Szerteágazó feladataik mellett a jegyzőknek a közelmúltban egy újabb témakörrel és az ebből adódó újszerű feladatokkal is meg kellett barátkozni, amikor az állatvédelmi törvény elfogadását követően megjelentek az első végrehajtási rendeletek.

Ezek közül az egyiket szeretném most megismertetni Önökkel, nevezetesen a települési önkormányzat jegyzőjének az állatok védelmével, valamint az állatok nyilvántartásával kapcsolatos egyes feladat- és hatásköreiről szóló 245/1998. (XII.31.) Kormányrendelet előírásait.

Figyelem! Minden állattartóra vonatkozó kötelezettség e jogszabály előírása szerint az, hogy a jegyző az állatok védelme érdekében az állattartással kapcsolatban adatot, felvilágosítást kérhet, melyeket az állattartó köteles megadni! Az állattartással kapcsolatos iratokba a jegyző korlátlanul betekinthet, az állattartás helyén bármikor helyszíni szemlét tarthat, az állattartó ezt köteles tűrni és lehetőségei szerint elősegíteni.

Ehhez kapcsolódik, hogy az állategészségügyről szóló és 1995-ben az Országgyűlés által megszavazott, valamint 1996. július 1-től már mindenki számára kötelezően alkalmazandó törvény hatályba lépése óta az állattartó köteles az állatának állatorvosi ellátásáról rendszeresen gondoskodni, az állatorvost értesíteni, a beteg, betegségre gyanús állatát megvizsgáltatni, az állatorvosnak az állat (állomány) kezelésére és a betegség továbbvitelének megakadályozására adott utasításait végrehajtani.

Ezen kívül köteles az (általa szabadon megválasztott) állatorvost, illetve a települési önkormányzat jegyzőjét a tartott állatok fajáról, létszámáról, az állomány változásáról, a tevékenység megkezdéséről, illetve megszüntetéséről, az állatok tartási helyéről és annak változásáról egyidejűleg és folyamatosan tájékoztatni.

Milyen állatlétszám esetére vonatkozik ez a kötelezettség?

– Ló, szamár, öszvér, szarvasmarha, juh, kecske, sertés és méhcsaládok esetén a tájékoztatási kötelezettség létszámtól független, (azaz már egy állatra, illetve egy méhcsaládra is kötelezően vonatkozik!)

– Baromfi- és nyúlállományok esetében 100, azaz egyszáz egyed feletti a bejelentésre kötelezett létszám.

Jó tudni, hogy bizonyos állatlétszám alatt „kislétszámú állattartó telep"-nek nevezzük azt a helyet, ahol az állattartó épületeken kívül az állattartás egyéb létesítményei is megtalálhatóak. Az ilyen telep állhat pl. akár egyetlen állattartó épületből is!

Ezek az állatlétszámok a következők: kevesebb, mint

30 ló, vagy

50 szarvasmarha, vagy

200 juh, kecske, vagy

100 sertés, vagy

2000 broiler baromfi, vagy

500 kifejlett baromfi (tyúkfélék, víziszárnyasok, pulyka, stb.) vagy

50 strucc, vagy

50 anyanyúl és szaporulata

Miért van ennek jelentősége?

Ezeken a kislétszámú állattartó telepeken bizonyos (járványügyi, szaporodásbiológiai, adott esetben élelmiszerhigiéniai vonatkozású, az élelmiszer minőségének megítélése szempontjából igen lényeges) adatokat tartalmazó nyilvántartásokat nem kell az állat tartójának naprakészen vezetnie, illetve nem szükséges számos olyan létesítményt létrehozni és szakszerűen, folyamatosan üzemeltetni, amelyeket az előbb jelzett állatlétszámokat meghaladó számú állatot tartó telepeken már kötelező megvalósítani!

Ennek abban az esetben lenne majd óriási szerepe és jelentősége – tiszta szívemből kívánom, hogy ez soha ne következzen be! – amikor esetleg egy nagy gazdasági kár okozására képes, bejelentési kötelezettség alá tartozó fertőző betegség jelenik meg az udvar fogékony állatállományában (vagy valahol annak a közelében), és szóba kerül az állami kártalanítás mellett történő állatleöléssel végrehajtott járvány-megelőzési, illetve felszámolási akció. Egy ilyen alkalommal az előbbiekben felsoroltak hiánya – az egyébként jogszerűen járó – állami kártalanítás összegének a megtagadásához is vezethet!

Természetesen meg kell azt is említenem, hogy az állami kártalanítás kifizethetőségének az is alapvető feltétele, hogy az állattartó köteles állatának az állategészségügyi hatóság által járványügyi, illetve higiéniai okból elrendelt vizsgálatát, kezelését, védőoltását, elszállítását és leölését tűrni, a feladatot ellátó állatorvos részére segédszemélyzetről gondoskodni, és a kárenyhítési kötelezettségének mértékéig közreműködni. Köteles az állatát a külön jogszabályokban előírt módon tartósan megjelöltetni, az állat elhullását vagy állatorvosi közreműködés nélkül történt kényszervágását az állatorvosnak bejelenteni, az állatot vizsgálatra bemutatni, meghatározott esetekben a levágott állatát állatorvossal megvizsgáltatni. Ezen túlmenően az állattartó köteles az elhullott állata tetemének, illetőleg az állati eredetű melléktermékeknek és hasznosíthatatlan állati eredetű anyagnak az ártalmatlanná tételéről gondoskodni.

E rövid kitérő után térjünk vissza ismét a jegyző állatvédelemmel kapcsolatos tevékenységeire.

Az állattartónál tartott helyszíni szemlén – a jegyző felkérésére – a természetvédelmi-, az állategészségügyi- és a rendőrhatóság is részt vesz. Amennyiben szükséges, ezek a hatóságok szakmai állásfoglalást is készítenek. Mindezek alapján a jegyző az állattartót az állat biztonságos elhelyezésére, az állat szökésének megakadályozása érdekében bizonyos meghatározott építési munkák elvégzésére is kötelezheti.

Az állattartás céljait szolgáló létesítmények elhelyezésére, építésére és karbantartására alapvetően a hatályban lévő építésügyi, az állategészségügyi, a közegészségügyi, valamint a környezet- és természetvédelmi jogszabályok az irányadóak.

A jegyző az állatvédelmi és az állattartási jogszabályok megsértése esetén az állatok védelme érdekében meghatározott cselekmény végzésére, tűrésére vagy abbahagyására kötelezheti az állattartót, az állattartást korlátozhatja, illetve megtilthatja.

Lényeges új részeleme ennek a szabályozásnak, hogy a jegyző vezeti az önkormányzat illetékességi területén tartott veszélyes állatokról készített nyilvántartást is.

A jegyzőnek számos igen fontos, állatok tartásához kapcsolodó feladata van még. Néhányat említenék csak ezek közül, melyek egyikével-másikával a T. olvasó is naponta találkozhat. Ilyenek pl. az ebek összeírásával, az ebek veszettség elleni szervezett, kötelező védőoltásának lebonyolításával, az oltatlan ebek kártalanítás nélküli leöletésével, az állati hullák begyűjtésével és ártalmatlanításával kapcsolatos feladatok. De a helyi önkormányzat gondoskodik a gyepmester útján az elkóborolt ebek és macskák befogásáról és elkülönítéséről, valamint a minimum 14 napig tartó megfigyelésükről. Ezeken a gyűjtőhelyeken, a gyepmesteri telepeken végzik el a befogott kutyák és macskák veszettség elleni védőoltását, külső és belső élősködők elleni kezelését, s kedvező eredményű állatorvosi vizsgálatot követően egy részük (sajnos általában csak a jóval kisebb részük!) vagy sikeresen visszakerül a régi gazdájához, vagy mindenki örömére új gazda veszi magához őket. Nagyobb hányadukra – sajnos – a szakszerű, s a lehető legkisebb fájdalommal járó túlaltatás vár, ami az állatorvos számára is az egyik legnehezebben elvégzendő feladat.

A következő lapszámunkban az ebben a témakörben valószínűleg legnagyobb érdeklődésre számot tartó jogszabályt, a mezőgazdasági haszonállatok tartásának állatvédelmi szabályait fogom ismertetni.