A másik biztonsági tényező, hogy még közepes termés esetén - amilyennek az ideit ítélik - is legalább két és félszer annyi terem, mint az ország kenyérgabona-szükséglete. Éppen ezért érthetetlen az a megnyugtatásnak szánt politikusi kijelentés, hogy biztonságban az ország kenyere. Még szép - mondhatnánk egyszerű zsargonnal -, hogy 1.082.000 hektáron megterem az a 2 millió őrlési szükséglet! Jól nézne ki az ország, ha nem így lenne, még akkor is, ha a tavaszi belvizek és a sok csapadék jelentős területeket vont ki a gabonatermelésből. Az ország szükségletei mellett legalább ugyanannyi export vagy intervenciós árualapnak kell képződnie, hiszen a magyar búzatermelés igenis eljutott egy olyan szintre, amikor ez már elvárás lehet.

Az aratás technikai háttere

4,5-4,7 millió tonna búzatermés az idei évben a realitás, és nagyságrendileg bizonyára ennyi is lesz. Annál is inkább, mert szemmel is láthatóan évről évre korszerűsödik a magyar termelői szférában a betakarítás technikai háttere. Számos új, magas műszaki paraméterekkel rendelkező kombájn, szállítóeszköz, illetve tisztító- és szárítókapacitás segíti az aratási és terménykezelési munkákat. Talán azért is csendesebb az aratás minden évben, mert gyors, zökkenőmentes, illetve az a része, ami a termelőt igazán érdekli - terményértékesítés, minőség - már nincs a híradások vezető hírei között, emiatt a közvéleményt kevésbé érdekli és foglalkoztatja. Pedig nagyjából tízezer kombájn dolgozik az aratási csúcsban naponta, amelyek kedvező időjárás esetén akár húsz nap alatt is képesek a hatalmas területen levágni a búzát. A szállítógéppark - aminek nagy része már korszerű traktorokkal üzemeltetett pótkocsis vontató - könynyedén befuvarozza a terményt az országosan mintegy 15 millió tonna tároló-összkapacitású gabonaraktárak valamelyikébe. Úgy tűnik, hogy a múlt évi hatalmas tárolóépítési munkák eredményeképpen az idén már kevésbé ideges a hangulat a terményelhelyezési gondok miatt.

Intervenciós felvásárlás vagy export?

A gyakorlat a hazai búzafelvásárlásban az, hogy a hazai feldolgozók a szerződéseik alapján kimazsolázgatják a jobb minőséget, és az idén - okulva a tavalyi ráérős könnyelműségükből - biztosan nagyobb igyekezettel is vásárolnak. A magyar termelők és terménykereskedők közül ugyanakkor az idei évben is sokan bazíroznak az intervenciós felvásárlásra. Még lehet is, mert az EU egyelőre csak fontolgatja a beavatkozást, tevőlegesen nem lépett a korábbi intervenciós gyakorlat módosítása vonatkozásában. Az világosan látszik, hogy a Magyarországon tárolt gabonakészletek aligha szolgálnak kenyérgabona alapanyagául, sokkal valószínűbbnek látszik az energetikai felhasználásuk. Az épülő bioetanol-üzemek számára ez kitűnő helyi felvásárlási lehetőséget kínál, hiszen a nagyobb távolságokra történő szállítás miatt az egyéb irányú hasznosítás köztudottan megbukott.

2006-ban az intervenciós felvásárlás a tavalyi évhez képest már lényegesen felgyorsult. Mára már "csak" 100 ezer tonna körüli mennyiség felvásárlása van hátra az előző évi termésből, amely összesen elérte a 4,3 millió tonnát. Az erre rakodó költségek természetesen egyelőre a magyar kormány vállát nyomják, és ez egészen addig így lesz, amíg a termény értékesítése, hasznosítása el nem kezdődik.

Az intervencióra történő értékesítést azonban befolyásolhatja néhány tényező. Elsősorban a gyengébb minőség és az a kereslet, amely erre irányul. A déli országok közismerten nagy árvízkárokat szenvedett területeiről van is érdeklődés, sőt üzletkötés is. Az viszont mindenképpen kedvez a termelőknek, hogy a gyengélkedő forintárfolyam segíti a nagyobb árbevételhez jutást, úgy az exportszállításoknál, mint az intervenciós értékesítésnél. Az árak alakulása azonban elsősorban minőségfüggő, de nagyon sok múlik a termelő-kereskedő kapcsolatokon is. Hogy valóban eléri-e az étkezési búza ára a szaktárca és a kormányzat által ajánlott 26-28.000 Ft/t közötti értéket, azt majd a gyakorlat igazolja. Az aratás megkezdésekor - július közepén - még 23-25.000 Ft/t közötti árakon tárgyaltak egymással a felek, ami lehet, hogy valóban szezonindító nyitóár volt csupán...

Még egyszer a búza minőségéről

Az aratás vége felé már lassan kiderül, hogy ki büszkélkedhet a termés minőségével, és ki csalódott. A búzatételek vizsgálatánál tart a "nagyüzem", hiszen ma már mindenki tudja, hogy nem elég az értékesítéshez ugyanannak a néhány paraméternek az ismerete - hektoliter-tömeg, nedvesség, fehérje, sikér, esésszám - ami az intervenciós értékesítés betárolásához. Aki valóban jó áron és a minőséget kereső piacon kutakodik vevő után, annak a táplálkozási-takarmányozási érték, a technológiai tulajdonságok és az élelmiszerbiztonság szempontjai szerint kell vizsgáltatnia a terményét, és ismerni a paramétereit. A konkrét minőségi mutatók pedig a búza esetében a fizikaiak, amelyek a fehérje mennyiségére és minőségére utalnak, és a tészta komplex minősítéséből adhatóak meg. A búzaminőség fontosabb mutatói az alábbi MSZ-táblázatban találhatók, ami nem azonos az intervenciós szabvány tartalmával.

Több saját tároló kellene

A betakarítási munkákat azért menet közben is zavarják apróbb-nagyobb gondok. Kétségtelen, hogy van elegendő tárolótér, ha nem is mindenki környezetében egyformán jó az ellátottság, megközelíthetőség. Pontosabban, gyakran nem a termelők tulajdonában vannak ezek az építmények, így a termény befogadása, az adott gyakorlathoz való igazodás, a felmerülő költségek néha bizony megnehezítik a munkát, kiszolgáltatottá teszik a termelőt. Ilyenkor gyakran előfordul az, hogy a jó minőségű termést a kombájn alól - viszonylag gondmentesen -, de mélyen valódi értéke alatt kényszerülnek értékesíteni. A felvásárló erre azt mondja, hogy a kényelemnek ára van, ugyanakkor csinos kis hasznot, kifejezetten extraprofitot realizál az így vásárolt tételeken. Ezt elkerülendő, a MAGOSZ többször is kérte az FVM-től az AVOP-pályázatok felszabadítását annak érdekében, hogy a gazdálkodók is építhessenek támogatással magtárakat. Ezzel a termelőknél maradhatna a pénz egy része, amelyet most a bértárolóknál hagynak a költséges mérlegelésre, ki- és betárolásra, előtisztításra, magtári tárolásra, stb.

A gázolajdrágulás rontja a terményárakat

Hasonlóan jelentős költségnövelő tényező a gázolaj alaposan megemelt ára, éppen a nagy betakarítási munkák előtt. Az üzemanyagigényt ilyenkor jócskán megnöveli a kombájnok, szállítóeszközök szinte folyamatos üzemeltetése. Nem vitás, hogy az árfolyamnyereség érinti a búza árát, ami látványos, pozitív elemnek tűnik, ezt a nyereséget azonban a megdrágult gázolaj költsége máris elviszi. Az elmúlt két hónapban mintegy 40 Ft/l-rel emelkedett a gázolaj ára, ami 15% körüli növekedés. Ma az egy hektár éves műveléséhez felhasznált gázolaj mennyisége 90 l (+ 20%), a géppark általános állapotától és géptípusoktól függően. Ebből a betakarítási időszak két hónapjában a kombájnozásra és szállításra 30 l/ha, a tarlóhántásra 10 l/ha esik, ami az éves felhasználás mintegy 40%-a. Ez nagyon megterhelő a termelők költséggazdálkodása tekintetében, de a munkáknak ebben az időszakban mindenképpen folyniuk kell. Van, amiről kevesen és keveset beszélnek az aratási időszak alatt, ilyen pl. az alkatrészellátás helyzete. Köztudott, hogy a keleti betakarítógép- és a szállítóeszközpark is nyugatira cserélődött, ami az alkatrész-utánpótlásban is értelemszerűen új helyzetet teremtett. Amíg a forint látványos gyengülése a terményértékesítés oldalán némi árelőnyt jelent, addig a vásárlásoknál - például az alkatrészénél - éppen árfelhajtó hatással bír. A hivatalosan 7-8%-os áremelkedés az alkatrészek frontján nem követhető le ilyen pontosan. A márkás, nagy teljesítményű kombájnok üzemeltetői tudják legjobban, hogy milyen összegeket kell otthagyni az alkatrész-értékesítőknél, ill. a szervizelések alkalmával. Az aratásban legkapósabb alkatrészek egyike, a kaszapenge egyes népszerű típusokhoz például éppen a duplájába kerül az idén, mint az elmúlt évi aratás idején...