Feltehetően a XIX. század közepén, a cairn terrier almokban előforduló fehér kölykökből tenyésztették ki a west highland white terriert. Régebben ezeket a fehér kiskutyákat már újszülött korukban elpusztították. Ez a gyakorlat egészen addig tartott, míg a fajta "megálmodójának" - bizonyos Malcolm ezredesnek - egy vadászaton a vörös cairn terrierjét rókának nézték, és lepuffantották. Ettől kezdve a cairn almokban született fehér kölyköknek óriási keletjük lett, abból a feltételezésből kiindulva, hogy színük miatt nem téveszthetők össze a vörös rókával, és így véletlenül sem kerülnek terítékre.

E történet egyetlen bizonytalan eleme az, hogy a west highland white terriert hat évvel korábban ismerték el hivatalosan, mint ahogy ez a fentebb említett eset datálódik. Akárhogyan is volt, ezt nincs értelme tovább firtatni, hiszen a szépséges westie napjainkban sok embernek okoz örömet. A cairn terrier és a westie 1925-ig egyazon fajtának számított. Innentől kezdve a klubok megtiltották a két típus egymás közötti pároztatását. Különös, hogy először a westie-t ismerték el, s csak ezután a cairn terriert.

Későbbiek során a szakemberek írásba foglalták a fajta standardját. Íme ez rövidítve: a west highland white terrier teste erőteljes, végtagjai szilárdak, rövidek. Feje nagy, arcorri része szögletes, orrháta egyenes. Stopja határozott, orrtükre fekete. Metszőfogainak találkozása ollószerű. Szeme sötétbarna, tekintete értelmes. Füle kicsi, hegyes, felálló; rövid, puha szőr fedi, nyírni nem szabad. Nyaka izmos, háta feszes, ágyéka széles, mellkasa mély. A farkát nem csonkolják. Mellső és hátulsó végtagjai rövidek, párhuzamos állásúak. Mancsa kicsi, kerekded, ujjai szorosan zártak. Karmai feketék. Szőrzete hófehér, közepesen hosszú, sűrű, kemény szálú. Időközönként vedlik. 2-3 havonta trimmeléssel szabadíthatjuk meg az elhalt szőrszálaktól. Heti egyszeri fésüléssel megakadályozhatjuk, hogy a szőre összetapadjon. Marmagassága: 38 cm, testtömege: 7-9 kg. Alomszáma: 3-6 kölyök. A westie átlagos élettartama 12-13 esztendő, de - amennyiben jól tartják! - az is előfordulhat, hogy 15-20 évig is elél.

Egykor vadászkutya volt, manapság kedvencként is megőrizte vadászösztöneit. Végtére is hamisítatlan terrier, amelyiket régóta megfosztottak ősi "foglalatosságától". Vérbeli vadászmúltja dacára életvidám, pajkos eb. Remekül beilleszkedik környezetébe, kifejezetten igényli az emberekkel való állandó kapcsolatot, nem agreszszív. Ha viszont szabadon engedjük, és kisállatok (baromfi, macska, stb.) közelébe kerül, akkor vadászösztöne kitör belőle, emiatt kisebb-nagyobb gondot is okozhat nekünk. Ilyenkor még behívásunknak sem engedelmeskedik, úgy tesz, mintha nem lennénk a világon. Sokan követik el azt a hibát, hogy amikor a szabadon kóvályogó kedvencük valamilyen dologgal elfoglalt, akkor behívják és megszidják, netán megverik. A kiskutya sohasem az általa elkövetett helytelen cselekménnyel, hanem a visszahívással társítja a büntetést, ezért a későbbiek során esze ágában sem lesz engedelmeskedni. Vagyis, amennyiben kedvencünk valamilyen negatív élményhez köti a behívást, előbb vagy utóbb megtagadja a parancsot, és ne szépítsük a dolgot, ez többnyire már a következő alkalomtól kezdve így is lesz.

A westie számára mind a kellemes, mind a bántó élmény hosszú ideig megmarad, és ezt élete végéig tapasztalhatjuk a viselkedésén. Megfelelő hozzáállásunk esetén ezzel szemben nincs nála vidámabb, ragaszkodóbb lény. Sokan vélekednek úgy, hogy a nevelés a westie számára szükségtelen. Ez hatalmas félreértés! Az okítás minden kutya részére elengedhetetlen!

Kissé krakélerkedő természete bármikor előtörhet nála. Termetéhez képest túlságosan bátor, képes a végsőkig küzdeni a nála erősebb ellenféllel. Kiváló jelzőeb. A legkisebb zajra is éberen hegyezi füleit, és meglehetősen harciasan lép fel az idegenekkel szemben, ezért már kölyökkortól kezdjük el szocializálni! Soha ne adjuk fel, türelemmel, szeretettel sok mindenre megtaníthatjuk, megéri a fáradtságot. A kiskutyák - örökölt alaptermészetüktől függően - eltérő módon fejlődnek. Életük első napjától kezdve alkalmazkodnak, azaz folytonosan okulnak. Amennyiben nem tesszük egyértelművé, hogy mit tanuljanak, akkor azt sajátítják el, ami éppen kínálkozik a számukra, s ez nagy valószínűséggel nem okoz majd örömöt nekünk.

Egyenrangúnak tekinti magát velünk, ám néha úgy "gondolja", hogy mi vagyunk alárendelt helyzetben. Éppen ezért világosan adjuk tudtára a "falkavezér" szerepünket, mert csak így élhetünk békességben egymással. Természetesen kedvencünk is inkább hajlik az együttműködésre, mintsem hogy alávetett helyzetbe kerüljön. Nem rejti véka alá, ha valami nem tetszik neki, de az esetek többségében kellemes társként viselkedik.

A gátlásos és a rosszul szocializált kölyök esetében a családba való beilleszkedés hosszú időt vesz igénybe. Mindegyik egyed tisztában azzal, hogy mit akar, s megkísérli kihozni környezetéből mindazt, amit megengedünk neki. Könyörtelenül él a lehetőséggel, egyszóval kihasználja gyenge pillanatainkat. Amennyiben játszani akarunk vele, s ő úgy dönt, hogy nem vesz részt ebben, akkor valósággal keresztülnéz rajtunk. Fordított esetben, ha viszont neki szottyan kedve egy kis játékra, mindaddig bökdös minket, amíg be nem adjuk derekunkat, vesztünkre, mert egész életére megjegyzi engedékenységünket.

A west highland white terriernél is előfordulhat egynéhány öröklődő rendellenesség:

Rejtettheréjűségről akkor beszélünk, ha a kan egyik vagy mindkét heréje nem ereszkedik le a hasüregből a herezacskóba. Lehet egyoldali és kétoldali rejtettheréjűség (monorchizmus, kryptorchizmus). A rendellenesség öröklődik, nem elegendő csupán a hererejtő kan kizárása a tenyésztésből, de ki kell rekeszteni valamennyi testvérét (szukát, kant egyaránt), mert ők is örökíthetik ezt a hibát.

A CMO (Craniomandibularis osteopathia) nemcsak a westie-nél, de a skót és a cairn terriernél is, sőt, más fajtáknál is ismert genetikai bántalom. Ez a kölyök fejcsontjainak és állkapcsának csontosodási zavara, amely többnyire 4-10 hónapos korban jelentkezik. Kellemetlen ez a betegség, amely nagyritkán kezeléssel gyógyulhat, ám ez nem jelenti a genetikai rendellenességtől való mentességet, amit így átadhatnak az utódoknak. Az esetek jelentős részében a betegségben szenvedő kiskutya elhullik. Amennyiben a csontosodási zavar csupán az alom egyetlen kölykénél alakul ki, akkor is tekintsük a szülőpárt terheltnek, vagyis szigorúan zárjuk ki a tenyésztésből őket, valamint az alom többi tagját!

A farkastorok előfordulását különösen rokontenyésztéskor tapasztaljuk az utódoknál, vagyis ez is szintén öröklődik. A rendellenesség esetén a kölyök szájpadlása középvonalban végigrepedt, gyakran nyúlszájúsággal (a felső ajak - az orr alatt - kettéhasadt) együtt észlelhető. Az abnormitással világra jött kiskutyák életképtelenek, humánus "elaltatásuk" indokolt.

Sérvek (köldöksérv, lágyéksérv, stb.) esetén a zsigeri szervek helyüket elhagyva, a hasfal tökéletlen záródásán keresztül kisebb-nagyobb mértékben kitüremkednek. Sok esetben sebészeti beavatkozással megszüntethetők. A sérv lehet öröklött és szerzett, az esetek többségénél sajnos öröklött.

Nemcsak a szerencsés/szerencsétlen genetikai feltételek, hanem valamennyi egyéb tényező együtt eredményezheti azt, hogy két nagyszerű szülőtől származó utód milyenné válik. Mi több, nem elegendő a kiskutya kitűnő származása, hozzáértő, jó gazdára is szüksége van! A fajta alapítójának - Malcolm ezredesnek - kifejezetten az volt a kívánsága, hogy a westie semmilyen körülmények között ne legyen kiállítási kutya! Mint köztudomású, ez a kívánsága nem teljesült. Napjainkban - mint sok más vadászebet! - a westie-t is kifejezetten kedvencként tartják.