Persze, ebből nem következik, hogy feltétlenül nagy nyereséggel zárt minden kalászost termelő gazdálkodó, hiszen az árak emelkedése mellett a költségek is alaposan megnövekedtek. Viszont örvendetesen jó volt a minőség, amiben a kedvező időjárásnak, a mind több helyen sokkal komolyan vett technológiai fegyelemnek, a fajtahasználatnak is szerepe volt. Ez utóbbi jelentősége egyre nő, hiszen az időjárási anomáliák közt a jövőben egyre inkább számolni kell a szélsőségekkel, amit az okszerű fajtahasználattal lehet jól kompenzálni. A pro-kontra érvelések eredője mégis az, hogy ennél rosszabb év ne legyen a magyar búzatermesztésre.

Megpezsdült a gabonapiac...

Magyarországon pillanatnyilag 5,5 millió tonna az a gabonakészlet, amit az EU az intervenciós felvásárlást követően raktároz. Az elmúlt két év ilyen módon értékesített magyar termése alig mozdult az elmúlt időszakban, hiszen az oly kecsegtetőnek ígérkező spanyol és portugál kiszállítások is csak néhány százezer tonna erejéig indultak meg. Mára ez a helyzet megváltozott annyiban, hogy kalászosból egyáltalán nem volt felajánlás az idei termésből - kukoricából sem nagyon várható -, és az EU heti tenderei alapján a kiszállítások örvendetesen megindultak. Ennek oka a környező országokban jelentkezett nagyobb mérvű kereslet, hiszen az átlagosnál gyengébb termések, a bel- és árvizek okozta kiesés keresleti piacot indukált. Hetente mintegy 250.000 tonna kukorica- és búzakészlet talál gazdára, amelynek a szállítása is folyamatosan indulhat. Talán soha nem remélt áron - 126 ?/t - fogy a hazai mércével mérve nem minden esetben magas minőséget képviselő búzakészlet, és a kukorica ára is meghaladta a 106 ?/t álomárat. Ez utóbbi az új termésű kukorica megjelenése előtt különösen jelzésértékű jó hír, túl azon, hogy a betakarítás előtt mindig felszökik az ó termés ára. Az országos terméskilátások meglehetősen jók, és a keresleti előrejelzések is bíztatóan alakulnak.

A gabona piacán bekövetkezett változások arra hívják fel ismét a figyelmet, hogy a mezőgazdasági termények piaca semmi máséval nem hasonlítható össze. Egy kemény tél következtében előálló kifagyások, a bel- és árvizek gyökeres változásokat hoznak, szinte hónapok alatt. A termény piaca nem tud várni, ott azonnal, ill. folyamatosan kell gondoskodni az ellátásról, legyen az humán vonatkozású alapanyag, állati terményféle vagy éppen ipari alapanyag.

Nem várt magas áron fogy az intervenciós készlet...

A búza esetében a 2 millió tonnás magyar intervenciós készlet - ami most csak "szépségtapasz" a kialakult hiányra - nem hogy pillanatok alatt elmegy, hanem az EU minden intervencióval kapcsolatos eddigi költsége is bőven megtérül, a sokszor követelt exporttámogatás nélkül. A korábban eladott kisebb tételek 84 ?/t áron találtak gazdára a 101 ?/t intervenciós felvásárlási árral szemben. Most 17 ?/t nyereséggel lehet a nagy mennyiséget továbbadni, eladó és vevő megelégedésére, bár az elszámolás rendszere szigorúan meghatározott. Brüsszelben ma már bizonyára úgy fogalmaznak: kár, hogy csak ekkora készlet halmozódott fel és nem több, hiszen csak a tárolási díjat folyósították, az áru értékét a magyar költségvetés előlegezte meg a felajánló termelőknek.

Az összes intervenciós kukoricakészlet 80%-át a magyarországi 3,5 millió tonna teszi ki. Ez a mennyiség alaposan elgondolkodtatja az uniós szakembereket, és már hallani lehet a kukorica intervenció megreformálásáról érkező folyosói híreket. Magyar szempontból megtörténhet az idei évben az is, hogy csak a logisztikai szempontból kedvezőtlen térségekben fordul elő intervenciós felajánlás, ami csak kevés készletet eredményez. És nem csak az idei évben csökken le alaposan a mennyiség, hanem ennek a helyzetnek az állandósulására is lehet számítani, hisz a kukorica iránt megnövekvő energiaipari érdeklődés ezt sejteti. Egyelőre azonban - mivel a mezőgazdaságban a mennyiségekkel és az igények alakulásával nem lehet pontosan számolni - mintegy 1,5 millió intervenciós készletet tervezett a szakminisztérium, ami megfelel az uniós országok átlagának. Az intervenció ezzel ismét elérheti eredeti célját, a piacszabályozást. Felmerült egyébként az intervenciós felvásárlás minőségi megszorításokkal történő szabályozása is, mint pl. a kukoricaátvétel hl-súly és víztartalom alapján történő szigorítása, ami még természetesen hosszú döntési procedúra eredménye lesz.

Vagy a kukorica- vagy a búzatermés jó

A tervbe vett és építés előtt álló energia-előállító kapacitásokat figyelembe véve előfordulhat az is, hogy egy gyengébb évjáratban nem lesz elegendő kukorica/búza alapanyag. Ez pedig azt jelentheti, hogy erős keresleti piac alakul ki Magyarországon elsősorban kukoricára, de minden bizonynyal kalászos gabonafélékre is. A régi összefüggés ma is él, miszerint vagy a búzatermés nagyon jó, vagy a kukoricáé, de általában csak az egyik. Igaz, az elmúlt évben ez a tétel megdőlt ugyan, de ez nagyon ritkán fordul elő. A kereslet mindenképpen jó hatással lehet a mindenkori felvásárlási árakra, és ez a jelenség kifejezetten a termelők malmára hajtja a vizet. Őszintén szólva rá is férne a gabonatermelő ágazatra, de az egész növénytermesztésre is az ilyen stabil, pozitív irányú változás.

Búzavetések előtt...

Kissé talán elbizonytalanították a nagy tömegben kevergő hírek a termelőket abban a tekintetben, hogy akkor most mi is a cél a gabonatermelésben. Eddig a nemesítők és a kereskedők is azt hajtogatták, hogy mindenből csak a minőséget lehet eladni, ezért kell megvenni a magas biológiai értékű fémzárolt vetőmagot, ezért kell betartani a termesztéstechnológiák betűit, mert csak így lehet kivédeni a szélsőséges időjárási anomáliákat, így lehet növelni a termésbiztonságot.

Számításba kell venni azt is, hogy az elmúlt két év nagy gabonatermései alaposan igénybe vették a talajok egyébként is mérsékelten feltöltött tápanyagkészleteit. Ennek pótlására az ősziek alá - talajvizsgálati eredményektől függően - érdemes okszerűen műtrágyázni, hiszen mint ismeretes, ennek hozadéka nem csak a terméseredményekben, de a minőségben is megmutatkozik. A tápanyagkészlet többek között a sikér mennyisége és nem utolsósorban a minősége szempontjából is meghatározó, ami az eladhatóság egyik fontos értékmérője. A megtermelt búzát ugyanis a lehető legjobb piaci áron kell értékesíteni - ez minden termelő vágya -, következésképpen nem lehet más cél, mint a valóban magas beltartalmi és sütőipari értékkel bíró búzák előállítása. Ezek eladhatóságához nem fér kétség, de a költségek tekintetében ezt nem minden termelő bírja. Éppen ezért fontolgatják sokan a másik lehetőséget, amely szerint kisebb költséggel, kevésbé favorizált, olcsóbb fajtákkal - van választék a 130 elismert búzafajtából - nagyobb tömeget lehetne előállítani energetikai célra, aminek vélhetően szintén nagyon stabil és magas árat kell szabni, éppen az üzemi alapanyag-ellátás biztonsága érdekében.

A fajtaválasztásra vonatkozó döntés nem várathat sokáig magára. Szerencsére mind többen ismerik fel a fémzárolt, államilag ellenőrzött vetőmaghasználat előnyeit, de még mindig nem elegen. A házilagos "kikészítésű" csávázatlan vetőmag nem válthatja be a reményeket. A búza piaci versenyében ezek a tételek nem vehetnek részt, nem keverhetők a magas biológiai értékű anyagokhoz. Remélhetőleg az idei évben tovább csökken azoknak a száma, akik a vetőmagon akarnak spórolni.

Az energetika belép a gabonapiacra

A gabonafélék energia célú felhasználása is rohamléptekkel halad előre. A jelenlegi ismeretek alapján a kormányzat mintegy 10-12 olyan kisebb bioetanol-gyártó üzemet szeretne létrehozni, amelyek nagy állattartó térségek közelében épülnének, és a melléktermék-hasznosítás tejelő szarvasmarhákkal gazdaságosan megoldható lenne. Emellett persze megvalósulnának azok a külföldiek által finanszírozott projektek, amelyek nagyobb teljesítményű üzemek építését tűzték ki célul, és az előállított végterméket elvinnék az országból. Számos hatástanulmánnyal rendelkező projekt él már ma is, amelynek eredményeképpen jó másfél év múlva megindulhat a bioetanol-gyártás. Az energetikai felhasználás egyelőre inkább a kukoricát érinti, hiszen technológiai szempontból egyszerűbb ezzel a terménnyel dolgozni, és stabilabban is tervezhető az energetikai célra felhasználható mennyiség. A kukoricatermelők számára ez a többcélú - takarmányozás, energia-alapanyag, intervenció - értékesítési lehetőség a biztonságot és egyben az időben történő pénzhez jutást is jelenti. Nem kizárt, hogy egy egészséges verseny alakul ki a terményért a felhasználók, kereskedők között, ami pedig igen jó hatással lehet a mindenkori felvásárlási árakra. Megszűnhet a kényszerértékesítés sajnálatos, évek óta tartó gyakorlata, és minden termelő tisztességes árat kaphat a terményéért.

A kukorica energetikai célú felhasználása ma prioritást élvez - ahogyan a szakemberek mondják -, így a vetések előtt fontolóra kell venni a vetésszerkezet adta lehetőségeket. Az energetikai felhasználás egy idő után gyaníthatóan "csereszabatossá" teszi a két növényt, mert valamelyikből mindig nagyobb termés lesz, könnyebben teljesíthető lesz a szerződés, és arra lehet alapozni az ipari termelést. Még akkor is, ha energia-előállítási technológiában adaptációs váltást kell végezni.

Megkövetem Olvasóimat...

Az idei év a búza frontján már hozott nem várt, de kellemes változást azon termelők számára, akik megtehették azt, hogy nem siettek az értékesítéssel. Magam is megkövetem Olvasóimat a "Jegenyék a búzapiacon sem nőnek az égig" címmel írt, korábbi lapszámunkban megjelent cikkemben tett állításomért. Nem hittem volna, hogy az árak az intervenciós ár fölé emelkednek, de ma már látható, hogy semmi sem szabhat határt a jó minőségű étkezési búza árának. Szeptember közepén a 34.000 Ft teljesen elfogadott, és már nem is adja ennyiért a termelő, mert van rálátása a piacra, és tudja, hogy nincs kínálat minőségi búzából. Az EU-ba történő belépésünk előtt azt gondolhattuk, hogy ott valóban minden szabályozott, ami nagyrészt talán így is van, de csak egy határig, addig, amíg a hiány biztos jelei nem mutatkoznak. Akkortól ugyanis a keresleti oldal képes minden pénzt megadni a jó minőségű áruért. Csak szurkolni tudok a termelőknek azért, hogy használják ki ezt a helyzetet, ha tehetik, mert nem tudni, lesz-e erre a jövőben lehetőség. Vélhetően ugyanis mindenki igyekszik majd az alapanyag-szükségletét időben és hosszú távú szerződéssel lekötni...