Ilyenkor takarmányozási elméletek dőlnek meg és kényszermegoldások születnek. Monodiétás etetésből könnyen lesz fél-monodiéta vagy évszakhoz igazodó zöldtakarmányozás, hiszen a szükség gyakran bont törvényt. A szerencsések, vagy inkább a tehetősebb gazdálkodók, akik gondoskodtak ugyan az igencsak drága takarmányról, egyáltalán nem lehettek biztosak abban, hogy a végtermék árában emiatt realizálni tudják a várt nyereséget. Ilyen kitett körülmények között a takarmánygazdálkodás mint fogalom is elnyeri igazi értelmét, hiszen valóban gazdálkodni kell a takarmányféleségekkel, és milyen jól jön a „takarmányosnak", ha van választéka!

Jól hasznosul a zöldtakarmány

Kérődző haszonállataink az életfenntartó és tejtermelő tevékenységükhöz szükséges tápanyagokat mintegy 60%-ban tömegtakarmányokból veszik fel. Idetartoznak a zölden, ill. erjesztve etetett takarmányféleségek. Többüregű gyomruk lehetővé teszi, hogy ne csak enzimek segítségével, hanem mikrobiális úton is lebonthassák az elfogyasztott takarmányt. Tehát zömében terimés takarmányokat, és nem feltétlenül ugyanazokat a nagy területen termelt gabonaféléket és fehérjehordozó növényeket fogyasztják, mint az együregű gyomorral rendelkező állatok, és nem „riválisai" ebben az értelemben az embernek – mint fogyasztónak – sem. A zöldtakarmányokat az összetett gyomrúak optimális ph-juk és rosttartalmuk, valamint magas karotin- és vitamintartalmuk miatt kedvelik. Természetesen ha zöldtakarmányozásról beszélünk, meg kell különböztetnünk az évszakhoz igazodó zöldtakarmányozást és a félmonodiétát. Utóbbi az éven át adott tartósított tömegtakarmány mellett adagolt időszakos zöldtakarmány etetést jelent, aminek mennyisége állatonként nem haladja meg a napi 10–15 kg-ot.

Ezt a félmonodiétás zöld etetést kiválóan lehet alkalmazni a takarmányrepcével. Óriási előny, hogy a folyamatos 10–20 kg napi siló etetés mellett a zöldtakarmány váltás nem okoz élettani zavart. Az állat jelentős menynyiségű vitaminhoz – értékes karotinhoz – jut, ami szaporodásbiológiai előnyökkel is jár. Valamelyest csökkennek a takarmányozási költségek és a laktogén hatás jól bizonyítható.

A száraz évjárat kínálta a lehetőséget

Az általános takarmánygondokat már a nyár derekán sejteni lehetett a gyenge szemtermésekből, az alternatív megoldást kínáló takarmányrepce vetésben mégis kevesen bíztak, vagy egyáltalán nem is gondoltak rá. Falvakon áthaladva még november végén is gyakori látvány volt a kihajtott gulya, amint a hosszú meleg őszben a „biológiájában megbolydult" legelőn friss sarjút keres, és talál. Kihajtottak annak ellenére, hogy november 11-én Márton napján hivatalosan is véget ért a legeltetési szezon. Az igazi ajándék azonban azoknak a gazdáknak jutott, akik augusztusban hittek a takarmányrepce vetés sikerében, és abban, hogy a hosszú zöldetetés valóban segíti és élettanilag is előnyösen befolyásolja az állatok takarmányozását az őszi-koratéli időszakban. Emellett jelentős mennyiségű egyéb takarmány megtakarítást is el tudtak érni. Természetesen a tejtermelés élvonalába tartozó tehenészetek – egy bizonyos magas termelési szint felett – nem szívesen nyúlnak bele a monodiétás, jól beállt tejtermelési rendbe. A zöldfutószalagot előnyben részesítő tejtermelők azonban felismerték, hogy a zöldlucernaetetést késő őszig – a kemény tél beálltáig – kiválóan lehet folytatni takarmányrepcével. Kora tavasszal pedig a jól időzített és átteleltetett Emerald vetésből az első lucerna vagy tavaszi keverék hozamok megjelenéséig ugyancsak biztosítható az induláshoz kiváló minőségű zöldtakarmány.

Jó beltartalom, szerény termesztési igény

Nyugat-Európai példák sora igazolják azt, hogy a takarmánycélra termesztett és tömegnövekedésre irányuló tartós szelekcióval nemesített takarmányrepcefajták valóban kitűnő beltartalmi mutatókkal rendelkező takarmánynövények. (lásd: táblázat).

Nyugaton a nagyon népszerű köztes növények sorában a takarmányrepce a terület mintegy 30%-át foglalja el. Talaj- és klimatikus viszonyok tekintetében igénytelen, tehát szerényebb körülmények között is termeszthető. Jelenleg az Emerald fajta áll a termelők rendelkezésére, ennek tapasztalatairól tudunk beszámolni, jóllehet kísérletekben erukasav-szegény változatban már követője is van, Fontana fajtanéven.

Az összehasonlító táblázatból látható, hogy a takarmányrepce a vizsgálat során nagyon magas táplálóértéket jelez, szárazanyagra vonatkoztatva fehérjeértéke a lucernáéhoz, energiaértéke a jó minőségű silókukoricáéhoz hasonló.

Az Emerald őszi takarmányrepce, vetése – mivel a vetésidőre nem érzékeny – augusztus elejétől szeptember végéig javasolható. Vetőmagja kevés talajnedvesség esetén is erőteljesen csírázik, és nagyon hamar megerősödik. Teljes csapadékhiány esetén – olajos magról lévén szó – károsodás nélkül elfekszik a talajban addig, míg a csírázás feltételei nem adottak. Kelés után az állomány gyorsan és energikusan fejlődik, a talajt rövid idő alatt beborítja, esélyt sem adva a gyomoknak. Az augusztusi vetések megfelelő időjárás esetén szeptember végétől akár december közepéig is biztosíthatják a zöldetetést, a hidegek hatására lelassult vegetáció ugyanis nem engedi számottevően elvénülni a takarmányrepcét.

Takarmányozási praktikák

A takarmányrepce etetését – szükség szerint – már szeptember végétől lehet kezdeni, hiszen már akkor jelentős tömeget ad. A virágzási fázisig ne jusson el a növény, mert akkor ízanyagaiban keserűvé válik, az állat kevésbé szívesen fogyasztja, és jelentéktelen tejhibát is okozhat. Ezért egy hónap késéssel érdemes még egyszer vetni a jó minőségű folyamatos etetés vagy – már a tavaszra gondolva – az áttelelés biztonsága érdekében.

A növénytermesztői gyakorlat igazolta, hogy a takarmányrepce meghálálja a magasabb nitrogén műtrágya adagokat (60–100 kg/ha), amely növeli a fehérje-tartalmat és késlelteti a virágzást, ezáltal az elhúzódó vegetatív időszak hosszabb felhasználási intervallumot tesz lehetővé. A nagy zöldtömegű, fehérjében gazdag, rendkívül ízletes takarmány különösen tejelő állatok – fejős tehenek, juhok, kecskék – számára hasznos. Etetése legeltetéssel is lehetséges különösen üszők és juhok esetében. A takarmányrepce zöldhozama 30–35 tonna a vágás időpontjától függően, szárazanyag-tartalma 4–5 tonna hektáronként.

Tavaszi indulásakor a takarmányrepce különösen magas karotin-tartalommal rendelkezik. Kora tavaszi etetése során megemeli a tej albumin-szintjét és lizinben, valamint kén-tartalmú aminosavakban gazdaggá teszi a tejet.

Költségek és felhasználás

A repce vetőmagszükséglete zöldtakarmányozási célra 8–10 kg/ha, zöldtrágyázási célra 15–20 kg/ha. Vetésnél célszerű előnyben részesíteni a fémzárolt csávázott vetőmagot, amivel a kártétel kockázata és a növényvédelmi költségek minimálisra csökkenthető!

A takarmányrepce termesztési költségei – szolgáltatói árakon számolva – az alábbiak szerint kalkulálhatók:

(A tarlóhántás aratás után – tárcsa+gyűrűshenger – a kalászosok utómunkája, tehát nem közvetlen költség.)

nehéztárcsa (15 cm mélyen)+ gyűrűshenger 5,500 Ft/ha

műtrágya (N)+kiszórás 4,500 Ft/ha

kombinátor 3,500 Ft/ha

vetőmag (10 kg/ha) 4,500 Ft/ha

vetés 4,000 Ft/ha

hengerezés 1,800 Ft/ha

Összesen: 23.800 Ft/ha

A mosonmagyaróvári Lajta-Hanság Rt-ben az idei év augusztus első dekádjában vetették el az Emerald takarmányrepcét abból a célból, hogy a négy tehenészeti telepen a mintegy 5500 db szarvasmarha – közülük 2300 fejős tehén – őszi zöldtakarmánnyal történő ellátását biztosítsák. A gazdaság állattenyésztő és növénytermesztő szakemberei a korrekt módon elvégzett költségelemzés után is felsőfokon nyilatkoztak, hiszen mindkét ágazat számára sikeresen zárult a takarmányrepce termesztés.

Követendő gyakorlat

Pap János főállattenyésztő elmondása szerint a gazdaság tehenészetei közelében elvetett, összesen 70 ha Emerald takarmányrepcét folyamatosan etették október 2-a óta. A teljes területről november végére fogyott le az ízletes zöldtakarmány, ami ténylegesen két hónapig pótolta – sőt jobb minőségben váltotta ki – az egyébként is hiányzó répaszeletet. Emellett naponta mintegy 3 kg kukorica-szilázs megtakarítással (másutt répaszelet kiváltására alkalmas) is enyhítette a takarmányozási gondokat. A napi zöldtakarmány-adagot kaszálást követően a szántóföldről Pöttinger típusú felszedő-kiosztó kocsival szállították és osztották szét a jászlakban. A megelőző zöldlucernáról történő átállás zavartalan volt, hiszen csak egy hétig kapták keverten a repcét. Később már valósággal „követelték" az állatok a lédús zöldet a délelőtti órákban, melyből naponta 6–8 kg mennyiséget kaptak. Az üszőállomány ugyanolyan kedvvel fogyasztotta, mint a tejelő tehenek. Ebben az adagban semmiféle élettani zavart, teljesítménybeli változást nem lehetett tapasztalni, és tejhibát sem mutattak ki a tej-minőségi vizsgálatok.

Az takarmányrepce zöldhozama a Lajta-Hanság Rt-nél átlagosan 35 tonna volt hektáronként. Ezt a nagy tömeget természetesen nem lehet garantálni minden év őszén és minden körülmények között, hiszen előfordulhat egy korai erős fagy novemberben, ami a zöld etetés végét jelentheti. A múlt év őszén megkezdett etetést azonban egészen január közepéig lehetett volna folytatni, hiszen –5 foknál nem volt hidegebb. Kevésnek bizonyult tehát a 70 ha vetés a gazdaságban, legalább 200 ha kellett volna, amit az idén pótolni fogunk – összegezte a sikeres vállalkozást a főállattenyésztő.

Ha korábban jön a fagy

Ha a fagy „megfogja" a jelentős víztartalmú takarmányrepcét, akkor egyik megoldásként kitűnő zöldtrágyaként fejezheti be életpályáját, hiszen ekkor még van mód a beszántsra. A nagy zöldtömeg és a gazdag gyökérzet együttesen jelentős szervesanyag pótlást jelent a talaj számára. Humuszban gazdag, jó víz- és levegőháztartású, könnyen művelhető földet kapunk tavasszal, amelyen kitűnő minőségű magágy készíthető az utóvetemény számára. Praktikus okokból érdemes tehát a takarmányrepcét egy hónap különbséggel, két részletben vetni, mert a korai fagyok beköszöntével a későbbi vetés biztosabban telel át. A hótakaró nélküli tartós hideg (–18 °C) az egyetlen ok, ami megakadályozhatja a növény áttelelését és kora tavaszi sarjadását. Hótakaró esetén azonban biztos az áttelelés, és március végétől folyamatos lehet a takarmányrepce kora tavaszi zöldetetése.