Olvasónk 2001. május 19-én éjjel Audi típusú személygépkocsijával az M1-es autópályán haladt, mintegy 120 km/óra sebességgel, ahol hirtelen az autópályát megosztó bozótos, korláttal elzárt területről őzbak ugrott közvetlenül a jármű elé, amellyel a frontális ütközés nem volt elkerülhető. A gépkocsiban jelentős összegű kár keletkezett, az őzbak pedig elhullott.

Olvasónknak 810 781 forint kára keletkezett, amelyet a biztosító nem fedezett. Kára megtérítése érdekében az illetékes vadásztársasághoz fordult, amely társaság azonban úgy nyilatkozott, hogy tekintettel arra, hogy a vadnak a szabad természet az élettere, így szükségszerűen keresztülhalad a közúton is, amely évszázados vadváltóinak része. Következésképpen az a tény, hogy a vad a közútra került, nem minősül rendellenes helyzetnek sem; tehát a vadászatra jogosult felelőssége kizárt, az autó vezetője saját kárának viselésére köteles.

Véleményünk szerint helytállóan fejtette ki a vadásztársaság azt, hogy a vadászatra jogosult (fokozott veszéllyel járó) tevékenysége körében nem minősíthető rendellenességnek az a körülmény, hogy a vad a közúton feltűnik, és ott áthalad. Ez az általános megállapítás azonban az autópályára nem vonatkoztatható. A jármű vezetőjének ugyanis elsősorban a közút jellegéből, az út tényleges forgalmából kell megítélnie azt, hogy reálisan milyen akadállyal kell számolnia. Gyorsforgalmi utak (autópályák és autóutak) esetében a járművezetőnek – a KRESZ tiltó rendelkezése folytán – gyalogos, illetve lassú jármű feltűnésével nem kell számolnia, ehhez képest (a forgalom ütemének az út jellegéből adódó fenntartása érdekében is) a szóban forgó utakon közlekedő járművek sebessége az egyéb közutakhoz viszonyítva lényegesen magasabb. A nagyobb sebesség folytán viszont – ide nem értve a kellő körültekintés elmulasztását vagy a relatív gyorshajtást, illetőleg a felróhatóság egyéb lehetséges eseteit – gyakran objektíve elkerülhetetlenné válik a gépjármű elé ugró vaddal való ütközés. E sajátos helyzetben a vadnak a gyorsforgalmi utakon való hirtelen felbukkanása a vadászatra jogosult fokozott veszéllyel járó tevékenysége körében bekövetkezett elháríthatatlan oknak („rendellenességnek") minősül, s a Ptk. 346. §-a (2) bekezdésének kockázattelepítő szabálya alapján a kár megtérítésére a vadászatra jogosult köteles.

Második olvasónk üzlettársaival Kft. alapítást határozott el. Kérdése a következő: szántó művelési ágú ingatlan tulajdonjogát apportként bevihetik-e a gazdasági társaságba?

Az 1994. évi LV. tv. 6. §-a azt tartalmazza, hogy belföldi jogi személy (ilyen a korlátolt felelősségű társaság is) termőföld tulajdonjogát nem szerezheti meg. Ezen rendelkezés értelmében tehát apportként termőföld nem vihető be gazdasági társaságba, viszont e kizáró rendelkezés a használati jog átruházására nem vonatkozik.

Lehetőség van tehát arra – s ez egyben a javaslatunk is olvasónk számára - hogy nevezett ingatlanok pl. 3 vagy 5 évre terjedő korlátlan használati jogát bocsássák a társaság rendelkezésére, oly módon, hogy járuljanak hozzá ahhoz is, hogy a gazdasági társaság harmadik személy részére – hozzájárulása, illetve engedélye nélkül – átruházhassa ezt a használati jogot. Olyan vagyoni értékű jog (az apportáló tag tulajdonát képező mezőgazdasági ingatlan használati joga) kerülne ebben az esetben apportálásra, amely forgalomképes, végrehajtható, a tag nyilatkozatára tekintettel utóbb harmadik személy hozzájárulása nélkül a gazdasági társaság által átruházható, tehát minden szempontból megfelel az apportálható dolgok iránt támasztott törvényi követelményeknek (Gt. 161. §-ának (3) bekezdésébe, illetve 22. §-ának (2) bekezdése).