A tőgygyulladás (masztitisz) a tehéntőgy külső behatásra adott válaszreakciója. Külső hatás lehet mechanikai (pl. ütés, rúgás, taposás), kémiai (pl. sav-lúg), vagy kórokozó behatolása. Ezek hatására a tőgy az általa termelt tej összetételének megváltoztatásával és csökkent termeléssel reagál.

A tőgygyulladásos tejben csökken a sajtgyártás számára nélkülözhetetlen kazein, valamint az élelmezés szempontjából igen fontos és kazeinhez kötött kalcium, viszont megnő benne a tejfeldolgozás számára használhatatlan savófehérjék, a nátrium és a kloridion aránya, ami ízelváltozást idézhet elő. A gyulladásos tejben megemelkedik a szomatikus sejtek aránya.

Az egészséges tejben is vannak sejtek, egyrészt a folyamatosan megújuló mirigyhám leváló sejtjei, másrészt a helyi védekezést szolgáló különböző fehérvérsejtek. Ezek egy-egy baktérium behatolásakor a kórokozót felismerik. Válaszlépésként vagy a helyi védekezés részeként körülveszik és elpusztítják, vagy ha maguk erre nem képesek, beindítják a szervezet általános védekezőrendszerét, ami további fehérvérsejtek és egyéb anyagok tejbe áramlásával jár. Tőgygyulladás esetén ezért nagymenynyiségű további fehérvérsejt jut a tejbe – a tejminősítés során ezeknek a számát vizsgálják.

A nagyon magas szomatikus sejtszám tehát egyértelműen tőgygyulladásos állapotot jelez. A tej sejttartalma és annak összetétele a laktáció folyamán változik; a laktáció vége felé, amikor a mirigyhám leépül, a kissé megemelkedett sejtszám elsősorban levált hámsejtekből alakul ki. Tőgygyulladás esetén mindig a fehérvérsejtszám, s ezen belül is elsősorban a neutrofil granulociták számának felugrásáról van szól.

Hajlamosító tényezők

A tőgygyulladást soktényezős, polifaktoriális megbetegedésnek nevezzük, mert nem elég, ha a kórokozó csak behatol a tőgybe, ott el is kell szaporodnia, erre pedig csak akkor képes, ha hajlamosító tényezők jelentkeznek. E tényezők között szerepel az állat tartása (az álláshossz, állásszélesség, kitrágyázás-bealmozás gyakorisága, a padozat minősége, az istálló hőmérséklete, páratartalma, szellőzése, stb), takarmányozása (a kiegyensúlyozott anyagforgalomhoz és ezzel immunrendszerhez szükséges valamennyi tápanyag biztosítása jó minőségű alaptakarmány mellett, napi többszöri etetéssel), az állat egészségi állapota (fertőző betegségektől mentes, egészséges lábú), a fejőgép állapota (rendszeresen karbantartva, a gyári értékek szerint beállítva), és minden olyan munkafolyamat, amelynek során az állattal kapcsolatba kerülünk, így a fejés, takarmányozás, istállótakarítás, válogatás, stb.

Ha ezek közül a tényezők közül az bármelyikkel probléma van – pl. csak nedves, vagy rossz minőségű alommal tudunk bealmozni, az állat lesántul, vagy fertőző betegséget kap, esetleg kilyukad egy kehelygumi, a tőgybe bejutott kórokozó (általában baktérium) számára kedvező feltételek alakulnak ki a szaporodáshoz – máris kialakul a tőgygyuladás.

A tőgygyulladás formái

A tőgygyulladásnak különböző formái vannak. A tünetek megjelenése alapján a masztitisz lehet lappangó (latens), szubklinikai, illetve klinikai. Lappangó tőgygyulladásról ma már nem igazán beszélünk, jellemzője, hogy a tej összetétele nem változik meg (legalábbis az általában vizsgált összetevők aránya), de a tejből kórokozók kitenyészthetők. Valójában már ekkor megindulnak molekuláris szintű elváltozások a tőgyben, amelyek, ha megfelelő vizsgálati módszereket alkalmaznak, kimutathatók.

Leggyakoribb a szubklinikai forma, az összes tőgygyulladás mintegy 70%-a. Itt sem a tőgyön, sem a tejen szabad szemmel nem tapasztalunk elváltozást, de a tej összetétele már a fent leírtak szerint megváltozott, a szomatikus sejtszám megemelkedett, és az esetek egy részében a tejből kórokozó is kimutatható.

Klinikainak a masztitiszt akkor nevezzük, ha a tőgy vagy a tej elváltozása miatt már szabad szemmel is észlelhető a folyamat. A tej ekkor vagy pelyhes- túrós, vagy savós-véres, egyes kórokozók színelváltozást is előidézhetnek. Ilyenkor a tej nem adható el árutejnek, meg kell semmisíteni, a tőgy pedig gyógykezelésre szorul.

A lefolyás módja

A kialakulás, lefolyás gyorsasága szerint megkülönböztetünk túlheveny (perakut), heveny (akut) félheveny és idült (krónikus) formát. Túlheveny és heveny esetben nem ritkák az általános tünetek sem, az állat elfekhet, hasmenése, láza lehet, és el is hullhat. Mindkét folyamat igen gyors, a túlheveny néhány óra alatt, a heveny picit lassabban alakul ki. Ezekben az esetekben a tőgy duzzadt, kipirult, fájdalmas, és termelése nagymértékben lecsökkent. Leggyakoribb a félheveny forma. Ekkor a fentebb leírt heveny tünetek nem jelentkeznek feltűnően, a folyamat már elhúzódóbb, többnapos, még mindig van esély a hatékony gyógyszeres beavatkozásra, de ehhez a formához már közel van az idült masztitisz, amikor a tőgyben már vissza nem fordítható változások jöttek létre. A mirigyhám helyét helyenként már kötőszövet, hegszövet vette át, a mirigyállományban elszórtan kisebb-nagyobb tályogok lehetnek. Ezeket az elváltozásokat már semmilyen kezeléssel nem tudjuk megszűntetni, ezért rendkívül fontos, hogy a betegség kialakulását részint megelőzzük a hajlamosító tényezők kiszűrésével, részint korán észrevegyük, hogy gyógyszerrel időben be tudjunk avatkozni!

Fejési technológia

A tartás, takarmányozás, fejőgép tőgygyulladást előidéző problémáira nem térek ki, de igen lényeges, hogy a tőggyel legszorosabb kapcsolatban lévő fejés hogy zajlik, hiszen naponta legalább kétszer a fejés során kapcsolatba kerülünk a tőggyel, tehát módunk van a masztitisz kialakulását a helyes technológiával és higiéniával megelőzni, illetve a kialakult betegséget mihamarabb észlelni. Ezért a helyes fejési technológiáról néhány szót szólok.

Közismert, hogy a fejést idegi és hormonális hatások egyaránt befolyásolják, ezért a tejleadási reflexet neurohumorális reflexnek nevezzük. Az állat a fejés időpontjának közeledtével, a fejéssel kapcsolatos zajokra, munkaműveletekre (gép bevitele az istállóba, vagy felhajtás a fejőházba) már felkészül a fejésre. A reflexet végül az érintés, azaz a tőgybimbó letisztítása, az első tejsugár kifejése indítja meg. Nagyon fontos, hogy a fejés során az állatot ne érje semmi stresszhatás, mert hormonális úton a tejleadási reflex blokkolható is, ezért nem szabad a fejés alatt kiabálni, az állatot bántalmazni, injekciózni, krotáliázni, stb. A tőgybimbó érintése idegi impulzust vált ki, amely az agyból a hipotalamuszon keresztül az agyalapi mirigy hátulsó lebenyében oxitocin hormon felszabadulását idézi elő. Az oxitocin vérárammal jut a tőgyhöz, és ott a tejmirigy végkamrácskáiban a kosársejtek, illetve a tejutak símaizomsejtjeinek az összehúzódását idézi elő, azaz megindul a tejbeáramlás; a tőgybimbó záróizma pedig ellazul. Ez a folyamat az első érintéstől kezdve 20 másodperc múlva észlelhető a tőgyön, és 60–80 másodpercen belül ér arra a szintre, hogy a fejőgépnek a tőgyön kell lennie, illetve a kézi fejést meg kell kezdeni. Ez azért nagyon fontos, mert a hormon hatása 6–8 percig tart, tehát a tejleadás ezen az időtartamon belül optimális.

Ha az oxitocin nem jut a tőgyhöz, mert a véráramlás gátolt (pl. vizenyős, vagy hevenyen gyulladt tőgy), külső oxitocin adagolásával sem érünk el eredményt. Ha azonban a tejleadás valamilyen belső ok miatt gátolt (pl. az üszőtől elvették a borját), akkor oxitocin injekcióval a tejleadás elindítható.

A tőgygyulladás megelőzése és az optimális tejleadás szempontjából tehát a helyes fejési módszer a következő:

A tőgy száraz előkészítése (egyfázisú módszerrel, azaz fertőtlenítőszerrel impregnált papír alkalmazásával, vagy kétfázisú módszerrel, azaz fertőtlenítőszerrel bemártva a bimbót, majd 20–25 másodperc múlva száraz papírral letörölve) oly módon, hogy a bimbót erősen masszírozva legalább háromszor-négyszer áttöröljük, és a végén a bimbóvéget is stimuláljuk.

Az első tejsugár vizsgálata. Kötött tartásban ehhez mindenképpen próbacsészét kell alkalmazni, fejőházi fejésnél, ha a padozat sötét és síma, megengedhető a padozatra fejés, de legkedvezőbb a hosszú nyéllel ellátott próbacsésze használata.

A gép felhelyezése – ha klinikai tőgygyulladásos tőgynegyedet találtunk, akkor tőgynegyedfejő beiktatásával. A gépet minél kevesebb levegőztetéssel, a padozat érintése nélkül kell feltenni, majd a kollektort egy pillanatra meghúzva, a kelyheket helyükre igazítani. Ha a géphez konzol is tartozik, azt egyedileg kell minden tőgy alá beállítani. Ezeknél a gépeknél, ha a tehén nagytermelésű, szükség lehet a konzol utánállítására a tejleadás második szakaszában, mert a tőgy összeesik, a tőgybimbók helyzete megváltozik, a kelyhek lecsúszhatnak.

A tejleadás ellenőrzése azoknál a gépeknél, ahol nincs automata kehelylevevő. Ha a kollektor falán a tej vékony sugárban csorog, s a megtapintott tejmedencében folyadék nem érezhető, a gépet a vákuumszelep lehúzása után le kell emelni a tőgyről. Automata kehelylevevő esetén a tejleadást a tejmedence áttapintásával mindenképpen ellenőrizni kell, ha a tőgyben még tej van, a gépet vissza kell tenni. Ma a fejőgépeket 0,35–0,5 kg/perc tejleadásnál emelik le, a régi kehelylevevők még 0,2 kg/perc sebességnél kapcsoltak.

Teendők a fejés után

A tőgybimbókat (lehetőleg a gép levétele után minél hamarabb) tőgybimbófertőtlenítő oldattal fertőtleníteni kell, hogy elpusztítsuk a fejés közben esetleg a tőgyre került kórokozókat, és megvédjük a bimbót a két fejés közötti időben.

A fejőgépeket két tehén fejése között kívülről le kell mosni. A tejleadási reflexről leírtak alapján az előkészítést lehetőleg ne szakítsuk meg, hogy a fejőgép az első érintéstől számított 60–80 másodpercen belül a jól előkészített tőgyön legyen! Ha azonban egy másik fejőgép szelel, vagy leesett, a gép eligazítása a legfontosabb feladat. A szelelő gép esetében a levegő olyan sebességgel áramlik be a gépbe, ami komolyan károsíthatja a tőgybimbó záróizmát. A leesett gép pedig szennyeződést juttathat a tejkezelő rendszerbe, illetve ha a rendszer légtartaléka nem elegendő, vákuumingadozást idézhet elő – mindkettő komolyan hajlamosít tőgygyulladásra. Leesett gépet csak lemosás után szabad a tőgyre visszahelyezni!

A fejés végén a fejőgépeket menetrendszerűen el kell mosogatni, savas illetve lúgos mosó-fertőtlenítőszerekkel. Fejőházak esetében ezt a mosóautomata megoldja, de sajtáros gépeknél, illetve tartalék gumival ellátott negyedfejőknél az alapos szétszedést, kézi tisztítást sokszor elhanyagolják. A szennyezett, fertőzött fejőgéppel nem lehet alacsony sejtszámú, illetve alacsony baktérium – azaz csíraszámú tejet fejni.

Következő alkalommal a tőgygyulladást előidéző kórokozókról, és az ellenük való védekezésről olvashatnak a Mezőhírben.