MezőHír :: Független Agrárinformációs Szaklap |
A tudás és a tapasztalat kamatozott...A Vas megyei Répcelak 2001-ben kapott városi rangot, annak ellenére, hogy a tranzit útvonal mellett fekvő település lakossága ma is alig éri el a 3000 főt. |
|
Ami mégis indokul szolgálhatott, az a lakosság létszámához mérten magas fokú iparosodás, hiszen a szénsavgyár, a sajtgyár, a volt állami gazdaság és termelőszövetkezet sok munkahelyet adott a helybelieknek. Mára a mezőgazdaság arculata alaposan megváltozott, de a dekoratív városkép egyre jobban tükrözi az itt élők szorgalmát, lakóhelyükért való tenniakarását. Ennek a jól nyomon követhető folyamatnak tevőlegesen is részese volt és részese ma is Varga Csaba, a "Nagymező" Mg.-i Szövetkezet elnöke. Tanult mezőgazdászként kezdte alkotó tevékenységét szülőfalujában, a szomszédos kis település, Uraiújfalu állami gazdaságában, aztán Répcelak tanácselnökeként folytatta pályáját. Jelentős részt vállalt a kisváros arculatának kialakításában, az itt élők életkörülményeinek javításában, de soha nem távolodott el a mezőgazdaságtól. Ezért is tudott tíz év "távollét" után ismét bekapcsolódni a termelésbe, amikor tsz-elnöknek felkérték. Ma 62 évesen is jó erőnek örvend, és egyelőre nincs szándékában eltávolodni szeretett hivatásától, legfeljebb a jövő évben lejáró megbízatása után foglalkozik a szektorváltás gondolatával A gyökerek a gazdálkodáshoz vezetnekVarga Csaba szülei szorgalmas, kisbirtokos parasztemberek voltak Uraiújfaluban, ahol 25 kat. holdon gazdálkodtak. Természetesen állatokkal is foglalkoztak - három tehén, egy pár ló, sertés, baromfi -, ahogy egy ilyen kis vegyes gazdaságban illett, és két fiúgyermeküket igyekeztek tisztességre és munkára nevelni. Édesapjuk korai halála még inkább a fiúk és édesanyjuk vállára helyezte a gazdaság terheit, amelyet kitartással cipeltek egészen az 1958-as tsz-szervezésig. Varga Csaba, mint a fiatalabb testvér persze eleinte mérsékelten tudta kivenni részét a munkából, de gyerekként is hihetetlen mennyiségű tapasztalatot gyűjtött a paraszti munkáról, a kitartásról, a föld és az állatok szeretetéről. Mindemellett pedig ennyi idő távlatából különösen felerősödtek benne az érzések a természet iránt, és minden eddiginél erősebb kötődés és ragaszkodás fűzi az 1000 lelkes kis faluhoz és az ott élő emberekhez. Varga Csabát édesanyja nem engedte beiratkozni az 1958-ban induló mg.-i technikumba; az érzelmi tusakodás, az elkeseredettség és az akkor átalakuló mezőgazdasággal szembeni bizalmatlanság gátolta ebben. Őt a fia akkor veszítette el, amikor éppen a gimnáziumi érettségi előtt állt. A mezőgazdaság azonban továbbra is izgatta, és Körmenden az akkor felsőfokú technikum növénytermesztési gépüzemelő szakát végezte el. Később pedig a keszthelyi egyetemen vett részt levelező képzésben... A nagybetűs élet elkezdődött...Varga Csabát már várták a 2500 ha-os uraiújfalui állami gazdaságban, akkor voltak a nagy átalakítások, a gazdasági mechanizmus szele helyileg is igen erősen érződött. Akkor szűnt meg a szarvasmarha-ágazat, és a Franciaországból származó SSL tojótyúktartás lépett a helyébe, aminek alá kellett rendelni, és át kellett profilírozni a növénytermesztést. Gyakornokként kezdte a munkát, és üzemvezetőként fejezte be, 14 év múltával. Ez idő alatt ment végbe a hagyományos paraszti termelőmunka és a nagyüzemi, ipari termelés közötti átmenet, amiből egy mezőgazdasági szakembernek rengeteget lehetett profitálnia. A manufakturális, zömmel emberi erőre alapozott gazdálkodást rövid átmeneti idő alatt felváltotta a nagyüzemi, gépesített és sok területen ipari szemléletű és méretű termelés. Ennek ékes példája a kukorica tekintetében volt érzékelhető, hiszen ebben az időben jelent meg a növénytermesztésben a CPS-rendszer, és ennek alkalmazása révén duplázódott meg az addig 28 q/ha-os kukoricatermés, ami kisebb csodának számított. Sőt, az ezt követő években sem állt meg a termésátlagok növekedése, és mint tudjuk, az úttörő munka nyomdokain ma már 100 q/ha feletti terméseknél tartanak a termelők. A 750 ha-os területi egységekre alapozott termelési rendszer, a korszerű IHC traktorok, a vetőgépek és a nagy áteresztőképességű, megbízható Claas Dominátor kombájnok valóban forradalmasították a termelést. Ez a szakmai fordulat ennyi idő távlatából is lúdbőrt csal az ember hátára. Egy ilyen időszakot nem mindenki élhetett át fiatal, fogékony szakemberként, az idősebbek pedig sokáig csak hitetlenkedve mosolyogtak a változásokon. Agronómusból lett tanácselnök...Répcelakra mezőgazdasághoz értő, falut szerető, jól kommunikáló vezetőt kerestek tanácselnöki feladatok ellátására - így vezeti be élete szintén meghatározó időszakát Varga Csaba -, s mindjárt magyarázza is, hogy az alkalmassági vizsga és pályáztatás helyett akkor sokkal inkább a párt akarata döntött. Ennek ellenére sok győzködést követően tanácselnökké nevezték ki, és így utólag ismeri be, hogy sokkal kellemesebb feladat volt ez valójában, mint amire számított, és amitől kicsit tartott is. Az előző, sok tapasztalatot szolgáltató munkahelyéről hozott gyakorlati tudást kellett adaptálni a nagyközségi vezetői munkára, ami egészen jól sikerült. Uraiújfalun újonnan felépített házát a mai napig nem hagyta el, ott lakik, és onnan látta és látja el a feladatait. Mert feladat volt bőven a Répcelakot és az öt szomszédos falut tömörítő nagyközségi közös tanács munkájában. A szociális intézkedések, az üzemeltetési és bővítési munkák, az ivóvíz, a gáz bevezetése, a csatornázás és útkarbantartások rengeteg teendőt adtak, és az óvodák, iskolák, kultúrházak működtetése is kiemelt feladat volt. Ehhez igen kifinomult, ugyanakkor szociálisan érzékeny gazdálkodásra, rugalmas szemléletre volt szükség. Nagyon fontos volt a kapcsolattartás a nagyközség ipari és mezőgazdasági üzemeivel, ami szintén olajozottan működött, és sok tartalmas emberi kapcsolatot eredményezett. Egy volt állami gazdasági mezőgazdásznak a korábbi direkt vezérlésű munkamódszerek után mindenképpen üdítőleg és forradalmian újként hatott a szabadabb cselekvés, a demokratikus elemekkel tarkított vezetés lehetősége, amit az alkalmazottak is szemmel láthatóan nagy kedvvel fogadtak. A mezőgazdaságból érkezett tanácselnököt befogadta Répcelak, mert Varga Csaba szót értett mindenkivel, és igyekezett minden cselekedetével a közösség javát szolgálni. Egyik szeme sarkából pedig kicsit ácsingózva figyelte a határban zajló munkákat, az egyre korszerűbb technikát, elemezgette a mezőgazdaság eredményeit, és tulajdonképpen sajgott a szíve választott hivatása iránt. Tíz év után, 1988-ban köszönt el a tanácselnöki megbízatástól, azzal a "kifogással", hogy "szeretne közelebb kerülni a tehénbőgéshez", vagyis a szíve visszahúzza a mezőgazdaságba. A korábbi répcelaki tsz-elnök betegsége miatt volt üresedés, és Varga Csaba rövid idő alatt a tsz-elnöki székben folytathatta tanult mesterségét... Embert próbáló időszak következett...Az áhított tehénbőgés közelsége azonnal valóra vált, hiszen 800 fejőstehén és szaporulata "várta" őt az összes ágazati problémával együtt, emellett még 60 koca is volt a szaporulattal. A növénytermesztés akkor 3600 ha-on folyt, és a gazdálkodás egészéről azt lehetett mondani, hogy részsikerek ugyan voltak, de a bajok elhatalmasodásának jelei már mutatkoztak, és a gazdasági leépülés tünetei lassan megállíthatatlannak bizonyultak a rendszerváltás után. Aztán jött az "új földosztás", a vagyonnevesítés cseppet sem kellemes folyamata, amelynek legborzasztóbb része az volt, hogy a működő struktúrát három-négy év alatt szét kellett szedni. Mégpedig úgy, hogy az emberek a legkevésbé bántódjanak meg, miközben az együttmaradók érdekei se sérüljenek. Ennek keretében vagyont nevesíteni, illetve a kiválást választó tagoknak vagyont osztani - ami egyidejűleg zajlott - nagyon nehéz, embert próbáló feladatnak bizonyult. Aztán a gazdaságon belül először felszámolták a sertéstartást, és felére csökkentették a tehénlétszámot. Nehéz döntéseket kellett meghozni - emlékszik vissza Varga Csaba -, pedig akkor még nem volt vége. A szarvasmarha-ágazatot - egy kft.-be kivitt kísérletet követően - 1997-ben véglegesen és teljes egészében fel kellett számolni, pontosabban a telepet el kellett adni. A befolyó összegből a szövetkezet a tagok üzletrészét kifizette - akik ezt elfogadták -, az akkor legjobbnak látszó áron, az üzletrész névértékének 30%-án. A szövetkezetnek maradt a csökkent vagyon, és vele együtt a csökkent taglétszám. A 350 tagból 300 eladta az üzletrészét, majd a megmaradt 50 is lassan 18 tagra fogyott, az elhalálozások és egyéb létszámcsökkenés miatt. A művelt terület szintén alaposan lecsökkent, így jelenleg 1100 ha-on folyik a gazdálkodás. Növénytermesztés átlagos eredményekkelA Répcelak környéki földek átlagos Ak-értéke 22, ami átlagos terméseredményeket tesz lehetővé. A hagyományos kultúrák uralják a vetésterületet, és a gabonára alapozott vetésforgó látszik a mai viszonyok között leginkább üdvözítőnek. 60% búza, 15% kukorica és emellett 25%-ban napraforgó és repce díszlik a határban, ha a csapadékviszonyok ezt lehetővé teszik. Ebből átlagos évben mintegy 120 milliós árbevétel származik a növénytermesztő ágazat számára. A szárító és tisztító kapacitás a termények teljes tömegét képes fogadni, és a termény elhelyezése is biztosított a mintegy 3000 tonna befogadóképességű tárolótérben. Ez egyben a terménnyel való spekuláció lehetőségét is kínálja, amivel élnek is, a pillanatnyi helyzet függvényében. A megbízható partnereknek történő viszonylag korai értékesítés után a terményt még igény szerint tárolják, növelve ezzel a bevételeket. Az idei évben is vannak már ilyen jellegű értékesítési tárgyalások, amivel ki lehet kerülni az egyébként is ideges búzapiac aratás körüli anomáliáit, és nem kell kockáztatni az értékesítés biztonságát. A takarmány célú búzára tett ajánlat most 22-23.000 Ft/t, ami igen elfogadhatónak látszik, hiszen az érvényben lévő intervenciós ár az idei termés esetében is limitálja a búza piacát - elemzi óvatosan a búza idei pozícióját Varga Csaba. A kifejezetten jó minőséget elérő étkezési búzák ára sem valószínű, hogy lényegesen meghaladja az intervenciós árat, de az ilyen búzát kereső vevők nagyon finnyásak - ahogyan ezt Vas megyében mondják. Az állattenyésztés ma pulyka bérhízlalását jelentiA hét darab ún. 100-as istálló funkcióját át kellett alakítani pulykahízlaláshoz, mert jelenleg a közeli Sárváron működő SÁGA Food Kft.-vel kiépített kapcsolat keretében előnevelt 6 hetes pulyka hízlalását folytatják. A korrekt finanszírozási szisztémának és az időközben magas színvonalon elsajátított pulykatartási technológiának köszönhetően évente 60.000 hízott pulyka hagyja el bérnevelési konstrukcióban a répcelaki állattartó telepet. A tojók 21 hetes korban elért vágósúlya 8 kg körüli, míg a bakok ugyanennyi idő alatt elérik a 18 kg-ot. A pulyka - ha nem történik rendkívüli esemény - évente általában 150 milliós bevétel tervezését és realizálását teszi lehetővé. Korszerű termelés korszerű gépekkelVarga Csaba nem dicsekvésképpen, de megjegyzi, hogy a szövetkezet az utóbbi 5-6 évben mindig nyereséggel zárta az évet, ami a körülményektől függően 1-25 millió Ft között alakult. Ez nem volt elegendő arra, hogy intenzív gépesítésbe lehetett volna kezdeni. A régi jól bevált szocialista erőgépek (Rába-Steiger, MTZ, Dominátor 106) és csatolt munkagépeik ma is jó szolgálatot tesznek, de természetesen lassan bekerül a gépudvarba a korszerű technika is. A New Holland 206 LE-s típusa mellett szintén New Holland 268 kombájn is érkezett, mellette pedig újabb MTZ-280-asok, új pótkocsik, stb. Mindez azt jelzi, hogy az elnök és főagronómusa tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy a korszerűbb termelési eszközök új távlatokat nyithatnak, jobban illeszkedve a termesztéstechnológiához, talajműveléshez, vetéstechnikához, stb. A beruházások nem olcsók, de az éves szinten jelenleg 36 milliós üzemanyagköltség biztosan csökkenthető a korszerűbb motorokkal. Ugyanilyen szándékkal korszerűsítették a Sirokkó szárítót, amit gázégőfejjel szereltek fel. Az elnök nem hordozza a bölcsek kövét...A mai gazdálkodásban a legnehezebb talán az emberek irányítása, a munka olyan elosztása, hogy mindenki a leghatékonyabb legyen a nap minden órájában. Ma már nem lehet nagyvonalúan fizetni az el nem végzett munkáért, bár sokat változott már az emberek munkához való viszonya. A drasztikus létszámcsökkenésnél szerencsére a legjobb munkaerő a szövetkezetben maradt - éppen fordítva, mint sok helyen másutt -, ami az agrárszakemberekre és az univerzális szakmunkásokra egyaránt értendő. A 18 embert foglalkoztató szövetkezet ennek köszönhetően sikeresen vett fel egy új munkastílust, és éppen az elnök elveinek, felfogásának megfelelően formálódott jó munkaközösséggé. Varga Csaba ma is ragaszkodik ahhoz, hogy maga mondjon végleges igent a vetéstervre, az állattenyésztés sarokszámaira, ő írja alá az értékesítésre váró termény értékesítési szerződését és a beszerzésekét is, természetesen felvállalva egyidejűleg a tévedés kockázatát. Az EU-csatlakozásról sem feledkezik el megjegyezni, hogy az lendített a gazdálkodás menetén, hiszen tudomásul kell venni, hogy jövedelemkiegészítés nélkül sem külföldön, sem idehaza nem lehet gazdálkodni. Jó lenne persze megkapni a teljes támogatási öszszeget, de félő, hogy azt is csökkentik, amikorra jogosult lenne rá a hazai termelő. A folyamatosság jegyébenA szó hagyományos értelmében vett gazdálkodás Varga Csaba vérében van. Az elnök ugyanis abban hisz igazán, hogy a természetes folyamatok és a jól bevált, bizonyított gazdálkodási módszerek segítik az eredményességet. Maga is gazdálkodik, 7 ha gyönyörű, kordonos művelésű almáskert tulajdonosa, amelyik a negyedik évébe lépett. Ott sincs ez másképpen, a gazdálkodás elvei ugyanúgy érvényesülnek. Ez az ültetvény jelenti a jövőt - mondja -, mert úgy érzi, hogy jövő évvel vége lehet a nagyüzemi munkának. Leállni viszont nem lehet, ezért van az almás, amelynek sorközeit gyönyörű nyírt gyep borítja. Szép almatermés volt már a múlt évben is, és a "szedd magad" mozgalomban elvitték a gyümölcsöt a környékbeliek. Egy dolog azért motoszkál a gondolatai között, amit egyik barátja mondott: "addig öröm, amíg telepíted az almást, mert ha termőre fordul, igen sok munkád lesz vele" - és ez már beigazolódni látszik, ha csak a tíznaponkénti permetezésre gondol... Értékek és távlatokVarga Csaba felesége pedagógusként dolgozott, és 39 éven át mindig jó pedagógiai érzékkel állt a férje és az éppen megoldandó feladatok mellé. Lányaik már kirepültek, családot alapítottak, és ráadásul nagyon messze kerültek. Egyikük a fővárosban, a másik Oxfordban él, így a nagyszülők a három csodálatos, jókötésű fiúunoka szeretetét sajnos csak időszakosan élvezhetik... Ugyan még nem időszerű, de nagy kérdés, hogy az életműnek is beillő almáskertet vajon majd kinek a gondjaira bízzák Vargáék, ha a szűkebb család ilyen messzire került. Ki lenne az, aki értékén kezelné a sok verejtékkel létrehozott almáskertet, értené az örökké almaillatú tároló és az almapálinka illatú pince üzenetét. Ezekkel a nyugtalanítóan motoszkáló gondolatokkal azonban korai még, vagy nem is szabad foglalkozni. Helyette érdemesebb talán az árnyat adó, stílusosan kimunkált filagória alatt kicsivel több időt szánni a megérdemelt pihenésre... |
|