2000. december 2-a óta nem etethető a sertéssel hús, -vér, -csontliszt, baromfi vágóhídi hulladék, toll-liszt és halliszt. Ezután tehát a sertések fehérjeszükséglete csak növényi eredetű takarmányokkal fedezhető. Ez azonban több problémát okozhat:

Az állati szervezetnek – különösen a fiatal malacoknál – át kell állni a csak növényi táplálékra.

A növényi fehérjék kisebb biológiai értékűek, mivel jóval kevesebb bennük az esszenciális aminosav.

Az aminosavak hiánya teljesítménycsökkenést okoz, különösen a malacoknál, melyek emésztőkapacitása amúgy is behatárolt.

A malacoknak feltétlenül szükségük van jól emészthető fehérjére, ezért a halliszt-etetés tilalma itt okozza a legnagyobb problémát. A gond még nem olyan nagy a prestarternél (szopós malacok kiegészítő takarmánya), mivel a halliszt itt alárendelt szerepet játszik. A halliszt helyett olyan jól emészthető összetevők jöhetnek szóba, mint a feltárt gabonák vagy a tejfehérje komponensek. A hallisztet ezután vélhetően az előbbi komponensek nagyobb arányú bekeverésével fogják pótolni. A starter tápoknál sokkal nehezebb az állati eredetű fehérjék pótlása, mivel ezek nagy arányban tartalmaztak hallisztet és vérplazmát. Optimális pótlás lenne a tejtermékekből származó nagyértékű fehérje és a jól értékesülő laktóz. Utóbbi nemcsak energianyerésre, hanem a takarmány savanyítására is kiváló. A magas költség miatt azonban a tejtermékek felhasználásának lehetősége erősen behatárolt.

Megoldás lehet még a burgonyafehérje is, mely 100 g nyersfehérjére eső 0,77 g lizinnel nagyon magas értékű növényi eredetű fehérjének számít. Keserű íze miatt azonban takarmánybeli aránya legfeljebb 5–7% lehet.

A szójadarát a fiatal állatok csak tökéletlenül emésztik, ezért a nevelő tápokban ennek aránya ne legyen több 10%-nál. Sokkal jobb az őrölt szójabab, amely nagyobb zsírtartalma miatt energiában sokkal gazdagabb. A 15 kg-os élősúlyból a nevelő tápban a szójadara 25%-ig bekeverhető, mint egyedüli fehérjehordozó. Alacsonyabb aránya akkor lehetséges és ésszerű, ha az aminosav-szükséglet egy részét (lizin, metionin, treonin) szintetikus aminosavakkal fedezik.

Gondolni lehet még a lóbabra is, de aránya legfeljebb 5% lehet, mivel a benne lévő csersav csökkenti az emésztőképességet. A repcedara alacsony biológiai értéke és magas glükozinolát tartalma miatt a felnevelésnél szóba sem jöhet! A kocatakarmányozást a tilalom kevésbé érinti, mivel a vemhes kocáknak 10, a szoptató kocáknak 20% szójadarát lehet a tápba keverni. A hallisztet helyettesítheti a szárított sörélesztő, melynek ugyanolyan magas a fehérjetartalma, mint a szójadarának, és emellett magas vízben oldódó B-vitamin tartalma folytán kiváló dietétikus hatása van.

Az extrahált napraforgódara gazdag nyersrostban (20%), így nagyon alkalmas vemhes kocák takarmányozására. Magas glikozinolát tartalma viszont negatívan befolyásolhatja a szaporodási folyamatokat. Az extrahált repcedara vemhes kocatápba maximum 4%-ig keverhető.

A hizlalásnál okozza a tilalom a legkevesebb problémát. Itt gond nélkül etethető 20–25%-os arányban a szójadara. Szóba jöhet itt is a sörélesztő, a repcedara, a borsó és a lóbab. Összefoglalva tehát:

A sertések fehérjeszükséglete tisztán növényi eredetű fehérjével fedezhető.

A tilalom a legkisebb problémát a koca- és a hízótakarmányozásnál okozza.

A mostani árviszonyok között az állati eredetű fehérje a hízó- és kocatápban szójadarával váltható ki.

A legnagyobb probléma a malacfelnevelésnél van, mivel minél fiatalabb az állat, annál emészthetőbbnek kell lenniük a takarmányösszetevőknek. Itt a halliszt kiváltására a drága tejtermékek és a burgonyafehérje jöhet szóba.