A hagyományos felépítésű arató-cséplő gépek metszeti rajzát, főbb szerkezeti egységeit az 1. ábra mutatja. A vágóasztal a rendválasztót, a kaszaszerkezetet, a behordó csigát és a motollát foglalja magában. A vágóasztal az alapgépről leszerelhető, a legkorszerűbb kombájnoknál középen csuklósan összehajtható – így leegyszerűsödik a közúti szállítás. A vágóasztal alatt két csúszótalp helyezkedik el, amelyek a vágási magasság állítására szolgálnak.

A terepkopírozós vágóasztalok mind hossz-, mind keresztirányban követni tudják a terep egyenetlenségeit. A vágóasztal emelése és süllyesztése hidraulikus munkahengerekkel történik. A kaszaszerkezet pengéi recézettek. Gabona, szója, borsó, repce stb. betakarításakor általában 4–5 kaszaujjanként kalászemelőket szerelünk fel. Alacsony növésű növények betakarításakor célszerű flexibilis kaszát használni. Ez annyit jelent, hogy a hajlékony pengesor, illetve kaszasín 10–15 centiméter keresztirányú talajegyenetlenséget is követni tud. A jobb- és balmenetes csiga a levágott terményt a ferde felhordóhoz tereli, a termény továbbítását pedig a bedobóujjak végzik. Mind a csiga, mind a bedobóujjak helyzete állítható. A motolla feladata, hogy a terményt a vágószerkezethez terelje. Helyzete és fordulatszáma változtatható. A ferde felhordó a vágószerkezet (csőtörő adapter, stb.) által levágott terményt a cséplőszerkezethez továbbítja. A cséplőszerkezet egyik része a cséplődob, amely lehet verőléces vagy szöges (2. ábra), ennek megfelelően az alatta elhelyezkedő kosár is léces vagy szöges kivitelű. A szöges cséplőszerkezetet elsősorban a rizs betakarításához használjuk.

A dob és a kosár közötti cséplőrés a kimenőoldal felé folyamatosan szűkül (h1 > h2). A felhordó és a dobkosár között kívülről üríthető kő- és vasfogó vályú van. A dobból kiáramló szalmás töreket utóverő tereli a szalmarázóra. A kosáron áthulló szem-törek keverék a rázóasztalra kerül. Az utóverőn a szalma felcsavarodását leszedőnyelv akadályozza meg. A szalma túlzott hátradobását a szalmarázó fölött lógó hajlékony szalmagátló korlátozza.

A dobkosár leválasztja a szemek 75–85%-át, ami a törek és pelyva egy részével együtt a rázóasztalra kerül. (Újabb gépeknél ez az érték eléri 90%-ot)

A dob-kosár hézag és a cséplődob fordulatszáma fokozat nélkül állítható. A különböző növények cséplésekor eltérő kerületi sebesség adja a legkisebb cséplési veszteséget. Gabona cséplésekor 30–32 méter/másodperc, a kukoricamorzsolásakor 15–16 méter/másodperc a legkedvezőbb érték. A cséplődob optimális kerületi sebességét biztosító fordulatszámot a gyártók az adott típusra adják meg. Ha ennél nagyobb a cséplődob fordulatszáma, nő a szemtörés mértéke, ha kisebb, akkor a „kicsépeletlenségi veszteség" növekszik.

Az axiáldobos cséplőszerkezet felépítése eltér a hagyományostól (3. ábra). Az anyag a menetirány szerinti hosszirányban elhelyezett rotorok palástján csigavonalon áramlik. Nagy előnye ennek a rendszernek, hogy kíméletes cséplés történik, hiszen nem az ütő, hanem a dörzsölő hatás érvényesül. Ezért a drága vetőmagvak (például szója, lóbab) betakarításakor gazdaságosan üzemeltethetők az axiáldobos arató-cséplő gépek. Ezek a gépek nem rendelkeznek szalmarázó ládákkal. A szalmarázó ládák lépcsős kialakításúak, alul zártak (befenekeltek), vagy nyitottak. Ez utóbbiaknál a leválasztott szemek visszavezetésére lengő gyűjtőasztal szükséges. A szalmarázók rázó mozgása következtében a kicsépeletlen kalászokból a szemek kihullanak, és a fenéklemezen, illetve gyűjtőasztalon (4. ábra) visszacsúsznak az ugyancsak alternáló mozgást végző bordás behordó (előkészítő) asztalra. Természetesen ide jutnak a szemek a cséplőszerkezetből is. A szalmarázók magleválasztó képességét forgó-bontó villákkal vagy ujjakkal növelik. A szalmarázókról a szalma a kalászokkal a tarlóra hullik. Lehetőség van szalmaszecskázó-szóró adaptereket is felszerelni. A bordás behordó vagy előkészítő asztal a szemeket és a szennyeződéseket – a pelyvát és a töreket – a tisztítószerkezethez továbbítja. A tisztítószerkezet törek- és pelyva- (szem-) rostákból, valamint szelelőventilátorból áll. A rosták zsalusak (állíthatók) vagy lyukazottak. A tisztításhoz szükséges levegőt ventillátor biztosítja.

A kosárállító szerkezetnél fontos követelmény, hogy a szerkezet bármelyik beállító helyzetben stabil legyen. A dobhézagot a kézi karokkal a vezetőülésből lehet állítani. Az egyik kézi kar a durva, a másik a finom, korrigáló állításra alkalmas.

Kalászos gabonánál az egész rostafelületet általában az állítható felületű zsalus rosta képezi. Másfajta rostabetétek beszerelésére egyéb termények cséplésénél kerül sor. Az a) és a b) típusú rostákat már a két világháború között hazánkban gyártott cséplőgépeken is használták (5. ábra).

Szokásos értékek:

Rostaszélesség 0,9–0,95 L, ahol L a dob hossza, összes rostafelület 3,5–5 m2, fordulatszám 200–300 ford/min, szögállás a felső rostánál 0–7°, az alsónál 0–5°, löket és gyorsulás a felső rostán 60–80 mm illetve 25 m/s2, az alsón 30–40 mm valamint 15 m/s2, a rosta fajlagos terhelhetősége (0,4–0,6) q, ahol q (kg/s) a dobterhelés, a légtorok hajlásszöge a vízszinteshez képest 25–30°, a légsebesség 5–8 m/s.

Az arató-cséplő gépeken a kitisztított mag és a kicsépeletlen kalászok oldalra továbbítása csigákkal, felhordása pedig többnyire láncos-gumilapátos szállító elemekkel történik. Egyes gépeken külön kalász-cséplő berendezést is alkalmaznak, de a gépek többségén az újra csépelni kívánt anyagot visszavezetik a cséplődob elé.

A magtartályban a szem a gravitáció, esetenként pedig csigás elemek hatására tölti ki a teret. Ugyancsak csigák segítségével történik a mag kiürítése is a tartályból. A mai gépeken a magtartály ürítőcsigák hidraulikus úton ki-behajthatók. A korszerűbb gépeknél az ürítőcsiga különböző szögállásánál is végezhető az ürítés. Ez a menetközbeni szóródásmentes ürítés és a szállítójármű rakterének jó kitöltése céljából előnyös.

A szalmaszecskázó által kiszórt szalma szórásképe a széljárásnak, vagy a lejtős üzemmódnak megfelelően állítható.

A teljesítmény mérőszáma: áteresztő képesség (kg/sec)

A gépkihasználás feltételeinek megteremtése céljából abból az alapösszefüggésből kell kiindulni, hogy a gépterhelést (q) a munkaszélesség (B), a haladási sebesség (v) és a terméshozam (q) határozza meg, vagyis

Q = B·V·m

Ezen összefüggés alapján a terepviszonyokat ismerve az alkalmazható munkaszélesség és haladási sebesség, valamint a várható terméshozam ismeretében meghatározható tehát a körülményeknek legmegfelelőbb áteresztőképességű arató-cséplő gép. A megszokott mértékegységeket és 1:1 szem-szalma arányt figyelembe véve az előbbi összefüggés a következők szerint módosul:

qa=1/18,02 · Q = B·V·m

Beállítási lehetőségek

Az arató-cséplő gépeken minden állítási lehetőség kihat a veszteségre, a munkaminőségre – a szemtörésre és szemtisztaságra –, illetve a gép teljesítményére. Ezért fontos az ezeket befolyásoló legfontosabb állítások, beszabályozások kihatásainak rövid áttekintése.

A vágóasztalon a tarlómagasság, a motolla helyzete és fordulatszáma nemcsak a veszteség nagyságát befolyásolja, de kihatással van – az etetés egyenletességén keresztül – a gép teljesítőképességére is.

A dob és kosár hézag, valamint a dob fordulatszám nemcsak a kicséplés mértékét határozza meg, de közvetlenül befolyásolja a szemtörés nagyságát is. Közvetve pedig ronthatja a szemtisztaságot, csökkentheti a gép áteresztőképességét és növelheti a fajlagos hajtóanyag fogyasztást is. A dobfordulatszám beállításával kapcsolatban arra a – kalászosgabona betakarításban gyakori – hibára hívnánk fel a figyelmet, hogy általában a szükségesnél nagyobb cséplődob-fordulatszámmal járatják a gépeket a nagyobb teljesítmény reményében és a biztonságos kicséplés érdekében, valamint az esetleges dobeltömődések elkerülése céljából. Ez pedig túlzott szem- és szalmatörést okoz, a törött szalma pedig nagyobb rostaszerkezeti terhelést és növekvő szemveszteséget eredményez. Emellett a túlzottan összetört szalma később nehezen takarítható be.

A szelelő és a rosták beállítása nagymértékben javíthatja a szemtisztaságot és jelentősen növelheti a veszteséget. A betakarítás közben alkalmazott munkasebesség egyszerre meghatározója a veszteségszintnek és a gép teljesítményének is.

Az arató-cséplő gép jó beállításához a kezelési utasítás előírásainak ismerete és a gyakorlati tapasztalat egyaránt szükséges. Különösen fontos a gyakorlati tapasztalatnak az a része, amellyel a kombájnvezető a betakarítási körülmények változását felismeri, és megtalálja az ezekhez szükséges gépbeállítást, napközben akár többször is. Ebben a kombájnvezetőt a korszerű arató-cséplő gépeken már megtalálható szemveszteségjelző berendezések segítik, de ez csak egy része annak, amire neki betakarítás közben figyelnie kell.

A szemveszteségjelző berendezés

Lényege egy vékony acél membrán (lemez). A ráhullott szemek által keltett rezgést egy mutatóval ellátott műszer regisztrálja, amelyet a vezető előtt helyeztek el. A rezgésérzékelőkkel ellátott lemez egy zárt dobozt alkot, mely a szalmarázó és a törekrázó kihullónyílásánál elhelyezve. (Van olyan megoldás, amelyiknél a doboz a gép keretéhez erősített, és olyan, ahol a szalmarázó ládához kapcsolták a dobozt.)

Minél gyakoribbak a koppanások, annál jobban kitér a rezgésérzékelőkkel összekapcsolt műszer mutatója. A koppanások száma a kisebb szemveszteség tartományában gyakorlatilag arányos a szemveszteséggel. A mutató egy bizonyos kitérése mellett a szemveszteség már túllépi a megengedett határt. Ezt a műszeren rendszerint piros mező jelzi, de hang- és fényjelzés is kísérheti.

Munkák az aratás után

Ha az arató-cséplő gépek befejezték munkájukat, követi őket a szalmabetakarítás, a bálázás. Ahol pedig nem szükséges a szalma összegyűjtése, az arató-cséplő gépre szerelt szecskázóval vagy vontatott szárzúzóval szétterített szalmát kell a talajba bedolgozni.

Újrakezdődik egy folyamat, amelynek kezdő lépését további szándékaink határozzák meg – a vetendő növény talajművelési igényének megfelelően.

1. Korán bekerülő elővetemények után, őszi vetésű növények alá (ha a szármaradvány kevés vagy nincs, a talaj tömődött, optimális nedvességű vagy szárazabb, a művelési mélységigény 18–20 cm).

tarlóhántás nehéz kultivátorral, 14–16 cm,

talajlezárás gyűrűshengerrel,

talajápolás középnehéz tárcsával gyomosodástól függően ismételve, gyűrűshengerrel zárva,

alapművelés nehéz kultivátorral 18–20 cm mélyen,

magágynyitás kombinált magágykészítővel.

2. Korán lekerülő elővetemények után, őszi vetésű növények alá (ha szármaradvány kevés, a talaj nem tömődött, művelésre optimális nedvességet tartalmaz, a művelési mélységigény 18 cm-ig)

tarlóhántás nehéz tárcsával – talajlezárás gyűrűshengerrel,

talajápolás nehéz tárcsával gyomosodástól függően szükség szerint megismételve, minden esetben gyűrűshengerrel lezárva,

magágynyitás kombinált magágykészítővel.

3. Korán lekerülő elővetemények után, tavaszi vetésű növények alá (ha tarlómaradvány nincs vagy kevés, a talaj nem tömődött és kellő nedvességet tartalmaz, a művelési mélységigény 25–30 cm)

tarlóhántás nehéz tárcsával vagy nehéz kultivátorral, talajlezárás gyűrűshengerrel,

talajápolás középnehéz tárcsával vagy szántóföldi kultivátorral a gyomosodástól függően szükség szerint ismételve és gyűrűshengerrel lezárva,

alapművelés középmély lazítóval,

talajelmunkálás tárcsával, szükség esetén kapcsolt gyűrűshengerrel.

4. Korán lekerülő elővetemények után, tavaszi vetésű növények alá (ha tarlómaradvány nincs, vagy kevés, a talaj tömődött, optimális vagy annál szárazabb, a művelési mélységigény 30–40 cm.)

tarlóhántás nehéz kultivátorral, – talajlezárás gyűrűshengerrel,

talajápolás középnehéz tárcsával vagy szántóföldi kultivátorral, gyomosodástól függően szükség szerint ismételve,

alapművelés középmély lazítóval,

talajelmunkálás nehéz tárcsával, szükség szerint kapcsolt gyűrűshengerrel.

5. Korán lekerülő elővetemények után, tavaszi vetésű növények alá (ha sok a tarlómaradvány vagy gyommal erősen fertőzött a talaj, a művelési mélységigény 30–40 cm.)

tarlóhántás nehéz tárcsával vagy sekélyszántás,

talajlezárás gyűrűshengerrel,

talajápolás gyomosodástól függően szükség szerint megismételve középnehéz tárcsával vagy szántóföldi kultivátorral,

alapművelés ekével, ill. középmély lazítóval,

talajelmunkálás kombinátorral vagy tárcsával, szükség esetén kapcsolt gyűrűshengerrel.

6. Későn lekerülő elővetemények után, őszi vetésű növények alá (ha szármaradvány nincs vagy kevés és kellően felaprított, a talaj nem tömődött és műveléshez kellő nedvességet tartalmaz, művelési mélységigény 18 cm-ig)

nehéz tárcsázás szükség szerint 2–3 menetben megismételve,

magágynyitás kombinált magágykészítővel.

7. Későn lekerülő elővetemények után, őszi vetésű növények alá (ha szármaradvány vagy kevés és kellően felaprított, a talaj tömődött, optimális nedvességtartalmú vagy annál szárazabb, a mélységigény 18–20 cm) – alapművelés nehéz kultivátorral,

elmunkálás multitillerrel vagy középnehéz tárcsával kapcsolt gyűrűshengerrel –, magágynyitás kombinált magágykészítővel.

8. Későn lekerülő elővetemények után őszi vetésű növények alá (ha sok a szármaradvány vagy a talaj az optimálisnál nedvesebb, mélységigény 18–20 cm, amely a szármaradvány mennyiségétől függően változhat)

alapművelés ekével,

talajelmunkálás, magágykészítés középnehéz tárcsával vagy ásóboronával igény szerinti menetben járatva (a szár felaprítása szántás esetén is indokolt).

9. Későn lekerülő elővetemények után, tavaszi vetésű növények alá (ha nincs szármaradvány vagy kevés, a talaj optimális vagy annál szárazabb, a mélységigény 25–40 cm között.)

alapművelés középmély lazítóval,

elmunkálás nehéz tárcsával.

10. Későn lekerülő elővetemények után, tavaszi vetésű növények alá (ha sok a szármaradvány vagy a talaj nedvességtartalma az optimális fölött van, a mélységigény 30–35 cm)

alapművelés mélyszántó ekével,

talajelmunkálás ásóboronával vagy nehéztárcsával.

Az érintett és röviden összefoglalt tíz változat alapján választhatjuk ki a soron következő feladathoz a szükséges gépeket

Jó munkát, sikeres betakarítást!