Szóval az alvásra szánt idő lerövidül ha korán megébred az ember – mondja Gál Imre –, mert akkor már nincs remény a viszszaalvásra. A hajnali „alkotó csendben" lehet igazán jól átgondolni a gazdálkodás és munkaszervezés részleteit. Ez is a munkaidő fontos és hasznos része.

Az elnök sofőrje volt

Akaratlanul is kitanulta a szakmát, hiszen amikor 1972-ben leszerelt, a helyi Tsz elnöki sofőrje lett. Ez állítása szerint felért minimum egy ezüstkalászos gazdaképzővel, hiszen minden munkaterületen naponta többször is megfordult, figyelte a vezető szakemberek véleményét. Néhány év elteltével anyaggazdálkodással bízta meg a vezetés. Ez meg kifejezetten jól jött a „világlátáshoz" és a kapcsolatteremtéshez. Sok ember ismeretsége már akkor is egyenlő volt a hatalommal és komoly, használható – akkor még nem is remélt – előnyökkel járt a későbbiek során. Ezt már csak hasznossá kellett tenni, amire Gál Imre igencsak alkalmasnak bizonyult. Józan paraszti ésszel kellett összegezni a megszerzett ismereteket, és 1988-ban már indulhatott az első miniatűr vállalkozás, persze a tsz-munka mellett.

Ekkor vette meg az első kombájnját, ami ezer sebből vérzett ugyan, de gépész vénájú lévén hamar sikerült a Claas Dominátort helyrepofozni. Béraratással kezdődött tehát az egyéni vállalkozás, ami kitermelte a második használt kombájnt a következő évben. 1990-ben a helyi szövetkezet „padlót fogott", a földjei 60%-át nem tudta művelni, mert még gázolajra sem futotta. Ekkor a helyiek közül mindössze hárman jelentkeztek a – mezei leltár értéken – bérbe vehető földért. A többi sóvárgó gazdajelölt nem hitte még, hogy itt most már tényleg dolgozni kell, ha meg akarnak élni valamiből – meséli riportalanyunk a nem is túl távoli múltat. Állítása szerint ekkor ült be ő is, szinte észrevétlenül, a megállíthatatlan körhintába. 1997-ig, a Kft. megalakításáig egyéni vállalkozóként 450 ha-ig jutott, ennyi földet művelt saját gépeivel.

Ahogy a mezőgazdaság helyzetét látja

– A szélsőségek miatt sok magyar paraszt nem tudott talajt fogni a rendszerváltozás és a helyi szövetkezet meggyengülése óta ezen a környéken – emlékezik vissza Gál Imre, aki nem volt a múlt rendszer kiszolgálója. Talán kár volt az utolsó szovjet távozó hátára tenni a tovaris konyec feliratot és ugyanolyan kár, hogy nem hessentette el senki a sorompón könyöklő osztrákokat abban az időben… A magyar mezőgazdaság hirtelen felvevőpiac nélkül maradt, a „túloldalról" pedig szó szerint tömegesen tódultak be az osztrák és német gazdák, legelőször is a nyugati végekre. Gátlástalanul bérelték a földeket – kissé megtévesztve pénzükkel a bérbeadókat – és „eltaposták" azt, aki nem volt elég agilis a helyi gazdák közül. A gazdálkodók (óvatos becslés szerint) 70–80%-a külföldi ebben a térségben!

Nem a magyar paraszt kapott tehát először lehetőséget a bizonyításra. Akinek sikerült megkapaszkodni, az nagyon módszeres és kitartó munkával tudott eredményt elérni. Egy-két sikeresebb év ebben a szakmában még nem elég ahhoz, hogy biztos legyen a boldogulás… Még nagyon megerősödni sem marad idő a jelek szerint. Küszöbön az új kihívás, ami elől nem lehet kitérni, és nem sok jóval kecsegtet. Ebből talán kitűnik, hogy nem vagyok Unió-párti – mondja ki őszintén Gál Imre.

– Az EU-ban – úgy tűnik – nem a színvonalas, fejlett mezőgazdaságot várják a magyaroktól, sokkal inkább a szegény paraszt kellene, lehetőleg a földje nélkül…

Jól kigondolt családi vállalkozás

A „Gál Imre és fiai" Kft. és a megmaradt egyéni vállalkozás ma összesen 940 ha-on gazdálkodik, amiből 150 ha saját föld, a többit 250 magánszemélytől bérelik. 52 km távolság van a „birtok" két vége között, ami nagyon jó munkaszervezést igényel.

– A földbérlet nagy felelősség is egyben, mert meg is kell tartani, ha invesztál bele az ember – mondja a gazda. – Ezért nagyon korrekt fizetési feltételeket kell szabnom, és azt be is kell tartanom. Ha rossz az évjárat, gyenge a termés, akkor sem háríthatom azt át a vétlen tulajdonosokra.

Az egyéni vállalkozást és a Kft. hagyományos profilját egy-egy szállítási szolgáltatás is kiegészíti. Saját autóbuszuk az idegenforgalomban dolgozik,a kamion pedig egy győri világcég export szállításait végzi bérmunkában megelégedésre.

A legénykorban lévő fiúk szintén tulajdonosok a családi vállalkozásban és keményen dolgoznak az összesen hét embert foglalkoztató Kft.-ben. Szintén jó érzékük van a gépekhez, de hát volt kitől örökölniük. Az alkalmazottak is univerzális emberek, akiknek éveken át lehet munkát adni. A szántás, vetés, aratás, talajművelés, növényvédelem munkáin kívül részt vesznek a gépek karbantartásában és szakszerű javításában is. A legfontosabb dolgot ők megértették, egyformán gondolkodnak a munkaadójukkal. Az emberi kapcsolatokban pedig a kölcsönösség és az őszinteség a rendezőelv, fegyelmezni már régóta nem kell – meséli Gál Imre természetességgel.

Eközben – mintegy bizonyítandó az elmondottakat – érkezik a telephelyre a Mercedes 1600 típusú traktor Hardy légzsákos permetezővel. A traktoros elvágólag beáll, majd utcai öltözékben kiszáll a gépből. Körüljárja, tekintetével elégedett pillantást vet rá, és láthatóan begyakorlott mozdulattal puha rongy után nyúl. Visszaül a fülkébe és – mint egy új autó tulajdonos – letörölgeti a műszerfalat, kirázza a gumiszőnyeget. Holnap is jól akarja magát érezni a munkaeszközében, a hosszú távra tervezett munkahelyén.

Gál Imre párja Julianna asszony a naprakész adminisztratív munkák bonyolítója, ismerője és a „mobil komputer" az adatszolgáltatásban – ha éppen nem az újonnan alakult Lexion 2001 Kft. éppen aktuális dolgait intézi. Ezt a társaságot a biztonság és a több lábon állás igényével hozták létre. „Pufferolni kell a főtevékenységben előforduló kedvezőtlen anomáliákat", és erre kiválóan alkalmas az a három különböző kereskedelmi és szolgáltató tevékenység, amelyet kitaláltak.

Megadják a növénynek, ami jár

– A növénytermesztésben nagyon jó partnerséget ápolunk a KITE Rt.-vel, aminek számos előnye van. Segítségükkel jutunk hozzá fajtasorokhoz, amelyekből minden évben kísérleti jelleggel vetünk. Így saját területeinken vizsgáznak a legjobbnak mondott búza, napraforgó és repce fajták. Igyekszünk objektív módon elbírálni és ennek megfelelően a következő évben bevonni a termelésbe a legjobbakat. Tudomásul veszszük, hogy a jó fajtákat ki kell szolgálni mindennel, hogy teljesítsenek. Különösen költséges egy-egy kedvezőtlen évjáratban a szakszerű növényvédelem. A májusi vegyszerszámlánk 25 millió forintról érkezett éppen a minap – jegyzi meg érzékeltetésül Julianna asszony.

Közel 200 ha búzát vetünk minden évben, amelynek egy része vetőmag-előállítás a biztonság érdekében. Nehéz az árubúza piacán okosnak lenni és nem mindig felhőtlen a kapcsolat a kereskedő cégekkel. Tárolónk sem elegendő ahhoz, hogy spekulatív módon visszatartsuk a terményt, hiszen másnak is kell a hely

Panaszkodunk legtöbbször az ár és az átvétel rendszere ellen, ugyanakkor előnyös a kombájnáru fogadása számunkra – mondja tárgyilagosan Gál Imre. (Az előnyök és hátrányok eredője mutatja meg végül, hogy milyen is a kapcsolat a felvásárlókkal. Ez azonban mindig csak a szezon vége felé derül ki pontosan.)

Hiányzik a téli csapadék

A kapuvári határ napról napra lehangolóbb látványt nyújt. A közös szemlén május 29-én azt állapítjuk meg, hogy a búza az utolsó tartalékait mozgósítja, de a sülevényes foltokban már leállt a nedvkeringés. Ha egy héten belül nem jön eső, feleződik a termés és minőség sem lesz. Új helyzet áll elő tehát, amire nem nagyon lehetett számítani. Elkezdődik a találgatás, hogy mi lesz a többi kultúrával. A mintegy 150 ha repce szintén nagyon szenved, a becők már biztosan nem telnek ki rendesen. A kecsegtető termés helyett kényszerérett, apró szemű és vörös-szem tartalmú termésre lehet felkészülni… Kérdés, hogy a terméskiesés miatt mozdulnak-e az árak, lehet-e újraszámolni a leendő bevételeket?

– Minden növény, amivel foglalkozunk, megkapja azt a tápanyagot és növényvédelmi kezelést, amire az adott évjáratban szüksége van. Nem takarékoskodunk a költségekkel, éppen ezért az idei kevés téli csapadékot – aminek most szenvedjük el káros hatását – levéltrágyás kezelésekkel próbáljuk korrigálni. Nincs más lehetőségünk a szélsőséges időjárással szemben – mondja a gazda – és lehet, hogy ez sem lesz elég.

A napraforgó bírja még a legjobban a szárazságot, gyökere már fél méterre is lehet a földben. Most kultivátorozzuk, linzi sót is kap, amiből nem illan el olyan hamar a nitrogén, ha marad ez a rekkenő hőség. A levéltetvekviszont már jelentkeznek, tehát a következő lecke már adott.

Az árpát már biztosan korábban aratjuk, emiatt lehet, hogy mérlegelési lehetőség sem lesz arra, hogy a tavaszi árpa vetőmag vagy sörárpa legyen az ár függvényében.

A cukorrépa sem bírja sokáig, sőt a fejletlenebb növényeknek csak pár napjuk van, hogy visszafordíthatatlan kárt ne szenvedjenek. A költség megvolt, erről termést kell lehozni – mondja Gál Imre, és halkan megjegyzi, hogy itt azért viszonylag magas aranykorona értékű földek vannak (35AK átlagosan), mi lehet akkor a gyenge talajokon.

Minőségi gépek nyújtják a biztonságot

– A jó munkához minőségi gépek kellenek. Ezért módszeresen építettük fel a gépparkunkat, figyelembe véve a termelési szerkezetet és a vállalt bérmunka nagyságát. 2db Claas Mega 2,8, Claas Dominátor 106 és Claas Lexion kombájnok végzik a betakarítást. Az erőgépek között Rába-Steiger 250, 2db John Deere, Mercedes 1600, Case 5150 és egy MTZ található.

Munkagépek között azokat részesítjük előnyben, amelyek a helyi viszonyok között a legjobban használhatók. Nem ragaszkodunk egyetlen gépcsalád terméksorához sem: van olyan talajmunka-gépünk, amit saját magunk készítettünk hasonló minőségben ötöd áron, mint a gépforgalmazó kínálatában van. Viszont „ami jó az jó", és azt meg is vásároljuk. Kitűnő gabona- (Sulky) és kukorica- (Monosem) vetőgépekkel dolgozunk. Büszke vagyok a Hardy komputer vezérlésű légzsákos permetezőnkre, a nedves talajon is kitűnő munkát végző Maschió forgóboronánkra és az országban párját ritkító cukorrépa kiszedő gépünkre is. Jó érzés tudni, hogy korszerű és jó műszaki állapotú géppark áll mögöttünk. Nem ezen múlik tehát a siker – fejezi be a kedvencek méltatását Gál Imre.

Az okszerű talajművelés sem garancia

– A művelt területeinken nagyon ügyelünk arra, hogy a kultúrállapotot minden körülmények között fenntartsuk. Amennyire lehet, a gyomok elleni védekezést mechanikusan végezzük, persze a vegyszerezést sem mellőzhetjük. Tisztulnak a földek, és ez egyre jobb lesz, ha ezt a szemléletet követjük. Szervestrágyázni nem tudunk – állatokkal nem foglalkozunk – de nem is igazán bánjuk a gyomosító hatás és a sok szervetlen szenynyeződés miatt. Felismertük viszont a zöldtrágyanövények hasznosságát. A kalászosok betakarítása után tárcsa vagy grubber után az első esőt követően mustárt vetünk a földjeinkbe, nem hagyjuk fedetlenül a talajt. Amikor térdig ér az állomány, akkor leforgatjuk. Nem állítom, hogy ez olcsó megoldás, de a jó gabona árbevételnek el kell bírnia ezt a költséget. Ez a jövő év – a talajszerkezet és művelhetőség – szempontjából nagyon hasznos. Amit viszont nem nagyon értek, hogy miért fizetünk mi magyarok az öntözésért vízdíjat, mikor a jó termés elemi érdeke az országnak? Európa-szerte mindenhol teljes mértékben támogatják az öntözést, mert ezt kívánja a közös jól felfogott érdek… Többek között ezért nem öntöznek sokan az országban – mondja meggyőződéssel Gál Imre.

Szenvednek a növények a kapuvári határban a szárazságtól. Rekkenő a hőség. Lassan múlik az idő, ilyenkor minden perc kettőnek tűnik. Feszültek, idegesek az emberek, de akkor is elvégzik a munkát, ha sok eredményt – tudat alatt – némelyik művelettől már nem remélnek. Adóznak a szakmának és a lelkiismeretüknek. Nem adják, és nem is adhatják fel, mert ahhoz túl sokat invesztáltak. Aztán meg hátha egy óra múlva esik, és talán még elviselhető lesz a kár (ezt apró fátyolfelhő sejteti), és él a remény. Gonoszul ismétli magát a természet, mintha bizonyítani akarná az ember kiszolgáltatottságát. Elfelejtette, hogy ezt már tavaly is megtette ugyanígy, májusban.

Mégiscsak jó több lábon állni. Lehet, hogy erre ébred mostanában a hajnali gondolkodó és azonnal nyugtázhatja is helyes döntését. Visszaaludni ettől persze most sem tud…