Lapunk június-júliusi számában több írás is foglalkozott a repcével, világpiaci értékével, eladhatóságával. A minimális 2,5 t/ha termésátlag elérése kritérium (Dr. Eőri adata), de a búzatermelésnél alkalmazott gépek felhasználása révén nem ad külön beruházási igényt. További meggondolást igényel a repce, mint bioüzemanyag jelentősége. Közel 10 éve annak, hogy többször is volt lehetőségem Ausztriában a repcetermelés-üzemanyag összefüggéseinek megismerése érdekében „körülnézni". Sőt, személyesen részt vettem Bruck-ban (a Lajta-mentén) a volt cukorgyár területén felépített RME (repce-metil-észter) üzem avatóünnepségén is. Úgy érzem, ma is az a tétel a meghatározó valamennyi előny és hátrány mérlegelése után, amelyet Kránitz 1994-ben így foglalt össze: „Legnagyobb hátránya, hogy a gázolajat terhelő adókkal nem szabad terhelni a RME üzemanyagot, mert csak így válhat versenyképessé a bezinkutaknál fizetendő ára a gázolajéval."

A másik megjegyzés, ami számomra ma is megfejthetetlen: a repcéből a „dízel" előállítását még ma is kísérletezgetjük – a felső-ausztriai faluban pedig a gazda megy az egyedi kulcsos kimérő kúthoz, és teletankolja a saját repcéjéből gyártott saját biodízellel. Hát mikor érünk már el Európába?!

Legutóbbi írásom befejezéseként az aratás utáni talajműveléssel foglalkoztam. Erre alapozva most azt kísérlem meg, hogy a hagyományos talajművelő eszközök (eke, tárcsa, kultivátor, henger, stb.) ismeretét feltételezve a már jó előre kiválasztott repceterület vetésre történő előkészítésének gépei közül kiemeljek néhányat.

Talaj-előkészítés

A talaj-előkészítés egyike a repce termését döntően meghatározó tényezőknek. Ha az agrotechnikai sorrendet vesszük alapul, az egyéb műveletek csak javíthatnak, esetleg ronthatnak a meglevő állományon, amelynek fejlettségi állapotát, kiegyenlítettségét a talaj-előkészítéssel alapvetően meghatározzuk.

A talaj-előkészítési munkaműveletek a jól átmunkált, porhanyós és beérett, de nem laza vagy üreges magágy készítésére irányulnak. Szárazságra hajló viszonyaink között mindehhez még az a gond is járul, hogy a talajban a mag kikeléséhez elegendő nedvességre van szükség. A talaj nedvességtartalma pedig a csapadék mennyisége mellett a talaj-előkészítéstől függ.

Szántóföldjeinken a jelenleg kialakult helyzetben a repce a gabonafélék vetésváltását segíti. Nyár végi vetésére való tekintettel a búza betakarítása után azonnal el kell kezdeni a talaj-előkészítést, sőt már az előveteményt is ennek figyelembevételével vetjük és takarítjuk be. Teendőink a következők:

a repce előtti búzafajta korai érésű csoportba tartozzon,

betakarítás után azonnal húzzuk le a szalmát,

a gabona betakarítása után azonnal végezzük el a tarlóhántást, mert ez elősegíti a gyomok kelését és ezt követő irtását, hozzájárul a talaj jó fizikai állapotának kialakításához és megőrzéséhez, továbbá a talaj kedvező víztartalmának kialakulásához. A tarlóhántás további célja a kártevők elszaporodásának meggátlása is.

A tarlóhántásra tárcsát használjunk, főleg akkor, ha a talaj kiszáradt vagy a betakarítás idején a talaj nedves volt, és a betakarítás, a szalmalehordás során megtömődött. Az eke ilyenkor nagy rögöket, hantokat hagy maga után, amit megfelelően elmunkálni már a későbbiek során sem lehet. Az eke tehát csak jó talajállapot és megfelelő nedvességtartalom esetén lehet a tarlóhántás eszköze.

Általában legalább kétszeri tarlóápolásra van szükség, hogy az árvakeléseket, valamint a gyomokat mechanikai úton jó eredménnyel megsemmisítsük. Minden esetben szükséges a hántott talaj lezárása, a nyári csapadék tárolása és a gyomok kelésének elősegítése céljából.

Vetés előtt 5–6 héttel kell elvégezni a 18–20 cm-es középmély vetőszántást. Ehhez azonban nem minden esetben van szükség ekére. Ha eddig az időpontig talajunkat megfelelő állapotban tartottuk, kiváló minőségű vetőágy készíthető tárcsával is. Erre legmegfelelőbb eszköz a 18–20 cm-es művelési mélységű tárcsásborona. Ezután a vetés mélysége alatt tömörítsük a talajt hengerboronával!

Magágykészítés

Az eddigiekben megismert talajművelő-gép alaptípusok ésszerű kombinációjával új gépek állíthatók elő. A kombinált gépek alkalmazása általában a következő előnyökkel jár:

csökken a vetőágy-előkészítés összenergia igénye, mivel a talajt csak egyszer kell megbolygatni, és kevesebb az előkészítő műveleti menetek száma.

a menetek számának csökkenésével csökken a taposási kár,

gépkombináció alkalmazásával nő a vetőágy-előkészítés teljesítménye,

az előkészítő műveletek alatt a talajnak nincs ideje kiszáradni, a mag nedves magágyba kerül, a jó kezelés és beállottság hozamnövekedéssel jár.

A fontosabb gépkombinációk:

szántóföldi kultivátor + hengerborona (általában ezt nevezik kombinátornak),

tárcsás borona + talajsimító,

ásóborona + hengerborona,

forgóborona + simító + hengerborona,

nehéz kultivátor előtt egy tárcsasor,

középmélylazító 2 tárcsasor.

Mivel a magágykészítés hazai kulcsgépe a kombinált magágy-előkészítő gép (kombinátor), ezért ezzel részletesebben is foglalkozunk.

Függesztett vagy vontatott kivitelben készül. Számos konstrukciós változata van. A kombinátor alkalmazásával teljesíthetők a jó magággyal szemben támasztott követelmények:

a talaj megfelelő hajszálcsövessége,

egyenletes mélységben lazított felszínréteg létrehozása, – tömör, jó vízvezető magágy alap elkészítése,

a magágy alapot befedő morzsalékos réteg létrehozása.

Az első két követelményt a fogas lazítók (kultivátor, borona), az utóbbiakat a mögöttük haladó hengerborona biztosítja (1. ábra).

Nagyon fontos, hogy a lazítás mélysége egyenletes legyen. Egyenlőtlen mélységben lazított talajon a vetőgépek nem tartják pontosan a munkamélységet. A mélyebben lazított részeken megszakad a kapilláris összeköttetés a nedvesebb alsó réteggel, ami ezeken a szakaszokon hátráltatja a növények fejlődését (1/b. ábra).

A Kombi-Mix kiválóan alkalmas a legigényesebb magágykészítésre, talajkövető rendszere és szabályozott munkamélysége hatására, a legjobb kelési eredmények elérése.

SK típusú magágy-előkészítő kombinátorok a kis- és középgazdaságokban végzett szántóföldi magágy-előkészítés nélkülözhetetlen munkagépei.

A kombinált művelőeszköz egy munkamenetben talajlazítást, keverést, gyomirtást, rögtörést, kismértékű tömörítést és felszíni egyengetést végez.

Típusai:

Függesztett, fix: SK-22.1; SK-33.1; SK-44.1

Függesztett, felhajtható: K-33.2; SK-44.2; SK-66.2

Vontatott, felhajtható: SKV-66.2

Az első simítólap eleegyengeti a talajt, a rajta levő boronafogak előmorzsalékosítást végeznek. A durvább rögöket az első pálcáshenger töri meg. A talaj lazítását és morzsalékosítását 3 sor rugós kapa végzi. Az igény szerint rendelkezésre álló középső simítólap a talajfelszínt egyengeti az ezt követő hengerkombináció morzsalékosítja és visszatömöríti a talajt. A művelő elemek sorát könnyű rugós fogak zárják, melyek optimális szemcseszerkezetet biztosítanak a legjobb csirázási feltételek érdekében. A kombinátorral vetőgép is kapcsolható.

Vetés

Nagyváthy: „A vetésnek ideje rendszerint September. A `hol a` fő vigyázás arra kivántatik, hogy a` vetnivaló

Magnak mértékét senki el ne hibázza. Ha igen sűrűn vettetik, kivált a` buja földbe: meg sárgúl, és elvész. Ha ellenben a` Vetés ritka: nehéz a` gazból megtisztítani, azonkívül, hogy nem is terem annyit, a`mennyit teremhetne."

A vetés hazánkban hagyományosan kialakult időpontja augusztus 20-a körül volt. Újabban a talajok jobb tápanyag-ellátottságára való tekintettel kedvezőbb szeptember első dekádjában vetni, sőt az Alföldön szeptember közepén. Az ennél későbbi vetés rendszerint terméscsökkenéshez vezet.

A vetés időpontját természetesen az évjárat is befolyásolja. Hűvösebb időben és az ország nyugati megyéiben előbb vessünk, mint melegebb időben és az Alföldön. A vetésidő megválasztásának fontos szempontja az is, hogy a növények kellőképpen megerősödhessenek a virágkezdemény kialakulásáig. A vetés késéséből származó terméscsökkenés főleg a növényenkénti becők számának csökkenéséből adódik, a becőnkénti magsúly alig változik.

A kedvező fejlődési állapotot a vetés idején kívül a növényállomány sűrűségével is szabályozhatjuk. A sűrű vetés ugyanis túlnövéshez vezet, ami szintén rontja a télállóságot. A jó repcetermesztési technológiával dolgozó üzemekben a vetőmag mennyisége nem haladja meg a 6-8 kg/ha-t, s az állománysűrűség a 200 db/m2-t. A kívánatos maghozó növényszám 90-110 db/m2, s ez szükség esetén már ősszel, számítva a kifagyásra is, megfelelő növényápolással (boronálás, sorkultivátor) alakítható ki. Az ilyen növénysűrűséggel elérhető, hogy a repceállomány teljes egészében már ősszel kifejlődött főgyökeret képezzen. Az erőteljes főgyökér a télállóság, a kora tavaszi gyors fejlődés és a nagy termés feltétele. A 6-8 kg vetőmag 1,0-1,2 millió/ha csíraszámnak felel meg. Az őszi repce sűrűbb vetése esetén jelentősen nő a vegetáció alatt virágzásig elhalt növények száma. A föld feletti szárazanyag mennyisége és a termésnagyság közötti összefüggés pedig pozitív.

A sortávolság általában 12 vagy 24 cm, de lehet ennél szélesebb, 36-42 cm is. A szélesebb sorú vetés előnye, hogy az állomány erősebb, kevésbé dől meg, s ez kedvező a betakarítás szempontjából.

A vetés optimális mélysége – talajtól függően – 1,5–3 cm. A mélyebb vetésű repceállomány növényszáma csökken.

A vetőgépek közül a Kühne-gyár korábbi (Lajta-32, IH-6200, stb.) és jelenlegi gyártmányai alkalmasak a repce vetéséhez. Az esetleges lánckerék csere az áttételben a kisadagú vetési norma betartását is lehetővé teszi. A vetőgépek felkészítése során különösen nagy gondot kell fordítani arra, hogy a vetőelemek zárólapjai (tolókák) könnyen és pontosan működjenek, a vetőelemek, a magvezető csövek és a csoroszlyák pedig hibátlanok legyenek.

Vetőágykészítés – vetés egy menetben

A vetőágykészítés és vetés a kombinátorok és a vetőgépek összekapcsolásával egy menetben is elvégezhető. Természetesen az előzőekben bemutatott magágykészítők mellett az aktív, az erőgép teljesítményleadó tengelyéről hajtott művelőeszközöket is számba kell venni. Ez utóbbiak a forgatásos eszközök közül a rototiller (ékkésekkel szerelt talajmaró) és a cyklotiller (forgóborona) szintén kapcsolható vetőgépekkel.

Többször felmerült már a repce szemenkénti vetésének kérdése is, aminek technikai akadályai igazából nincsenek: az FVM műszaki Intézete már 1987-ben végzett eredményes méréseket (pl. A Kleine Unicorn – Z vetőgéppel).

Sikeres vetést kívánok!