A tavaszi határkép a búzák szempontjából országosan még kifogástalan volt, bár a kevés téli csapadék sokakban már nyugtalanságot keltett. Az idő múlásával aztán kezdődtek a bajok, hiszen a csapadékviszonyok kettéosztották az országot. Különösen a Dunántúl északi része szenvedett a szárazságtól és ez a terméseredményekben is megmutatkozott. A baj azonban az, hogy a betakarítás idejére érkeztek meg az esők. Ez már az egész országot sújtotta, hiszen a nagy tömegű csapadék miatt álltak a gépek, és romlott a búza minősége. Az árak ennek megfelelően bizonytalanná váltak, és a vevők korábbi látszat-aktivitása is alábbhagyott. Természetesen a minőség az üzlet alapja, és a gyenge minőségű áruért nem tolakodnak a vevők.

A szakminiszter tárolásra biztat

A jelen helyzetben talán a szaktárca vezetője a legoptimistább, aki július második felében – alig túl az aratás felén – nagy mennyiségekről beszélt és tárolásra bíztatta a gazdákat. Hinni kellene neki, ha nem lett volna már egy hasonló tanácsokat adó elődje néhány évvel korábban, aki ugyanezt mondta – és tévedett. A szándék persze dicséretes, hiszen nyugtató injekcióra sokaknak van szüksége ebben a felemás helyzetben. A terménypiac ennél azért bonyolultabb és számos külső, belső tényező befolyásolja, amit még gyakorlott terménykereskedők is elemzés tárgyává tesznek döntéseik meghozatala előtt. És itt van – mint újabb bizonytalansági tényező – a forint felértékelés kiszámíthatatlan folyamata, amely az export szempontjából megint csak talányos kérdéseket vet fel. A magyar termelő azonban az évek során nagyon fogékony lett a felröppenő hírekre és ugyanakkor minden gyanússá vált számára, ami megnyugtatására irányult. Sajátos mechanizmusok ezek a túlélés érdekében. Magyar specialitás, hiszen az uniós társaknak nincs ilyen gondjuk. Zavartalanul készülhetnek az őszi vetésekre, miután biztonságosan szervezett termékpályákon adják el terményeiket.

A termelők egy része idegenkedik a közraktározástól

Vajon azoknak szólt-e a miniszteri biztatás, akik több ezer tonna áru birtokosai, vagy azoknak, akik csak ötven vagy néhány száz tonnát birtokolnak?

Az előbbiek aligha szorulnak ilyen tanácsra, hiszen bejáratott kereskedelmi csatornákon ennél rosszabb viszonyok mellett is tudták, mit kell tenniük. Utóbbiak egy része valóban befolyásolható, másik része viszont – elsősorban anyagilag – teljesen kiszolgáltatott. Tárolóhelyük – ha van is – csak a kukoricatermésig áll rendelkezésre, és addig újra kellene indítani a következő évi termelést. Itt van lassan a repcevetés ideje, mert búzát búza után ugye nem kívánatos vetni. Aztán meg ilyen búzapiac mellett – ahol egy éven belül 10–14.000 forint különbség lehet a búza felvásárlási ára között –, nem is nagyon van kedve a parasztembernek.

Azt javasolják a szaktárcánál, hogy közraktározzanak a gazdák, hiszen annak akár ún. művi változata is van. Ez esetben beszállítani sem kell, csak „papírolni", az állagát megóvni és a vagyonvédelmi biztonságáról gondoskodni.

A tapasztalat az, hogy a kis- és középgazdaságok soknak, fárasztónak találják az adminisztratív munkát, no meg nem is nagyon csináltak még ilyet, és idegenkednek tőle. A kis tételek eddig is „marokba csapással" keltek el és talán ezután is – mondják. A közraktározást a nagyoknak találták ki – magyarázza egy ismerős gazda, aki 300 ha-on gazdálkodik. Szorult helyzetében kénytelen az első fizető vevőnek eladni a búzáját, mert kell a pénz repce vetőmagra meg a talajmunkákra. Egyszerűen nincs idő várakozni, s remélni a szerencsét. Legalább a július végi esők lehetővé teszik a repce talajelőkészítését – mondja. Apró dolgoknak is tudni kell örülni! Ez az optimizmus segíti át évről évre a gazdálkodók sokaságát. A mostoha időjárás, a rossz piaci helyzet ellenére töretlenül mennek előre és mindig hisznek egy jobb évjáratban, ami helyzetüket alapvetően jobbra fordítja. A kérdés csupán az, hogy van-e egyáltalán más választásuk, ha már bekerültek a mókuskerékbe?

A közraktározás valóban segíthet

Napjainkban a közraktározás iránti érdeklődést az indokolja, hogy a terménypiacon nagyon nagyok az áringadozások, jelentős a tőkehiány a termelőknél, s a mezőgazdasági termelés hitelezési, finanszírozási gondjai is nyomasztóak. Az árak mozgásából eredő spekulációs hasznot csakis a jelentős tárolótérrel rendelkezők tudják megszerezni. Biztonságos és hosszú távon használható tárolóhely azonban nincs elegendő a termelők birtokában, ezért más megoldásokat kell keresni.

A közraktár olyan gazdálkodó szervezet, amely a nála letétben elhelyezett áruk őrzésével, valamint a közraktári jegy kibocsátásával foglakozik. A közraktár a raktárral nem rendelkező termelő számára áruelhelyezési, és közvetve finanszírozási lehetőséget teremt. A közraktárban elhelyezett árura a kibocsátott közraktári jegy ellenében a tulajdonos a banktól hitelt vehet fel, ezáltal forgótőkéhez juthat és biztosítani tudja a termelés folyamatosságát. A közraktározás a „letevő" – az árut időlegesen közraktárban tároló személy – számára szerződésben előírt kötelemmel is jár, hiszen a szolgáltatás fejében közraktári díjat köteles fizetni.

A közraktári jegy funkciói

A közraktári jegy helyettesíti a közraktárban elhelyezett árut, és megtestesíti az áru feletti rendelkezés jogát. A közraktári jegy azonos tartalommal rendelkező három szelvényből áll, amelyek azonban más-más funkciót töltenek be. A tőpéldány értelemszerűen a közraktárnál marad, az ügylet belső nyilvántartására szolgál. Az árujegy az áru feletti zálogjoggal terhelt rendelkezési jogot testesíti meg. Lehetővé teszi az áru adás-vételét annak fizikai mozgatása nélkül. A zálogjegy a letett terményre zálogjogot ad a kölcsön összege és járulékai erejéig.

A közraktár jogosult a nála elhelyezett áru közraktári költségei erejéig zálogbejegyzésre a zálogjegyen. Ha a zálogjegyre a termelő hitelt vesz fel, akkor annak adatait a közraktárnak haladéktalanul be kell jelentenie, s a tőpéldányra és az árujegyre is fel kell vezetni. Az árujegy tehát a rendelkezési jog átruházását teremti meg, míg a zálogjegy az árura felvehető hitel zálogjogának felvezetésére szolgál.

Nem mellékes tehát, hogy a közraktárjegy forgatásával anélkül változhat az áru tulajdonosa és a hitelező személye, hogy az árut mozdítani kellene, vagy kikerülne a közraktár felügyelete alól. Ez utóbbinak a tőzsdei kereskedelemben van nagy jelentősége.

Amire a termelőnek fel kell készülni

A közraktározásnak természetesen költségei vannak, amelyet a letevőnek meg kell fizetni. Ezt a közraktárak telephelyein kifüggesztett díjszabályzat és a szerződés is tartalmazza. Ilyenek a tárolási vagy kapacitás lekötési díj, amelyet Ft/t/hét díjszabás mellett számolnak el. Ez 1 t áru 1 hétig történő tárolására vonatkozik. A termékmozgatási díj az áruféleség és a szállítóeszköz típusának függvénye Ft/t-ban számolva. A termékkezelési díj – pl. a fertőtlenítés – a tárolóhely típusának függvénye Ft/t-ban.

A minőségellenőrzési díj terménycsoportokba sorolástól függően változik Ft/t áron számolva. A közraktári kockázat díja a raktározott áru értékének bizonyos %-a, a minőségmegőrzési kockázati besorolástól függően. Ezek a költségek összesen az áru értékének mintegy 12–15%-át tehetik ki a közraktározási terminus végére, amiből a közraktár engedményt is adhat.

A közraktárak a törvény értelmében jogosultak közraktári kölcsönök folyósítására is, azonban a termelők általában a banki hitelfelvételeket részesítik előnyben. Ennek minden esetben előfeltétele, hogy rendelkezzenek már kibocsátott közraktári jeggyel. Ezután természetesen hitelkérelmet kell készíteni, amely az illető pénzintézet elvárásainak kell megfeleljen, és be kell csatolni a közraktári jegy áru- és zálogjegyét. A bank ezek valódiságát ellenőrzi, majd az áru értékét (a tőzsdei ár, a szakértői ár és a szerződéses ár eredőjeként) meghatározza. A kölcsön folyósítása előtt azonban még meghatározza annak lejáratát, ami a közraktári jegy lejárati idejét általában három nappal előzi meg. Rögzíti természetesen az igénybe vett kölcsön kamatát, folyósítási díját és az esetlegesen igénybe vehető támogatás mértékét.

Normális ügymenetet feltételezve a közraktári ügylet a közraktári jegy (árujegy, zálogjegy) beszolgáltatásával és a közraktározási díj teljes megfizetésével ér véget. Ekkor a közraktár az árut felszabadítja és az elszállítható. Természetesen van mód arra, hogy a közraktár az áru tulajdonosának beleegyezésével az árut – üzleti alapon – értékesítse. Ez azonban már egy külön adás-vételi szerződés keretében történhet, és amennyiben a termelő az árat elfogadja, létrejön az üzlet.

Természetesen minden közraktár gyakorlata némiképp eltérő, mint ahogyan a pénzintézeteké is. Ezért a teljesség és pontosság igénye nélkül lehet erről csak tájékoztatást adni. Mindenesetre aki közraktároz és egyidejűleg hitelfelvételre is készül, számítson arra, hogy első alkalommal lesz része megpróbáltatásokban. A több éve rendszeresen közraktározó cégek vagy egyéni gazdák valószínűleg már gyakorlott módon és felkészülten végzik ezt a feladatot, amely végül – ha nem is önzetlenül – a boldogulásukat szolgálja az épülő magyar piacgazdaság kezdetleges viszonyai között.