Az állati eredetű anyagok használata már korábban betiltásra került a biotermelésben és a márkázott termékeknél (pl. poulet label). Mára ez kiterjed az intenzíven tartott állományokra is, az állati zsiradékok és lisztek felhasználása az összes baromfifaj esetében kizárttá vált. Ám számos fajnál még nincsen alternatívája a hagyományos takarmányozási technológiának. Mielőtt a tiltó döntés megszületett volna a hatóságok részéről, Isabelle Bouvarei, az Itabi (Francia Takarmányozási Kutatóintézet) mérnöke megvizsgálta a növényi és ásványi anyagokkal készült receptúrákat.

Az állati termékek kivonása jelentős terhet jelenthet a takarmányozás költségeire nézve, akár 10%-os áremelkedést is okozhat. Az állatok genetikai potenciáljának kihasználása is nehezebbé válik, mivel a tapasztalatok szerint jelentősen, akár 4%-kal megnőtt az 1 kg élőhúsra számított termelési költség.

Azt is megfigyelték, hogy a nem állati eredetű anyagokkal táplált baromfi – főként a pulykák – elsősorban a 3. és 6. hét közötti időszakban, a hosszú ciklus során olyan gyenge teljesítményt produkáltak, amely azután nem kielégítő vágósúlyt eredményezett. Mindez gyenge takarmányértékesítéssel párosult. Megfigyelték a vízfogyasztás növekedését is, mely a széklet lágyulásával és az alom minőségének romlásával jár együtt a mélyalmon nevelt állományok esetében.

Az állati eredetű termékek helyett más fehérjeforrást fogyasztó állatok testének szöveti felépítése is megváltozik. Ez pedig befolyásolja a vágás utáni felhasználásuk, a feldolgozás, a minőségi besorolás lehetőségeit.

Ténylegesen nő a szója használata fullfat, extrahált és mag formában, illetve nő az egyéb növényi olajok és a foszfor felhasználása is. A pulyka tápjában a szójatartalom az 50%-ot is elérheti.

Mivel helyettesíthetők hát a vegyes állati eredetű melléktermékek?

Más fehérjehordozók, mint a borsó, a repce, a napraforgó vagy a kukorica gluténja is gyarapíthatják a fehérje mennyiséget a tápban. Ezen termények azonban eltérő tulajdonságokkal bírnak, amelyek erősen befolyásolják felhasználásuk lehetőségeit.

Ezen felül számolni kell a hüvelyesek antinutritív hatásával, olyan anyagok jelenlétének köszönhetően, melyek az emészthetőségre, a felszívódásra és a tápanyagok hasznosulására hatnak negatívan. Ez azután tönkreteheti a termelés hatékonyságát, sőt sokszor az ilyen tápokat fogyasztó állatok egészségét is. Sajnos a nagy fehérjetartalmú növények és az olajos magvak nagy része tartalmaz ilyen káros vegyületeket.

A hüvelyesekben (szója, borsó, bab) általában a lecitin és a tripszin–inhibitorok vannak jelen.

A szójában ezeken kívül hemaglutininek, goitrogének, anti-vitaminok, szaponinok, ösztrogén, allergének és flaktuének is találhatók, és a repce is hasonló antinutritív faktorokat tartalmaz (Lacassagne, 1988: Blum és Salichom, 1992: Huisman, 1992: Ferket és Middelton, 1999).

Nagy fehérjetartalmú növények

A bab kielégítő energia- és fehérjetartalommal rendelkezik. Proteinjei gazdagok lizinben, de kéntartalmú aminosavakban és triptofánban szegények.

Az édes csillagfürt fehérjékben gazdag, de aminosav tartalma közepes, relatíve hiányos a lizin-, metionin- és triptofántartalma.

A borsó Franciaországban nem áll nagy mennyiségben rendelkezésre. Ennek a nyersanyagnak a fehérjetartalma alacsony, csakúgy, mint a babé. Hiányos kéntartalmú aminosavakban és triptofánban, de fontos lizin-forrás.

Olajos magvak

Az olajos magvak energiatartalma igen magas, közülük is kiemelkedik a repce. A szójamag egyszerre gazdag fehérjékben és egyúttal jól kiegyensúlyozott tápanyag (kivétel a kéntartalmú aminosavak terén).

A repcemag proteintartalma közepes. Ahogy a szója esetében is, a proteintartalom mértéke főként technológiai kérdés, és összefüggésben áll az olajtartalommal.

Takarmánypogácsák

Az olajos magvak fehérjéi közül kizárólag a szójaolaj hordozza a húslisztéhez hasonló tulajdonságokat, ami a lizintartalmat illeti. Ugyanakkor kalciumban és foszforban rendkívül szegény, viszont káliumban hatszor gazdagabb.

Az extrahált repcedarát fehérje és ásványianyag tartalma miatt tartják számon, de ismertetett jegyei miatt jól beilleszkedik a vegyes táplálású állatok takarmányozási technológiájába is. Relatíve gyenge a metabolizálható energiatartalma, és találhatók benne egyéb antinutritív vegyületek is (glükozinorát, szinapin, stb.), melyek korlátozzák felhasználhatóságát. A napraforgódara jó fehérjeforrás és nagyon gazdag aminosavakban, de kevés benne a lizin. Közepes energiatartalma korlátozza felhasználhatóságát.

Gabonafélék melléktermékei

Leginkább a kukorica gluténja terjedt el, mely fehérjében és metabolizálható energiában gazdag, valamint xantofill pigment tartalma is magas. A glutén egyetlen hibája, hogy proteinjének aminosav tartalma aránytalan: kevés benne a lizin és a triptofán, viszont túl sok benne a leucin.

Olajok

A növényi olajokat természetes alakjukban, vagy esetleg olajos magvak formájában használják.

A baromfi takarmányozásában való felhasználásuk többféle problémát is felvet, főként gazdag telítetlen zsírsavtartalmuk miatt.

• A növényi olajok jelentős felhasználása rontja az előállított tápok állagát.

• Az állati termékek minősége szempontjából az ilyen tápokat fogyasztó állatokból készült termékek zsírjának halmazállapota megváltozik, veszít szilárdságából.

• Ennek következtében e termékek veszítenek ízletességükből, kevésbé kívánatosak a fogyasztó számára.

• Fokozódik a zsírok oxidációja, ami ellen az E-vitamin mennyiségének növelésével védekezhetünk.

Ezért azután az olyan növényi zsírok, mint a pálmaolaj, egyre inkább használatba kerülnek. Vonzó áraikkal, az európai piacokon való jó disztribúcióval, magas telített zsírsavtartalmukkal és jó szövetépítő hatásuk miatt is közkedveltek, de leírásuk, jellemzésük nem teljes.

Vigyázat a telítetlen zsírtartalmú szövetekkel!

A takarmánnyal felvett lipidek természete befolyásolja a szövetek zsírsavösszetételét, és meghatározza minőségüket (Pinchasov és Nir, 1992). A növényi olajok és olajos magvak fokozott használata a baromfitápokban nem kívánatos elzsírosodást, és a zsírszövetek folyékonyabbá válását eredményezhetik. A zsírszövet ilyen irányú halmazállapotváltozása pedig árt a test minőségének (a test zsírtartalma, a darabolt testrészek, a bőrsérülések, a tollazati hibák tekintetében). A takarmánylipidek telítetlenségének növekedése hajlamosít az oxidációra, és a termékek rossz eltarthatóságát eredményezi.

A legutóbbi vizsgálatok kimutatták, hogy az izmok 18: 2n-3 és a 18: 3n-3 zsírsavainak és foszfolipidjeinek beépülése egyenesen arányos a takarmányok zsírtartalmának összetételével. A takarmányban lévő lipidek minősége alapján tehát megbecsülhető a jelentős 18: 2n-6 és 18: 3n-3 zsírsavtartalmú trigliceridek beépülése az izmokba (Viau és mtsai, 1999: Gandemer és mtsai, 1999: Programme Acta/Icta Lipid et qualité du poulet de chair 1998–2000).

A vegyes állati termékek kivonása a takarmányból a szója nagymértékű használatához, növekvő fehérjefüggéshez és a GMO (genetikailag módosított szója) használatával kapcsolatos problémák fokozódásához vezethet. Ezen kívül a gyártóknak egyre inkább a pálmaolajra kell koncentrálniuk, amely ára elfogadható, jó disztribúcióval rendelkezik az európai piacokon és telített zsírsavakban gazdag, amely a megfelelő testösszetétel kialakítását lehetővé teszi. Ezzel azonban még nem lesz könnyű meghonosítani a növényi alapanyagok használatát, mert azok tápértéke a baromfifajok takarmányozásában még kevéssé ismert.

A betiltott állati termékek megfelelő helyettesítése többfajta hatást eredményezhet az új összetételű tápokat fogyasztó állatokra is: módosíthatja a másodlagos aminosavtartalmat, szója használata esetén megnőhet a kálium mennyisége, megjelenhetnek az antinutritív tényezők a hüvelyesek használata esetében. Megváltozhatnak a zsírsavak tulajdonságai is.

Ezen felül az állati termékek betiltása a végtermék fizikai tulajdonságainak megváltozásához is vezethet, ami színének, porhanyósságának, szilárdságának megváltozásában nyilvánul meg.

Annak ellenére, hogy számos vizsgálat (referenciaanyag) született a növényi alapanyagok felhasználhatóságáról, mégsem könnyű megbecsülni az említett tényezők egymásra hatásának mértékét. Pedig annak érdekében, hogy tartós, meghonosítható megoldások szülessenek, erre feltétlenül szükség van.