Ma ennek akadályai vannak, de azt szinte bárki megteheti, hogy lehetőség szerint minél gyakrabban kiköti vagy elengedi a jószágot egy kis mozgásra, legelésre a kert végébe, vagy a szérűre. Az így tartott tehenek ritkán sántulnak meg, jobban kopik és tisztul a körmük is.

A húsmarhákkal e kérdéssel kapcsolatban kevesebb nehézség adódik. A tejelő teheneket azonban tulajdonosaik nagyrészt az udvarban, vagy még inkább az istállóban tartják egész évben. Nagyobb telepeken is visszatérő jelenség a zsúfoltság és a mozgáshiány. Ez a helyzet nem kedvez a tehenek szabályos ivarzásának, fogamzóképességének sem, de különösen az állatok lábaira van rossz hatással, hiszen a rendszeresen igénybe vett végtagok vér- és tápanyagellátása jobb, mint azoké, amelyek csak a test „alátámasztására" szolgálnak. Egyes szövetkezetekben selejtesként adtak el olyan teheneket, amelyeknek csak kis hibájuk volt, az, hogy bicegtek, mert körmeiket évek óta nem tették rendbe. Egy ilyen tehénnek gyakran az egész hátsó körmét amputálni kell. Ráadásul az utóbbi évtizedekben elterjedt holstein-fríz fajta a magyartarkához képest érzékenyebb is a csülökbetegségekre.

Minden nap ránézni

A sántaság megelőzése az egészséges tehén rendszeres ellenőrzésével és ápolásával kezdődik. Mindez kevesebbe kerül, mint a későbbi gyógyítás. Fontos naponta megfigyelnünk, hogy a tehén hogyan terheli a lábait, vagy hogy miképpen mozog. Vegyük észre, ha állás közben a szokásosnál gyakrabban váltja lábait, vagy hosszabb ideig fekszik, nehezen kel fel. Az ilyenkor észlelt rendellenességet nem szabad elhanyagolni, hanem lehetőleg a tüneteket és a kiváltó okot kell megkeresni. Ha a gazda ellenőrzi a tehén körmeit, az esetek nagy részében maga is kiveheti a beékelődött szeget, követ, vagy eltávolíthatja a berepedt körömrészt. Sokszor azonban a tehenet rögzíteni kell, amire általában körmözőkalodában van megfelelő lehetőség.

Tiszta környezet, óvatos abrakolás

A sántaságra vezető okok között az öröklött hajlam esélye általában nem több mint 15–20%. A tehén lábainak egészségét tehát több mint 80%-ban a tartás, takarmányozás és ápolás befolyásolja. Már utaltunk a mozgás fontosságára, de ugyanilyen lényeges a tiszta istállópadló, a pihenőhely rendszeres almozása, a trágyával nem túlságosan szennyezett karámtalaj, és általában a szárazság, illetve a napfény. Jól tejelő teheneink sántaságának, a talpfekélyek kialakulásának gyakori oka, hogy az ellést követő 1–2 hónapban az állatok nem rendelkeznek megfelelő kondícióval ahhoz, hogy energiaszükségletüket fedezzék, és ezt a hiányt ilyenkor rendszerint takarmánnyal sem tudjuk számukra pótolni. Az energiahiányos állapot gyengíti a teheneknek a különböző betegségekkel szembeni ellenállóképességét. Több, sántasághoz vezető csülökbetegség alakulhat ki ebben a kritikus időszakban. Különösen kerülni kell ilyenkor a túlságosan nagy abrakadagok – a tömegtakarmányok rovására történő – etetését. Ennek ugyanis a bendő erős savasodása a következménye. Ezért az ellést követő hetekben az abrakadagokat csak fokozatosan, napi fél kilogrammonként ajánlatos emelni. A bendősavasodással járó emésztőszervi betegségek szövődményeként a körmök bevérzése, szaruképződési zavar, a szarutok torzulása és talpfekély is előfordulhat. Az így kialakult rendellenességeket sokkal nehezebb megszüntetni, mint megelőzni.

Időszakos csülökápolás és fertőtlenítés

A tehenek, vagy üszők rendszeres körömápolása valójában a gyakran kialakuló csülökbetegségeket megelőző teendő, és évente legalább egyszer, de inkább két alkalommal érdemes elvégezni. A műveletre hagyományosan tavasszal és ősszel, kihajtás előtt és behajtás után került sor. Manapság a legmegfelelőbb körmözési időpontnak a szakemberek a laktáció elejét, az ellést követő második hetet tartják. A körmözés gondos, szakszerű elvégzéséhez főleg két szempontot kell figyelembe venni. Az egyik a körmök szabályozása, a másik a csülkök egészségének ellenőrzése és lehetőség szerinti kezelése.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy többségében a hátsó lábakon keletkeznek olyan betegségek, elváltozások, amelyek sántasághoz vezetnek. Ezért a hátsó csülkök ellenőrzésére gyakrabban van szükség. Ilyenkor nem csak a körmök hosszát, de a talp vastagságát is szabályozzuk, el kell távolítanunk a körömbe ágyazódott köveket. Az elhalt részeket ki kel vágni, majd tehermentesítjük a bevérzett területeket, letisztítjuk a sarkon lévő szakadt szarut és a mély barázdákat. Ellenőrizzük azt is, hogy a csülkök között, vagy a fűkörmök táján van-e bőrgyulladás. Ezt – a gyakori vélekedéssel ellentétben – nem gombák okozzák, hanem különböző baktériumok. Körmözés után ajánlott a tiszta csülköket 5%-os rézgálicos oldatba mártott, puha kefével lemosni. A vizes lemosás túlhígíthatja a fertőtlenítőszert, ezért sok esetben az előzetes, száraz törlés a mosásnál hatékonyabb lehet. Bőrgyulladások gyógyítására használhatunk formalinos oldatot is, ezt azonban lehetőleg ne a zárt istállótérben, hanem a szabadban, és 4%-nál nem töményebb oldatban alkalmazzuk! Vigyázzunk arra, hogy a formalint nem szabad szivárgó, nyílt vagy gyógyuló sebekre juttatni, mert az ilyen sebek felületét nem csak erősen szárítja, hanem roncsolja is. A tehenek sántaságát ezzel a helytelen eljárással gyakran éppen magunk okozzuk.

A formalinos és rézgálicos oldatokat lehetőleg tisztán kell tartani, töménységüket nem tanácsos növelni. Nem szükséges a kétféle fertőtlenítőszert keverni, miután mindkettő külön-külön is megfelelő hatású lehet. Különösen a csülkök sarki részét érdemes fertőtlenítés előtt alaposan letisztítanunk.

Ha az álló tehén mellett csizmánk orrával elöl és hátul óvatosan megérintjük a körmök közötti pártaszélt, a bőrgyulladásos tehén fokozott érzékenységet mutat. Az ilyen tüneteket mutató tehén állás közben egyébként is gyakran váltja, pihenteti érzékeny lábát. A fertőtlenítést ebben az esetekben szintén érdemes elvégezni. Ez napi egy-két alapos csülökfertőtlenítést jelent, legalább 2–3 napon keresztül. A műveletet a fekvő tehénen is el lehet végezni, de az eljárás akkor is hatékony, ha az állat pár percig olyan tálcában áll, amelyben a fertőtlenítőszer szintje eléri a 15 cm-t. A hosszú hónapokig istállózott tehén csülkeit érdemes a leírtak szerint rendszeresen fertőtleníteni. A kihajtott tehénnél erre nincs szükség, mert a fertőtlenítést a száraz környezet és a napfény végzi el.

A tehenek egy másik típusú, fertőző bőrgyulladása szintén gyakran előfordul, mégpedig a csülkök szőrrel borított, szaru fölötti részein, vagy a fűkörmök körül. Ez az előbbinél súlyosabb sántaságot okoz, és a formalinos vagy rézgálicos fertőtlenítőszerek nem elég hatékonyak a megszüntetéséhez. A nyílt, gyulladásos foltok száraz ruhával való tisztításuk után helyileg jól kezelhetők Aureomycin spray segítségével. Az ilyen helyi kezelést ajánlatos rendszeresen, naponta, egy héten keresztül megismételni. A szennyezett vagy vizes felületekre fújt gyógyszer viszont hatástalan.

A bevérzett vagy csavarodott körmök szabályozása során különös gondot kell fordítani a túlterhelt körömrészek tehermentesítésére. Óvatosan kell bánnunk a sérült, gyulladt körmök kötözésével. A kötés főként akkor előnyös hatású, ha a gyógyszert a szükséges felületen tartja, és megvédi a sebet a szennyeződéstől. Hátrányos akkor, ha a napokig fennmaradt kötés alatt a seb elszennyeződik. Ilyenkor a levegőtlen, párás környezet elősegíti a fertőző baktériumok elszaporodását. A száraz, tiszta pihenőhely és a nem sáros, szabad levegős mozgástér sokszor előnyösen gyógyítja a jól kezelt csülöksérüléseket, gyulladásokat akkor is, ha azokat nem kötjük be.

Sokszor nem sikerül elkerülnünk a súlyosabb, a csülök belső részeit érintő gyulladást, amit régen panariciumnak is neveztek. Ez a rendellenesség körmözéssel nem gyógyítható meg. A tünetek mindig a fűkörmök alatti puha pártaszél enyhe duzzadásával kezdődnek. Ez a betegség az állat számára nagyon fájdalmas, és súlyos sántasághoz vezet. Ilyenkor gyors állatorvosi beavatkozásra van szükség, ami többnyire gyulladáscsökkentő injekciós kezelést jelent, ezzel a kór súlyos szövődményei is megelőzhetők. A körmök felett körben duzzadt, érzékeny csülök elhanyagolt gyulladás eredménye, ami a tehén étvágytalanságához, csökkent mozgásképességéhez, súlyveszteséghez és hamarosan tejveszteséghez is vezet. Ez utóbbi a naponta termelt tej 15–20%-át is meghaladhatja.

A sántaság szövődményeként gyakran számolnunk kell a szaporodási folyamatok zavaraival. Az esetek jelentős részében azonban ezeket a veszteségeket a jó tartási körülmények biztosításával, a gondos, megelőző csülökápolással és a tehén igényeit jobban közelítő takarmányozással jó eséllyel elkerülhetjük.