A hír igaz, a kép azonban összetett. Szedjük hát alkotóelemeire a „biztonságot": melyek azok a fontosabb tényezők, amik szavatolják a fent leírtakat. Ezek az összetevők részben intézményi, szabályzati garanciák, részben pedig pénzügyiek.

Intézményi és szabályzati, jogi tényezők

1) A Budapesti Árutőzsde működését az 1994. évi XXXIX. Törvény szabályozza. Ma Magyarországon nem lehet bárki által tetszés szerint tőzsdét üzemeltetni, csak a törvény szabta feltételek mellett! A törvény szabályozza a tőkefeltételeket – mind a tőzsde intézménye, mind pedig a tőzsde tagjait illetően –, előírja a tagság feltételeit, meghatározza az üzletkötések rendjét. Mindezek ellenőrzésére, továbbá pénzügyi kontrolljára két fontos intézményt telepít a tőzsde mellé – részben pedig fölé: a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét (PSZÁF), valamint a Központi Elszámolóház és Értéktár Rt-t (KELER Rt.).

2) A BÁT (Budapesti Árutőzsde) emellett önszabályozó szervezet, a törvény keretein belül saját maga alakítja alapszabályát, választja meg testületeit (Tőzsdetanács, Felügyelő Bizottság, Tőzsdei Választott Bíróság, szakbizottságok, szekciók vezetése), szabályozza a tőzsdei kereskedés rendjét, megállapítja a kereskedés termékeit, leírja a kontraktusokat.

3) A tőzsdén szabványosított termékek szabványosított kereskedelme folyik: minden résztvevő – az áru fizikai jelenléte nélkül – tudja, hogy mi az a konkrét termék, amelyek adásvétele folyik (kontraktus-leírás). Ugyanakkor elég egy „kötjegy" kitöltése a szerződés érvényességéhez, ahol feltüntetik a vevő és eladó bróker, továbbá a megbízójuk kódját, a kötött mennyiséget, az árat, a teljesítési határidőt (szállítási hónapot), a kötés irányát (vétel/eladás) és természetesen a termék nevét. Ezen számok, kódok elégségesek egy szigorú és kikényszeríthető szerződéshez, nem kellenek több oldalas, jogi csapdákkal teletűzdelt adásvételi szerződések.

4) A tőzsdén üzletet csak tőzsdetag köthet. Ez lehet saját számlás, vagy bizományos (brókeri) ügylet. Ez utóbbit a bróker saját nevében, de a megbízó javára köti; a tőzsdén nem lehet tudni, ki a megbízó (azért persze aki régen a dolgozik „parketten", annak vannak elképzelései, de ezek csak tippek).

5) Ha vita merül fel a felek között (bróker–bróker, megbízó–megbízó, megbízó–bróker), akkor ezt elsősorban a tőzsdei ügyviteli bizottság bírálja el, s ennek fellebbviteli fóruma a Tőzsdei Választott Bíróság, melynek döntései a felekre nézve kötelezőek. Egyéb vitatott ügyekben – pl. ha valaki az üzletek „tisztaságát" vitatja – a Felügyelethez (PSZÁF) fordulhat jogorvoslatért. A felügyelet és a BÁT testületei a renitens tőzsdetagokat bírsággal és egyéb szankciókkal – akár a kizárás is – sújthatják.

Pénzügyi és árképzési garanciák

Határidős ügyletekre vonatkozó garanciák

Az Elszámolóház (Keler) áll a két tőzsdetag – s lényegében a két megbízó – közé. Minden tőzsdetag tőzsdei számláit vezeti, nyilvántartja a letéteit (alapletét és árkülönbözeti letét, melyekre később kitérek), begyűjti a deliveryre szánt (ténylegesen leszállításra kerülő) áru áfával növelt ellenértékét, megállapítja a piaci kockázat függvényében az alapletétek nagyságát, kiegészítő biztosítékokat szedhet, stb. A pénzügyi likviditásában megrendült tőzsdetag kereskedési jogát – elszámolási szempontból – akár azonnali hatállyal korlátozhatja.

A KELER Rt. mindkét tőzsde (áru, érték) elszámolására szakosodott pénzintézet, melynek tulajdonosa a Magyar Nemzeti Bank (50%) valamint a két tőzsde (BÁT 25%, BÉT 25%), jelenleg mintegy 10 milliárd Ft saját tőkével rendelkezik.

Tagsági garanciák

A BÁT tagfelvételének kritériumaihoz tartozik és a KELER klíring tagsághoz nélkülözhetetlen, hogy a tagok szekciónként (gabona, deviza, hús) pénzügyi garanciát mutassanak be, készpénz, állampapír vagy bankgarancia formájában. Ennek mértéke pl. a gabonaszekció tagjaira 6 millió Ft. Ez az összeg egy kizárt tőzsdetag tartozásainak elsődleges fedezetére szolgál.

Működési garanciák

Pl. a társaság jegyzett tőkéjének nagysága, továbbá a saját tőke – jegyzett tőke aránya. Ez utóbbi nem mehet „1" alá, ellenkező esetben a társaság tulajdonosait felszólítják a tőke feltöltésére, ennek elmulasztása a kereskedési jog bevonását eredményezi. A jegyzett tőke vonatkozásában az árutőzsdén nagy a szóródás, ma még 3 millió Ft-os törzstőkéjű Kft. is lehet árutőzsdei szolgáltató. Ez esetben a megbízónak kell mérlegelnie, milyen alaptőkéjű társaságnál érzi magát biztonságosabban.

Üzletkötési garanciák

A tőzsdén megkötött üzletek mögé teljesítési garanciákat rendel az elszámolóház. Az első ilyen az ún. alapletét. Ezt úgy kell felfogni, mint a „jólteljesítés" garanciáját: ez nyújt elsődleges biztosítékot arra, hogy kikényszerítse a felektől vállalt kötelezettségük teljesítését. A határidős tőzsdén az üzletek nagy tőkeáttétellel köttetnek, tudniillik nem azonnali szállításra adnak-vesznek árut (lehet arra is kötni), hanem határidőre, azaz későbbi teljesítésre. Ez esetben későbbre kell az áru, s így nyilván annak ellenértékét is csak akkor kell letenni, ha az áru leszállítása lesz az üzlet vége. (De a szállítás megkezdése előtt azért le kell tenni…) Így – amíg nincs határidő – csak egy letétet kell bemutatni, ami az ármozgások okozta kockázat alapfedezetére szolgál.

Mi egy üzlet kockázata első megközelítésben? A lehetséges napi ármozgás maximuma. A tőzsdén normális esetben az adott terméknek elszámoló ára van (az üzletkötések átlagaként alakul ki), s minden nap kezdéskor az előző nap elszámoló ára adja a kiindulási alapot. Ehhez képest mozdulhat el az ár ± 800 Ft-ot tonnánként. (Ennek a limitnek a jelentőségéről a későbbiekben.) Már az első tőzsdei nap után kiderülhet, ha a megbízó szempontjából rossz irányban alakultak az események: vett, de később leestek az árak, vagy eladott, de emelkedtek. Így a kedvezőtlen események miatt negatív árkülönbözete alakult ki a piaci szereplőnek, amit neki pénzügyileg rendeznie kell! Van sokféle szereplő: általában megbízható, de nem jobb az arány, mint a gazdasági szféra egyéb területein. Vannak, akik „elfelejtik" teljesíteni kötelezettségüket, nem akarják rendezni tartozásukat. Van, akinek egyszerűen nincs rá fedezete. Ez esetben már másnap kiderül, hogy nem likvid az illető megbízó, nem tud teljesíteni. Az ilyen szereplőt a piacról ki kell vonni (kényszer-likvidálni a pozícióját), mert léte, működése veszélyezteti a megbízható piac intézményét, a tőzsde működését, a végső soron tisztességesen kereskedő megbízók és brókerek pénzügyi helyzetét.

A kockázat végül is a napi lehetséges ármozgás maximuma, a már említett 800 Ft/tonna. (Legrosszabb esetben limitáron lehet kényszer-likvidálni). A 800 Ft×100 tonna (a köthető legkisebb mennyiség) = 80.000 Ft, azaz az elszámoló ár és a limit ár különbözete kontraktusonként (minimális kötésegységenként). Tehát minden kontraktus – azaz minden 100 tonna után – az ügyfélnek le kell tennie 80.000 Ft-ot „kaucióként", azaz alapletétként. Ha nem teljesítene, akkor ez az elsődleges fedezet az általa kötött üzlet esetleges veszteségére. Ezt az alapletétet az ügyfél az ügylet lezárásakor természetesen visszakapja: lezárva pedig akkor van, ha nincs nyitott pozíciója (ha vett, akkor ugyanannyit, ugyanakkori határidőre eladott és fordítva, ha leszállította az árut, illetve átvette és kifizette azt).

A változó letét vagy árkülönbözet

A határidős üzletek legnagyobb „ellensége" a mozgó ár. Ez persze csak az árbiztosító üzletekre lehet igaz, de hát azokat éppen azért kötik, mert mozog az ár állandóan mozog és védekezni akarunk a nemkívánatos ármozgás ellen. Mozog, mert a kockázat az előttünk álló idő hoszszában, illetve az általa tartogatott meglepetésekben van. Pl. milyen lesz az időjárás, a nemzetközi készletek alakulása, a belföldi felhasználás, a vetésterület, stb.

A napi ármozgások naponta „újraírják" az elszámoló árakat, azokat pedig az elszámolóház naponta egybeveti a megbízó által kötött árakkal. A kettő különbségét megképezi, a nyereséget jóváírja a tőzsdetag számláján (ezen keresztül ez megjelenik az ügyfél számláján is), de a veszteséget kíméletlenül leemeli a tőzsdetag számlájáról, az pedig az ügyféléről. Így az egyik ügyfél nyer, a másik veszít a napi ármozgás függvényében – de jóváírni csak azt lehet, amit befizetnek. Ez persze egyszerre történik, tehát a vesztes felet felszólítják tartozása rendezésére (amennyiben nincs fedezete). Akinek nincs fedezete, annak a kereskedését felfüggesztik. A változó letétet azért kell megállapítani, hogy a megbízó nap mint nap szembesüljön piaci helyzetével, ezáltal kiszűrhetővé váljanak azok a szereplők, akik pénzügyileg nem tudják finanszírozni veszteséges pozícióikat; ezek ugyanis veszélyeztetik a tőzsde likviditását. (Azok, akik nyernek, nem juthatnának hozzá a nyereséghez, ha olyanok is bent maradhatnának, akiknek tartozásuk halmozódik fel.)

Itt, a „nyerőknél" nem feltétlenül „kapzsi spekulánsokra" kell gondolnunk, hanem olyan árbiztosítókra, akik éppen a kockázat áthárítása végett kötöttek üzletet a tőzsdén. Gondoljunk csak arra, ha valaki megkötné a casco biztosítását, de a biztosító nem fizetne a jármű kára után, mert neki most éppen az aszálykárokkal van gondja. Tehát ha pl. leestek a gabonaárak és a gondos termelő időben „árbiztosított", akkor a tőzsdén nyert, de ez a nyereség csak az alacsonyabb fizikai piaci árak miatti veszteségének a mérséklését jelenti. Tehát az árkülönbözeti veszteségek folyamatos finanszírozása a tőzsdék normális és biztonságos működésének elengedhetetlen kelléke!

Az árak limitált mozgása: a „limit ár"

Hogyan fér össze a piac, a szabad piac fogalma az ármozgások korlátozásával? A limit árak nem állandó elemei a tőzsdei kereskedésnek, de néhány napig ez rendkívül fontos eszköze a likviditás megőrzésének és az ellenőrizhetetlen folyamatok féken tartásának. Mint említettem, naponta maximum ± 800 Ft-ot változhatnak az árak a megelőző napi elszámoló árhoz képest. Vannak azonban olyan periódusok, amikor egyirányúakká válnak a folyamatok. Ilyen volt pl. tavaly augusztustól az aszály miatti kukorica árrobbanás. Ilyen helyzetekben egymást követő napokon mindig limittel emelkednek az árak. Ha három egymást követő nap után egy irányban limittel zár a piac, akkor „felszabadítják" az árakat, és valamilyen irányban – jelen esetben vélhetően felfelé – robbanásszerűen szabadulnak el az árak. Addig van felszabadítva, amíg az ármozgás vissz nem tér egy 800 Ft-nál nem szélesebb sávba; akkor megint kezdődik a limit-számítás.

Mivégre ez a dolog? – kérdezhetik. Ez azért van, mert az információk terjedése nem egyenletes, van aki jobban résen van, szélesebbek a piaci kapcsolati és ismeretei, előbbre lát, stb. Legyen ideje mindenkinek felkészülnie a „katasztrófa helyzetre" – már ami az ármozgásokat illeti. Legyen ereje szembe nézni azzal, vajon képes lesz-e az árkülönbözet finanszírozására drasztikus árváltozás esetén, vagy inkább jobb, ha lezárja pozícióját, mintegy limitálva veszteségeit. (Olyan ez, mint a hegymászó kötelén a biztonsági „steppelés": az a funkciója, hogy ha zuhan a hegymászó, akkor először a biztonsági varrás szakadjon, mert az is sok szakító energiát lefékez, és lehet, hogy a végén a hegymászót a kötél maga meg tudja tartani, hiszen a szakítóerő nem közvetlenül és azonnal a kötélre hat.) A limit ár kialakításának is ez a funkciója: képzelhetnénk, milyen szélsőséges ármozgások alakulnának ki, ha nem létezne naponta ez a korlát!

Kompetitív árképzés

A tőzsdei kereskedés során érvényesül a versenyszerű árak kialakításának elve. Ennek lényege, hogy a piacon a kereskedési időben csak azonos, vagy jobb ajánlat tehető: tehát a vevőnek tartania vagy emelnie kell a „tétet", míg az eladónak tartania vagy mérsékelnie a kínálati árakat. Ezáltal a piac mintegy „alulról-felülről" préseli össze az árakat, elősegítve ezzel a piackonform árak kialakulását.

Azt gondolom látható, hogy a tőzsde intézménye és a tőzsdei kereskedés rendje a biztonságra törekvés széles arzenálját vonultatja fel. Az „olcsón venni és drágán eladni" elv, mint az üzleti siker titka mögött szigorú és betartatott szabályok szegélyezik a piaci szereplők útját, s azt hiszem, bátran visszautasíthatók azok a gyakran felhangzó vádak, miszerint „a tőzsdén a brókerek ide-oda teszik az árakat", s ezzel magyarázzák a távolmaradásukat. Úgy vélem, hogy ez csak a helytelen üzleti és tőzsdei stratégia megválasztásának attitűdjéből fogant kijelentésnek tekinthető.