Nem elhanyagolható szempont az előállítás költsége sem, amely ugyancsak gondolkodásra készteti a takarmánnyal gazdálkodókat. A termőhely és a visszatérő éghajlati hatások ismeretében érdemes más takarmánynövények termesztésével is próbálkozni – nem feltétlenül a silókukorica és lucerna kiváltása, hanem kiegészítése céljából. A biztonságra törekvés és a költségek mérséklése a gyengébb termőképességű talajokon és száraz viszonyok mellett újra életre hívhatja a kissé elfeledett szakszerű fűtermesztést, azon belül is a kitűnő takarmányérték-mutatókkal rendelkező olaszperje termesztését.

Az olaszperje szenázs aminosav garnitúrája a lucernáét közelíti

A tejtermeléssel foglalkozó gazdaságokban a fűtermesztés jelenthetné a biztonságos és költségtakarékos tömegtakarmány előállítást. Nem kell okvetlenül új dolgokat feltalálni, hiszen a sovány földeket régen is füvesek jellemezték. Most tudatos és alapos munkával, kiváló fajták használatával hozható le egységnyi területről a legtöbb termés, melyet széna vagy szenázs etetés formájában lehet hasznosítani.

Az őszi vetésű olaszperje jól bírja a tavaszi aszályos időjárási viszonyokat is, és kisebb kockázattal termeszthető, mint a többi takarmánynövény. A korábbi évek aszályos viszonyai között, takarmányhiányos időszakokban kezdtek a gazdaságok ismét ezzel a gondolattal foglalkozni. A beltartalmi mutatókból arra következtettek, hogy a lucernához nagyon hasonló aminosav-garnitúrájú olaszperje megfelelhet céljaiknak.

Az olaszperje az idén szénaértékben kifejezve 6 t/ha hozamot adott, ami egy kicsivel jobb évjáratban 30%-kal jobb is lehet. Zöldtömegben kifejezve ez 24 t termésnek felel meg hektáronként. Ilyen terméseredményeket a Bakony nyugati lejtőin értek el, ahol nagyon száraz tavaszi időjárás uralkodott, és szinte a tél végi kevés csapadékból élt és fejlődött az olaszperje állomány egészen a kaszálásig.

A fűszenázs készítés lényege a levegő kiszorítása

A fűszenázs készítés legfontosabb eleme is az állandó és alapos tiprás. Ilyenkor a beosztott emberek éjt nappallá téve megállás nélkül kell hogy járják, gyúrják a silódepót a levegő teljes kiszorítása céljából.

Olyan nagy tömegű és értékes takarmánykészítési folyamat zajlik ilyenkor, aminek a sikerét emberi tényezők nem veszélyeztethetik, és kiváló minőségű fűszenázsnak kell megerjedni. A jól meggyúrt anyag tetejére célszerű lédúsabb friss fűféléket hordani, hogy jól lehessen tömöríteni a veszteségeknek jobban kitett felső réteget. Ezután – ha lehet – még nagyobb odafigyeléssel kerüljön rá a fóliatakarás, amit a levegő szinte teljes kiszorításával gumiabroncsokkal vagy más nehezékekkel kell terhelni. A munkát úgy kell befejezni, hogy a szél véletlenül se tudja kikezdeni, mert ha levegőt kap az anyag, az beláthatatlan következményekkel jár. A május utolsó napjaiban lezárt fűszenázs depo egy hónap múlva az erjedési folyamat sikeres lejátszódását követően már etethető. Gyakorlati szakemberek egybehangzó állítása szerint az első benyomások nagyon jók, az állatok nagyon szívesen fogyasztják, sőt kifejezetten szeretik a fűszenázst. Kukorica szilázs és széna etetés mellett kerülhet – június végétől – az állatok napi adagjába a fűszenázs. Egy átlagos tejtermelési szintet képviselő Holstein fríz tejelő tehénállomány napi tömegtakarmány adagja 15–20 kg szilázs, 5–7 kg fűszenázs és 1,5 kg fűszéna, amelyet más állományok esetében értelemszerűen a termelési szinthez kell igazítani. Az olaszperje etetése változatosabbá, sok szempontból gazdagabbá és valamelyest olcsóbbá is teszi az állatok étrendjét.

Más szemléletű takarmányozás alapjait teremti meg

Az olaszperje etetéséhez természetesen kicsit át kell szervezni a takarmányozási rendet. A tehenészek állandó gondja, hogy a rosttartalmat hogyan növelhetnék a takarmányokban, hogy az öszszetett gyomrúaknak az leginkább megfeleljen. Az olaszperje kitűnő lehetőséget biztosít ehhez. Lehet, hogy eleinte a tejtermelési mutatókat nem befolyásolja látványosan az olaszperjéből készült fűszenázs etetése, de az igazi jelentősége nem is ebben áll. A lényeg a nagytömegű rost bevitele az emésztőrendszerbe, amely az állat általános egészségi állapotára nagyon jó hatással van. Természetesen egy idő után a tejhozam emelkedés is jelentkezhet, hiszen beltartalmi szempontból is értékes takarmányról van szó.

Az egyértelműen bizonyított, hogy a kukorica szilázsnál és a lucerna szenázsnál is olcsóbb takarmány állítható elő olaszperjéből.

A gyenge termőképességű, de istállótrágyázott területeken az olaszperje nagy tömeget ad (24–30 t/ha) és nagyon jó gyomelnyomó képességgel rendelkezik. Nagy előnye, hogy emiatt nem kell drága vegyszeres gyomirtást végezni – mint pl. a lucernában – és ezáltal biztosan szermaradvány-mentes takarmány lesz a széna és a szenázs. Ez a körülmény szintén az állatok egészségi állapotára van jó hatással. Csak egészséges állomány képes tartósan megbízható tejtermelési eredmények elérésére, és ez gyakran csak ilyen apró dolgokon és a szakmai következetességen múlik.

Az idei évben a Dunántúl északi felén gazdálkodó tejtermelő gazdaságok számára a nagy szárazság nehezítette a tömegtakarmány előállítást, és sok helyen már most takarmányhiány jelentkezik. Ez a tény is indokolná a régi füvesek vissza telepítését azokba a térségekbe, ahol a gyenge termőképességű talajokon kevés csapadék mellett más nem termeszthető biztonsággal. A Bakonyalján, az Északi-középhegység vonulatainak lankáin és az ország sok más vidékén is így hasznosulhatnak leginkább a szerény termőképességű talajok az állattartás számára. Vissza kell kanyarodni tehát az életszerűbb takarmányozás felé, mert az állatok egészségi állapotának magas szinten tartása is ezt követeli meg.

Érvek az olaszperje mellett

Összevetve a lucernával, biztosabban tervezhető az olaszperje első növedéke, mert jelentős készletekre lehet szert tenni már az év első felében. Hangsúlyozni kell azonban, hogy az olaszperje szenázs egy tömegtakarmány komponens. Nem egy másik tömegtakarmány kiváltására, sokkal inkább kiegészítésére szolgál, csökkentve a takarmány előállítás költségeit.

Olaszperjével nagyon jól elkerülhetők a szélsőséges időjárásból eredő terméskiesések, hiszen nagyon jól telel, és száraz tavaszon is nagy tömeget ad. Második növedéke kiváló szénatermést hozhat – különösen a szarvasmarhatelepek körüli egyszerűbben trágyázható területeken. Az olaszperje egyéves és kétéves változata ismert a köztermesztésben, amelyek közül az egyévesek további előnye, hogy könynyen művelhető területet hagynak vissza és jó előveteménynek számítanak. A gyenge adottságú területek ideális takarmánytermő növénye az olaszperje úgy, hogy növényvédelmi beavatkozásokat nem igényel. Emiatt szermaradvány tekintetében „tiszta", és a termelési költségek is jóval szerényebbek, mint a silókukoricáé. Ilyen módon olcsóbb, egészségesebb és igen jó beltartalmi mutatókkal rendelkező takarmány kerülhet a tejtermelő tehenek elé.