Az összesített vetésterület sok év átlagában 550 ezer hektár körüli értéket mutatott, ezzel szemben 1999-ben 800 ezer hektárt vetettek be olajos növényekkel, melyből maga a napraforgó 540 ezret (a `90-es évek ezt megelőző időszakában 400–450 ezer ha volt ez az érték) hasított ki magának. Eközben a világpiacon magas készletek és alacsony árak alakultak ki ebben a szektorban. A bumeránghatás a 2000-es 380 ezer hektárban is nyomon követhető. Hazánk ökológiai adottságai átlagos körülmények között 2–2,2 t/ha termésátlagot biztosítanak. Az elmúlt öt évben időjárási és agrotechnikai problémák miatt 1,2–1,8 tonna között ingadozott ez az érték. Józannak vélt optimizmussal azt is hozzátettem: „e hullámvölgy idején csak bizakodni lehet, hogy a pozitív és negatív irányú kilengést követően ismét békeidők következnek, a korábban beállt 450 ezer hektárnyi terület és 2 tonnát közelítő hozam szintjén."

Meddig száll a bumeráng?

Talán nem nekem kellene mentegetőznöm, de az a bizonyos bumeráng még mindig nem fordult vissza, ugyanis a KSH 2001-es adatai már csak 320 ezer hektárról (melyből 250 ezer hektár az olajipari hasznosítású) adnak számot. A termésátlag még a jövő zenéje, de az előjelek ebből a szempontból sem biztatóak. Gondolná az ember, hogy ilyen körülmények között az adott témáról szóló fórum élénk érdeklődést vált ki a termelők körében. A Gabonatermesztési Kutató Kht. július végén Kiszomboron megrendezett országos napraforgó szakmai napja és bemutatója kétséget hagy efelől. Bár az előadások hozták a megszokott magas színvonalat, a bemutatott hibridek is jól mutattak, valami mégis hiányzott: az érdeklődés. Ugyanis a résztvevők száma a megszokotthoz képes vagy harmadával megcsappant. Pedig itt máskor azért gyűlt össze a szakma krémje, mert a termelési és értékesítési kilátásokról és a rendelkezésre álló biológiai alapról szóló előadások nyomán új információkkal gazdagodva, tisztábban látják helyzetüket a termelők, s netán e növény jövőjének megítéléséhez is biztos eligazítást kapnak. A mérsékelt érdeklődés okait lehet találgatni.

Részigazságok

Egy-egy ok kiemelése bizonyára csak részigazság. Az előadók is jó néhányat felvetettek. Így akár fásult is lehet az a bizonyos „nagyközönség". Úgymond minden kristálytiszta szakmai logikának fittyet hányva a magyar mezőgazdaság egésze maga a rögtönzés; a rövidtávú események (tőzsdei áringadozások, évenként változó és a toldozás-foldozás alapeszméjén alapuló agrárszabályozás, egyes részterületek politikai „sztárolása") rángatják ide-oda. E vélemény súlyát növeli, hogy érdemben ezzel ellentétes információ itt és most sem hangzott el.

Természetesen az agrártárca képviselője most is kifejtette, hogy milyen intézkedéseket hoztak és hoznak majd meg az adott helyzetek konszolidálására. Ezt el is kell fogadnunk, nem egy tárcán kell (csak) számon kérni a távlatos gondolkodást, a valós jövőépítés egymásra épülő lépcsőfokait. Az is lehet, hogy nincs mit tenni – ha a növényolaj ára tartósan a padlón van, akkor várjuk ki türelemmel a fordulatot. Annyi napraforgót vetünk, ami most elkel. Ennek a nagy nyugalomnak azonban ellentmond, amivel a világ fejlettebb régióiban, így az EU-ban is próbálkoznak. Nemcsak olajnövénynek tekintik a napraforgót, hanem az értékes olajdara révén fehérjetakarmánynak is. S ha már import szóját lehet vele kiváltani, esetleg emiatt is érdemes a hazai termelést megtámogatni. Nem is beszélve a BSE kór miatt növényi fehérje iránti keresletről. Mi beszélünk erről, de másutt már csinálják.

A szántóföldi növénytermesztésnél maradva, nem önmagában gond a lehetőségeinktől mondjuk 100–200 ezer hektárral elmaradó napraforgó vetésterület, ha van jobb hasznosítási lehetőség. Csakhogy jól tudjuk, amint a kalászosok vagy a kukorica területe ugrik meg egyik évről a másikra, átgyűrűzik a krach. Főleg még, ha egy jó közepes terméshozam is kinéz. Kezdődik az idegek játéka, az árak zuhanása, az „eladható – nem eladható a kukorica, búza" valós alapokon vagy részérdekek szerint gerjesztett információdömpingje. Maradjunk annyiban, hogy ebből a szempontból az idei év sem kivétel.

A konkrét eset

A konkrét esetre, hogy Kiszomborra miért jöttek el kevesebben, mint máskor, konkrét és logikus magyarázatok is adódhatnak. Tény, hogy a csapadékos időjárás miatt sokan megkéstek a búza aratásával, s egyes vidékeken épp` erre a napra kezdett úgy felszáradni a talaj, hogy ismét lehetett indítani a kombájnokat. Mivel most is lógott az eső lába, a gazda kénytelen volt otthon maradni és kivárni, tényleg indítható-e betakarítás. Az elvesztegetethető búzaszemek mázsái és az értékesíthetőséget meghatározó minőség keményen beleszólhattak a mérlegelésbe. De most lássuk, hogy akik részt vettek e napraforgós rendezvényen, mit „arathattak" az információkból!

Dr. Frank József nemzetközi hírű napraforgó nemesítő, és a GK Kht. főigazgatója kitért előadásában az agrártermelés soha nem látott bizonytalanságára, a tudatos tervezés lehetetlenségére. A társaság életében például a búza vetőmag iránti gyenge érdeklődés képezi le a búzapiac gyengélkedését. Az időjárás sem kedvez az utóbbi években, vagy az aszály, vagy a belvíz teszi le a névjegyét. Ha ezen nem is tudunk változtatni, legalább a közgazdasági környezet szélsőségeit kellene úgy lefaragnunk, hogy az EU-s csatlakozás ne a mezőgazdaságunk vereségével érjen fel. Ugyanis az ágazat jelen állapotában nem versenyképes, a felzárkózáshoz szükséges beruházások tőkeigénye mára 1000 milliárd forintra halmozódott fel. Csak az ipari növények termesztésének rendbetételére kellene 10 milliárdot befektetni. A pozitív elmozdulás alapja csak az átgondolt, stabil és hosszútávon kiszámítható támogatási rendszer lehetne.

Itt hívta fel a figyelmet az exportorientált vetőmagtermelő ágazatra, amely korábban világviszonylatban versenyképes volt, és akár ma is az lehetne. A rendszerváltás után megfeleződött teljesítményével is még az ötödik helyet foglalja el a ranglistán! De tartalékai utolsó morzsáit éli fel, s el kellene dönteni, ami evidens: támogatásra érdemes. Mindennek tétje a hazai növénynemesítés kiváló fajtákban megtestesülő értékeinek megtartása. Ugyanis ha magukra hagyják az öldöklő nemzetközi versengésben, akkor a vetőmagágazat is a külföldiek bértermelésének színterévé degradálódik. S idővel ez is még a tőke számára olcsóbb keletebbi országokba vonulhat.

Az FVM-et képviselő Oravecz Sándor főtanácsos is szólt arról, hogy az olajosnövények területi visszaesése és a gabonafélék erőteljes előretörése számos problémát tartogat erre az esztendőre. Példaként a betakarításkor 20 ezer forint alattira taksálta a kukorica árát. A távlatosabb ügyek közül az EU-hoz közelítő támogatás fontosságáról szólt. Ugyanakkor megemlítette, hogy amennyiben a csatlakozás előtt is alkalmaznánk a növénytermesztés meghatározott körében a jelenlegi hektáronkénti 82.500 Ft-os támogatást, akkor az 300 milliárd forintra rúgna. (Miközben a 2001-es költségvetésből összességében jut 190 milliárd forint agrártámogatásokra.) Jó hírként jelentette be, hogy szeptembertől újra indul a gazdahitel azok számára, akik korábban még nem vették igénybe. A 15 milliárdos összegből az építési és technológiai (a gépvásárlásokat nem) beruházásokat támogatják.

Kevés a támpont

Kollár Lajos, a legnagyobb hazai növényolaj feldolgozó (Cereol RT) vezérigazgatója elmondta, hogy a termelők által kevesellt 50 ezer forintos napraforgó mag felvásárlási alapárat néhány ezer forinttal tudják emelni az augusztus első felében tapasztalható tőzsdei árak alapján. Kijelentette, hogy jövőre valamivel jobb lesz mind a napraforgó, mind a repce ára. S ennél több támpontot ő sem tud adni a termelőknek. Szerinte is tarthatatlan a mezőgazdasági termelés szabályozatlansága. Mire tavasszal kijön az aktuális támogatási rendelet, már eldőlt a vetésszerkezet. Elveiben az EU-s mintát kellene követni, még ha a hektáronkénti öszszegre nálunk kevesebb is telne. Szakmai tárgyalások eredményeként reményt látott arra, hogy jövőre már nem éri diszkrimináció a borsót, szóját és napraforgót vetőket, akik közül az idén az 50 ha-nál többet termelők nem kaphattak földalapú növénytermesztési támogatást.

Mindezek mellett, a látottak és hallottak alapján elmondható, hogy a szegedi napraforgó hibridek állják a nemzetközi mérce szerinti összehasonlítás próbáját. A közismert és most feltörekvő fajták is versenyképes eredményekre képesek. A kereskedelmi igazgató azt is elmondta, hogy 2002 tavaszán elegendő, jó minőségű vetőmaggal várják a napraforgót termesztő gazdákat.

Hogy érdemes lesz-e nekik pont ezzel a növénnyel foglalkozni? Ebben a szezonban túl sok „központi" támpontot nem kapnak elhatározásuk tényszerű megalapozásához. Talán a saját eszük szerint is jól döntenek.