Eredményes gazdálkodás, gépész precizitással...

A békési parasztság életében századokon át a kender és len termesztése, valamint e növények rostjainak feldolgozása, fonallá fonása, textíliává szövése játszott jelentős szerepet. A kenderfeldolgozás melléktermékeként sokfajta kötelet és madzagot is készítettek. Innen ered a Madzagfalva elnevezés. Ahogy a többi szomszédos városnak, így Békésnek is „madzagfalva” volt a gúnyneve. Az az állítás is a népi mondakörhöz tartozik, miszerint a békésieknek mindig van a zsebükben madzag. Egy másik szerint egyszer a várost körbe is kerítették madzaggal, hogy azokhoz ne jusson el a harangszó, akik nem járultak hozzá a harangtorony építésének a költségeihez.

A huszonegyezres lélekszámú kisvárosban azt mondják, hogy az itteni volt az ország első kultúrháza, illetve, hogy a város fürdőjének vizét – amely Hévízével közel egyenértékű – már 1943-ban gyógyvízzé nyilvánították. De a környék természetes felszíni vizekben is gazdag – a gazdák örömére vagy éppen bánatára. A város határában folyó Kettős-Körös partján ipartörténeti szempontból is érdekes, a múlt század elején épült, hatalmas, többszintes terménytároló áll – a korabeli technikával szerelve –, a víz fölé kiérő rakodóhíddal, ami még a háború előtti vízi szállítások emlékét őrzi és demonstrálja. Több mint 60 éve nem működik, felirata a régi tulajdonos nevét idézi fel a mai kíváncsiskodók számára, és még jelenleg is jó állapotban várja, hogy valaki egyszer ismét az eredeti rendeltetése szerint működtesse.

A folyók szabályozása után számos beművelt holtág maradt vissza a határban, amelyek állandó belvízveszélyt jelentenek – mondja Pataki László, akinek nemrég kialakított telephelye is a folyó védvonala közelében helyezkedik el. A gazdálkodó mára kinőtte a családi ház körüli helyet, csak a műhely maradt ott, illetve valamennyi anyag tárolására használja, hiszen a családi házas övezetben nem szívesen zavarja a szomszédok nyugalmát. Az ötödik ikszbe lépett gépész szakember valamivel több, mint 600 ha-on gazdálkodik, és emellett szolgáltat is a környékbeli gazdáknak...

Rossz gépekkel kezdte

Született békésiként Pataki László a kisvárosban folytatta tanulmányait, és mezőgazdasági gépszerelő szakmát szerzett. Mindig is vonzották a gépek, éppen ezért a helyi szövetkezetben szakirányú – gépszerelői – munkát kapott. A ’90-es évek elején – némi kényszer hatására – döntött úgy, hogy egyéni kiválással távozik, és az őt megillető szerény – mintegy 50%-nyi – vagyont is kihozta. Ebbe egy MTZ, egy trágyaszóró és egy vetőgép fért bele, amelyek ugyancsak rossz műszaki állapotban voltak. Izgatta a gazdálkodás, és kihívásnak érezte a tevékenységet, jóllehet, tudta azt is, hogy nem lesz könnyű feladat előre jutni. A családi földeket igényelte vissza a kárpótlásban, azon indult el a munka. Persze a kevés területtől – amelyen mustárt és fénymagot vetettek – nem lehetett sokat remélni, inkább a gépjavítás, a használt gépek felújítása, üzemképessé tétele jelentette a megélhetést. Az alaptraktor, az MTZ már akkor is jó szolgálatot tett; mint munkaeszköz és mint javítási feladat egyaránt. Még ma is igen jelentős számban dolgoznak ezek a gépek, és a gépészek a kevésbé korszerű eszközkészletekkel, némi gyakorlattal és az olcsón hozzáférhető alkatrészekkel könnyen javítják az MTZ-ket. Pataki László is ezekkel bíbelődött, no, meg az SZK-5 kombájnnal, amivel végül is megalapozta a gazdaságot, amellett, hogy kevéske szolgáltatásra is futotta. A gépjavítás lett szinte a fő profil, hiszen a mind több felszámolt nagyüzemből sorra vette meg a leromlott állapotú gépeket, majd feljavítva – már néhány alkalmazottal – adta tovább azokat, amíg lehetett. A tél mindig ennek jegyében telt, és egyben munkalehetőséget is teremtett. A helyzet azonban közben megváltozott, mert a bérleményekkel a földterület nagysága is folyamatos növekedésnek indult. Mind jobb gépeket vett, Dominátor kombájnokat, Zetor Cristal traktorokat, munkagépeket a többi mellé, és az 1994-re 80-100 ha-nyi terület is egyre felelősebb munkát igényelt.

Szántás nélkül nem megy

Pataki László gépészemberként inkább a technikai eszközök beszerzését részesítette előnyben a földvásárlással szemben, igaz, utóbbiból nem is volt nagy kínálat. Most úgy érzi, nem volt ez rossz döntés, hiszen a gépek keresték meg a később vásárolt föld árát, és folyamatosan bevételt is biztosítottak a felújítási munkák révén. 2001-ben vette meg első új kombájnját, a TX 66 New Hollandot – jelentős géptámogatással. Később a SAPARD-dal egy Claas Lexion 540 típus következett, amelyek együtt – a két Dominátor mellett – már szépen megnövelték a vágási kapacitást, elősegítették a nagyobb mennyiségű bérmunkát. Szlovákiában is vállalkoztak a betakarítási munkákra három éven keresztül, hiszen a szezont így alaposan ki lehetett tolni. Egészen a lengyel határig felmentek a temérdek megbízás miatt, ahol már egyre nehezebb körülmények várták őket, de a változatos domborzati viszonyok között is megoldották a feladatokat. Persze idehaza is voltak nehéz időszakok a betakarításban, éppen a már említett Körös-holtágak helyén, ahol a kombájnokra gyakran lánctalpat kellett és kell ma is szerelni.

A mára 600 ha-ra duzzadt földterület átlagosan 30 AK értékű, de mindjárt hozzá kell tenni, hogy nagyon kötött, nehezen művelhető földekről van szó. Művelésük nagy gondosságot és figyelmet igényel, mert csak adott időszakokban, csapadékos időjárást követően dolgozhatók meg gazdaságosan. A sekélyen végzett tarlóhántás nem maradhat el, de a további nyári munka már akadályokba ütközik. Ha nem kedvez az időjárás, akkor nagyon magasra szöknek a talajművelés költségei, sőt maga a munka is értelmetlen. Ezek a talajok igénylik az őszi mélyszántást – ahogy errefelé mondják, fel kell „dúrni” mindenáron –, és persze várják a kemény hideget, hogy a hantok szétfagyjanak tavaszra, és jó magágyat lehessen készíteni a tavasziak alá. Pataki Lászlót már sokszor foglalkoztatta a zöldtrágyázás gondolata, de mindig közbejött valami kedvezőtlen körülmény, ami miatt ez elmaradt. Leginkább a nyárvégi szárazság és ebből eredően a művelési minimum elmaradása a legfőbb akadály. Pedig maga is tisztában van azzal, hogy a mustár vagy az olajretek jótékonyan befolyásolná a talaj fizikai állapotát is, és lényegesen csökkentené a vonóerőigényt az őszi szántáskor. Talán ha kedvező körülmények lesznek az idén, akkor újra számba veszi ezt a lehetőséget.

Gépcentrikusan gondolkodva

A nehezen művelhető talajokhoz meg kellett találni azokat a gépeket, amelyekben van anyag, erősek, bírják a megpróbáltatást, és technikailag korszerűek. E tekintetben a Vaderstad munkagépek – vetőgép, nehézkombinátor, Rolex henger – járnak az élen, és persze a nagy vonóerőt leadó traktorok. Két Rába Steiger 250, egy New Holland 190, két Zetor Crystal és a nélkülözhetetlen MTZ-k segítik a munkát. A gépek szerepe óriási, hiszen a szinte azonnal elvégzendő munkákhoz állandó jó műszaki állapot szükséges. Ehhez Pataki László műszaki felkészültsége, szerszámkészlete a garancia. Említi, hogy milyen fontos a mélylazítás a talajátjárhatóság megteremtéséhez, az esetleg kialakult eketalpbetegség megszüntetéséhez. A Rába két késsel tud haladni mélyművelésnél, és így is gyakori a csavarok, a kések szakadása a kemény kötött talajokban, de muszáj folyamatosan végezni a munkát a cél érdekében. A középmély lazítás során – 40 cm mélyen – öt késsel tud haladni a traktor, amit a szántás kiváltására is megpróbáltak alkalmazni, de ez a kísérlet nem volt igazán eredményes. A költségekkel nagyon nehéz takarékoskodni a talajművelés során, nagyon sokszor meg kell nézni a földet, és jól kell dönteni. Különben egy tárcsázás, majd egy lazítás és végül a szántás összességében igen komoly összegből valósítható meg. Az 1 ha beművelésére elfogadott 95 liter – ill. annak a visszatérített jövedéki adójával támogatott – gázolajmennyiségből csak a szántásra elfogy 60 liter, és hol van még a többi gépi munka!

A gépekkel való közlekedés pedig megint külön téma, mert a közlekedés szabályai és a gépek megnövekedett méretei nem harmonizálnak. Azért kell jóval drágább „összehajtható” gépet venni, hogy a közúti vonulást legalizálni lehessen. Úgy megy már lassan dolgozni az ember, mintha lopni menne – fogalmaz Pataki László –, és gyakran a rendőrrel kell megvitatni a kialakult helyzetet.

Növénytermesztés, precízen

250 ha búza, 150 ha kukorica, 100 ha feletti napraforgó és szója, illetve kevés lucerna alkotja a vetésszerkezetet. Erősen az ipari növények felé tolódott el tehát a hangsúly, hiszen ezek piaca jelenti pillanatnyilag az értékesítési biztonságot. A 100 ha körüli szója az elővetemény növény a kalászosnak, és ezzel a szakmaiság e tekintetben szinte ki is merült. A búza termésszintje lehetne jobb, hiszen ez több év átlagában 5-6 t/ha között ingadozott, de a múlt évben nem érte el a 4 t/ha-t, pedig a tápanyag visszapótlása talajvizsgálatok alapján történik. A családi ház melletti telken most is temérdek műtrágya várja, hogy fejtrágyaként a földekre kerüljön, és természetesen ősszel mindenütt megtörtént az alaptrágyázás. A vizsgálatok alapján összeállított tápanyag-visszapótlási tervek is működnének ma már a gazdák körében, ha mindig rendelkezésre állna az a mobil tőke, ami ehhez szükséges. Késnek a támogatási pénzek, késnek a terményértékesítésből származó pénzek, amelyek mindegyike decemberre érkezik, amikorra a tőkeigényes őszi munkák már befejeződtek. Nincs annyi szabad pénzösszeg augusztus és október között a gazdák nagy részénél, amiből bőkezűen és szakszerűen költekezni lehetne. Van ugyan a termeltető cégek részéről finanszírozási szándék, de ezzel nem mindenki akar élni, a kötöttségek miatt. Nem lehet előre tudni, hogy milyen gazdasági év következik, mert van, amikor jó a szerződés, van, amikor nem. Utóbbi főleg akkor, ha ún. zárt szerződés születik a felek között, amiből nem lehet kilépni, és a szabadpiaci árak felszöknek. A terményárak most elindultak felfelé, és csak remélni lehet, hogy látványos visszaesésre nem kerül már sor – mondja Pataki László. Sok sikernövényt kiáltottak ki a közeli jövőre, most, legutóbb a kukoricát. Mégis óvatosak a gazdák, mert nem lehet kiismerni az etanolgyártók szándékát, nem látni a lendületet a beharangozott feldolgozóépítéseknél, és biztosan a befektetők piaci érdekei is érvényesülnek majd az árakban. Nyilvánvalóan minél olcsóbban vesznek alapanyagot, annál jobb piaci pozícióba kerülhetnek a végtermék értékesítésnél, tehát akkor látni csak tisztán, ha beindul ez a profil...

A támogatás az, ami általában megmarad

A mezőgazdaságban dolgozó vállalkozásoknak úgy kell a támogatás, mint egy falat kenyér, hiszen óriási az unióval szembeni lemaradás. Számos korszerűbb gépet kell még vásárolni, a földeket, a telephelyet rendbe kell tenni, az alkalmazottaknak emberi körülményeket kell teremteni, és mindezt úgy, hogy igencsak vastagon kell adózni. A területalapú támogatások pedig késnek, és gyakran szerényebbek is a vártnál. A múlt évi 19 000 Ft-os nemzeti kiegészítés helyett csak 12 000 érkezett. Az intervenció sem egészen úgy működött, ahogyan azt a belépés előtt ismertették, különösen a logisztikailag kedvezőtlen adottságú Békésben. A tőkehiányos termelő nem tud intervencióra értékesíteni, mert soká jut pénzhez, az átláthatatlan és bonyolult pénzügyi tranzakciókat pedig nem szereti. A hosszú távra ajánlott szerződések pedig kiszámíthatatlanok – pl. 10 éves kötelezettség energiafűre –, hiszen egy évre is kockázatos tervezni, nem pedig tízre. Az uniós tagság a magyar paraszt számára a mai napig nem szól másról, mint az állandó felkészülésről. Be kellene hozni a hátrányt, amelyről talán senki nem tudja, hogy mekkora, mert meghatározhatatlan mértékű. Úgy érzi az ember, hogy soha véget nem érő hajsza folyik, állandó felkészülés jegyében, folyton változó szabályzókkal, adókulcsokkal, stb. Sőt, ha 2013-ig nem hozza magát megfelelő helyzetbe a magyar gazda, akkor valószínűleg már nem is lesz rá alkalma, mert az után megszűnnek a felzárkózást célzó támogatások.

Új telephelyen

A gazdaság egy része Pataki László egyéni gazdaságaként – egy termékértékesítési szövetkezetbe integrálva –, a többi része két családi gazdaság formájában működik. Így a családfő felesége, Anna asszony, László fiuk és Anikó lányuk is tulajdonos, minden családtag érdekelt a vállalkozásban. A részletekre gondosan ügyelve alakították a gazdaság méreteit, hogy a korábban megszabott 300 ha vagy a 6000 Ak határait semmiképp se haladják meg.

A telephely 2,5 ha művelésből kivont területen fekszik, amelyen egy régi gazdaági épület volt már, mellé egy önerős, 360 m˛ alapterületű tárolót építettek fel a gépek, egyéb eszközök, esetleg termény átmeneti tárolása céljára. Itt vannak a nagy értékű kombájnok, vetőgépek, a másik könnyűszerkezetes színben pedig az adapterek és más értékesebb technikák, lemosva, leolajozva, letakarva, a csepegő víztől is védve. Ilyen igényes megoldásokat szinte kizárólag csak gépész képzettségű gazdálkodóknál látni, és persze olyan precíz megoldásokat is, ami pl. a sertésólat jellemzi. Nemsokára 5-6 malac lesz ennek a lakója, amelyeket saját célra hizlalnak fel. Átellenben birkák bégetnek, lehet vagy harminc anya és húsz bárány, amelyek fő gyakorlati haszna a telep gondozása, a fű „nyírása”. Ilyenkor lucernaszénát és abrakot is kapnak, amit nagyon meghálálnak. Így kerek a gazdálkodás, ha mindenből van legalább egy kevés...

Gazdálkodásuk a jövő záloga

Pataki László összességében nem panaszkodik, mert a támogatás az utóbbi két évben tisztán megmaradt, és némi nyereség is képződött. Sokat dolgoznak, és mégsem élvezik igazán a nyereséget, mert már előre tervezett – ugyancsak gazdaságuk fejlesztését érintő – elképzeléseiket valósítják meg belőle. Szerencsére fia, a most 23 éves László is mezőgazdasági gépésztechnikusnak tanult, és ma már tevőlegesen is segíti a gazdálkodást. Emellett éppen a hiányzó jogosítványt szerzi meg tehergépkocsira és nehézgépekre. Anikó lánya érettségi után számvitelt tanul, és nem kizárt, hogy előbb-utóbb a mamával együtt – aki jelenleg is pénzügyi vonalon dolgozik a szövetkezetben –, a saját vállalkozásban fog tevékenykedni. A Pataki család számára tehát fontos, hogy jól menjenek a dolgok a gazdaságban, hiszen a boldogulásukat a gyerekek is itt szeretnék véglegesen megtalálni. Ezért fejlesztenek, ezért dolgoznak egyre többet, nagy egyetértésben, a jövőt szinte kizárólag egy lapra feltéve...

Nagy Zoltán

MezőHir :: 2007-04