A várható termés felvásárlási árait az idei évben talán több szempont befolyásolja, mint korábban. Mindenképpen árfelhajtó tényezőnek látszik az a tény, hogy a környező országokban is jelentős területcsökkenést okoztak az árvizek, s emiatt, valamint a kis szállítási távolság miatt a kereslet bizonyára növekszik. Ugyancsak érdeklődnek majd a feldolgozók, akik csak akkora készleteket vesznek magas áron az intervenciós kínálatból, ami kitart az új termésig. És persze a nagy tételű jó minőségű búzának - amiből most kevesebb lesz - jóval nagyobb keletje lehet, mint a múlt évben volt, ezt motiválja majd a nagyobb európai kereslet megjelenése is. A múlt évi 20-22.000 Ft/t aratás utáni malmi búza ár emiatt már aratást követően is magasabb lehet, de semmiképpen nem éri el az intervenciós árat. Természetesen a termelők éberségére ugyanolyan nagy szükség lesz, mint a korábbi években. A piacon bizonyára jelen lesznek a zavarosban halászók, a felvásárlás hiénái is, akik a kiszolgáltatott termelők hiszékenységére utaznak. Csekélyke előnyökért semmiképpen sem érdemes bizonytalan üzleteket kötni. Minden felvásárlási szezonkezdet megszedi a maga "áldozatait", ezért a józan megfontoltságot célszerű előtérbe helyezni.