Az ökológiai adottságok rákényszerítették a homokon gazdálkodókat a kitartásra, a találékonyságra, az új növények elfogadására és honosítására. Ennek köszönhető, hogy az állandóan mozgó homoktalajt szőlővel, akácfával és egyéb más növényekkel kötötték meg, bár szeles tavaszi időszakban a talajmozgás még ma is sokszor előfordul.

A mai mezőgazdaság sokkal többet jelent, mint egyszerű árutermelést.

A vidéki térség ugyanis nem csupán a termelés színtere, hanem biológiai és társadalmi élettér is, ezért a mai mezőgazdaság arra is hivatott, hogy a vidék sokoldalúságát megőrizze.

Olyan mezőgazdaságot kell tehát megcéloznunk, amely úgy állít elő értékes, egészséges, piacképes élelmiszereket, hogy közben megőrzi a vidéket, a tájat. Ennek csak a több funkciós mezőgazdaság tud megfelelni, s a többfunkciós, homoki családi gazdaságoknak kiváló növénye a spárga (Asparagus officinalis L.). A hazai spárgatermesztés első jelentősebb korszaka az 1960-as évekre tehető, majd szinte észrevétlenül megszűnt, annak ellenére, hogy értékesítése soha nem okozott gondot.

A spárga növény termesztése tagadhatatlanul speciális gondok elé állítja a vele foglalkozókat, mégis az 1980-as évektől a területe töretlenül növekszik, és becslések alapján már mintegy 1.500 ha. Az export árbevétele 2000-ben elérte az 1.000 millió $-t.

A spárga jövedelmezően termeszthető, más növényekkel jól társítható, és a gyenge termőképességű homoktalajokon is igen jelentős árbevételt tesz lehetővé. Céltudatos, szakszerű munkával, jó marketingtevékenységgel, valamint az EU előírásainak betartásával a piacokon az eddig kivívott pozíciókat meg tudjuk tartani, sőt még fokozni is képesek vagyunk. A hazánkban termett spárga jó minőségű, amit (főleg Nyugat-Európában) szívesen vásárolnak.

A homoktalajon élő, kis területen gazdálkodó családok a biztos jövedelem reményében vállalják e bonyolult technológia megvalósítását, és tudatában vannak annak, hogy nagy jövedelem csak minőségi termékkel érhető el. A spárga terméshozamát és gazdaságosságát két – több szempontból hasonló – családi gazdaságban vizsgáltuk. Mindegyikben azonos fajtát telepítettek. A telepítésre kiválasztott talajok a szelvényfeltárás alapján vízzáró réteggel nem rendelkeztek, kő, kavics, kovárványos rétegtől mentesek voltak. (Az Arany-féle kötöttségi száma 26-30, a talaj pH értéke 7,2–7,4 közötti, a CaCO3 1,8-7,6 % , a humusz minden mintában 0,6% körüli értékű volt. Így a talajok a IV termőhelyi kategóriába sorolhatók.) A talajminták AL oldható P2O5 és a K2O tartalma minden esetben gyenge volt. A spárga talajának 60 cm talajrétegét figyelembe véve az optimális P2O5 szintje 200 ppm, a K2O optimális mennyisége 250-300 ppm. A talajvizsgálat alapján és a szerves anyaggal bevitt tápanyagok mennyiségét is figyelembe véve 1,1-1,5 tonna műtrágyára volt szükség, amit megosztott formában lehetett a talajba adagolni. A humusztartalomtól függően 80-100 tonna/ha szerves trágya mélyforgatással egybekapcsolt bedolgozására is szükség volt.

A spárgatelepítés költsége a gazdaságoktól függően 1 100–1 250e Ft között váltakozott, amelyből az anyagszükséglet 840-950 ezer Ft volt. Az anyagszükséglet az összes költség 68–69%-a, szerves és műtrágya szükséglete 11–13%, szaporítóanyag 40–42 %, növényvédőszer 1,6–1,8%, egyéb anyagok 12–13%, a gépi munka 13–14%, a munkabér 8–9%, szállítás 7–8%, tervezés 3–5%. Azok a termelők, akik pályázattal vissza nem térítendő támogatást nyertek, az első három év befektetésének 55%-át kapták meg. A spárgatelepítés legnagyobb mértékű befektetésére a telepítés évében van szükség; a második évben az ápolási munkák 150–170 eFt között alakultak; a harmadik évben az ápolási munkán kívül a szedési költségek is jelentkeztek – de már árbevétellel is lehetett számolni.

Az ültetvényről a szedés első évében a sípokat csak 25-30 napig szabad szedni, ezért teljes terméshozammal nem lehet számolni. Az „A" termelő 2000-ben a sípokat 20 napig, a „B" termelő 1998-ban 14 napig szedte. (1. táblázat)

Az „A" gazdaság első évi árbevétele 551.037 Ft/ha, a „B" termelő árbevétele 716.420 Ft/ha, az átlagár 317 Ft/kg volt. Az eredmények szerint a spárga első évi hozama nemcsak a szedési napok, hanem az év hőmérsékleti körülményeivel is összefügg. A korábbi szedésnek igen nagy a jelentősége, amit az „A" termelő átlagárai jól mutatnak (2. táblázat). Ebben a gazdaságban a sípokat 2001-ben április 9-től május 15-ig szedték, tehát a betakarítás időtartama 36 napig tartott. A termelő úgy ítélte meg, hogy a termőre fordulás második évében a nagy kereslet ellenére sem folytatja a sípok szedését, hogy a tövek ne gyengüljenek le.

A „B" termelő a szedés második évében összesen 4.262 kg/ha spárgát értékesített. A sípokat 30 napig szedte. Az árbevétele 1.078.286 Ft volt, az átlagár 253 Ft/kg-ot ért el. Az önköltség 152,9 Ft/kg volt. Összehasonlítva a két gazdaság eredményét, látható, hogy a terméstömegben csupán 49,4 kg a különbség, míg az árbevétel különbsége 1 276 796 Ft-tal volt több az „A" gazdaságban.

Melyek azok a tényezők, amelyek ezeket a jelentős különbségeket létrehozták?

1) a fajta azonos, a terméstömegben szinte nincs különbség, tehát ezt, mint okot kizárhatjuk

2) az időjárási tényezőket vizsgálva a „B" termelő 5 nappal később tudta kezdeni a szedést mikor az átlagárak már alacsonyabbak voltak

3) a „B" termelő más évben értékesített, mint az „A" termelő, tehát a piaci lehetőségek másként alakultak

4) összehasonlítva a két termelő által termelt spárga minőségi megoszlását 1–2. ábra, 3. táblázat, mutatja, hogy a gondosan, időben szedett és szakszerűen válogatott termésnek, s a jó minőségnek döntő hatása van az árbevételre.

Látható tehát, hogy a spárga még a kevésbé gondos kezelés és betakarítás esetén is jövedelmező termék, mert az 1 kg-ra vetített nettó jövedelme 100–140 Ft-ot is képes elérni, ami egy hektárra vetítve igen jelentős.