A kalászok sárgulása helyenként egy-egy táblán belül is eltérően kezdődött. Ezek a korábban érő foltok talajhibát mutatnak, a homokosabb, magasabban fekvő részeken a majd két hónapja tartó szárazság hatására kényszerérés kezdődött. Ezzel a problémával nem sok mindent tudunk kezdeni. Más a helyzet ott, ahol ez nem foltszerűen, hanem sávosan jelentkezik. Ez mutatja, hogy itt nem a vízhiány az ok, hanem tápanyaghiány, ami az egyenetlen műtrágyaszórás következménye. Ezekben a sávokban a későn jött csapadék már nem tud hasznosulni – ez az aratáskor majd mázsákban mérhető, persze mínusz előjellel… A megszorult szemek kisebb súlya egyben alacsonyabb sikért, rosszabb malomipari minősítést jelent.

Itt a természet jól példázza a közismert, csak sajnos gyakran figyelmen kívül hagyott Libig-féle tant, hogy tudniillik a növények esetében az elemek felvétele mindig a minimálisan jelen lévőhöz igazodik. Mégsem a tavaszi aszály felelős a termés csökkenéséért ezeken a részeken. Azért nincs minden veszve, a dolgokon még lehet javítani – de már csak a jövő évben.

Más a helyzet a hosszabb tenyészidejű kultúráknál, illetve az ültetvények esetében. Ezeknél még az idén is eredményesen be tudunk avatkozni, mégpedig levéltrágyázással.

Tévedés azt hinni, hogy ha elegendő mennyiségű alaptrágyát juttatunk ki, akkor mindent megtettünk a siker érdekében. A gyökéren keresztüli tápanyagfelvételhez víz szükséges. Ha ez kevés – ez kerül a „minimumba" – a tápanyagfelvétel akadozik, leáll. (Persze ha a terület vízhez jut akár öntözéssel, akár esőből, a helyzet normalizálódik.)

Igen ám, de a köztes időben a fejlődés leállt, vagy pl. virágzás idején a kötődés gyenge, sőt egyes érzékeny kultúráknál virág elrúgás a következmény! Vagy ami éppen a szemünk előtt zajlik: az érés kényszerűen hamarabb kezdődik, ami mennyiségi és minőségi kárral jár.

Lombtrágyázás

Előzzük meg a bajokat, és használjuk ki azt a biológiai lehetőséget, hogy a növények levélen keresztül is képesek tápanyagot felvenni! A levéltrágyázással több lehetőség is nyílik előttünk.

A vízszegény időszakban megfelelő összetételű lombtrágyával tápanyagot biztosíthatunk, elkerülve a fejlődés megtorpanását és az ezzel együtt járó anomáliákat. Ilyenkor célszerű makroelemeket (tehát nitrogént, káliumot és foszfort) tartalmazó készítményt választani. Vegyük azonban figyelembe, hogy e tápelemek közül a nitrogén kifejezetten növekedést serkentő, ezért túlzott mértékű adagolásával ellentétes hatást érhetünk el. Az aszályos időszakban erőteljes fejlődésre kényszerített növény ugyanis több vizet párologtat, gyorsabban kiszáradhat. Általánosságban elfogadható, hogy az ilyekor alkalmazott levéltrágyában a nitrogéntartalom ne haladja meg a foszfor és a kálium tartalom együttes mértékét.

A levélen keresztüli tápanyagpótlás ezen kívül is számos lehetőséget kínál. Gondoljunk pl. arra, hogy a palántázott növények kiültetésekor az addig védett helyen (fólia alatt, üvegházban) nevelt fiatal növény hirtelen kedvezőtlenebb körülmények közé kerül, ráadásul gyökerei és levézete is megsínyli a kiültetést. Ilyenkor hiába megfelelő a talaj víztartalma, hiába láttuk el elegendő műtrágyával, csak jó pár nap elteltével tudja azt hasznosítani. Ilyenkor egy gyors startot kínáló, magas nitrogéntartalmú levéltrágyával szinte észrevétlen átállást biztosíthatunk.

Mikroelemhiány

Egy másik lehetőség azoknak az elemeknek a pótlása, melyből talajunkban kevés van, vagy bizonyos időszakban a növény igénye valamelyik iránt jelentősen megnő. Előfordulhat az is hogy bár a tápelem jelen van, a növény mégsem képes felvenni azt.

Az ilyen „relatív hiány" általában mikroelemek esetében fordul elő. Egy-egy elem hiánya nem ritkán súlyos tüneteket produkál.

Szinte mindenki számára ismert a vashiány okozta klorózis, mely rendkívül szembeötlően jelentkezik évről évre a balatonfelvidéki szőlőkben. A levélzet sárgul, gyakran szinte kifehéredik. (Ilyen tünetek a homoki szőlőkben is előfordulnak, csakhogy itt a vas hiányának egészen más okai vannak.) A Balatonmelléken ugyanis van vas a talajban, csak a növény a magas kalcium- és magnéziumtartalom miatt nem tudja azt felvenni. Ez a hiány csak viszonylagos (relatív hiány).

A homokos területeken a vas mint elem kismértékben fordul elő, a hiány itt valóságos (abszolút hiány).

Látható, hogy a relatív hiányt egyszerűen vas kijuttatásával nem lehet megszüntetni, hiszen az ott jelen van. Az abszolút hiány esetében különböző sók formájában a talajba juttatva a növény hozzájuthatna, csakhogy ehhez redkivűl nagy mennyiségeket kell alkalmazni a kellő hatás eléréséhez, ez rendkívül költséges lenne. A megoldás – legalábbis gazdaságosan – vastartalmú levéltrágyákkal lehetséges.

Nem árt az óvatosság!

A lombtrágyázásnak van azonban egy kényes része. Értelemszerűen a levéltrágyákat más készítményekkel növényvédő szerekkel együtt, egy menetben permetezzük ki. A levéltrágyák döntő része azonban olyan ásványi sókat tartalmaz, melyek a permetlét keménynyé teszik, illetve esetenként (a növényvédő szer hatóanyagával reakcióba lépve) hatásukat csökkentik.

Ezért fokozottan érvényes az a szabály, hogy háromnál több készítményt egyszerre ne kombináljunk, és feltétlenül végezzünk keverési próbát.

Érdemes azért kísérletezni, mert ne felejtsük el: csak a jól táplált növénytől várhatunk bő termést!

A jól kondicionált növényeket pedig kevésbé veszélyeztetik a kártevők és a kórokozók.