A zsendülés állapotában lévő korai fajtáknál - mint például a számos borvidéken termesztett Irsai Olivér esetében - az évjárat eddigi alakulása alapján eltérően lehet megítélni a termés mennyiségi és minőségi kilátásait. Ahol a vegetáció megelőző időszakában jó volt a csapadékellátottság és megfelelően sikerült megőrizni a talaj vízkészletét, ott az alacsony hőmérsékletet az érést késleltető és a kockázatot növelő tényezőként lehetett megítélni. Más termőhelyeken, ahol egy rövidebb és átmeneti időszakban aszály sújtotta az ültetvényeket, kedvező volt a hőmérséklet jelentős csökkenése. A vízhiány tüneteit mutató, és ezért stresszállapotba került tőkék általában csak vontatottan képesek regenerálódni, azaz újból intenzíven fotoszintetizálni és asszimilálni. Jól jött tehát az őszies időjárás, amely kedvező irányba befolyásolta a növény megrekedt fejlődését. Az augusztusban szokatlan 10°C körüli hőmérséklet és a 20-30 mm eső hatására a korábban aszálynak kitett szőlőtőkék felfrissültek, újból növekedésnek indultak, és ezáltal folytatódhatott a bogyókba történő szénhidrát-beépülés. A közép vagy kései érésű fajtáknál a hűvös időjárás kevésbé okozott aggodalmat, mert a zsendülés ezeknél csak később következik be.

A szőlő jelenlegi fenológiai állapota a sokéves átlaghoz közeli. A megkésett tavaszi vegetáció és a növény fejlődésének az időszakos aszály miatti megtorpanása ellenére több napig volt a hőmérséklet a szőlő számára kedvező (22-29°C), ami összességében segítette a szőlőt abban, hogy egy közepes-jó évjáratú termés ígéretét mutassa augusztus végére. Idén - ellentétben egy olyan évjárattal, amikor korábbi és gyorsabb lefutású a fajták érése - a szüret idejének helyes meghatározása lényegesen nagyobb körültekintést igényel. A szőlésznek fokozott a felelőssége, mert nem csak tisztán a cukortartalmat kell figyelembe vennie a szüreti időpont megválasztásakor, hanem többek között a titrálható savak mennyiségét is. Amint azt a mellékelt grafikon is mutatja, egy rossz, kedvezőtlenül alakult évjáratban a savak megőrzésére gyakorlatilag nem áll rendelkezésre mozgástér. A grafikon összeállítóinak tapasztalata szerint egy kedvező (a.) évjáratban a titrálható savak később kezdenek el lebomlani, és ez trendjében is lassabb, mint a rossz (b.) évjáratban. Az elhúzódó savlebomláshoz hasonlóan a cukrok beépülése is vontatottan indul meg, de egy bizonyos idő eltelte után számottevően meghaladja a gyengébb évjáratban beépült cukor szintjét. Amennyiben sikerült a szürkerothadás elleni megelőző védekezéseket végrehajtani, úgy jó támpontot adhat a szüret idejének meghatározásához a különböző évjáratoknak az ilyen grafikus jellegű ábrázolása.

Ha a szürkepenész elleni védekezés sikertelen, ill. a nagy fertőzési nyomás miatt járványhelyzet alakul ki, a szüret tervezése értékmentő, tűzoltó jelleget kap.

Egy csapadékosabb és melegebb évjáratban, mint a jelenlegi is, a zöldmunkák jelentősége megnövekszik. A bőséges csapadék a hajtásnövekedés számára kedvező hőmérséklettel párosult. Néhány hét alatt az újonnan fejlődött hajtások elérték a 20-40 cm-t, amely már akadályozta a sorközi műveleteket. Ezek az időjárási feltételek nem akadályozták az atkák felszaporodását, valamint kedveztek a peronoszpóra tüneteinek kialakulásához is. A zsendülés előrehaladtával a bogyóba főként a fürt környéki idősebb levelekből szállítódik szénhidrát. A lombozat csúcsán lévő, peronoszpórával fertőzött fiatal levelek könnyen visszafertőzik az alsóbb helyzetű idősebb és a cukor beépüléséért elsődlegesen felelős, értékes leveleket. A fertőzött hajtáscsúcsokat eltávolító csonkázást követően permetezzünk réztartalmú készítményekkel! Tekintettel arra, hogy zárópermetezésről van szó, a szerválasztás során főleg az esőállóságot vegyük figyelembe, hiszen a kezelés megismétlésére a szüretig nem számítunk.

A megerősödött populáció miatt az atkák elleni védekezés továbbra is indokolt. Ideális esetben ezt speciális atkaölő szerrel kell elvégezni. Ahol erre a költségkeret kimerülése vagy egyéb megfontolás miatt nincs mód, ott a lisztharmat ellen engedélyezett kéntartamú szerek gyérítő hatására kell hagyatkozni. Ezek alkalmazásának gyakorisága azonban az ún. integrált programban pályázott termő ültetvényekben korlátozott. Ahol már nincs több lehetőség az elemi kén kipermetezésére, ott a zöld besorolású kalcium-poliszulfid hatóanyagot kell választani.

A szüret szervezésekor alkalmazzuk azokat az eszközöket, amelyek biztosítják, hogy a szőlő minél egyenletesebb minőségben és minél kevesebb károsodással kerüljön be a garatba! Tartsunk oktatást a szüretelő személyzet részére arról, hogy semmiképpen ne kerüljön olyan fürt a puttonyba, amely fajtaidegen, vagy másodtermésből származik és éretlen! Továbbá hívjuk fel a figyelmet arra is, hogy beteg tőkéről ne szüreteljenek! Az ilyen tőkét mutassuk meg, és a gyakorlatlanabb szüretelőknek adjunk egy-egy levelet mintának! Mindemellett a szüreten folyamatosan legyünk jelen, és gyakori személyes ellenőrzéssel biztosítsuk a minőségi munkát!