Rápolthy Zoltán foglalkozását tekintve pedagógus, de emellett több mint húsz éve foglalkozik baromfitartással. Már a szülei, nagybátyja is "csirkéztek", volt kitől eltanulnia a gazdálkodást. A családi vállalkozás korábban az oltóanyag termelésre épült, lényegében ezért tartották a baromfiállományt. Később, amikor megszüntették az oltóanyag-előállítást, őstermelőként árutojás-termeléssel kezdett foglalkozni. Dabason, a családi ház mögötti ólban tartja a szárnyasokat, öszszesen 800 tyúkot.

- Szeretek gazdálkodni - mondja a tanárember, alapvetően tisztázva a helyzetet. - A pedagógusi munkám mellett a tyúktartás nagyon jó kikapcsolódás számomra, és még pénzt is lehet vele keresni.

A tojást - évente mintegy 160 ezer darabot - korábban a nagybani piacon értékesítette, az utóbbi időben azonban már közvetlenül két budapesti boltnak szállít. A tanári fizetés mellett jól jön egy kis kiegészítő jövedelem, bár ez egyre szerényebb. Öt éve ugyanis változatlanul ugyanannyiért veszik át tőle a nagykereskedők a tojást, miközben a táp ára jelentősen emelkedett, drágult az energia, a benzin, és így a szállítás költsége is. Rápolthy Zoltán éppen ezért nagyon megörült, amikor tavaly a tyúkászok "Mekkájában", Kerekegyházán élő barátjától véletlenül megtudta, hogy 2005-től az NVT keretében "állatjóléti és higiéniai célú jövedelempótló támogatást" lehet igényelni. Azonnal felkereste a Pest megyei Agrárkamarát, ahol készségesen tájékoztatták az uniós támogatás feltételeiről, és segítettek a dokumentumok beszerzésében, valamint a pályázat elkészítésében is. Sőt, a helyi hatósági állatorvos ugyancsak közreműködött abban, hogy minden rendben legyen a pályázat körül - talán mert Rápolthy Zoltán volt az első Dabason és környékén, aki igényelt ilyen támogatást.

- Az idén, január 20-án adtam be a kérelmet (A kérelmeket 2006. január 1. és április 31. között lehetett benyújtani. A szerk.), s ha a pályázatom megfelel az uniós előírásoknak, várhatóan már ebben az évben elkezdik folyósítani az állatjóléti támogatást.

Én lábrácson tartom az állatokat; ez azt jelenti, hogy nem ketrecben, hanem az ólban szabadon vannak a tyúkok, és tojófészekbe tojnak. Az állatnak ez a szokásosnál jobb körülményeket biztosít, ami meglátszik az állományon; a tyúkok szebbek, nyugodtabbak, békésebbek a más körülmények között élő egyedekhez képest. Nem stresszesek, mint amikor ketrecben élnek, összezsúfolva. Az Európai Unió is ezért támogatja, preferálja a szabadtartást.

A dotációt az unió állategységre adja, egy állategységre 474 eurót fizetnek. Egy tyúk 0,02 egység, tehát 50 tyúk számít egy állategységnek. Nagyméretű baromfitartó telepek - öt-hatezer tyúk tartása felett - már nem igényelhetik ezt a támogatást.

A szubvenciót három-öt éves időszakra lehet kérni. A pénzt folyamatosan csökkenő összegben folyósítják; öt év esetén például az első évben 100 százalék, az utolsó évben viszont már nincs támogatás - mondja a baromfitartó pedagógus.

Rápolthy Zoltán a jövedelempótló támogatást nagyon jó lehetőségnek tartja, állítja: ez az életben maradás egyik alternatívája az övéhez hasonló méretű gazdaságok számára. Ezért jó volna, ha a gazdák nem véletlenszerűen értesülnének az NVT kínálta lehetőségekről - teszi hozzá mindehhez még búcsúzóul.