MezőHír :: 2001-06

Ebben az évben 8. alkalommal rendezik az évtized legsikeresebb mezőgazdasági szakvásárai között számon tartott Bábolnai Nemzetközi Gazdanapokat.

A gabonaféléknek a szántóföldi növénytermesztésben hosszútávon kialakult 55–60 százalékos részaránya egyrészt kényszerpályát is jelezhet, másrészt az is kifejezi, hogy a magyarországi adottságok kiválóan megfelelnek a kalászosok és a kukorica termesztésének.

Az árpatáblák már mindenütt sárgák, a búzák még vegyes képet mutatnak. Több helyen sárgulni, érni kezdtek ezek kalászai is, másutt viszont még zöldek. Ez utóbbin valamennyit még segített a pünkösdi eső.

A magyar mezőgazdaság mai piaci viszonyai között a szakszerű növénytermesztés nyomasztó gondja a vetésváltás helyes kialakítása. Az elmúlt években jó elővetemény növények sora „tűnt el” a köztermesztésből (pl.: étkezési-, és takarmányborsó, csillagfürt, lóbab, olajlen stb.) a felvevőpiac hiánya és az olcsóbb fehérjehordozók importja miatt.

A búza és a repce egymásrautaltságát a növénytermesztésben ma már senki nem vitatja az agráriumban. A legfontosabb népélelmezési növényünk ideális elővetemény növényévé előlépett repce ennek ellenére csak mintegy 10%-ban tölti be ezt a szerepet, hiszen vetésterülete 126.000 ha volt az elmúlt év őszén.

A növényvédelemről szóló 2000. évi XXXV. törvény és annak végrehajtására kiadott 7/2001. (I. 17.) FVM sz. rendelet szerint az amerikai kukoricabogár (Diabrotica virgifera virgifera) zárlati károsítónak minősül. Ennek értelmében a földhasználót bejelentési és védekezési kötelezettség terheli, s amennyiben a terület a lárvával fertőzött, a következő évben tilos a táblán kukoricát termelni.

A 90-es évek elején új kártevő jelent meg Európában a kukoricán, az amerikai kukoricabogár. Az előző oldalakon ismeretetett mintavételi eljárás mellett figyelmükbe ajánljuk a kártevő elleni védekezés konkrét lehetőségeit is.

Az MSL-hibridek európai térhódítása

Igaz, hogy ezen írás megjelenésekor még az idei évi repcetermés learatásával vannak gondjaink, de már csak a megtermett mag elhelyezése a kérdés. Közben azonban a jövő évi vetésterületekkel is foglalkoznunk kell.

Almaültetvényeinkben nagyon sok kártevő ellen kell évente védekezni, ezek közül meghatározó az almamoly. Károsítása következtében a termés akár 80–90%-a is veszendőbe mehet. Kártétele jól ismert, az ún. „férges” alma.

A konzervuborka termesztés a hagyományos síkművelésről áttért a támrendszeres művelésre. Ezáltal egységnyi területről sokkal nagyobb termést lehet betakarítani, azonban ez a művelési mód sok kézi munkát és nagyfokú szakértelmet igényel. Nagyon fontos az öntözés, és a rendszeres, naponkénti szedés. Ezek megnehezítik a növényvédelmi munkák elvégzését, az élelmezés-egészségügyi várakozási idő betartása miatt.

A győri székhelyű Konzervuborka Terméktanács irodájában az idén tavasszal is egymásnak adták a kilincset az uborkatermeltetéssel foglalkozó integrátorok. A vetőmag fogyásból arra lehet következtetni, hogy a vetésterület a múlt évihez képest mintegy 15–20%-kal növekedett és megközelítheti országosan a 4000 ha-t is.

Az ország több helyén idén is erősen felszaporodóban van a körte-levélbolha, mivel az időjárási viszonyok, az enyhe tél és tavasz nagyon kedvező volt számukra. Nagy kártétel várható, melynek megelőzése és mérséklése érdekében szeretném bemutatni a kártevőt, és az ellene való védekezés lehetőségeit.

Az elmúlt években vagy a túl sok csapadék, vagy az aszály gátolta a növények normális tápanyagfelvételét.

A nyári hónapokban a növénytermesztők egyik legfontosabb feladata a betakarítás, aktuális cikkünkben az ezzel kapcsolatos gépészeti tudnivalókat tekintjük át.

A szőlőben az egyik legkomolyabb károsítók az atkák (levél-, gubacs- és takácsatkák). Apró méretük ellenére súlyos károkat okozhatnak, ha nem védekezünk ellenük.

A szőlő rovarkártevői közül nagy jelentőségűek a szőlőmolyok, melyek rendszeresen károsítanak az ültetvényekben. Gazdasági jelentőségük évenként, területenként, nemzedékenként jelentősen eltérő. Három faj károsíthat: a tarka szőlőmoly, a nyerges szőlőmoly és a szőlőilonca. Ez utóbbi kevésbé jelentős, csak a hajtást károsítja.

„A munkanap gyakran húsz órát is kitesz a munkacsúcsok idején” – mondja, majd némi öniróniával kérdés nélkül azonnal magyarázza is Gál Imre kapuvári agrárvállalkozó. Talán a múlt rendszer utolsó előtti magyar miniszterelnöke juthatott eszébe, aki előszeretettel hangoztatott hasonlóan figyelemre méltó teljesítményt, melyet hitetlenkedő mosolygással fogadott a közvélemény.

Kisebb és nagyobb városainkban, de különösképpen a vidéki településeinken élő viszonylag szerényebb lélekszámú községekben és falvakban az ott élők mindennapjai rengeteg szállal, sokszor igen szorosan kötődnek a helyi önkormányzati testületek, számos esetben pedig a jegyző személyéhez és tevékenységéhez.

Tavaly november közepén Franciaország megszüntette a baromfi állati zsiradékkal és húsliszttel való táplálását. December 4-én az EU is csatlakozott az állati lisztek használatának felfüggesztéséhez. A brüsszeli döntés értelmében az állati zsiradékok és a halliszt fogyasztása nem ajánlott. Mi adhat nagyobb lökést a növényi eredetű anyagok használatának a baromfitakarmányozásban?

Legutóbb azzal zárult írásom, hogy aki a tőzsdén vásárol árut, az garantáltan hozzájut, aki pedig ott ad el, az biztos, hogy megkapja termékének pénzbeli ellenértékét, azaz a tőzsde egy biztonságos piac. Lehet-e ilyen merész kijelentést tennünk, valóban nincs ellentmondás a „piac” szó tartalma és a „biztonság” jelentése között? A tőzsde – amely sokszor a látványos spekulációs nyereségeitől vagy éppen hatalmas bukásaitól hangos – a biztonság szigete lenne a gazdaság viharos tengerén?

Ma két, rövidebb olvasói levélre válaszolunk, amelyek közül egyik kevésbé agrár-téma ugyan, de sajnos bármelyikünkkel megtörténhet.

Vannak olyan időjárási események, amelyek ritkán ugyan, de megismétlődnek. A tavalyi szárazság április közepén kezdődött. Az idén nagyjából hasonlóan április 20-án voltak az utolsó számottevő esők, azóta csak helyi záporok oldották (szeszélyes területi és időbeli eloszlásban) a szárazságot.