Nehéz itt a növénytermesztés, soványak, erodáltak a földek, meg kell küzdeni a lankákkal, és az eredmények is átlag alattiak. Somogy e térségében, a Balatontól alig 20 km-re szinte soha nincs elég csapadék, szenvednek az ipari növények; - mert másnak a termesztésére gondolni sem nagyon lehet - vázolja a gazdálkodás realitásait Pintér János, aki ennek ellenére szívvel-lélekkel teszi a dolgát, mint a Tabi Gazdák BÉSZ elnöke és a Földvár 2000 Kft. ügyvezetője. Nem szívesen vállalnak már vezetői tisztséget a gazdálkodástól megkeseredett emberek errefelé, ezért is ő itt egyszemélyben minden terület felelőse, értője, és a gazdasági folyamatok ismerője. Gyakran pihen éjszaka is az irodája sarkában kialakított hálóban, mert egy sokat megélt mezőgazdász már csak magában bízik meg igazán... Még az éjjeliőri feladatokat is hajlandó ellátni pihenésképpen, miközben a legfontosabb banki és gazdálkodási fordulatokon, vagy éppen saját családja és alkalmazottai jövőjének érdekében gondolkodik, hogy másnap utasításai szerint rendben menjenek a dolgok. Hogy megszállott-e? Valószínűleg igen. De az is bizonyos, hogy nélküle, döntései és a neve nélkül aligha jutnának előre. A fejében van minden tudnivaló, következésképpen az ötletek, a megvalósítás részletei és a megoldások is. Nem biztos, hogy jól van ez így, s ezt ő is tudja, mondja is, csak nincs idő a változtatásra. Legalább három év kell számításai szerint ahhoz, hogy gazdasági értelemben levegőhöz jussanak...

Amit a sors rá szabott

Az alma nem esett messze a fájától, hiszen Pintér János édesapja is gazdálkodó volt. A tsz-szervezés alaposan megviselte a gazdálkodás szabadságát élvező családot, hiszen mint ismert, be kellett szolgáltatni a lovakat, eszközöket a nem túl gazdag, de működő kis gazdaságból. Oda lett a fuvarozás, a saját gondolkodás, a termelés függetlensége, mert addig a kis föld mellett mindig volt marha, disznó és aprójószág is a ház körül. Pintér János csak figyelte a szeme előtt zajló változásokat, a kényszerű szövetkezést, amivel kapcsolatban csak a panaszt hallotta és az elégedetlenséget látta. A pályaválasztás előtt álló fiatalember nem is vonzódott a mezőgazdaság felé, és a géplakatosságot választotta. Utána a vasas szakmán belül kitanulta a hegesztő és esztergályos szakmát is, mert érdekelték a gépek és a velük összefüggő ismeretek. Gépállomáson kezdett dolgozni, de nem sokáig élvezhette a gépi munkát, mert a cég megszűnése miatt - mint ipari tanulónak - neki már csak a gépek bontása jutott osztályrészül. A jogutód Mezőgép szolgáltatói üzemágában folytatta, ahol bele kellett kóstolni a gépfelújítási munkákba, sebességváltók javításába és még a villanyszerelési munkákba is, az állattartó telepek és ipari üzemcsarnokok villamosítása során. Ez jó képzésnek bizonyult, mert a tabi tsz által alapított villanymotor tekercselő üzemben állapodott meg először. Persze, ez alatt az idő alatt leérettségizett és hivatásos jogosítványt is szerzett, majd katonának vonult be. Szó se róla, fiatalemberként sok mesterséget sikerült kitanulnia, de a mezőgazdaságtól semmiképpen nem akart elszakadni. A szeme sarkából figyelte az eseményeket, és alig várta, hogy összejöjjön egy kis pénze, amiből vásárolt egy UE-28-as univerzális traktort. Mint lakatos, szinte a semmiből "barkácsolta" össze az eszközöket hozzá, amivel alapszinten meg lehetett kezdeni a gazdálkodást. Rövidesen egy UTB-65 is a tulajdonába került, ami ugyan nem volt univerzális gép, de a megszerzése jelezte, hogy valami visszavonhatatlanul elindult... Közben sertéssel is foglalkozni kezdett, mert már akkor is úgy gondolta, hogy a vegyes gazdálkodás teheti igazán eredményessé a paraszti munkát.

Kitérő után a mezőgazdasághoz

Szülei elvesztése után a gazdaságot és a szülői házat is megörökölte - ma is ott lakik családjával -, és akkor kezdődött a független és felelősségteljes gazdálkodás - 1980 körül, sertéssel, 6-7 ha földbérlettel. Az állomány növelésével bővíteni kellett az ólakat; a 18 kocával és szaporulatával a tervek szerint folyt a tevékenység. Volt piaca a hízónak, egészen a húskombinát összeomlásáig, ami a szocialista típusú felvásárlási biztonság után eleinte nagyon meglepte a gazdálkodókat. Tab és környéke korábban is gyenge adottságú térségnek minősült, ami nagyon hamar bizonyságot is nyert a rendszerváltás utáni piacgazdasági megmérettetés próbájakor, hiszen a tsz szinte azonnal megrogyott, és kezdte kiadni a földeket. Pintér János mindjárt 50 ha-t bérelt, és "nagyüzemi" gazdálkodásba kezdett. Magában ekkor fogalmazta meg először, hogy önellátó, valóban nagyüzemi vegyes gazdálkodásra rendelkezik be. Szárító, tisztító gépsor, tárolóberuházások, -felújítások valósultak meg, a kitartásának, akaratának eredményeként. A kényszerpályára került tsz mindig adott el valamit, amit megvásárolva lassan gyarapodott a kis gazdaság; a '90-es évek elején éppen 2,5 ha-ral és gazdasági épületekkel, ahol szárítót épített fel. Aztán Ugaj-puszta megvásárlása következett, ahol egy hatalmas, íves tetőszerkezetű tároló épült azóta, sok saját bedolgozással. Miután a környékbeli tsz-ek is sorba szabadultak a földektől, Pintér János előbb 2000, majd mára már összesen közel 2500 ha területet tulajdonol, bérel és művel együtt társaival.

A családi gazdálkodási modell csak területhatárt szabott

A temérdek földterületen úgy lettek családi gazdaságok, hogy a családtagokra, kollégákra szállt a tulajdon, ill. a bérlemény, akik éreztek affinitást a paraszti munka iránt, és becsülettel, kitartással akartak is dolgozni. A családi gazdaságok és őstermelők BÉSZ-be tömörültek, amely a jelenlegi viszonyok között már közel sem élvezi úgy a politika támogatását, mint korábban. Ezért gondolkodni kell azon, hogy érdemes-e fenntartani - mondja Pintér János. Közben a csődeljárás során a tsz nagy telephelye is eladó lett, amit szintén "muszáj" volt megvásárolni, hiszen a művelt terület arányában dukált egy ekkora telephely a gépeknek, eszközöknek, terménynek. Erre a projektre jött létre - hatalmas pénzügyi tranzakció és gyorshitelek támogatásával - a Földvár Kft., amely természetesen a mai napig óriási hitel- és kamatterhet jelent a gazdálkodás számára. Hogy megérte-e? Ezt a kérdést magának is felteszi Pintér János, és ma sincs egészen meggyőződve döntése helyességéről. Igaz, a korábbi saját gazdálkodási víziójába beleillett, és a gazdaság önellátási elképzeléseihez is szervesen illeszkedett ez a lépés...

Kis híján "bebuktak", a KSZE-vel együtt

A telephely az oda érkező vendég számára imponáló gépparkot rejt, JD gépekkel, traktorokkal, kombájnokkal és kapcsolódó munka- és növényvédő gépekkel. Ez azt sejteti, hogy a gazdálkodás kiszolgálására odafigyelnek, és még szolgáltatásra is marad energia, kapacitás. A korábbi UE-28, UTOS, MTZ és Zetor gépek 1000 ha-ig kiszolgálták a gazdálkodást, utána azonban egy idegtépő, "necces" manőver következett - emlékszik vissza a szakember -, az éppen csődbe jutott KSZE-vel, az áhított és halaszthatatlan korszerűsítésre. Végül a beinvesztált pénzek ellenértékeként input anyagokat sikerült elhozni, így nem következett be nagyobb anyagi bukás. De szerencsére ebből kivergődve jól jött a KITE segítsége a géppark teljes átszervezéséhez. Tíz éve érkezett az első JD, és az azt követő években különösebb gond nélkül folyt a termelés egészen a 2002. évi politikai fordulatig. Hogy mégis mi a fejlődés gátja Tabon? - Hát, ami legtöbb helyen az országban. Az input anyagok drágulnak, a terményárak stagnálnak vagy csökkennek, ami nem segíti az eredményességet. 12-14 Ak-s földeken nem lehet nagyon nagy termésekre számítani, ezért elég keservesen, sok munkával, állandó gondolkodással, nagy alapossággal megy a gazdálkodás, és a pénzek csak vándorolnak bankból a bankba, úgy, hogy alig marad vissza nyereség. Most éppen egy takarmánybetakarító gépsort kellene vásárolni, és még egy negyedik kombájn is esedékes lenne, de egyelőre hiányzik az önerő, és ezért várakozni kell.

Nehéz az eredményes növénytermesztés

A kukoricatermés jó esetben éri el a 8 t/ha-t, és óriási (10%) vadkárral kell számolni minden évben. Állandó alkudozás folyik a vadásztársasággal, hiszen nekik a vad a fontos. Tapasztalatok szerint jó diplomáciai eredménynek számít, ha a veszteségek felét megfizetik. A vetésforgó megoldott, de kapás kultúra nélkül összedől, márpedig az előzetes hírek szerint - a falugazdász közlése alapján - a 12% lejtést meghaladó területen kukorica sem termeszthető, mert akkor nem jár vagy csökken a támogatás mértéke. Szerencsére ez feloldható az agrár-környezetgazdálkodási programmal és az abban foglalt helyes gazdálkodási gyakorlat alkalmazásával. Így szakszerű vetésváltást lehet tervezni, ami nagy könnyebbség a területek kultúrállapotának megóvása, gyommentesen tartása szempontjából.

550 ha a búza vetésterülete, aminek egy része a körülmények miatt tavaszi búza. Mellette egy kevés tavaszi árpa, 100 ha mustárvetőmag-előállítás folyik, elsősorban a vadkárok elkerülése érdekében. Nincs áruk az alternatív növényeknek az utóbbi időben, csak kényszerből kerülnek a vetéstervbe. Napraforgóból a korábbi 400 ha-ral szemben most csak 150 ha van, bár az elmúlt évek alapján nem rossz a jövedelmezősége. Szépen díszlik idén a repce, és úgy tűnik, hogy az ára is elindul végre felfelé. Hasznos elővetemény-növény, amelynek vetésterületét a jövőben érdemes lesz növelni. Kukoricából 800 ha a vetésterület, és mellette még legeltetési céllal is vetettek kukoricát és zabot, a marhák részére.

Eredményes a húsmarhaágazat

A tabi tsz-től származik az az 500 db húsmarha is, ami jelenleg az állományt alkotja. Valamikor 25 éve kezdődött az az eljárás, amely alapján magyar tarka és Limousine tehenekre vitték rá a Charolais bikákat, amiből az idők során kiváló, 70% vérhányadú húsmarhaállomány alakult ki, szép húsformákkal és jó vágási paraméterekkel. Annyi gond van talán a tehenekkel, hogy a Charolais borjak nagyon nagy súllyal születnek, és így nehéz ellésekre kerül sor, valamint a tej is több a szükségesnél. Ez utóbbi miatt a tenyésztésbe kellene belenyúlni, és vissza kellene fordítani a vérhányadot.

Az állatok ilyenkor természetesen már élvezik a szabadtartás nyújtotta előnyöket, a kövér fűvel borított villanypásztoros legelőket. Egészséges szép az állomány, a tehenek korlátok nélkül tudnak a borjaikkal törődni, nem úgy, mint összezsúfolva, zárt tartás esetén. Állategészségügyi szempontból is kiváló a szabadtartás, hiszen megbetegedés csak ritkán fordul elő, így a gyógyászati költség is minimális. Kicsit kényszerből került ide a marha, a területek miatt, de jól illeszkedik a gazdálkodási vertikumba - sommázza Pintér János -, és most kivételesen a húsmarha piacára sem lehet panaszkodni, hiszen az ára négy év óta emelkedik. Az sem mellékes, hogy soha nem sürgős az értékesítés, van takarmány, nincs túltartási költség és minőségromlás. A borjakat 8 hónapos korban keresi a piac, átlag 250 kg-os élősúlyban, ebből a vágóállatból azonban nem sok magyar ember fogyaszt, hiszen szinte mind Németországba kerül.

A húsmarha egészen biztosan megmarad a gazdaság profiljában, sőt a létszám növelése a cél. A művelt terület mintegy 30%-át kitevő 12%-nál nagyobb lejtésű táblák hasznosítása hosszú távon biztosan legelőként történik. Ehhez viszont módszeres, koncepciózus tenyésztői munkára van szükség, illetve a szaporulat megtartására, úgy, hogy a jelenlegi 250-es tehénlétszám megduplázódjon. A jövő évtől remélhetőleg a támogatási rendszer is illeszkedik ehhez az elképzeléshez, aminek a segítségét minden bizonnyal igénybe kívánja majd venni a gazdaság.

Jól ismerik Tabon a Pintér nevet

Ha Tabon mezőgazdaságról esik szó, akkor azt Pintér János személyéhez kötik. Ő az, aki a tsz megszűnése után lassan felvállalta a nehéz feladatot, mert a génjeiben van a gazdálkodás. Neve ma garancia például a gépvásárláshoz, a hitelfelvételhez vagy egy ígéret teljesítéséhez. Elég, ha gazdatársai szorult helyzetükben arra hivatkoznak, hogy a Pintér-integrációhoz tartoznak. Mindenki őt keresi apróbb-nagyobb bajával, kívánságával, ötletével, panaszával. Ő pedig mindenkit türelemmel meghallgat, pedig tengernyi a napi teendője. Érett mezőgazdász lett, elérte, amiről mindig is álmodott. Mackós, erős alkata, nyugodt vérmérséklete, lelki kiegyensúlyozottsága lehetővé teszi, hogy minden problémát türelmesen megoldjon, amivel szembesül. Óriási a munkabírása, számolatlanul rója a kilométereket, és intézkedik reggeltől estig, anélkül, hogy számolná a munkaidejét. Nem panaszkodik, de felrója a tisztességesen elvégzett munka után lecsapódó szerény jövedelmezőséget. Nehezményezi a támogatásokhoz jutás körülményességét, hogy miért kell azt hitelek formájában, kamatterhekkel növelten adni. Hitelt felvenni is bonyolult és lassú folyamat, annak ellenére, hogy mindent tudnak a pénzintézetek a gazdálkodókról, a teljesítményeikről, vagyoni helyzetükről. Mégsem lehet ma sem arra számítani, hogy két nap alatt elbíráljanak egy hiteligénylést, és emiatt esetleg más vagyonrészhez kell nyúlni, a törlesztési határidő betartása miatt.

A föld természetesen Tab környékén is spekuláció tárgya lett. Korábban olyanoknak adták el a helyiek, akik most hatalmas földbérletért adnák vissza művelésbe. Sajnos itt is az történt, hogy bárki idegennek eladták, csak ne a helyi gazdálkodóé legyen, pedig ő tisztességesen dolgozik vele, helyben van, megtalálható és elérhető mindenki számára...