Alig két hónap és nyakunkon az aratás. Könnyen adódik a kérdés: vajon milyenek lesznek az idei árak? Ki mondja meg előre (s a mai dátumot látván ez már korántsem idő előtti kérdés) a termelőknek, mit fog érni 8–9 hónappal korábban megkezdett munkájuk, jövedelmező lesz-e a kalászos gabonák, mindenekelőtt a búza termesztése?

Nos, a Budapesti Árutőzsde árait és forgalmi mutatóit tekintve megint úgy látszik, valami csodára várunk. Itt csak akkor történik valami „tüzijáték-szerű", amikor az árak valamilyen irányban szélsőségesen kilengenek. A tőzsde világában eltöltött 12 éves tapasztalatom azt mutatja, hogy a magyar börzén a hagyományosan lesújtóan és elítélően kezelt spekulánsok szerepét valójában két nagy, eltérő érdekekkel bíró, de a gabonához ezer szállal kötődő csoport játszsza el: a termelők és a felhasználók.

Mi jár a fejünkben?

Nálunk a termelők 25 ezer forintos árszintnél arra gondolnak: „lesz ez még drágább is!" – és természetesen nem adják árujukat előre. A malmok pedig gyakran az ellenkezőjét gondolják: „adjátok ti még olcsóbban is!" Nos, természetesen egyik évben az egyik, másikban a másiknak lehet igaza. Ebből rendszerint értékesítési káosz, állami beavatkozás sürgetése, búzaégetés vagy kiviteli stop elrendelése születik, gyakran oktalanul. Az ilyen kényszerintézkedések pénzügyi konzekvenciáit azután az egész társadalom finanszírozza, holott 10 évvel a rendszerváltás után már bátrabban lehetne alkalmazni a korszerű piaci és közgazdasági intézményeket és instrumentumokat, még az „ezer sebből vérző" mezőgazdaságban is… Ilyenek például: a tőzsde intézménye, valamint a határidős és opciós szerződések (kontraktusok), amelyek lehetővé teszik árbiztosítási ügyletek (hedge, ejtsd: hedzs) kötését.

Milyen csodára érdemes várnunk, ha az árak 25 ezer forintot jeleznek az új termésű búza augusztusi szállítására, budapesti (Csepel-Szabadkikötő) paritásra, ami termelői telephelyen kalkulálva 23.000–23.500 Ft/tonnás árnak felel meg? Ez azt jelenti, hogy ma a termelési költségeket figyelembe véve 3–5 ezer forintos tonnánkénti profitot lehet realizálni a búza termesztésével. A betakarításig még hátralévő időben rejlő kockázatokat is figyelembe véve, mindenképpen tanácsos lenne prognosztizálható termésünknek egy tisztes hányadát ezen a biztos eladási áron értékesíteni.

Nyilvánvaló, hogy „önemésztő" gondolatok fordulnak meg a termelő fejében: mi lesz, ha a május ismét aszályos lesz, vagy a júniusi meleg égető forróságú? Netalán jön a júliusi többhetes eső és kimossa a sikért a búzából, malmiból takarmánnyá silányítva azt? S ha a világpiaci jelzések beigazolódnak és a mérséklődő készletek áremelkedést indukálnak? És ha a romániai malmok a Tiszántúlról szerzik be az őröni valót az ott várható gyengébb termés esetén? És ha… Megannyi aggodalomra okot adó kérdés, ami felébreszti a „spekuláns lelkünket", elkezdjük drágábbra tartani termékünket, s várjuk a jótékony csodát, az áremelkedést. Mintha ez biztosítaná az örök ifjúságot adó elixírt!

És ha kiderül, hogy a felvásárlók, malmok, exportőrök egészen másként látják ugyanezt a világot? Ők hatalmas, elvetett területeket látnak, jól áttelelt és szépen kifejlődő vetést, a regék akár 5 millió tonnás összetermésről zengenek, ami ugye két millió tonnás felesleget is jelenhet, ami szép és látványos betakarításkori áresést hozhat, kivált, ha marad elegendő átmenő készlet az aratáskor, mint 1998–99-ben!

A malmok is spekulálnak: ők a 20 ezer forintos árakat lebegtetik szemük előtt. (Pedig tavaly nem voltak rest akár harmincezer forintot is megadni a búzáért, és még ezt is be tudták építeni értékesítési áraikba, az idén pedig a huszonötezer is sok?) Mindenki várja a csodát, s ha az nem jön, akkor sürgeti a maga javára történő állami intervenciót. Pedig érdemesebb lenne a stabilitásra törekedni: jobb-e a tervezhető, „biztos jövő", az idejében megragadott, megbízható értékesítési/beszerzési ár, mint a kiszámíthatatlan és ezáltal kezelhetetlen spekuláció, ami szép extraprofitot, de csúfos kudarcot is eredményezhet?

A határidős árutőzsde

A határidős árutőzsdék erről szólnak: kiszámíthatóbbá és tervezhetőbbé tenni a jövőt, kiszűrni az időben rejlő kockázatot, bebiztosítani azokat az árakat (mind a termelői, mind pedig a felhasználói oldalról), amelyek lehetővé teszik a termelési költségek megtérülését és méltányos üzleti profit realizálását. Ami ezen felül van, az „legyen a kutyáké"–, az a spekuláns jogos haszna a jelentős kockázat átvállalása ellenében, mint ahogy a veszteséget is ő fogja bezsebelni. De ehhez meg kell tanulunk helyesen ülni a „tőzsde lován": nem spekulánsként, hanem „hedger"-ként, árbiztosítási üzlet megkötőjeként!

Az árbiztosítási üzlet

Mi is az az árbiztosítási üzlet? Ki köt ilyet? Az árbiztosítási ügylet olyan, mint a casco szerződés. Casco-t az az előrelátó autós köt, aki tudja, hogy a járművezetés veszélyes üzem és még a legtapasztaltabb autóst is érheti kellemetlenség, ha más nem, hát ellopják az autóját. Ha valaki nem köt casco-t, akkor lehet, hogy szerencséje van és probléma nélkül megél egy évet, megspórolva így 2–300 ezer forintot. Ha meg nincs szerencséje, akár több milliós kár is érheti, s ilyenkor nincs, aki a kárát akár részlegesen is megtérítse. Ha casco-barát az illető és nem történik semmi akkor szívhatja ugyan a fogát, hogy milyen drága a biztosítás, de még mindig olcsóbb, mint hogy egész évben eméssze magát leendő, vagy már megélt kárán egy esetleges biztosítás hiányában. Ha viszont bekövetkezik a sajnálatos esemény, a kár jelentős részét átháríthatja a biztosítóra.

Így van ez az árbiztosítási üzlettel is a tőzsdén. A termelőnek attól kell(ene) félni, hogy az árak leesnek, és így még a normális termelési költségei sem térülnek meg a piaci árakban. A malomnak pedig az esztelen áremelkedéstől kell(ene) félni, hiszen az megnyomná beszerzési oldalról a termelési költségeit. Ezen piaci szereplőknek az egyetlen olyan piacot kellene figyelemmel kísérni és ott időben aktívan fellépni, ahol jó előre – már a vetés megkezdésekor, vagy a betakarítás előtt – lehet árakat találni, és persze az adott árakon vételi és eladási ajánlatokat is kapni/adni. Ezen a piacon – a tőzsdén – a jól időzített szerepléssel lehet olyan árakat „bebiztosítani", amelyek azután a majdani tényleges árubeszerzés, illetve eladás alapját adják, s amelyek a későbbi áralakulástól függetlenül is az árkalkuláció centrumát képezik.

S ami igen fontos: a mai magyar piacgazdaságban nincs más olyan eszköz és szereplő, csak a határidős tőzsde, ami jó előre betölti árjelző szerepét, ahol ténylegesen lehet a teljes termelési és forgalmazási ciklus során határidőre előre az adott árakon üzletet kötni – miközben a fizikai piac klasszikus szereplői még csak tájékozódnak a lehetőségek felől konkrét ajánlatok nélkül – és ahol a határidő lejárta előtt akár egy nappal az üzletből ki is lehet szállni (ellenügylet létesítésével) jogi konzekvenciák nélkül. Természetes velejárója a tőzsdei üzletkötésnek a biztonság is: aki ott vásárol, az garantáltan áruhoz jut – ha szüksége van rá –, ha pedig árut akar eladni, akkor garantáltan a pénzéhez jut. Erről a következő számban olvashatnak bővebben.