A kukoricabogár az Egyesült Államokból valószínűleg repülőgéppel történt behurcolással került 1990-ben Európába. Az első bogarakat Dr. Bača találta meg 1992 nyarán – Zemunban –, a belgrádi repülőtér közelében. Az észak–északnyugati irányban terjedő bogarakat a Vajdaságban 1993-ban 110.000 ha-on, 1994-ben 200.000 ha-on észlelték.

Magyarországon az első hím példányt 1995. június 30-án Csipakon fogták. Még ez évben a Tiszaszigeten, Nagylakon, Mezőhegyesen és Kiszomboron kihelyezett szexferomon-csapdákban is megtalálták.

A 2000. év végéig északnyugati irányban keresztülhaladt országunkon, és Komárno-Lučenec közötti határszakaszon Szlovákiában is megtalálták.

Hazánk déli részén 1999-ben véglegesen megtelepedett (kolonizálódott) a bogár, és már a lárvák kártételét is tapasztalták. 2000-ben, a déli megyékben (Baranya, Tolna, Bács-Kiskun, Csongrád, Békés) közel 11.000 ha-on védekeztek a következő évi lárvakártétel megakadályozása érdekében.

A kukoricabogár életmódja:

A bogárnak évente egy nemzedéke van. Tojás alakban telel át. A nőstény bogár a tojását a talaj felső 15 cm-ébe rakja le. A lárvák május közepétől kelnek ki, három fejlődési stádiumuk van. A fiatal lárvák a hajszálgyökereken, az idősebbek pedig a gyökér bélszövetében táplálkoznak. A talajban bábozódnak. A bogarak (imágók) június második dekádjától jelennek meg. Először a hímek, majd néhány nap múlva a nőstények. A nőstények a megjelenésükkor rögtön párzanak. Kopulában (párzó állapotban) jelentős számban találunk frissen kelt, még nem kitinizálódott szárnyfedőjű nőstényt. A megtermékenyített nőstény érési táplálkozást folytat (levélhámozás, pollen, bibeszál, tejes érésig a szem, csutka bélszövete). A tojásrakás fő időszaka július közepétől szeptemberig tart. A kifejlett bogár 5–6 hétig él.

Mikor és hol keressük a bogarakat?

• Címerhányás előtti időszak: a kukorica felső harmadában a leveleket hámozza, és a levélhüvelyek fölötti zugokban rejtőzködik.

• Hímvirágzás időszaka: a kukorica kelését követő 55–60. naptól, időtartama 5–10 nap. Az imágók a címereken, leveleken, és a levélhüvelyek fölötti zugokban tartózkodnak. A porzókból kirágott és a levelekre lehullott virágporszemekkel táplálkoznak.

• Nővirágzás időszaka: a kelését követő 60–70. naptól, időtartama 10–14 nap. A bogarak a címereken, leveleken, a levélhüvelyek fölötti zugokban, a bibeszálakon, a csuhélevelek alatt a csövek csúcsi részén találhatók. A virágporszemcséket és a bibeszálakat eszik.

• Tejes érés időszaka: időtartama a kukorica megtermékenyülésétől számított 5 hét. Az imágók a csuhélevelek alatt, a csőcsúcs felső harmadában, és a kiodvasított szemekben vannak. A bogarak a maghéjon belüli, magas cukortartalmú, nagy mennyiségű keményítőt és fehérjét is tartalmazó tejnedvszerű folyadékkal táplálkoznak.

• Viaszérés kezdetének időszaka: az imágók a kiodvasított szemekben, és a csutkák bélszöveteiben tartózkodnak. A puha, rugalmas masszát, illetve a bélszövetet fogyasztják

A szekvenciális mintavétel elvi alapjai és előnyei:

A folyamatos mintavétel olyan mintavételi eljárás, melyben azonos nagyságú csoportonként (térben és időben) vesszük a mintát. A kukoricabogár számos szekvenciális mintavételi eljárása közül a legszigorúbbat (Ohio Állami Egyetem módszerét) vettük alapul, amely figyelembe veszi a táblán belüli esetleges gócos tömörülést is. Az eredmények folyamatos összegzésével és értékelésével döntjük el, hogy befejezzük, vagy tovább folytassuk a mintavételezést.

A felvételezési eljárás egyszerű és gyors, mindenki számára könnyen elsajátítható és megtanulható, nem igényel speciális műszereket és eszközöket.

A folyamatos mintavételezési eljárás módja:

1. Tanulmányozzuk az alaptáblázatot. A károsítási küszöbérték az első éves kukoricánál kb. fele a monokultúrában termesztett kukoricáénál. Ez a különbség abból adódik, hogy az elsőéves kukoricatáblára főleg a tojásrakásra érett nőstények vándorolnak tömegesen. Itt a hím/nőstény arány 1/3, vagy több.

A számoszlop az alsó-felső küszöbértékeket mutatja.

Ha a bogárszámlálás eredménye alacsonyabb az alsó küszöbnél, akkor a döntés: nem kell védekezni.

Ha magasabb a felső küszöbnél, akkor a döntés: védekezni kell.

Ha a kettő közé esik (bizonytalansági zóna), akkor a döntés: a mintavételezést tovább kell folytatni, vagy későbbi időpontban újra megismételni.

2. A szekvenciális szkéma a folyamatos mintavételezés grafikus segédeszköze.

A mintavételezés menete:

1. Tájékozódjunk a bogarak mozgásáról és elhelyezkedéséről.

2. A tábla szélén ne mintázzunk, a tábla méretétől függően a szélső 5–10 sort hagyjuk ki.

3. Mintavételezésnél a teljes növényt vizsgáljuk át.

4. A minta két egymás melletti növény.

5. A növénypárokat cikk-cakk vagy kígyóvonalban haladva vizsgáljuk, 10–20 méterenként.

6. A növénypárokon talált bogarakat folyamatosan adjuk össze.

7. Kezdésnek 20 növényt (10 növénypárt) vizsgáljunk.

A kapott eredmény értékelése:

1. Ha a 20 (illetve több) növényen kapott összes bogárszám meghaladja a felső küszöbértéket, akkor védekezni kell. A védekezés eredményességét (a munkaegészségügyi várakozási idő figyelembe vételével) 3–7–14 nap múlva kell értékelni, ugyanezen módszertan szerint.

2. Ha a 20 (illetve több) növényen kapott összes bogárszám az alsó küszöbértéket nem éri el, akkor most nem kell védekezni, de azért később (hetenként) újra kell vizsgálni.

3. Ha a 20 növényen kapott összes bogárszám az alsó és felső küszöbérték között helyezkedik el, akkor további 10 növényt kell párosával megvizsgálni.

a) Ha a korábbi és az új adatok összege a felső küszöbértéket meghaladja, akkor lásd: 1. pont.

b) Ha a korábbi és az új adatok összege az alsó küszöbértéket nem éri el, akkor lásd: 2. pont.

c) Ha a korábbi és az új adatok összege még mindig az alsó és felső küszöbérték között helyezkedik el, akkor lásd: 3. pont, egészen addig, míg az ismételt mintaszámok összege el nem éri az 50-et. Ebben az esetben a mintavételezést 5 nap múlva meg kell ismételni.