A növényvédelemben külön szakterület az előrejelzés, vagy mi magunk is megtehetjük, akár kis területre vonatkoztatva is? – Igaz ez is, az is.

A növényvédelmi hatósági hálózaton belül valóban működik előrejelzést végző csoport. Feladatuk egy-egy nagyobb tájegységre vonatkozó adatok mérése, közzététele, illetve bizonyos károsítók nem várt mértékű felszaporodásának időben történő jelzése. Így a nagyobb térségben jelentkező, akár országos méretű kártétel is megakadályozható lehet.

Emlékezzünk csak vissza a `90-es évek elején sokak számára komoly döbbenetet okozó tiszántúli sáskajárásra, vagy a 6–9 évenként fellépő, erdeinket pusztító lombrágó hernyók tömeges felszaporodására, ami utoljára a 90-es évek közepetáján okozott nem kis riadalmat az erdészet körében! Mindkét esetben előrejelzéssel lehetett mérsékelni a kárt azzal, hogy azonnali védekezést, és ehhez rovarölőszer importot rendelt el a hatóság. Ezek emlékezetes esetek, de a termesztőt nyilván jobban érdekli, hogy a mindennapokban tud-e működni ez a rendszer?

Tud, ha maga is tesz érte!

A Növényvédő Állomások rendszeresen közzéteszik ezirányú megfigyeléseiket, de csak közelítő adatként fogadjuk el őket, figyelembe kell venni a helyi viszonyokat.

Vegyük kézbe a dolgokat!

Előrejelzést mi magunk is végezhetünk, és ez már kifejezetten kis térségre, akár egy kertre is vonatkozhat, így rendkívül pontos adatok birtokában hatékony permetezést végezhetünk. A gombakártevők elleni védelemhez tulajdonképpen különleges felszerelésre nincs is szükség. Anélkül hogy ezt megfogalmaztuk volna, a gondos termelő végzett előrejelzést már régen is. Mert pl. amikor a szőlőtulajdonos az esőt követően peronoszpóra ellen permetezett, abból a felismerésből indult ki, hogy ennek a gombának a felszaporodását a párás idő indítja el. Hasonlóképpen a gabona lisztharmat a május elején beköszöntő, több napon át tartó 20–28 °C-os hirtelen jött felmelegedés hatásásra jelenik meg, és gyorsan terjed. Az előrejelző eszközünk ez esetben egy közönséges hőmérő is lehet…

Más a helyzet a rovarkártevők egyes csoportjaival. Ahhoz, hogy ezek ellen hatékonyan védekezhessünk, két lehetőség közül választhatunk.

Az egyik a hagyományos módszer, a másik az előrejelzés.

Ahhoz, hogy a különbség érzékelhető legyen, nézzük át mindkettőt az almamoly elleni védelem példáján keresztül. Az alma az egyik legszélesebb körben terjesztett gyümölcsünk, az ország minden táján előfordul a kiskerttől a nagyüzemi gyümölcsösig. Így az almamoly előfordulására is bárhol számíthatunk, ráadásul más gyümölcsfajtákban is károsít (pl. körte, szilva, dió). Hazánkban két nemzedéke fejlődik. Hernyóként telel át, többnyire a fatörzsek kéregrepedéseiben. Áttelelés után bebábozódik, majd az első lepkék április vége május közepe táján jelennek meg. Ezt követően párosodnak, majd a nőstények lerakják petéiket a levelekre.

A lepkék viszonylag hosszú ideig élnek, és a peterakás akár két hétig is elhúzódhat. A bábból történő kirepülésük is elhúzódó, július végéig is tart. Most akkor tessék permetezni – de mikor?!

A hagyományos módszer dilemmái

A hagyományos variáció szerint: folyamatosan! Ez azt jelentené, hogy ha a melegvérűekre – így az emberre is – kevésbé veszélyes, de rövid hatástartamú piretroid hatóanyagú készítményt választunk, 3–5 naponként kéne permeteznünk. Ha más, hosszabb hatástartamú, esetleg mélyhatású szert alkalmazunk, a permetezési fordulókat 10–14 napra nyújthatjuk; viszont az egészségügyi várakozási idők miatt sokáig még a gyümölcsös közelébe se mehetünk. Maradnának a környezetbarát növekedésgátló, kitinszintézis gátló készítmények. Ezeket viszont csak a tojásrakás kezdetén, egy viszonylag rövid időszakban alkalmazhatjuk eredményesen. Vagyis a hagyományos módszer igazából nem célravezető.

Csapdában az ellenség!

A másik lehetőség, amire a szerek címkéjén is utalnak, az előrejelzésre alapozott kezelési idő helyes megválasztása.

Ehhez úgynevezett szexferomon csapdát kell alkalmaznunk. Ezek a csapdák különböző kártevőkre készen vásárolhatók, problémájuk viszont, hogy mindegyik csak a rajta jelzett faj befogására alkalmas. A csapda a hímeket vonzó illatanyagot és a csapda alján található ragasztós rétegből áll, amibe az odacsalt lepke beleragad. Ezeket folyamatosan leszámolva megállapíthatjuk a rajzás intenzitását. Hogy milyen sűrűn, milyen magasságban helyezzük ki a csapdát, fajtától függő, és a használati utasításon megtalálható. Ugyanígy megtaláljuk rajta, hogy milyen fogásszám esetén kell megkezdeni a védekezést, így ezeket a kezdő termelő is könnyen tudja alkalmazni.

Az almamoly esetében, ha csapdánként egy hét alatt ötnél több lepkét találunk, a repülő alakok ellen tanácsos elkezdeni a védekezést. Ehhez válasszuk a rövid hatástartamú, de olcsóbb, piretroid hatóanyagú szer valamelyikét. Ezt követően kb. 10–15 nap múlva a tömeges tojásrakás kezdetén fejlődésgátló, illetve kitinszintézis gátló készítménnyel permetezve – ilyenek pl: Dimilin, Dipel, Ekos, Insegar, Nomolt, Trebon melyek gyakorlatilag nem mérgezőek, és hosszú, 18–30 nap hatástartamúak – megakadályozhatjuk a kártételt. E készítmények hatása természetesen más károsítókra is kiterjed.

Ha kis területen kertészkedünk, szomszédainkkal közösen alkalmazhatunk szexferomon csapdákat, mert ezek csalogató hatása több száz méterre is kiterjed, így elegendő egymástól 80–100 méterre elhelyezni az azonos típusúakat.

Jelenleg több tucat kártevő jelzésére alkalmas csapda van forgalomban az almamolytól kezdve a raktári kártevők, vagy akár a földközi-tengeri narancslégy megfigyelésére is alkalmas csapdákig – csak élni kell a lehetőséggel!