Ugyanakkor a jövedelmezőségi mutatók tovább gyengültek az input anyagok permanens drágulása folytán, amit az értékesítési árakban nem lehetett érvényesíteni. Tovább csökken a biztonsággal piacra termelhető növények száma, és emiatt egyre inkább akadozik a szakszerű agronómia - okszerű vetésváltás - alkalmazása. Gond van az intervenciós felvásárlás jövője tekintetében is, ami további termelési kockázatokat vet fel.

Az állattenyésztésben egyáltalán nem sikerült megvalósítani azt a rendezőelvet, miszerint az állatállományt minden faj esetében növelni kell, annak érdekében, hogy a növénytermesztés javára fennálló feltűnő aránytalanság mérséklődjön. A nagy menynyiségben megtermelt gabonafélékből így a hazai állattenyésztés sokkal kevesebbet használ fel abrakként, mint az kívánatos lenne.

Az állattenyésztők munkáját leginkább csak rajtuk kívül álló okok nehezítették - mint a madárinfluenza sajnálatos megjelenése, a tejpiac katasztrofális helyzete, bár az utóbbival már sokan évek óta számolnak. A sertés talán az idei egyetlen "termék", amely várakozáson felül teljesített, és amelynek piaca a szokásosnak is nevezhető négyévenkénti konjunkturális kiugrást hozta. A húsmarha változatlanul kelendő, azonban a tejelő állomány átállítási folyamata megrekedt, talán azért, mert a 80%-ban Holstein Fríz-állományok esetében ez nem járható út, a többi állományt átállították, a maradék viszont nem képez számottevő mennyiséget.

Egyre rosszabb lett viszont a tej piaci pozíciója. Az idén nem volt takarmányhiány, és ennek hatásaként takarmánydrágulás sem következett be, ennek ellenére ez az ágazat csak valódi koncepció nélkül sodródik, miközben a tejelő állomány csökken, az import tej-tejtermék pedig elönti az országot.

A mezőgazdaság gépesítése továbbra is erősen támogatásfüggő. A szerény magánerő nem elégséges a vásárláshoz, az uniós támogatások csak szivárognak, a nemzetiek pedig stagnálnak. Erő- és munkagép, valamint szárítók és egyéb gépek tekintetében is szükség lenne fejlesztésekre, mert a gépesítettség jelenlegi színvonala nem kielégítő az egyre növekvő mennyiségű minőségcentrikus feladatok ellátásához.

Stratégia, támogatások, felzárkózás

Az Európai Unió új költségvetési időszakában, 2007 és 2013 között agrár- és vidékfejlesztésére 1.250 milliárd forint áll Magyarország rendelkezésére - mondta Gráf József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter október közepén, és hozzátette, hogy az agrárium a jelzett összegnél többet használhat fel az elkövetkező hét évben, mivel a közvetlen támogatásokra további 1.500 milliárd forint áll majd rendelkezésre.

Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Terv legfontosabb stratégiai célja, hogy a magyar agrárgazdaság potenciáljának 90-95 százalékát hasznosítsa, hasonlóan a fejlett uniós országokhoz. Ez az arány Magyarországon jelenleg 60-65 százalék.

A terv társadalmi egyeztetése során - amely nemrégiben zárult le - kiderült, hogy az érintettek véleménye a források felhasználásáról nagy vonalakban megegyezik a szaktárca által előterjesztett célokkal.

A gazdálkodók és a civil szervezetek zöme is úgy vélte, hogy a szerkezetváltásra és a piacteremtésre kell a legnagyobb összegeket fordítani.

A legnagyobb összeget ezzel szemben várhatóan a technikai fejlesztés előmozdítására, a modernizációs lemaradások pótlására lehet majd felhasználni. Ez a rendelkezésre álló pénz mintegy 47 százalékát teszi majd ki. A környezetkímélő gazdálkodás és a fenntartható fejlődés segítésére a keret mintegy 32 százalékát lehet majd használni. A vidék felzárkóztatására, jövedelemdiverzifikációra, az infrastrukturális helyzet javítására a 7 év alatt rendelkezésre álló források mintegy 11,5 százalékát költenék. A Leader-program keretében a kistérségi együttműködés ösztönzésére pedig mintegy 5,5 százalékot lehetne fordítani, tartalékként pedig további 4 százalék lenne felhasználható.

A tervekről és a források tervezett felhasználási módjáról tájékoztatják az Európai Unió Bizottságát, és ezt követően előreláthatólag jövő év április 1-jétől lehet majd pályázni a fejlesztési pénzekre.

Jövőre az agrárium várhatóan ugyanúgy, mint az idén, több mint 400 milliárd forintos összegre számíthat.

A búza és repce közepesnél jobb termést adott

A nem egészen 1,1 millió ha vetésterületű őszi búzából a belvizek és árvizek miatt volt terméskiesés. Az országos átlagban 4,6 t/ha termésszint eredményeképpen 4,5 millió tonna kenyérgabona került a magtárakba. Abban az időszakban a környező országokból érkező hírek és az uniós jelzések alapján még csak sejteni lehetett, hogy szeme lesz a búzának. Nos, ez mostanra beigazolódott, olyannyira, hogy az intervenciós raktárakban valóságos vákuum keletkezett, olyan tempóban szállították el az ó termést, és az újnak is óriási a keletje. Természetesen az árak is a rég nem tapasztalt keresletnek megfelelően alakultak, és a legmerészebb termelői álmokat is felülmúlják. Az árverseny november közepén már 33-34.000 Ft-nál tart, de azok a termelők, akik megtehetik, még nem adják el az egyébként országos viszonylatban is jó minőségű termést. Az a hír járja, hogy a tavaszi időszakban a kenyérgabona-hiány olyan méreteket ölt, hogy az árak akár 40.000 Ft-ig is felszökhetnek. Az intervenciós raktárakban a korábbi évek gyakorlatához képest inverz folyamat zajlik, hiszen kiszállítás folyik, de már nem sokáig, mert minden elfogy. Az idei búzatermésből pedig szinte egyáltalán nem volt felajánlás.

A repce esetében sokan bánkódtak a termelők közül, hiszen keveset vetettek 2005 őszén. Akik viszont felvállalták az akkor bizonytalannak tűnő döntést, később kárpótolva érezhették magukat, részben a jó terméseredmények, részben a magas felvásárlási árak miatt. Keresett növény lett a repce, mert az energetikai ipar valóban nagy erőkkel indult meg a biodízel-előállítással, és kell, de valóban nagyon kell most már az alapanyag. Az esetenként 60.000 Ft/t fölé is felkapaszkodó repceár már sok termelő "ingerküszöbét" elérte, ami már tükröződik is az idei vetésterület megduplázódásában. A sokat emlegetett szlogen, miszerint "a repce a jövő növénye", beigazolódni látszik, és valóban nem jár rosszul az, aki termőhelyi viszonyait figyelembe véve e növény mellett voksol. A repce nemcsak jó árbevételt biztosít, hanem a gabonatermesztés előveteménygondját is leveszi a termelő válláról.

Zökkenőmentes őszi betakarítás

A kukorica betakarítása a késői vetések és a kitolódott tenyészidőszak miatt elhúzódott, a szemek nedvességtartalma magas volt. A betakarítható terület 1.221.445 ha, ez a tavalyinál (1.196.000 ha) 2%-kal volt nagyobb. A végleges termésbecslés szerint 6,38 t/ha termésátlag és mintegy 8,3 millió t termés várható. A tavalyi évben 7,54 t/ha termésátlag mellett 9 millió tonna kukoricát takarítottunk be.

A napraforgó vetésterülete 537.409 ha volt, amely a tavalyi évivel közel azonos (537.388 ha). Az átlagtermés 2,28 t/ha, amely eddig magasabb, mint a 2005. évi 2,17 t/ha-os átlag. A napraforgóból közepes termés betakarítása várható, a felvásárlási árak jelenleg 51.000-52.000 Ft/t között alakultak, de térségenként 48.000-54.000 Ft/t között szórtak, a szerződéskötés időpontjától, a partnerkapcsolatoktól és a termőhely földrajzi-logisztikai adottságaitól függően.

A szója vetésterület 35.250 ha volt, amely a 2005. évinél (33.636 ha) 4%-kal nagyobb. Az átlagtermés az előző évihez viszonyítva kicsivel jobb, 2,48 t/ha lett.

A burgonya területe 22.297 ha. Ez a nagyságrend 2.716 ha-ral kevesebb, mint a 2005. évi. A termést 25 t/ha-os átlagterméssel takarították be. 2005-ben ennél kevesebb, 24,5 tonna volt a hektáronkénti termés.

A cukorrépa betakarítása most is folyik. A vetésterület 48.945 ha, amely 11.765 ha-ral kevesebb az előző évinél. A terület nagyobbik részének betakarítása után 50,1 t/ha termésátlaggal lehet számolni, ami kevesebb a tavalyi 57,0 t/ha-os eredménynél.

Kedvezett az időjárás az őszi munkáknak

Az őszi vetésű növények talaj-előkészítési munkái jól haladtak, mégis lemaradást mutattak az előző évek üteméhez viszonyítva. Ennek fő oka a csapadékhiány volt, amely jelentősen igénybe vette az erő- és munkagépeket, többletüzemanyag-felhasználást okozva. A vetési munkák általában megfelelően haladtak, a kedvező időjárásnak köszönhetően. A korai repcevetések jól keltek és jól fejlődtek, a későbbiek viszont a csapadékhiány miatt egyenetlenül keltek, és heterogén, gyomosodásra hajlamos állományt alkottak. Jelentős keresletet mutatkozott az őszi kalászosok fémzárolt vetőmagja iránt, az előző évek visszafogott vetőmagtermesztési volumene miatt azonban néhány fajból, illetve fajtából korlátozott volt a kínálat. Más készletekből viszont túlkínálat volt, mert a fémzároltvetőmag-felhasználás aránya még mindig messze elmaradt a vetésterületekből következő kívánatos mennyiségtől.

A szüreti munkáknak kifejezetten kedvezett az idei őszi időjárás. Úgy a fehér, mint a kék szőlő termésmennyisége országosan csak közepesnek tekinthető, de a minőség kiváló. Ez az előző évinél magasabb cukor- és savtartalomban nyilvánul meg. A fehér szőlő felvásárlási ára 5-15%-kal magasabb volt, mint tavaly, fajtától és termőhelytől függően 50-70 Ft/kg között változott. A kékszőlő felvásárlási ára is magasabb szinten alakult, 1 kg-ért 60-85 Ft-ot fizettek a felvásárlók. Sajnálatos azonban, hogy a szőlőtermesztők az aránylag magasabb felvásárlási árakkal sem tudtak nyereségesek lenni.

Almából 500-550 ezer tonna a betakarított termés, ami mennyiségben és minőségben is egyaránt jó közepesnek mondható. Az étkezési alma ára 90-120 Ft/kg körül alakult, a léalma ára viszont alacsony volt, 20-30 Ft/kg között változott. Az étkezési alma iránti gyenge kereslet és a viszonylag alacsony árak miatt az áru nagy részét tárolóban helyezik el.

Őszi vetések, talajmunkák

A kedvező időjárásnak köszönhetően az őszi vetési munkák megfelelő ütemben haladnak. Őszi káposztarepcét 227.259 ha-on vetettek, ami a tavalyi évi vetésterület (139.161 ha) több mint másfélszerese. A területnövekedés fő oka bizonyára a biodízel program elindulása, valamint az idei kedvező felvásárlási ár. Az őszi árpa vetésterülete 187.448 ha, amely a tavalyi évinél 10 ezer ha-ral nagyobb. Az őszi búza vetésterülete 1.115.727 ha, amely nagyságrend 33.706 ha-ral több, mint a 2006. évben betakarított terület. Rozsból 41.587 ha-t vetettek, amely a tavalyi évivel közel azonos (40.316 ha). Tritikálé vetését 138.803 ha-on tervezték, amely megegyezik az előző évivel.

Az őszi mélyszántást 2.258.624 ha-on kívánták elvégezni a gazdálkodók a tavaszi vetésű növények alá. Ez a munka folyamatosan zajlik szerte az országban, ameddig az időjárás és a talajviszonyok engedik.

Betekintés a tőzsdei árak alakulásába

Az elmúlt időszakban a szabadpiaci árakhoz hasonlóan - a kukorica kivételével - minden gabona elszámoló ára tovább emelkedett a BÉT-en. A drágulás mögött az erős keresleti piac áll, ugyanis az európai és Európán kívüli terméseredmények is elmaradnak a korábban várt szintektől. A tőzsdei jegyzések a lejárat közeledésével általában csökkenő tendenciát mutatnak - a diszkontált tárolási és finanszírozási költségek csökkenése miatt -, de a kukoricánál a jelentős árcsökkenésben szerepet játszhat az új intervenciós minőségi paraméterek elfogadása és november 1-jétől történő bevezetése.

A piaci árak kedvezően alakultak

A kukorica és búza piaci ára is kedvezően alakult az őszi hónapokban. A kukorica ára a keleti országrészben 26-28 ezer Ft/t, nyugaton 27-29 ezer Ft/t körül mozgott.

Havonta 300-400 ezer tonna gabona (70%-ban búza) hagyta el az országot az elmúlt két hónapban. Ebből vasúton 120-150 ezer tonna a kiszállítás. A vízen történő szállításnak azonban már októbertől akadálya volt a Duna alacsony vízszintje. A legintenzívebben a búza kivitele folyik, mind az intervenciós készletekből, mind pedig a szabadpiaci áruból. A búza intervenciós készletei főleg a Távol-Keletre kerülnek, a szabadpiaci áru pedig olasz, német, osztrák és görög piacokra jut el. A rövidesen induló kukoricakészletek elsősorban olasz, görög, szlovén és holland piacokon találhatnak vevőkre. A búzáért már telephelyen is megadják 120 ?/t körüli árat, a kukorica FOB ára viszont 107-108 ?/t-ra tehető az őszi időszakban.

A kalászos gabonák ára a betakarítás óta folyamatosan emelkedett. Malmi búzát már csak 32.000 Ft/t felett lehet kapni, és a raktározásra berendezkedett termelők nem zárják ki, hogy az ár késő tavaszra akár a 40.000 Ft/t-át is megközelítheti. A takarmánybúza, mint piaci termék mennyisége minimális, az ára 28 ezer Ft/t körül van. A takarmányárpával is hasonló a helyzet, kevés volt belőle a piacon, az ára pedig 27-28 ezer Ft/t.

Intervenciós készletek raktározása és értékesítése

Magyarországon a 2005/2006-os gazdasági évben 4,218 millió tonna gabona került intervenciós felvásárlásra, ami az EU-25-készletek 46%-a.

Az MVH (2006. szeptember 24-i adatok szerint) 9,377 millió tonnás leszerződött intervenciós raktárkapacitással rendelkezik. Ebből 8,2 millió tonna a hosszú távra lekötött kapacitás. Jelenleg az MVH raktárkihasználása 69,15%, amelyből a hosszú távú szerződéssel lekötött raktárak kihasználtsága 71,7%, a rövid távú szerződéssel lekötötteké 51,3%.

Az MVH a rövid határidőre kötött raktárszerződések lejárta miatt 2006. szeptember 24-ig 2,5 millió tonna intervenciós gabona áttárolását engedélyezte, amelyből 2,132 millió tonna gabona került ténylegesen áttárolásra. Ennek az MVH által kalkulált, nemzeti költségvetést terhelő költsége 4,54 milliárd Ft.

Míg a 2004/2005. gazdasági évben mindössze 134 ezer tonna intervenciós gabonát értékesítettünk, addig ez a szám a 2005/2006. gazdasági évben 1 millió tonnával nőtt. A 2006/2007-es gazdasági évben (vagyis 2006. július 1-je óta) 1 millió 362 ezer tonna gabona értékesítését hagyta jóvá az Európai Bizottság, amelyből 976 ezer tonna búza exportra, 317 ezer tonna kukorica pedig belpiacra került.

Az Európai Bizottság kérésünkre 300 ezer tonnával emelte a búza export célú értékesítésére, 200 ezer tonnával pedig a kukorica belpiaci értékesítésére rendelkezésre álló pályázható keretmennyiséget. Így a magyar intervenciós gabonakészletekre jelenleg a következő pályázatok állnak nyitva:

Állattenyésztés

A "100 lépés program" az állattenyésztés fejlesztését is célul tűzte ki. Jelenleg Magyarországon az állattenyésztési ágazat éves árbevétele 730-740 milliárd Ft körül mozog - Benedek Fülöp, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium közigazgatási államtitkára szerint.

Az államtitkár közölte: a "100 lépés program" mezőgazdaságra vonatkozó hét lépéséből egy az állattenyésztés fejlesztését tűzte ki célul, ami nem kampányszerű megoldásokat jelent, hanem folyamatos fejlesztő tevékenységet az ágazat helyzetének javítása érdekében.

A program révén esély nyílik arra, hogy a jelenleg legnehezebb helyzetben lévő szarvasmarha-tenyésztők és sertéstartók pozíciói javuljanak. Ezért jövőre is fenn kívánják tartani az idei támogatási formákat, sőt a nemzeti támogatásokon belül az állattenyésztésre szánt pénzeket, ha erre lehetőség adódik, kismértékben növelni is lehet. Ez mindenképpen kívánatos is lenne, a terv realizálása azonban a jövő évi költségvetés elfogadásának a függvénye.

Jelenleg mintegy 700 ezer szarvasmarhát tartanak Magyarországon, míg a sertések száma 3,7 millió körül mozog. A sertéstenyésztésben az utóbbi hónapokban az állatok számának fogyása megállt, sőt a létszám valamelyest ismét növekedésnek indult.

Az agrártárca vezető tisztségviselője kifejezte az agrárkormányzat azon szándékát, hogy azok az állattartó telepek, amelyek jelenleg nem rendelkeznek földterülettel, a helyzetük javítása érdekében, a földtörvény várható módosítása nyomán kedvező - a tervek szerint 20 éves - bérleti lehetőséghez juthatnának.

A sertéspiac megélénkült

A sertéstartók általában rossz állapotú telepeken gazdálkodnak, és az állatok genetikai állománya is vegyes. Emellett a sertéstenyésztőket az unió más országaiból Magyarországra áramló behozatal is sújtja, amelynek piaci részesedése mintegy 15 százalék.

Szakértők szerint szükség lenne egy olyan termelői kézben lévő vágóhídi kapacitás létrehozására is, amely évente mintegy 1,5 millió sertés vágását tudná megoldani. Ez a beruházás mintegy 25 milliárd forintot igényelne.

A sertéságazatban a nagyon várt négyévenkénti felfutás idén is pezsdülést hozott. Általános igazsággal lehet bevezetni a sertésárak idei - a termelőkre nézve - kedvező alakulását: kevés disznónak magas az ára; vagy ami jó a gazdának, az rossz a húsiparnak.

Három rossz esztendő után jött egy jobb év a sertéstartóknak, a magas ár azonban válságba sodorhatja a húsfeldolgozókat - ez csendül ki a szakemberek elemzéseiből.

Bő két éve 220 forint volt az élősertés kilója, ez év augusztusának végére viszont az ár 360 forintra emelkedett. Ami jó a sertéstartóknak, az rossz a húsiparnak, ahol a nagyobb állatszámra méretezett kapacitás kihasználatlansága önmagában is növeli a költségeket. Ehhez társul most a vágósertés magas ára, ami rontja a feldolgozóüzemek versenyképességét, hosszabb távon pedig tönkreteheti a húsipari cégek egy részét.

A sertéstartók viszont úgy kommentálják a kialakult helyzetet, hogy a mostani magasabb ár az elmúlt évek hullámvölgye miatt indokoltan kárpótolná őket. Emellett azonban attól tartanak, hogy végül is nem így történik majd, augusztus vége óta ugyanis a 360 Ft/kg ár 315 Ft-ra, majd 280 Ft-ra esett vissza. Ennek minden bizonynyal az import az oka, hiszen a hírek szerint Lengyelországból és Szlovákiából is hoztak be sertést nagyobb tételben. Ilyenkor mindig a piaci versenyre hivatkoznak - magyarázzák a termelők -, de az unió egységes piacán messze nem egységesek a feltételek. Érdekes módon például Lengyelországban a vágósertés árát nem terheli áfa - ha a magyar sertésre kötelező áfát elosztja a lengyel exportőr és a magyar feldolgozó, azzal a hazai árakat máris letörhetik. Mindebből leginkább az állandó bizonytalanság, kiszámíthatatlanság következik, és egyelőre, sajnos, csak ez a biztos. Az egykori háztáji termelők már rég kiszálltak, a nagyobb üzemeknek pedig kellene a bevétel, hogy fejleszthessenek, különben lemaradnak a versenyben. Ha másért nem, hát ezért kellene a biztosabb piac érdekében mindent megtenni. A támogatások odaítélésekor gyakran nem a versenyképesség megteremtése volt a cél, hanem sokféle egyéb szempont szerint döntöttek. Ennek következményeként csökkent az egykori 11 millióról mára négymillió körülire Magyarországon a sertések száma.

Jelenleg a végtermék fogyasztói határozzák meg, hogy milyen minőség mekkora áron adható el a piacon. Ezek a feltételek kőkemény piaci versenyben alakulnak ki. A rendezőelv az, hogy az alapanyagért nem lehet többet adni, mint amennyit a végtermék árában elismernek. A húsipar nem azért importál, mert nem szereti a hazai termelőket, hanem mert a piac rákényszeríti. Európában áresés várható, mivel a sertéslétszám növekszik. Januárra, februárra alig valamivel egy euró és egy euró öt cent között lesz az élő sertés ára. Ilyen áron Magyarországon is csak a legkorszerűbb sertéstelepek maradnak versenyképesek; aki kivette a profitot, az tönkremegy. Ez pedig a hazai sertéslétszám további csökkenésével és a húsipar gondjainak növekedésével járhat együtt. Ennek szellemében érdemes tehát a sertéságazatban jelenlegi relatív megfelelő állapotot értékelni, ami így talán már nem is olyan irigylésre méltó...

Marhahús igen, tej nem...

A szarvasmarhatartók zöme, a tejet termelők utolsó tartalékaikat élik fel. A tejárak jelenleg a mélyponton vannak, a jövedelmezőség igen alacsony szintű. A húsmarhatartók ugyanakkor "levegőhöz jutottak", itt a jövedelmezőség javult, mivel az unió húsmarhából jelenleg nem tudja biztosítani az önellátást.

A tejágazat idei eseményeit leginkább úgy lehetne jellemezni, hogy a vesszőfutás folytatódott. A leépülési folyamat megakadályozása érdekében vajmi kevés érdemi intézkedés történt, ennek következményeként a tejtermelés mennyisége és a tehéntartási kedv is tovább csökkent. Az év első nyolc hónapjában a hazai termelőktől mintegy 6%-kal kevesebb tejterméket vettek át a kereskedők, a feldolgozók pedig 64 millió literrel kevesebb tejet vásároltak, mint egy évvel korábban. Eközben pedig folyamatosan, mintegy 30%-kal nőtt a tejtermékek importja, szemben a hazai export 20%-os emelkedésével. A helyzetet tovább súlyosbítja az a tény, hogy amíg az export javarészt nyers tej, addig az import számos kész tejtermék formájában érkezett az országba. Különösen a német eredetű tej dominanciája figyelhető meg, a német termelők ugyanis nálunk dobják piacra a felesleget, saját piaci pozíciójuk megtartása érdekében.

Ennek az ágazatnak a felemlítése kapcsán is el kell mondani, hogy az áfa-emelést, a gáz- és villamosenergia-áremelést nem lehetett kivédeni, és a kereskedelem felé csak 3-5%-ban lehetett áthárítani a költségeket. A tej előállítási költsége ma literenként 55-65 Ft között van, és ezt átlagosan csak 61,3 Ft/l felvásárlási áron veszi át a tejipar. Következésképpen a termelők nagyobbik része tehát veszteségesen termel. Ugyanakkor, másrészt tejhiány lépett fel, aminek következtében jó néhány tejüzem felhagyott a tevékenységével.

A tehénlétszám az idén nyolcezerrel csökkent tovább, így jelenleg már csak 326.000 db tehén van az országban. A szaktárca állatállomány-növelő törekvése, amelyet a megtermelt gabonafélék jobb értékesíthetősége is megkövetel, remélhetőleg nem üres propaganda lesz csupán, és vélhetően a szarvasmarha-ágazatban is mielőbb érezteti hatását.

A juhászok is többet vártak az uniós csatlakozástól - így fogalmaz a Magyar Állattartók Szövetsége. Magyarországon e szervezet álláspontja szerint is legalább 1,2 millió anyajuh tartása lenne indokolt.

A lótenyésztés több évszázados múltra tekint vissza Magyarországon. Jelenleg ehhez képest 7-8 ezer kancát tartunk nyilván; ezek közt nagyon megnőtt a hobbi célból tartott egyedek száma. A legfontosabb szakmai feladat ma a lótenyésztésben a genetikai állomány megőrzése.

Visszakapaszkodó baromfi

Idén a baromfiágazat az állattenyésztés nagy vesztese. A múlt év nyarától áthúzódó madárinfluenza csak 2006 augusztusában csengett le. A betegség és hatásai egy év alatt tönkretették, padlóra vitték az ágazatot az ország két-három érintett megyéjében, és mindez a baromfitermékek iránti fogyasztói bizalmat is megrendítette. Temérdek valótlan információ keringett az országban, és a baromfikór humán vonatkozású rémhírei is szárnyra keltek, az általános tájékozottság hiánya miatt. Ma már biztosan tudjuk, hogy az egész járványnak és a körülötte zajló hírverésnek is nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Csupán preventív intézkedések miatt kellett megölni közel egymillió szárnyast, és döntő részben a baromfitartók széles táborának kellett viselnie a járvány következményeinek egyéves anyagi terheit.

A legnagyobb csapás talán mégis a piacvesztés és az abból eredő károk voltak, hiszen a piaci kapcsolatokat újra kellett építeni, el kellett hitetni a fogyasztókkal, hogy a magyar baromfitermékek biztonsággal fogyaszthatók. Több mint 700 termelő folyamodott kárenyhítésért, amelynek szétosztható összegét az eredeti elképzelésekhez képest úgy az EU, mint a hazai költségvetés is egyaránt alaposan megfaragta. A végül is 2,5 milliárd Ft-ban megállapított támogatást - amely hatféle jogcímen lehetett igényelni - ez év december 31-ig fizetik ki a kárvallottaknak.

Persze mindenki tudja, hogy mindez a legtöbb gazdaságban szépségtapasz, amelyik mértékében eltörpül az elszenvedett erkölcsi és piaci károk mellett. Igaz, a sajnálatos események, az egyéves baromfipiaci sokk után a baromfi ára mintegy 10%-kal emelkedett, az élet azonban csak lassan kezd visszaállni az eredeti kerékvágásába. Ma a máskor oly hangos napi sajtó már egyáltalán nem foglalkozik a baromfiágazat gyógyulási folyamatával. Az igazán nehéz időszak azonban most zajlik, vissza kell ugyanis szerezni a magyar baromfi korábbi piacait és a fogyasztói bizalmat, amihez valóban szükség lenne a médiumok hangos segítségére...

Állattartók figyelmébe

Az alábbiakban az állattartással foglalkozó termelők figyelmét szeretnénk felhívni az EU nitrátirányelvének megfelelő magyarországi szabályozás módosítására:

A kormány a "100 lépés program"-ban ígéretet tett az állattartók versenyképességének javítását célzó változtatásokra, amelyeknek egyik eleme, hogy enyhíti az állattartókat érintő, az EU-ban alkalmazottnál szigorúbb környezetvédelmi és trágyakezelési szabályokat.

Ennek érdekében az EU Nitrátdirektíva végrehajtásával kapcsolatos új szabályozás a KvVM és az FVM közötti több hónapos egyeztetés után elkészült. A vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről szóló 49/2001. (IV. 3.) kormányrendelet helyébe a 27/2006. (II. 7.) kormányrendelet lép, amely az állattartók számára könnyítéseket tartalmaz. A szakmai egyeztetésben a kormányzati szervek mellett részt vettek az MOSZ és egyéb termelői szervezetek képviselői is.

A 49/2001. (IV. 3.) kormányrendelet módosítására, majd egy egészen új kormányrendelet megalkotására elsősorban azért volt szükség, mert a korábbi szabályozás az állattartó telepek meghatározott méretű szigetelt trágyatárolóinak megépítéséhez a rendeletben kijelölt nitrátérzékeny területeken igen közeli határidőket írt elő. A hígtrágyás technológiával üzemelő telepek részére ez az eredeti határidő 2005. december 31. volt.

Figyelembe véve azt, hogy az EU beruházási és vidékfejlesztési támogatásai csak 2004 év végétől voltak hozzáférhetők, az állattartók ezt a rövid határidőt nem tudták teljesíteni.

Az új szabályozás a trágyatárolók megépítésére új határidőket ír elő. Eszerint a jelenlegi 2005. december 31. határidő nem érvényes, a teljesítés végső időpontja 2009-re módosul. Ez az új határidő elsősorban a hígtrágyás telepeket érinti. Az almos technológiával üzemelő telepek esetén az első határidő a szigetelt trágyatároló megépítésére 2013. lesz.

A nagyméretű baromfi- (40.000 férőhely feletti) és sertéstelepek (2000 férőhely, vagy 750 koca felett) esetében a szigetelt trágyatároló megépítésére vonatkozó 2007. október 31. határidőt az egységes környezethasználati engedélyezési eljárást szabályozó új rendelet (314/2005. (XII. 25.) kormányrendelet) is tartalmazza. Az ebben foglalt határidő módosítására sajnálatos módon nincs lehetőség, tekintettel arra, hogy ez a határidő valamennyi tagállamra vonatkozó, szigorú EU-s határidő. Az egységes környezethasználati engedélyt pedig csak akkor adja meg a környezetvédelmi hatóság, ha egyéb feltételek (pl. szennyvízkezelés, légszűrők, stb.) teljesülése mellett a szigetelt trágyatárolók is megépülnek.

Az EMVA alapján nyújtandó vidékfejlesztési támogatásokról szóló 1698/2005/EK-rendeletben meghatározott támogatások magyarországi bevezetésének szabályozására egy későbbi időpontban kerül sor. Ez az EK-rendelet lehetőséget ad támogatás igénybevétele esetén a kötelezettség határideje után 3 év türelmi idő biztosítására.

Könnyebbséget jelent a gazdálkodóknak, hogy a napokban hatályba lépő új nitrátrendelet szerint a gazdálkodó kérelme alapján a 2005-ben kapott környezetvédelmi hatósági határozat is módosítható az új határidőkre. Erre az új rendelet hatályba lépésétől számítva 60 nap áll rendelkezésre. A határozat módosításáért nem kell az igazgatási szolgáltatási díjat megfizetni.

Annak érdekében, hogy a nitrátérzékeny területekre meghatározott kötelezettségek csak a ténylegesen érzékeny területeket érintsék, szükséges ezen területek MePAR blokk szintű meghatározása. A munka megkezdődött, a befejezése után FVM-miniszteri rendelet hirdeti ki a blokkazonosítókat.

A 49/2001. (IV. 3.) kormányrendeletben meghatározott "Helyes Mezőgazdasági Gyakorlat" (1. melléklet) szabályai és az adatszolgáltatási kötelezettség (3. melléklet) egyelőre hatályban marad, így a 2005. évre vonatkozó adatokat február 28-ig a területileg illetékes talajvédelmi hatósághoz változatlanul be kell küldeni.

A kormányrendelet a nyár elejére kiegészül egy új FVM-KvVM rendelettel, amely a "Helyes Mezőgazdasági Gyakorlat" szabályait teljesíthetőbb és a gazdálkodók számára elfogadhatóbb formában fogja tartalmazni.

Gépesítés

A magyar mezőgazdaság gépellátottságáról, új- és használtgéppiacának mechanizmusaival korábban több alkalommal is foglalkoztunk lapunk hasábjain. Azt azonban ma is megállapíthatjuk, hogy mezőgazdaságunk változatlanul alulgépesített. Az erőgépek 60%-át ma is az MTZ traktorok alkotják, annak ellenére, hogy a nyugati traktormárkák minden jeles képviselete jelen van a hazai piacon. A hazai traktor- és kombájnpiac megoszlását minden évben független szervezetek jelentéséből tanulmányozhatjuk.

Az idei évben csak csekély mértékű nemzeti és uniós támogatást vehettek igénybe a hazai gazdálkodók. Pedig a magyar mezőgazdaság jövedelemviszonyai még közepesnél jobb növénytermesztő évjáratban sem tudják nélkülözni a korábban megízlelt gépvásárlási támogatásokat. A márkaképviseletek és forgalmazók igazolhatják viszsza, hogy mennyire támogatásfüggővé vált a magyar gépvásárlási gyakorlat, különösen a magasabb árfekvésű, nagyobb teljesítményű gépek esetében. Számos esetben felröppent a hír, hogy rövidebb-hosszabb időre megnyitják a nemzeti géptámogatást az év második felében, de ez az információ álhírnek bizonyult. A termelők arra számítanak, hogy a következő évben legalább 30%-os támogatással számolhatnak, amire jó eséllyel lehet pályázni. Nagyok az igények, és persze jogosak is, mert az uniós felzárkózásnak ez a szegmens is a szerves részét jelentené. Az idei sikeres növénytermesztés bevételei, a sertésből származó árbevételek a gazdálkodók egy részének most alkalmat adnak a gépvásárlás önrészének finanszírozására, a kínálatból ki is választották a megfelelő modellt, a kereskedőkkel már mindent megbeszéltek, csak a támogatásra várnak...

Igazgatás mindenütt...

Az Európai Unió kétségtelenül küzd az agráriumban egyre nagyobb tömegben jelentkező problémák megoldásával. A bővüléssel együtt ezek száma is látványosan megnövekedett, pedig az új belépő tagok meglehetősen egyenlőtlen körülmények felvállalásával álltak munkába. Vagy talán éppen ennek következménye a szemmel látható zavarodottság, amelynek megoldásához már nem tűnik elégségesnek a korábbi egyenlősdi mellett végzett nyugodt, bürokratikus szabályozási munka. Brüsszelben is egyre inkább felismerik, hogy a jelenleginél jóval átláthatóbb agrárviszonyokat kell megteremteni, sokkal gyorsabb, dinamikusabb iránymutatás és döntéshozatal mellett.

Az EU-ban a tagállamok uniós nagykövetei most arról döntöttek, hogy 2009-től teljesen átláthatóvá teszik a mezőgazdasági támogatások rendszerét. Végre a szubvenciókat élvező országokat és a támogatások mértékét, összegét is nyilvánossá kívánják tenni. Az uniós költségvetés felét kitevő agrártámogatások átláthatatlanságát eddig is sok bírálat érte. Ezért is van szükség a tisztázó folyamat végigvitelére, amelynek tervét előbb az Európai Parlamentnek kell jóváhagynia.

Az EU egyébként "bekeményített", és a tagállamokra - így az új belépőkre is - kiterjesztette a közösségben elfogadott szabályokat, amelyek szerint fel kell számolni a jelenleg fenntartott intézményi rendszer felesleges elemeit. Ez magyar olvasatban azt jelenti, hogy az FVM az általa működtetett intézetek jelentős részét kénytelen megszüntetni. A karcsúsítási folyamat a jelenleg működő intézmények közel felét érinti, és mintegy nyolcezer fő elbocsátásával jár együtt.