A vetésterület nagy részén a legjobb szakmai szándék ellenére is ugyanaz a néhány ipari növény váltja egymást, ami az elővetemény hatás szempontjából nem teremt optimális viszonyokat a kultúrnövények számára – és a talajok termőképességének fenntartása is nehézségeket okoz. Ez a kényszerű gyakorlat különösen igénybe veszi a tápanyaggal gyengén ellátott földeket, és számtalan növényegészségügyi problémát is felvet. Sok kívánni valót hagy maga után a talajművelési gyakorlat is. A gazdálkodók nagy része néhány hagyományos eszköz többszöri gazdaságtalan használatával igyekszik túllenni a „kötelező" talajmunkákon, figyelmen kívül hagyva a talajlazítás fontosságát és a talajnedvesség minél jobb megőrzését. Aratás után hónapokon át „nyitva vannak" a földek – nincs borítottság – és óriási a kipárolgás. Emellett még a szerves trágyázás (és általában a szervesanyag pótlás) hiánya is nehezíti a talaj termékenységének szinten tartását, javítását. Rossz talajerőben lévő földeken pedig a legjobb technikával és a legmagasabb genetikai értékű vetőmagokkal sem lehet jó eredményeket elérni!

Követendő példa

A kedvezőtlen agronómiai jelenségek ellen a más talajművelési szemlélettel rendelkező országok vetésváltási gyakorlatában már régóta kihasználják a köztesnövények nyújtotta előnyöket. A „Lajtától nyugatra" alig látni az év során vetetlen üres területeket, mert vagy jól beállt kultúrnövény, vagy az azt követő köztesnövény borítja be a talajt zárt állománnyal. A táblákat az utak széléig művelik, nem hagyva ruderálékat, elhagyott, senki által nem kezelt gyomos területeket. A kultúrnövények biztonságosabb és gazdaságos termesztését elősegítő és megalapozó köztesnövények gyakorlati haszna bizonyíthatóan nagy. Szemmel láthatóan rend van a határban, a táblák minden évszakban gondozott benyomást keltenek. Az igazi ok, amiért érdemes foglalkozni a köztesekkel – szakmai. A vegetációs időszakban elveszik a gyomnövények életterét, zöldtrágyaként a talajba forgatva növelik a szervesanyag tartalmát. Gyökérzetük révén részt vesznek a talajélet fenntartásában vagy megteremtésében, a talajszerkezet, a vízháztartás javításában és a talajművelést egyszerűbbé, olcsóbbá teszik.

A talajművelési rendszer része

A magyar gazdálkodók számára is hihetővé kell tenni, hogy a köztesnövények termesztéséből adódó előnyök valóban léteznek, és ezt a költséghozam számítások is alátámasztják. A termesztésükre fordított összegek persze nem azonnal, hanem egy termesztési cikluson belül térülnek meg és kamatoznak. Mérséklődnek a művelési költségek, kevesebb művelet szükséges a talajmunkákhoz, a magágy készítéséhez. Fokozatosan visszaszorulnak a gyomok a területről, és csökkennek a növényvédelmi kiadások. A talaj vízgazdálkodása javul a magasabb szervesanyag tartalom következtében, így jobbak a terméskilátások a szárazabb évjáratokban is. Természetesen az előveteményhatás és a zöldtrágyázás előnyeit a mintegy 10–15%-al növekvő terméseredmények is jelzik. A köztesnövények számos előnyét tehát komplexen kell értékelni.

Az jelenlegi általános magyar agronómiai gyakorlat a nyáron lekerülő kultúrák után legtöbbször nagyon sablonos. Szalma letakarítás és sebtében – nem túl nagy gonddal – elvégzett tarlóművelés történik ugyan, de mindez nagy időeltolódásokkal és nem a talaj nedvességtartalmának minél jobb megőrzése érdekében. A talaj víztartalma napról napra csökken a nyári hőségben, és a gyomosodásból eredően általános gondozatlanság jellemzi a határképet. Avatott szemnek ez a kép a leginkább lesújtó és mezőgazdaságunk negatív jelképe, pont a turistaszezonban.

Ilyen előzmények után az őszi mélyszántást az elhanyagolt, összetömörödött, kiszáradt, elgyomosodott földeken jóval magasabb energiafelhasználással lehet csak elvégezni. Ekkor kapja meg a terület az alapműtrágyákat, néhol esetleg istállótrágyát is. A talajok nagy részében sem a vízmegtartó képességhez, sem a műtrágyák feltáródásához nem áll rendelkezésre elegendő szerves anyag.

Nos, ezt a gyakorlatot lehet és kell megreformálni a már rendelkezésre álló példák alapján a köztesnövények vetésével! Egyre többen ismerik fel a talajtakarásból és zöldtrágyázásból származó előnyöket. A köztesnövényeket ismerjük, hiszen a vetőmagokat itthon állítjuk elő, csak ezeket sokáig kizárólag külföldre termeltük. Olyanokról van szó mint az olajretek, a fehér mustár, a facélia, vagy a takarmányrepce.

Az olajretek csodákra képes

A köztermesztésben lévő Siletta Nova, Silettina valamint a kifejezetten magyar viszonyokra nemesített Anna fajtájú olajretekfajták zöldtrágya növényként a múlt évben több gazdaságban is igazolták, hogy helyük van a növényi sorrendben. Széleskörű kül- (és már belföldi) tapasztalatok, és a hazai burgonyatermesztéssel foglalkozó gazdaságok visszajelzései támasztják alá, hogy az olajretek előveteményként jelentősen csökkenti a burgonya (vírus okozta) rozsdafoltosodását. A folyamat lényege, hogy a vírusvektorokat – amelyek a Trichodorus fonálféreg fajok – a talajban alaposan meggyérülnek. A rövidesen elismert Pegletta fajta viszont már nematóda rezisztenciával is rendelkezik, amely – német irodalmi források szerint – a talajban lévő cisztás fonalférgek szaporodási ciklusát zavarja meg, mérsékelve kártételüket. Általánosságban azonban mindegyik köztermesztésben lévő fajta kitűnő szervesanyag-pótló zöldtrágya. E célból történő termesztésük nagyon gazdaságos mulcs vetésben, hiszen kombinált géppel (magtartályos grubberrel) egy menetben végezhető a tarlóművelés és vetés. Természetesen a szakszerű magágykészítés és vetőgéppel történő vetés adja a legnagyobb biztonságot.

Kiszorítósdi a gyomokkal

Az olajretek javasolt vetésideje július közepétől, szeptember közepéig tartó időszak. Vetőmag szükséglete 18–25 kg/ha, melyet a fent említett módokon lehet elvetni. Hagyományos vetőgéppel gabona sortávolságra, 3–4 cm mélységben kell vetni. A vegetatív fejlődés érdekében 30–50 kg/ha – hatóanyagban kifejezett – N műtrágyát a növény nagyon meghálálja.

Az olajretek mag kelését követően a növényt gyors fiatalkori fejlődés jellemzi. A talajt hamar elborítja, szemmel láthatóan megelőzi a növekedési versenyben a gyomokat, elveszi életterüket. Mélyre hatoló, gazdagon elágazó gyökérzete erőteljes fejlődést tesz lehetővé kedvezőtlenebb talaj- és éghajlati viszonyok között is. A talajt a nagytömegű gyökérzet lazítja és levegősen tartja, ami igen kedvező életteret kínál a talajban lévő mikroorganizmusok számára is. Az olajretek a talajélet aktivizálásával és a talajszerkezetre gyakorolt előnyös hatásával az utána következő kultúrnövény számára elősegíti az értékes tápanyagok felvételét.

A növény 10 héttel a vetés után már kiváló zöldtakarmányt ad és silózásra is alkalmas. A 90–120 cm magasra is megnövő állomány 30–35 to/ha zöld hozamot is elérhet. A leszántott olajretek után visszamaradó szárazanyag tartalom 4–5 tonna hektáronként.

Fehér mustár a leggyorsabb

A másik kedvelt és hasznos köztesnövény a „nagy" fehér mustár, amelyből az Albatros és az Éva fajta áll rendelkezésre. Július végi – jól megválasztott időpontban történő – vetését követően nagyon gyorsan kel, majd erőteljesen növekedik, és ezáltal dombvidékeken megvédi a talajt az eróziótól. Kiváló gyomelnyomó hatású növény. Megfigyelések szerint késői vetésben is eredményes és kitűnő tulajdonsága, hogy a bemosódó nitrogént a talajfelszín közelében visszatartja. Tavasszal a mustárral zöldtrágyázott területen kedvező talajállapotot találunk a magágykészítéshez, és mérhetően magasabb a talaj humusztartalma.

Vetőmagszükséglete: 20–25 kg hektáronként: a gyakorlat szerint minél sűrűbb a vetés, annál jobb hatású az utódnövények számára. Javasolt műtrágya adagja 50–60 kg N hatóanyag hektáronként.

Takarmányrepce, mint zöldtrágya

Hasonlóan jó hatású köztesnövény lehet a takarmányrepce (pl.: Emerald), amit hasonló termesztéstechnológiával, de a gyakorlatban inkább takarmányként kedvelnek az állattartó gazdák. Zöldtrágya értéke az olajretekhez hasonlóan igen magas. Augusztus első felétől szeptember végéig javasolható a vetése, és takarmányozásra – az első vetésekből – már október elejétől folyamatosan vágható. Jelentős – 30–35 t zöldhozama igen értékes takarmány tejelő állatok számára. Az állomány feletetése után földben maradó gyökérzet humuszképző és szerkezetjavító hatása önmagában is nagyon értékes. Kizárólag zöldtrágya céljából vetett takarmányrepce esetében késő ősszel mérsékeltebb energiafelhasználással végezhető el a szántás, és tavasszal könnyen, kevés művelet elvégzésével készíthető jó minőségű vetőágy.

Harmincéves múlt, új hasznosítás

A facélia – vagy mézontófű – sokak számára úgy ismert, mint mézelő növény. Közel három évtizede termeltetik nálunk nagyobb területen – elsősorban német megrendelők – és ugyanilyen régen terítik Nyugat-Európa országaiban elsősorban cukorrépa elővetemény céljából. A vetőmagtermesztő szakma igénytelen, jól fizető aprómagként ismeri, de a tanulópénzt mindenkinek meg kell fizetni, hogy ez így legyen. Zöldtrágya növényként – nagy felhasználók zárt termelési rendszerekben – a cukorrépa termesztés-technológia részeként írják elő a termelőknek. Természetesen zöldtrágyaként minden kultúra előveteményeként nagyon hasznos. Őszi alászántása jelentős szervesanyag pótlást jelent, és – egy korábbi álláspont szerint – cián-tartalmú bomlástermékei távol tartják a fonalférgeket a majdani cukorrépa termőhelytől. Kétségtelen tény, hogy a talajban óriási tömegben élő fonálféreg fajok nagy részét távol tartja, meggyéríti, és ezáltal is értékes elővetemény növény a facélia.

A zöldtrágyavetéshez 10–12 kg vetőmag szükséges hektáronként, amelyet legkésőbb augusztus végéig kell a földbe juttatni. A kezdeti fejlődés nem túl gyors, de később a bundaszerű borítást adó állomány igen jó gyomelnyomó hatású. Késő őszre 25–30 tonna zöldtömeget ad hektáronként, ami leszántva mintegy 2,5–3,5 tonna szárazanyagot hagy vissza a talajban.

Számok tükrében

Érdemes összehasonlítani a szervestrágyázás és a zöldtrágyázás költségeit, hogy valamilyen támpontot kapjunk (természetesen a teljesség igénye nélkül). Tudjuk, hogy a szervestrágyázás négyévente lenne esedékes, ugyanakkor a gondos munkaszervezés és munkavégzés ellenére is óriási hatóanyag veszteséggel jár a kijuttatás és bedolgozás. Gyomosító hatása is ismert, szemben a zöldtrágyanövények gyomelnyomó hatásával. De nézzük a tényeket (1. ábra)

Az összevetés talán önmagáért beszél, és sokakat meggyőz arról, hogy – elviselhető költségekkel maguk is megpróbálják és minden évben rendszeresen alkalmazzák a köztesnövényeket zöldtrágyázás céljából. A remélt, a talajokra gyakorolt kedvező hatás biztosan nem marad el. Lassan mérséklődnek a költségek, hiszen kevesebb gyomnövénnyel kell megküzdeni, kisebb energiafelhasználással lehet a talajokat művelni. Jobb szerkezetűek lesznek a földek és könnyebben táródnak fel a szervetlen tápanyagok is. Feltétlenül érdemes tehát az idei aratás után ezt a szakmailag kidolgozott praktikát a talajok termőképességének fenntartása érdekében alkalmazni.