A jelentős környezetszennyezés elkerülése, a hasznos szervezetek védelme és az egészséges gyümölcs iránti egyre határozottabb piaci elvárás miatt ajánlatos az integrált növényvédelem alkalmazása.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy

• a károsítók elleni küzdelemben nem elsősorban a kémiai védekezésre helyezzük a hangsúlyt, hanem az agrotechnikai, termesztéstechnikai, mechanikai, fizikai, biológiai, biotechnikai módszereket részesítjük előnyben;
• nem elsődleges cél a károsítók teljes kiirtása, hanem csak a kártételi küszöb alá való visszaszorításukat kell elérnünk;
• a védekezéseket mindig az adott károsító fejlődéséhez igazítjuk. Ehhez felhasználjuk a korszerű előrejelzési módszereket;
• a védekezések során szem előtt tartjuk a kártevők természetes ellenségeinek a kímélését.

A forgalomba kerülő növényvédő szereket 3 kategóriába sorolják, attól függően, hogy használhatók-e az integrált növényvédelemben. A kategóriákat színekkel - piros, sárga és zöld - jelölik. Az integrált technológiában a zöld színnel jelölt szerek korlátozás nélkül, a sárgával jelöltek csak korlátozással, a piros jelűek pedig egyáltalán nem használhatók fel.

Az almaültetvényekben a kórokozó gombák elleni védelem alkotja a növényvédelem gerincét. A két legfontosabb betegség, a ventúriás varasodás és az almalisztharmat ellen egy vegetációban rügyfakadástól kezdve 10-13 alkalommal szükséges védekezni.

Az alma ventúriás varasodása csapadékos időjárás esetén jelentős mértékű. Kiemelkedően érzékeny rá a Starking fajtakör, de a Jonagold és a Gála is fogékony. A kórokozó a lehullott, fertőzött levelekben telel. A fertőzés a vegetáció során bármikor előfordulhat, de tömeges megbetegedés május közepétől, az intenzív hajtásnövekedés időszakában várható. A kórokozó nemcsak a leveleket, hanem a gyümölcsöt is megtámadja. A levélen először 5-10 mm átmérőjű, kerek, halványzöld, a levél színe felé kidomborodó foltok mutatkoznak. A foltokon barna, bársonyos konídiumtartó gyep tör elő. A levélfolt elhal, szürkésbarna színű lesz. A fiatal gyümölcsön először apró, majd a gyümölcs fejlődésével egyre növekvő sötétbarna folt látható. Később a foltok elparásodnak, varasak lesznek. A gyümölcs féloldalassá válik, enyhén berepedezik. A kórokozó számára kedvező a csapadékos, meleg időjárás, amikor a levél sokáig nedves. Az erős hajnali harmatképződés elegendő feltételt biztosít a fertőzés bekövetkezéséhez.

A védekezés során a lemosó permetezések után kezdetben 7-10 naponként kontakt hatású szert használjunk! Pirosbimbóig lehet réztartalmú szerrel védekezni, ez a tűzelhalás ellen is hatásos, később már csak rézmentes szereket használhatunk az intenzív hajtásnövekedés kezdetéig. Az intenzív hajtásnövekedés időszakában sok új levél képződik. Ekkor a védekezésre felszívódó szerek és kontakt szerek kombinációja ajánlott, ugyanis a kontakt szerek önmagukban ilyenkor nem nyújtanak megfelelő védő hatást. Csak felszívódó szereket használva viszont a kórokozó szerrel szembeni ellenállóságát válthatjuk ki. Egymás után 3-4 alkalommal használhatjuk ezeket a kombinációkat blokkszerűen.

Az almalisztharmat az alma régóta ismert, jelentős betegsége. A Jonatán fajtakör és az új fajták közül az Elstar nagyon érzékeny rá. A betegség tünetei a hajtáson, vesszőn, virágon és a gyümölcsön figyelhetők meg. A hajtáson két tünettípus különböztethető meg. Az első tünet a kihajtás után azonnal látható, a hajtások rövid ízközűek, a levelek keskenyek, hullámosak, a levés színe felé begörbülnek, a levél színén és fonákán finom szürkésfehér, lisztszerű bevonat jelenik meg. Innen indul a későbbi fertőzés. A védekezés első lépése a fertőzött hajtások eltávolítása metszéskor, illetve később, a vegetáció során folyamatosan. Vegyszeresen a fertőzés továbbterjedését akadályozhatjuk meg. A későbbi fertőzések során a levél enyhén hullámos lesz, a levél színén sárgászöld foltok láthatók, a fonákán pedig szürkés bevonat jelenik meg. A gyümölcs felületén hálózatos parásodás figyelhető meg. A kórokozó a rügyekben telel, és a rügypattanástól már egészen a vegetáció végéig fertőz. Ezért egész évben folyamatosan kell ellene védekezni. A lemosó permetezés után először csak kontakt, kén hatóanyagú szerekkel, az intenzív hajtásnövekedés időszakában viszont felszívódó készítménnyel, blokkszerűen védekezzünk! Itt is érdemes a felszívódó hatású szer mellé kontakt készítményt keverni. Az almában használható felszívódó készítmények a varasodás és a lisztharmat ellen egyaránt hatásosak.

Mindkét kórokozó ellen hatásosak, és az intenzív növekedés időszakában blokkszerűen használhatók a strobulin hatóanyagcsoportba tartozó mélyhatású készítmények - a felszívódó szerek helyett.

Az almásokban folyamatosan jelen lévő, súlyos károkat okozó, meghatározó kártevő az almamoly. Károsítása következtében a termés akár 80-90%-a is veszendőbe mehet. Kártétele jól ismert következménye az ún. "férges" alma. A megtámadott alma a fejlődésben megáll, lehullik. Az almán kívül a dióban okozhat nagy károkat.

Az almamolynak hazánkban évente 2 nemzedéke fejlődik. A kifejlődött lárvák a gyümölcsfák kéregrepedéseiben, gyümölcstároló helyeken telelnek. Tél végén bebábozódnak, majd április végén, május elején megjelennek az imágók (lepkék). A két nemzedék rajzása sokszor összefolyik. A kártevő szaporodási ciklusa nagymértékben függ a környezeti viszonyoktól és egyéb feltételektől, ilyen pl. az alma fajtája, a terület égtáji fekvése, az időjárási viszonyok, stb. Elszaporodásának a száraz, meleg időjárás kedvez. Ha nem megfelelőek a körülmények, akkor a lárvák egy része (akár 90%-uk is) diapauzába vonulhat, ami azt jelenti, hogy ebben a nyugalmi állapotban töltik az egész évet, és csak a következő év tavaszán-nyarán fejlődnek tovább. Kedvező környezeti tényezők esetén viszont bábbá alakulnak.

Az almamoly fejlődési menetét áttekintve láthatjuk, hogy május közepétől a vegetáció végéig bármikor történhet károsítás. Az eredményes és költségkímélő védekezés alapfeltétele az, hogy a "menetrendszerű" permetezés helyett szexferomon csapdák használatával kísérjük figyelemmel a kártevő fejlődését. A szexferomon csapdák a nőstény lepkék csalogatóanyagát tartalmazzák, ezzel vonzzák az almamoly hím egyedeit. A csapda csalogatóanyagát a szél juttatja el a hím lepkékhez, ezért működését számos külső tényező (mikroklimatikus viszonyok, szélirány, növényzet) befolyásolja. A megbízható eredmény elérése érdekében legalább két csapdát használjunk! Néhány naponta jegyezzük fel, hány lepkét fogott a csapda. Amikor a befogott hímek száma a veszélyességi szint (5 db lepke/hét) fölé emelkedik, akkor kell védekezni.

A hagyományos növényvédelem során a következő hatóanyagcsoportú szerek közül választhatunk:

• a szerves foszforsavészterek, az inszekticid karbamátok közül válasszuk a széles hatásspektrumú, viszonylag hosszú hatástartamú készítményeket. Ezek az imágók és a kikelő lárvák ellen hatékonyak, a permetezést a tömeges lárvakelés idejére kell időzíteni;
• A piretroid hatóanyagú készítmények szintén a lárvák és az imágók ellen használhatók. Gyakori használatuk esetén a takácsatkák és a vértetvek nagyon elszaporodhatnak, ezért évi 1-2 alkalommal sorra kerülő használatukat az almaszedés előtti időszakra időzítsük! Így a rövid élelmezés-egészségügyi várakozási idejük lehetőségét is kihasználhatjuk.

A legtöbb a hagyományos növényvédelem kategóriájába sorolt szer piros besorolást kapott, vagyis az integrált növényvédelem során csak a Növény- és Talajvédelmi Szakszolgálat felügyelőjének írásos javaslatára használhatók fel. Néhány sárga besorolású szer is van közöttük, amelyeket az integrált növényvédelemben korlátozásokkal használhatunk.

Az integrált védekezésben következő hatóanyagok szerepelnek:

A juvenil-hormon hatóanyagú szerek a tojásból való kikelést akadályozzák meg, ezért ezeket a rajzás elején kell kijuttatni. A kitinszintézisgátló készítmények szintén a tojásból való kikelést gátolják, illetve a fiatal lárvákat pusztítják, ezek hosszú hatástartamúak. Hatásuk akkor a legjobb, ha a lepkék tojásaikat a már kezelt felületre rakják. A Bacillus thuringiensis hatóanyagú készítmények a lárvák ellen hatnak, ezért használatukat a tömeges lárvakelés időpontjára - a feromoncsapdában kritikus egyedszám elérését követő 10-15 nappal későbbre - időzítsük! Megfelelően időzítve eredményesen védekezhetünk, de a művelet sikeréhez jó permetezőgép és megfelelő kijuttatási technika szükséges. Emellett a szellős lombkorona kialakítása is elengedhetetlen, hisz ezzel egyrészt megakadályozzuk a páradús mikroklíma kialakulását, másrészt a permet hatóanyaga ebben az esetben jut el maradéktalanul az összes növényi felületre.