MezőHír :: 2001-07

A nyugati országokból akár turista vagy tanulmányútról hazatérő gazdász barátaim élménybeszámolóinak legelső témája az irigylésre méltó rend, amit a határban és a gazdálkodók portáin tapasztaltak. Ami a laikusnak is szembetűnik, hogy a termőföld minden négyzetcentiméterét kihasználják.

Tavaly ugyanebben az időpontban írtam a Mezőhír hasábjain azt, hogy Magyarországon a búza és kukorica után a legnagyobb területen az olajos magvú növényeket termesztik. E megállapítás ma is megállja a helyét, csakhogy…

Hazánkban a repcetermesztésnek nagy hagyománya van, és egyre nagyobb területen termesztjük.

Az idei év gazdálkodási szempontból megint különbözik minden eddigitől. Idős gazdász kollégák már a pályakezdéskor felhívták a figyelmünket arra, hogy ez így volt és így is lesz, amíg világ a világ. Ezért aztán cseppet sem meglepő, hogy megint egy újabb nehézséggel áll szemben az egyre szegényedő és kiszolgáltatott parasztság.

A magyarországi éghajlati körülmények között a nagy olaj- és fehérjetartalmú növények biztonságos termesztéstechnológiájának részévé vált az állományszárítás.

A napraforgó betakarításának megkönnyítésére, az érésgyorsítás érdekében a betakarítás előtt kémiai anyagokat használunk az állomány szárítására.

A címben szereplő kritériumoknak megfelel az a technológia, amelyet idén ősszel a Dow AgroSciences kínál a repcetermesztők számára.

„Nem tanítani akarjuk mi a repcetermesztést Magyarországon, hiszen olyan elődök után, mint Nagyváthy, Grábner, Pethe és Gyárfás József, fel sem tételezzük, hogy Önök ezt nem tudják" – mondta Andrej Fábry professzor a csehországi SPZO repcetermesztési rendszer tiszteletbeli elnöke egy baráti hangvételű beszélgetés keretében. „Szeretnénk bemutatni, hogy Csehország termelői hogyan tanulják ma is a repcetermesztést, és hogyan lett eközben az ország importőrből ma Európa egyik legnagyobb repce exportőre." – A rendszerben végzett kitartó és módszeres munkáról, a piacra termelés megszervezéséről és a számunkra irigylésre méltó eredményekről számolt be, felajánlva a tapasztalatokat a magyar termelők és érdeklődők számára.

Szántóföldjeinken egyre jobban felszaporodnak az évelő gyomok. A fenyércirok, a mezei acat, az apró szulák és más évelő fajok eredményes irtása a tavaszi gyomirtás során nagyon költséges, és a hatás csak részleges. Ellenük a korán lekerült növények – őszi gabonák, repce, borsó, zab – után a tarló lepermetezésével védekezhetünk.

Hajtatásban kedvező körülmények között gyorsan felszaporodhatnak a kártevők emiatt intenzív védekezést kell folytatni ellenük. Az üvegházi molytetű, más néven liszteske a termesztő berendezések egyik legfontosabb veszélyes, az egész világon elterjedt, gyakori kártevője

A dél-alföldi régió területének jelentős hányada a homokhátsághoz tartozik. Ökológiai adottságai közül a gyenge termőképességű, humuszban szegény homoktalaj és a csapadékhiány a fő jellemzője.

N. Nagyváthy 1821-ben így ír a repcéről: „A ’Rebtsin Brassica napus Lim: egy a leghasznosabb Vetemények közül: mert magvából igen hasznavehető olajat lehet ütni. Az a’ Sonkoly, a’ melly az olajütés utánn megmarad, és olajpogátsának mondatik, egy igen nevezetes marha-hizlaló, és Júh gyógyító portéka”.

A Renault gyár mezőgazdasági erőgépkínálatából szeretnénk kiemelni és röviden bemutatni néhány típust, melyek megismertetését az olvasókkal kiemelkedően fontosnak ítéljük.

A szőlő szürkerothadás kórokozója a szőlő minden zöld növényi részét fertőzi. Egész vegetáció alatt előfordulhat, ezért a védekezés már előző időszakokban is indokolt.

A nyugodt, csendes, takaros kis falut mindössze 178 lélek lakja. Két felekezethez tartoznak fele-fele arányban és nagyon jól, békében élik szorgos hétköznapjaikat. Akad munka a faluban is, a ház körül is és a szomszédos településeken – Répcelakon és Beleden – mindenki számára, aki dolgozni akar.

Háromrészes sorozatunkban ezt a – gazdálkodók életét igencsak nehezítő – problémát járjuk körbe, hogy a megelőzés ill. korai felismerés által csökkenthessük a károkat.

A téma – jelentőségéhez illő – helyes megítéléséhez bevezetésként szólni kell arról, hogy miért kell (a következőkben tételesen felsorolt) szabályok betartását minden egyes állattartónak a saját jól felfogott érdekében komolyan vennie?

Az tejtermelő gazdák minden évben visszatérő gondja a tömegtakarmány biztosítása az állatállomány számára. Az egész évi szükségletet a rendelkezésre álló fél év alatt kell garantáltan megtermelni az egyre szélsőségesebb és kiszámíthatatlanabb időjárási viszonyok között.

Az elmúlt két évtizedben a fertőző betegségekkel kapcsolatos ismeretek rohamosan bővültek, a legjelentősebb kórokozókkal szemben hatékony védekezési programokat dolgoztak ki. A legfejlettebb országokban a különböző betegségekkel szembeni mentesítések voltak napirenden. Az egy-egy betegségtől történő mentesítés jelentős előnyökkel jár, hiszen egyszerre szabadulhatunk meg a védekezés specifikus költségeitől és a betegség okozta kártételektől.

Az olajos növényekre vonatkozó EU-piacszabályozás 1992-es bevezetésével egyidőben a repcemag kereskedelmi tételekben a glükozinolát (gsl) -tartalom felső határértékét 35-ről 25 µmol/g-ra csökkentették. Egyidejűleg megszűnt a tételek kötelező ezirányú vizsgálata is, akárcsak a gsl-re értelmezett bonifikációs lehetőség.

Ilyen gyorsan nem szavaztak meg még törvényt a Német Szövetségi Köztársaságban, mint a BSE miatti tilalmat az állati eredetű fehérje és zsír etetésére az „élelmiszertermelő” állatoknál.

A mezőgazdasági vezetők döntései egyre inkább az agrárinformatikai rendszerekből származó adatokon alapulnak, ezért egyáltalán nem mindegy, hogy e rendszerek milyen minőségben, és milyen feltételek között üzemelnek. Meg kell tehát felelni a fokozódó elvárásoknak, de persze nem mindegy, hogy milyen módon – és milyen áron!

Földeáki olvasónknak és szomszédainak az utcájukban lakó mintegy 20 kaptárnyi méhhel gyűlik meg a bajuk nap mint nap. Gondot okoznak a jószágok körül, hiszen a sok méh az itatóvíz közelében repül, s abba belepusztulnak. A kacsák közül jó néhány már el is hullott ilyen okok miatt. Még nagyobb problémát okoz azonban az utcában lakók védelme, különös tekintettel a gyerekekre. Az egyik kislány allergiás is a méhekre, s az elmúlt évben – mint olvasónk írja – kis híján meg is halt egy csípés miatt.

Előző számunkban írtuk, hogy június elejéig kísértetiesen hasonlított időjárásunk az elmúlt évihez. Május során ugyanis elmaradtak az esők, kiszáradt a talaj. Előrejelzéseinkben azonban már jeleztük, hogy júniusban megjön az eső, több lesz a csapadék a szokásosnál. A csapadék meg is érkezett, mintha csak kárpótolni akarta volna délkeleti vidékeinket, bőségesen jutott a vízből.