A Kisbéri és Gidrán Lótenyésztő Országos Egyesület elnöksége – másokhoz hasonlóan – szintén a nehézségek és a lehetőségek ismeretében végzi tennivalóit. Az egyesület két hagyományos magyar lófajta tenyésztését végzi. Tevékenységükről Novotni Péter ügyvezető adott rövid áttekintést.

– Bár a kisbéri félvér és a gidrán fajta kialakulása az ország két ellenkező végében ment végbe, mégis számos ponton hasonlóságokat figyelhetünk meg a kisbéri és a mezőhegyesi ménes létrejöttében. Mindkét fajta kitenyésztése során jelentős szerepet kaptak az angol telivér mének, emellett a gidrán esetében az arab vér volt meghatározó. Az anyaménesekben a fajtákat hosszú ideig félvér, illetve magas félvér típusú katonai hátaslónak tenyésztették, és gyakorlatilag a military sport mai szempontjai szerint szelektálták a falkavadászatok, futtatások és a katonai használat során. A II. világháború után a sportra való alkalmasság szempontjából leginkább a kontraszelekció volt jellemző, pedig nemzetközi mércével mérve is eredményes egyedeket adtak – ráadásul a díjugratásban és a díjlovaglásban is – az akkor már mintegy 100 éves múlttal rendelkező lófajtáink. A sportra való alkalmasság szempontjából tehát korukat – és a nyugat-európai fajtákat is messze – megelőzték e lovak, mert Európa nyugati országaiban a tenyésztők csupán ez idő tájt kezdték nehéz, igás típusú kancáikat telivérezéssel hátasló irányba tenyészteni, sportszempontok szerint szelektálni. Ezzel szemben nálunk jobbára mezőgazdasági feladatokat voltak kénytelen ellátni ezek az állatok. A 20. század vége felé indult meg újból a fajta hátasló, illetve sportló irányú tenyésztése, szelekciója. A tenyésztést koordináló egyesület 1992-ben alakult meg. Ez felelősségteljes munkát és komoly feladatokat jelent.

– Melyek ezek a feladatok?

– Minden hagyományos magyar fajta keresi azt az utat, hogyan tudna a 21. század elején sikeres, eladható lenni. Mindezt úgy, hogy ne veszítse el hagyományos jellegét, őrizze a tradíciókat a tenyésztésben. Különösen nehéz helyzetben vannak azok a fajták, amelyek küllemükben és használatukban látványosan nem térnek el a többi angol félvér fajtától. Ezektől ugyanis a lovastársadalom és a közvélemény egyaránt elvárja, hogy egyedei a sportban – leginkább a díjugratásban – versenyre keljenek a világ legismertebb sportlófajtáinak képviselőivel. Emellett szigorúan kell őrködni a tenyésztési szabályzatok betartásán, megőrzésén. Viszont a szelekció alapjául szolgáló tenyésztésben álló kancalétszám nem hasonlítható össze a nemzetközi sportlófajtákéival. Ezek ráadásul egymás sikeres ménjeit gyakorlatilag szinte korlátozás nélkül kölcsönösen használhatják. Esetünkben a kisbéri mintegy 1000, a gidrán pedig mintegy 150 kancával tenyészt, szemben az 5-10 ezres világfajtákkal.

– Csak a sportolókra gondolnak, vagy a sokkal nagyobb létszámot kitevő szabadidőlovasok számára is alkalmasak ezeknek a fajtáknak az egyedei?

– Lényeges célkitűzésünk, hogy a kisbéri és a gidrán ló ideális családi ló lehessen. Egyébként a jó hobbilónak számos olyan értékmérő tulajdonsága van, amelyeket szívesen látunk az eredményes sportló tulajdonságai között is. Így fontos, hogy könnyen kezelhető, megbízható, könnyen lovagolható/hajtható, együttműködő, kiegyensúlyozott idegrendszerű, szilárd szervezetű, nagy munkakészségű és munkabírású, valamint szép és korrekt küllemű legyen. A tenyésztés során tehát célszerű kiemelten kezelni azokat az egyedeket, amelyek a fent felsorolt tulajdonságokkal bírnak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne várnánk el megfelelő teljesítményt ezektől az egyedektől! A családi ló ugyanis nem a karámban vagy a boxban céltalanul álldogáló állat, hanem olyan, amellyel akár többen, többféleképpen is dolgoznak. Éppen ezért több célra is alkalmasnak kell lennie; amellett, hogy esztétikai élményt is nyújt, a tartása során nem támaszthat leküzdhetetlen nehézségeket szakmailag esetleg kevésbé képzett gazdája elé. A lovaglók döntő többsége ugyanis amatőr, hobbilovas, és csupán néhány százalék az, aki az élsportban tud versenyezni. Viszont az is igaz, hogy ez a megmérettetés jelenti a reklámot a fajtáknak, tehát fontos a teljesítmény, áldozni kell a fejlesztésére.

– Milyen lehetőségük nyílik erre?

– Az utóbbi időszakban egyesületünket és tagjainkat is érzékenyen érintették a különféle megszorítások, forrás-átcsoportosítások és kvótamegvonások. Ennek ellenére a kiemelkedő teljesítményt nyújtó sportolók és tenyésztők munkáját évente elismerjük, lehetőségeinkhez mérten anyagilag támogatjuk. A teljesítményvizsgálatokat is szeretnénk minél szélesebb körben elfogadtatni a tenyésztőkkel, hogy hiteles és szakmailag megbízható információk alapján hozhassák meg tenyésztési döntéseiket. Az egyesület által szervezett tenyészszemléken találkozási lehetőséget teremtünk, hogy a tagok ezáltal mások sikereiből is tanulhassanak. Továbbá szakmai kiadványokat jelentetünk meg, és kutatási programokat támogatunk. E tekintetben kiemelendő a Debreceni Agrárcentrumhoz kapcsolódóan Mihók Sándor professzor munkája, aki elsősorban a gidrán fajtára koncentrál, Mosonmagyaróváron pedig dr. Pongrácz László koordinálja a kisbéri fajta értékeit feltáró átfogó munkát, amelyben az egyetemi hallgatók például a diplomamunka készítése révén kapnak szerepet. Kedvező jelnek tartjuk a fiatalok fokozódó érdeklődését az utóbbi időszakban. Mellettük azonban gondolunk azokra a szakemberekre, akik fajtáink érdekében elévülhetetlen érdemeket szereztek. Tavaly Molnár Miklós nyugalmazott lótenyésztési felügyelő kapott ezért elismerést, az idén pedig Némethy Tamás és Pozsgai Mihály több évtizedes áldozatos munkáját méltatjuk a közgyűlés keretében. Rendhagyó módon elismerésben részesítünk egy holland kollégát is, aki a gidrán lovak külföldi versenyeztetésében nyújtott felbecsülhetetlen segítséget.

– Néhány hónappal ezelőtt szakmai körökben komoly tiltakozást váltott ki a Marócpusztai ménessel kapcsolatban felröppent hír. A közelmúltban ugyanez játszódott le a Nemzeti Lovarda esetében is. Milyenek a ménes kilátásai?

– Marócpusztán, a gidrán fajta főménesében Jónás Sándor ménesvezető mintegy 10 évvel ezelőtt kezdett bele abba a következetes munkába, amellyel az egyedek eredményes sportszereplését célozta meg. Mára ennek beérett a gyümölcse, hiszen a ménesben nevelt lovak komoly nemzetközi eredményeket, szép sikereket értek el. A gidrán Európában ismét ismert és keresett. Ugyanakkor itthon egyfajta távolságtartás figyelhető meg vele szemben a lovasok részéről, ami az eredmények ismeretében mindenképpen sajnálatos. Amennyiben a ménest áttelepítik Szilvásváradra, úgy a további sikerek – számos okból, amelyek részletezésére egy cikk keretein belül nincs mód kitérni – komolyan veszélybe kerülnek.

– Milyen hazai és nemzetközi eredményekre a legbüszkébbek?

– Minden pályát teljesítő lovunkra büszkék lehetünk, ahogy a tenyésztőik és tulajdonosaik, lovasaik vagy hajtóik is. Mégis, a teljesség igénye nélkül említenék néhány konkrét eredményt. Először a gidránok nemzetközi sikereit hangsúlyoznám: Gidrán XI Nimfa Kaizinger Balázzsal – miután megnyerte a military Magyar Bajnokságot – Boekeloban nemzetközi három csillagos versenyen a középmezőnyben végzett. Gidran Ima holland lovasával esélyes az olimpiai szereplésre, de nemzetközi szinten versenyez Andor Gidran Noé is. Gidran Regölő Egyed Lászlóval Olaszországban minősült a nemzetközi három csillagos szintre, Gidran XI-4 Sóhaj pedig Kaizinger Balázzsal minősült a Világkupa Döntőre. Áttérve a kisbériekre, My Colt nevű heréltjén Orczifalvi Borbála a Military Magyar Bajnokság ezüstérmese, Széplábi Fülöp Fokos Fantom nevű kisbéri ménjén ugyanezen szakágban ifjúsági Magyar Bajnok. Itt jegyzem meg, hogy 2005-ben a military Magyar Bajnokság első 8 helyezettjét 3 fajta adta: a gidrán, a kisbéri és az angol telivér. Továbbmenve; Szemafor Szélhámos sikeres díjugrató karrier után szintén ifjúsági lovasát segítette számos országos eredményhez. Díjugratásban Széplak Sissy ifi lovasával A2-ben versenyez eredményesen, Hohenstein Góg az ifjúsági Magyar Bajnokságban bronzérmes, de Déva Gidran Riadó is A2-ben versenyez, díjugratásban. A fogathajtó szakágban szép sikereket könyvelhet el Kákonyi Norbert kettesfogata, mint a 2004. évi Magyar Hajtóderby győztese, aki azóta nemzetközi versenyeken is eredményesen szerepel. Dosztál József vagy dr. Becsky György fogatai évek óta eredményes szereplői a regionális bajnokságoknak. Kisbéri volt a többszörös világbajnok Lázár Vilmos Bella (e. Kószáló) nevű legendás sárga kancája. Bujáki Gábor Hadfi apaságú négyesfogatát pedig Bozsik József hajtotta nemzetközi szinten is eredményesen. Ezek az eredmények magukért beszélnek.

A tények tehát azt mutatják, hogy a kisbéri és a gidrán egyaránt kiváló családi ló, és emellett a sportban sem játszik alárendelt szerepet, ha a megfelelő helyen próbálják ki a megfelelő egyedeket. Bármely szakágat is választjuk, e két fajtában megtalálhatóak az alkalmas egyedek, sőt több szakágban (pl. military, fogat) kifejezetten építeni is lehet ezekre. Mindezt egyébként a 2004. évi sportlóbejelentés adatai is megerősítik, hiszen a hagyományos fajták közül a kisbéri lovak a legnagyobb számban vettek részt a sportban, továbbá minden szakágban a „szakág-speciális” fajták egyedei után a legmagasabb arányban voltak jelen.

– Milyen feladatokat tartogat a jövő az egyesület vezetősége és tagjai számára?

– A sportra való alkalmasság, illetve az ehhez szükséges tulajdonságok további javítása érdekében a fajták ménparkját folyamatosan tovább kell korszerűsíteni. A kisbéri tekintetében az elmúlt évek tapasztalatai alapján – bizonyos tulajdonságok javítása érdekében – óvatosan, de hozzá kell nyúlni egyéb fajtákhoz is. Természetesen csak bizonyos egyedekről lehet szó, amelyek származásuk alapján is elfogadhatóak a kisbériben, megfelelően magas angol telivér vagy anglo-arab vérhányaddal. A legnépszerűbb szakág, a díjugratás szempontjából elengedhetetlen ugróképességet – a szelekción túl – kívülről is érdemes lehet bevinni a fajtába, csakúgy, mint a díjlovagló szakághoz alkalmazkodó legkívánatosabb mozgást. A használatba kerülő méneknek több szempontnak is meg kell felelniük; ilyen a típus, a mozgás, a teljesítmény és a származás. Nagyon meg kell becsülnünk a keménységet, robbanékonyságot, fordulékonyságot, küzdőképességet és a nagy szervezeti szilárdságot. E tulajdonságok tekintetében kell fejleszteni a szelekciós munka színvonalát, illetve megfelelő angol telivér mének alkalmazásával célszerű az ismételt megerősítés. A fajtáinkkal kapcsolatban nagy probléma, hogy tenyésztőink döntő része nem tudja vállalni a sportban való kipróbálás, a versenyeztetés költségeit, továbbá hogy a lovasok jelentős része inkább a külföldi fajták egyedeit részesíti előnyben. Ezért minden módon arra kell törekedni, hogy lovaink a használatban, a sportban kerüljenek minél nagyobb számban kipróbálásra. Így tudatosulhat a közvéleményben, hogy ezek hagyományos szabályzat szerint tenyésztett sportlovak, ugyanakkor a lovasok széles táborának elvárásait is sikerrel teljesítik. Bízunk abban, hogy a jövőben egyre több élsportra is alkalmas kisbéri és gidrán ló születik, és egyre több magyar sportoló ül kisbérire vagy gidránra, illetve fog be ilyen lovat. Azt is reméljük, hogy fajtáink a kedvtelésből lovat tartók körében szintén megőrzik népszerűségüket!

Munkatársunktól

::text::