Az ünnepi előkészületek köre nem szűkülhet le erre a kérdéskörre, hiszen a boldog(abb) új esztendő egészéről sem árt legalább a gondolatok szintjén gondoskodni. Hogy kevés a támpont? Ezen a tájékon nem újdonság. Jóformán a magyar ember sokat dicsért kreativitásán múlik a talponmaradás.

Az elvetett őszi kalászosok a már meghozott döntések bizonyítékai. A vetésterület az idei, tapasztalat szülte óvatosságot tükrözi, vagyis legjobb esetben háromnegyede a tavalyinak, így bőven maradt hely a tavaszi vetésű növényeknek. A többszázezer hektárosak körében a kukorica (az épp napjainkban tapasztalható értékesítési nehézségek okán) nehezen lesz favorit. Még az idei vetésterület megismétlése is túlzás lehet. Akkor meg miből legyen a több? Talán napraforgóból, amely viszszatérhet a korábbi 400–500 ezer hektáros szintjére a mostani mélyrepüléséből? Az idei kereslet és a jövedelmet is magában hordozó, napjainkban is növekvő ár legalábbis erre sarkall. De megint ott a félsz, amit most épp a disznó ára testesít meg. Amint egy kicsit a kínálat felé billen a mérleg, máris csappan a bevétel – ami jelen esetben még magyarázható is, hiszen a feldolgozók exportáraikban nem tudják érvényesíteni az elmúlt hónapok magyar szintjét. (Bár jól tudjuk, hogy azok a bizonyos exportárak nem a klasszikus ár-érték viszonyokat testesítik meg, inkább a nemzetközileg alkalmazott támogatások eredőjét.)

A vegytisztán „tuti tippet" – a magyarországi államháztartás által jelenleg biztosított támogatási szinten, a megoldás dandárját a szabadpiacra bízva – az idén még biztos nem lehet kimondani.

Kik a rászorultak?

Az egyre hűvösödő időjárás közepette is forró témát jelentő gabonaféléknél maradva, nem árt egy kis ismertető és oknyomozó tallózás napjaink realitásai között. A november elején megszületett döntés értelmében az állam egy kijelölt cégen keresztül fél millió tonna kukoricát vásárol fel 18 ezer forintos tonnánkénti áron. Mivel ennél jóval több nyomja a piacot, a lehetőség igénybevételének szigorú korlátokat szabtak. Így egy termelő többek között 6–500 tonna közötti mennyiséget ajánlhat fel a várhatóan decemberben induló akcióra.

A battonyai gazdaként titulált, és a demonstrációt választó Karsai József szerint – az eddigi raktározási támogatást is beleértve – mindez elégtelen és megkésett intézkedés; a korábban a terményüktől olcsóbban megválók kártalanítására is illene gondolni. A Népszabadság november 14-i, „Válságban a gabonaágazat" című cikkében a MOSZ gabonaválasztmányának megállapításai is egyfajta borúlátó képet és kritikát jelenítenek meg. Eszerint, amennyiben nem élénkül meg a gabonafélék világpiaci kereslete, akkor (az ominózus kukoricafelvásárlás ellenére is) a következő betakarítás idejére lehetetlen 1,5 millió tonna búzától és 3 millió tonna kukoricától külföldön megszabadulni. Mivel az idei bőséges termés harmadára nincs vevő, szerintük összeomolhat az agrártermelés negyedét kitevő gabonaágazat. Ezért szolidárisak a gazdák november végi demonstrációjával. A Népszava aznapi, „Nem egyeztetett az agrártárca" című írásában még az az elem is megjelenik, hogy a MOSZ-os érdekvédők számon kérik az általuk korábban javasolt megoldás meghiúsulását, vagyis a forinterősödés miatti tonnánként kétezer forintos állami kompenzációt. A rászorultsági alapon elbírálandó kukoricafelvásárlással pedig az a gond, hogy mindenki rászorult, hiszen az idén a búzán 20, a kukoricán 50 milliárdot megközelítő a gazdák vesztesége.

A disznónak sem kell

Mint korábban szó volt róla, a sertéstartás felfuttatása sem járható útja a takarmánygabona-készletek lemorzsolásának, mivel máris csökken a sertés átvételi ára. A Magyar Hírlap november 15-iki „Most a disznóbomba ketyeg a mezőgazdaságban" című cikkében ennek okaként a feldolgozott termékek lanyhuló exportlehetőségeit jelölik meg. A terméktanácsi kasszából finanszírozandó élősertés-kivitel élénkítéstől reméli a szakma, hogy az akut probléma rendeződhet. Ugyanakkor az ideit is alulmúló, 2002-re előrevetített 302 forintos irányár nem ad biztonságérzetet a termelőknek, hisz ez az érdekvédők szerint alatta marad az önköltségnek.

Aki a „jövőre drágul a kenyér" címszóval jellemezhető híradásokból azt a következtetést vonná le, hogy ez a termelők számára is többletbevétellel kecsegtet, igencsak téved. Ugyanis a sütőiparosok a 10–12 százalékos drágulásból az energiaárak emelkedését és a minimálbér növelésének terheit kívánják kompenzálni.

Csomagolás

Hogy ne ragadjunk le az alapvető termények és élelmiszerek naturális szintjén, lássuk, mit tartogat a szintén novemberben az országgyűlés elé vitt agrár-törvénycsomag! A „Magyar Mezőgazdaság" lapzártánk idején megjelent szikár összefoglalója csak az FVM-nek az előterjesztésben megfogalmazott célkitűzéseit szedte csokorba. Így deklarálva lett, hogy a kívánatos földbirtok-koncentráció megteremtése és a családi gazdaságok megerősítése adja a vezérfonalat. Az állami szerepvállalást a Nemzeti Földalap létrehozásával, a családi gazdaságok birtokhoz jutási és földbérleti kedvezményezésével kívánják erősíteni. Családi gazdaságként az a legfeljebb 300 hektáros termőföldtulajdon értelmezhető, amelyet az egy háztartásban élő családtagok művelnek. Elővásárlási jog illetné meg őket mind a helyi és állami földeladások, mind a bérbeadások során.

Arról, hogy ezen elképzelések ebben a formában mennyire szolgálják a mezőgazdaság egészének ügyét, igencsak eltérőek a vélemények. E sorok írásakor még azt sem tudni, hogy mikor és milyen módosításokkal követi a törvény az előre felvázolt vonulatot. Ennél konkrétabb „csomag", amely egy szűkebb körben a karácsonyfa alá kerülhet, a megoldás módjában szintén sok vitát kiváltott szövetkezeti üzletrész-kifizetés. Az FVM aktuális közleménye szerint a megyei hivatalaihoz 256 ezer külső üzletrész-felajánlás érkezett, ezek több mint felének meglétét igazolták vissza a szövetkezetek. A megkötött szerződések ellenértékeként 7 milliárd forintot már lehívtak a megyei FVM hivatalok, és a vételárat folyamatosan postázzák a jogosultaknak.

A kézzelfogható jó hírek egyelőre nem sorjáznak, így itt most megállunk. Jó lenne, ha legalább a következő lapszámainkban folytathatnánk a további, pénzt ígérő, biztató fejlemények közzétételét! S ez már felér a boldogabb újév jókívánságával.