A tehenek kis száma olyan súlyos helyzetet jelent, amely már veszélyezteti Magyarország hosszú évtizedek során kivívott előkelő szakmai tenyésztési és termelési státuszát. A tényleges tejhasznú bázispopuláció - amely a hatékonyan működtethető nemzeti tenyésztési program alapját jelenti - mintegy 210.000 tehénből áll. Ez az a populációhányad, amely a minőségi tejtermelés alapját adja, és amelyről tejtermelési, küllemi bírálati és egyéb tenyésztési teljesítményadatok gyűjthetők. Ez az állomány fajtaösszetételét tekintve 97%-ban Holstein-Fríz (HF) vérségű tehén. A Holstein-Fríz Tenyésztők Egyesületének tagsága pedig szinte teljes egészében lefedi a mai tejhasznú populációt - mondja Bognár László, az egyesület ügyvezető igazgatója, aki örömmel vállalta a beszélgetést a kiváló tejelő fajta további terjedése, a tejtermelés hazai fellendítése, ésszerű strukturális átrendezése és a tenyésztés sikere érdekében.

- Mi indokolta a Holstein-Fríz fajta ilyen nagyarányú elterjedését a jól ismert magyartarka rovására, illetve hogyan alakult ki a tekintélyes magyar tenyésztői munka e kiváló tejtermelő fajta körül?

- A világégést követő egy-két évtizedben még országszerte folyamatosan jellemző volt az élelmiszerhiány, amit egy ideig a kiváló kettőshasznosítású magyartarka fajta egyedszámának növelésével lehetett enyhíteni. A magyartarkától származó, fogyasztásra szánt tej azonban nem volt megfelelő mennyiségű és minőségű, és ezt felismerve a szakmai irányítás, illetve a politikai vezetés összehangoltan és nagyon bölcsen cselekedett. Horn Artúr, Dohi János és mások munkásságát, valamint éleslátását dicséri a felismerés, hogy az akkor legmagasabb szakmai színvonalat képviselő, az észak-amerikai térségből származó állományból kell a Holstein-Fríz marha génmigrációját megoldani. Több mint 24.000 ismert származású, törzskönyves egyedet hoztak be, s ezzel egyidejűleg 1 millió adag sperma, ill. embrió és kis bika is bekerült az országba. A '70-es évek elején ez a nagyméretű tenyészállatimport szakmai világszenzációnak minősült, és ez a lépés ma is kiemelkedően jó megítélést kölcsönöz a magyar HF-tenyésztésnek. A HF fajtát, amely Nyugat-Európa lápos vidékeiről származik, az 1840-es évek tájékán holland hajósok vitték az Újvilágba. Akkoriban teheneket tartottak a hajókon, mert a vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag tej értékes táplálék volt a hosszú út alatt. Az amerikaiak aztán magas szintre emelték a tenyésztői munkát, és magas hozamokat értek el. Itt teljesítette be a fajta a kiemelkedő képességeit, a rendkívül hatékony és nagy mennyiségű tejtermelést. Ebből a populációból került vissza hazánkba a '70-es évek elején az átkeresztezéshez szükséges tenyészanyag. Szerencsés helyzet alakult ki, amikor is egymásba tudott "kapaszkodni" a tudomány, a politikai akarat és a nemes cél. Az örvendetes fellendülés húsz év után azonban megtorpant, és a '90-es évek elején, a már említett szinten, nagyon lecsökkent a tehénállomány. A politikai rendszerváltás idején a súlyos gondokkal küzdő állattenyésztés komoly állományokat veszített el, hiszen abban az időben több ezer vemhesüszőt, illetve időnként egész állományokat vásároltak fel a szemfüles nyugati országok. Így jutottak el a magyar tenyészállatok Németországba, Portugáliába, Spanyolországba. A kereslet azóta átalakult, és ma az ún. harmadik országok piacain keresik a magyar tenyészállatokat. Nem tudunk azonban megfelelően élni ezekkel a lehetőségekkel, mert a hazai populáció biológiai alapjai kritikus mértékben erodálódtak, és még a hazai utánpótlás biztosítására sincs elegendő egyed.

- Milyen értékmérő tulajdonságok jellemzik a Holstein-Fríz fajtát, amivel a tejtermelés egyeduralkodójává tudott válni Magyarországon?

- Kétségtelenül a leghatékonyabban termelő fajtáról van szó, amely az elmúlt 30 év során a korábbi termelési szintet az egy tehénre jutó fajlagos tejhozam tekintetében képes volt megduplázni. Ma a fajtatiszta HF-populáció országos átlagban több mint 8.600 kg tejet termel egy standard (305 napos) laktációs időszakban. Ez a teljesítmény az európai élbolyba kvalifikálja a magyar HF teheneket. A teljes populációt tekintve is sikerült átlépni a 8.100 kg-os határt, de meg kell értenünk, hogy ez az állomány már nem olyan, amelyik szerényen takarmányozva, jó színvonalú tartás és menedzsment nélkül is 4-5 laktációra lenne képes. A mai HF fajta kifinomult takarmányozási és tartási módszereket igényel, hiszen egy "csúcsra járatott" állatról van szó. Ki kell szolgálni a genetikáját, ezért az imént említett szempontok határozzák meg a teljesítményét. Sajnos a kukoricaszilázs alapú tömegtakarmányozást idehaza sokan alkalmazzák, aminek következményeként az állat faggyúsodni kezd, majd a szárazon állás időszakában még tovább hízik, az ellést követően pedig a hatalmas tejtermeléshez szükséges energiát a faggyúdepókból próbálja pótolni. Az egyed így nem tud annyi takarmányt felvenni, amely a bő tejelőállításhoz szükséges lenne, felborul az anyagcsere-háztartása, valamint az energia-egyensúlyi állapot is, ami súlyos szervi elfajulásokat idéz elő. Ilyenkor lehet regisztrálni az állományokban a zsírmáj-szindróma, az acidózis, a ketózis, stb. megjelenését, amelyek szaporodásbiológiai zavarokat, elhúzódó betegségeket okoznak, és a termelést gátolják. A nem megfelelő körülmények között tartott állományok rontják le az országos statisztikát, amely szerint így az állatok csak 2,3 laktáció életteljesítményre képesek. Ez nem a fajta hibája, hanem az azt kiszolgáló szakemberé. A tenyésztési munka egyik egyszerű és teljesíthető követelménye, hogy a laktáció és a szárazonállás során az állat három bordájának látszania kell! Ez mutatja, hogy az állat nem hízott el, nem faggyúsodik; ami valódi élettani veszélyt jelent.

Nagyon fontos tehát a HF-állománynál a takarmányozás, a tartástechnológia és a helyes szakmai szemlélet összhangja, hiszen ez a genetikai háttér 14.000 liter laktációs tejtermelésre kódolt. A genetikai háttér tehát adott (és 30%-ban érvényesül), amit a környezet - mintegy 70%-ban - módosít, és ennek végeredményeként jelenik meg a konkrét teljesítmény.

Holland szakemberek véleménye szerint azért érdekes nálunk ennek a problémának a jelenléte, mert Magyarországon minden adott a magas szintű szarvasmarha-tenyésztés megvalósításához. Hatalmas művelhető területeink, kihasználatlan legelőink vannak, vagyis a jó tömegtakarmány-bázis adott, és a környezetvédelmi kérdésekben sem állunk rosszul. Véleményük és gyakorlatuk szerint az első laktáció fedezi a borjúnevelés költségeit, a második a vemhesüszőtartás költségeit, míg a harmadik laktáció már a gazda haszna. A HF tehén ötéves korában ér el a termelési, ill. hasznosítási csúcsra, amely idehaza a 2,3 átlagos laktáció ismeretében egyelőre csak vágyálom. Azaz, mindössze száznapnyi profitot képes hozni átlagosan egy tehén, ami egyelőre szerény eredmény, de a HF Egyesület számos módon és eszközzel dolgozik azon, hogy ez pozitívan változzon.

- EU-csatlakozásunk milyen hatással volt a magyar tejtermelés és a tenyésztési munka alakulására, egyáltalán; serkentette-e a versenyhelyzet kialakulását nemzetközi összehasonlításban?

- A helyzet ismeretében felelősséggel állíthatom, hogy nagyon kis befektetéssel lehetne forradalmasítani a magyar tejtermelést, és lehetne sokkal jobb helyzetben a magyar tejágazat. 2004 óta egy meglehetősen ésszerűtlen európai támogatási politika szenvedő alanyai vagyunk, hiszen a tejtermelés korábban - az állattenyésztési ágazatok közül szinte egyedüliként - folyamatosan és stabilan eredményes volt. Mára felborult a növénytermesztés és az állattenyésztés egyensúlya. A földalapú támogatásokkal ma a növénytermesztésre jobb évek járnak, míg az állattenyésztésre a csatlakozás óta a torz birtokstruktúra, az egyértelmű versenyhátrány jellemző. Folyamatosan nőnek az intervenciós gabonakészletek, és eközben tovább csökken az állatállomány; - változatlan támogatási feltételek és kedvező időjárás mellett ezt a problémát prolongáljuk a következő évekre. Pedig az EU-ban az egy telepre/gazdaságra jutó átlagos tehénlétszám 19, a "minta" Hollandia esetében 59 db, Lengyelországban 1,8 db (!), míg nálunk 327 db, ami a hazai és nemzetközi gazdaságossági számítások és elemzések optimális számát, a 400-as létszámot közelíti. Ilyen állomány képes nagy mennyiségű, jó és homogén minőségű tej előállítására, olyanra, amiért a multinacionális tejipar hazai képviselői is versengenek. A fent vázolt ágazati állapot, a tej felvásárlási ára és a tejtermékek fogyasztói árai mind arra engednek következtetni, hogy egy torz termelési struktúra alakult ki, és az ágazatok egyensúlya jól érzékelhetően felborult. A termelés mellett a tét nem kevesebb, mint a fajta fenntartása, amit már csak egy ilyen közösség - mint a HF Egyesület - képes megoldani, mert a termelő egyedül már aligha tehet valamit. Azt mindannyian elfogadjuk, hogy a minőségi tenyészállat-használat az eredményes termelés egyik meghatározó alapja. A tenyészállat-előállítás költséges folyamat, amelynek sikere érdekében áldozni kell, amit hosszú idő óta csak egy önfinanszírozó alap képes folyamatosan megoldani. Erre kitűnő példák találhatóak Nyugat-Európában. Ehhez nagyon hiányzik az a mintegy 600 millió Ft központi támogatás, ami a múlt évben sem érkezett meg az állattenyésztő szervezetek részére. Az idei évben viszont már csak a korábbi összeg 60%-a illeti meg a tenyésztésszervezést.

- Mivel tejhasznú fajtáról beszélgetünk, milyen kilátások vannak arra nézve, hogy EU-kvótánkat a következő időszakban kitöltsük? Másrészt hogyan látja a tehénlétszám növelésére irányuló törekvések realitását?

- A tej- és tejtermékfogyasztás a rendszerváltás előtti években folyadéktejre átszámolva 200 kg/fő körül alakult, ami mára 150 kg/fő mennyiségre csökkent. Ezzel szemben Nyugat-Európa országaiban és Skandináviában 300 kg/fő feletti a fogyasztás, aminek jelentős része sajt és életminőség javító, egészségvédő erjesztett termék. Magyarországon "elfogyott" a tejvertikum mögül a támogatás, emellett rendkívül erős a koleszterinlobbi - lásd margarinreklámok -, és a cukrosüdítőital-gyártókkal sem lehet már felvenni a versenyt. A fogyasztó tisztában van ugyan a tej egészségre gyakorolt kiváló hatásairól, mégis befolyásolható. Nem lehet azonban említés nélkül hagyni a hazai sajtkínálat viszszásságait, amely időnként felhígul olcsó külföldi és nem csak tejalapanyagot tartalmazó termékekkel. A kár emiatt óriási, hiszen egyrészt megtévesztik a fogyasztókat, másrészt szembe mennek a nem eléggé közismert szakmai ismeretekkel és az árképzés normális gyakorlatával. 1 kg jó minőségű sajt előállításához ugyanis 11 liter tej szükséges, amelynek a felvásárlási ára ma 63 Ft/l. Tehát képtelen állapot az, hogy 600 Ft/kg áron "sajtszerű", külföldi gyártású terméket árulnak egyes áruházláncok. A silány minőséget tehát hathatós módszerekkel ki kell szorítani a magyar piacról, annak érdekében, hogy az értékes hazai termék eladható legyen. Ez egyáltalán nem ellentétes az uniós gyakorlattal, hiszen ezt szenvedjük ma is, amikor nyugat-európai piacokra szeretnénk betörni a kiváló minőségű termékeinkkel. Ugyanakkor tapasztalható, hogy megindult a kedvelt "fehér színű" nyerstej nagy mennyiségben történő kiszállítása Olaszországba. A hazai tejünk fehérségét az egyöntetű, északi szomszédainkéihoz képest alacsonyabb karotintartalmú tömegtakarmány, a kukoricaszilázs-etetés eredményezi. Ebből állítják elő a délen kedvelt fehér (mozarella típusú, vizes) sajtokat, szemben a ny.-európai sárgásabb színűekkel. Ugyanakkor a baj az, hogy nyersen megy ki a tej, elmarad a feldolgozás, és így vele együtt exportáljuk a munkahelyeket is. El kellene továbbá érni a magyar tejfogyasztásban a 200 kg/fő korábbi mennyiséget, amely a megtermelt hazai tej és a nagy hozzáadott értéket képviselő tejtermékek tényleges piacát jelentheti. Harmadik országok (az unión kívüli piacok) esetében óriási az árverseny Észak-Amerika, Európa és Óceánia (Ausztrália és Új-Zéland) között. Ebben a versenyben kicsi az esélyünk, de a belföldi fogyasztás - közösségi marketingeszközökkel történő - megemelésével volna helye a bővülésnek, az állományok növelésének, a kvóta optimális kihasználásának. Erre törekszünk rövid és hosszú távon egyaránt!

- Milyen erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy a lassan magához térő tejtermelés és -feldolgozás kiegészítéseként minél több tenyészállatot lehessen a jól fizető keresleti piacra vinni?

- Korlátlanul volna igény az arab világban, Ukrajnában és Fehéroroszországban a kiváló állategészségügyi státusszal bíró, Magyarországról származó BSE-mentes tenyészállatokra. Sajnos a populáció említett csökkenése nem teszi lehetővé, hogy számolatlanul értékesítsünk a szintén gyérült biológiai alapokból. Belorusszia, Ukrajna 50.000-es, az EU felé megnyitott tenyészállatkvótájára 15.000 állatot Magyarországról szerettek volna elvinni, mert ismerik a kiváló biológiai alapokat. Sajnos csak néhány ezer állat adható el évente, ami pedig nagy üzleti lehetőség lehetne az ágazat számára, csakúgy, mint a közel 2 milliárd kg-os tejkvótánk kihasználása, hiszen egyedüliek vagyunk az EU-ban, akik alulról közelítünk a lehetőségeinkhez, a többiek mind a túltermeléssel küzdenek. Látni kell, hogy a tejtermelés jövedelmezősége hosszú távon szabályozott, amihez jövedelemkiegészítő alternatívaként társulhatna a tenyészállat-előállítás és -értékesítés. Ebbe az irányába kellene terelni a magyar szarvasmarha-ágazatot.

- Hogyan jellemezhető a HF Egyesület nem kevés tagot tömörítő szervezete? Milyen tevőleges munkát koordinálnak annak érdekében, hogy a tejtermelés és a tenyészállat-előállítás méltó legyen a magyar adottságokhoz?

- Elismert fajtafenntartó törzskönyvező szervezetként munkánkat az állattenyésztési törvény és a végrehajtási rendeletek előírásainak megfelelően végezzük. A fajta teljesítményvizsgálata, a tejtermelés-ellenőrzés, küllemi bírálat, tenyészértékek publikációja és a nemzeti tenyésztési program végrehajtása hatalmas feladatot ró az egyesület munkatársaira. A tenyésztési program keretében fiatal tenyészbikajelölteket állítunk tenyésztésbe, és az utódokról adatokat gyűjtünk. A legkiválóbb tenyészbikák használatával folyamatosan javítjuk a fajta értékmérőit. A HF Egyesület tagságának részvétele a kiállításokon nem csak tenyésztési érdekképviseletként nagyon fontos feladat. Ezek az alkalmak a szakma ünnepei, és ehhez is igyekszünk megfelelő körülményeket teremteni. A nemzeti tenyésztési programban való közreműködésre buzdítjuk tagjainkat, mert így kiváló genetikai értékekhez juthatnak hozzá, töredékáron. Mindemellett és nem mellékesen a fajta promóciója, népszerűsítése is a szervezetünk feladata, ami szintén komoly szervezési munka. Szintén tevékenységünk része a tanfolyamszervezés, az ismeretátadó konzultációk megrendezése. Rendkívül népszerű a termelési és tenyésztési eredmények alapján kialakított országos rangsor, amit az egyesület saját - küllemében és tartalmában is megújult - lapjában teszünk közzé. Demokratikus alapokon nyugvó szervezetünk természetesen évente tart küldöttgyűlést, amelyen beszámolunk a gazdálkodásról és az elvégzett munkáról. A küldöttgyűlés szavaz többek között az alapszabály és a tenyésztési program módosításáról. Itt ismertetjük terveinket, és tervezzük a költségvetésünket. Értékeljük a tenyésztési munkát; emlékplaketteket és elismerő okleveleket adunk át. Év közben az elnökség irányítja az iroda munkáját, a szakbizottság pedig a konkrét szakmai kérdésekben foglal állást.

Szeretném leszögezni, hogy az egyesület nem támogatásokért "kuncsorog", viszont ahol csak teheti, felemeli szavát az egyenlő mértékű, igazságosabban osztott támogatások mellett, a markánsabb piacvédelemért, a korrekt kereskedelmi szabályozás érdekében. Az egyesületi munkával szeretnénk elérni, hogy az ország természeti adottságainak megfelelően a magyar szarvasmarha-ágazat, illetve a tejtermelés - a tenyésztési munkát elismerő növekvő mértékű tenyészállat-értékesítéssel kiegészülve - mielőbb foglalja el méltó helyét az uniós országok sorában.