Gere Tibor professzor a Szent István Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára, a MTA doktora több külföldi tudományos szervezetnek, így az Orosz Tudományos Akadémiának is tagja. Vele beszélgettünk az orosz állattenyésztésről, a lehetséges kapcsolódási pontokról.

– A kilencvenes évek első hét évében Oroszország GDP-je 40%-kal, ezen belül a mezőgazdaság kibocsátása ugyancsak 40%-kal csökkent. Miképpen mutatkozott meg ez a példátlan mértékű gazdasági visszaesés az orosz állattenyésztésben?

– Az orosz állattenyésztés a hazaihoz hasonló krízisen ment át, de a válság mélysége és méretei egészen mások voltak. Amíg itthon az egy tehénre jutó tejtermelés mennyisége az elmúlt tíz évben nőtt, addig Oroszországban nem csak az állatállomány létszáma csökkent, de a hozamok is visszaestek. Az elmúlt időszakban az orosz állatállomány nagysága átlagosan 50%-kal csökkent, ezen belül a szarvasmarha- 32, a sertés- 57, a juh- és kecske- 75, a baromfiállomány nagysága pedig 48%-kal kisebb a korábbihoz képest. Az egy tehénre jutó éves tejhozam a mélypontot jelentő 1998-as évben 1800 liter volt. A vágóállat-előállítás alacsony színvonalára jellemző, hogy a hízómarhák vágósúlya átlagosan 277, a sertéseké 76, a juhok vágáskori testtömege 31 kg. A hízósertések esetében a napi testtömeg-gyarapodás országosan 187, a hízómarháknál 333 g-t tesz ki.

Visszaszorultak, sőt eltűntek az eredeti, őshonos fajták, mint a jaroszlavi, holmogori, vörös sztyeppi, vörös gorbátovi szarvasmarha, a romanov juhfajta. Olyan helyzet állt elő, hogy a nagy szaporaságú romanov regenerálását külföldről vásárolt állománnyal voltak kénytelenek megoldani. A legdrámaibb visszaesés a húsmarhaágazatban történt, amelynek következtében Oroszország évente jelentős mennyiségű húsimportra szorul. Kevesebb megrázkódtatással vészelte át a rendszerváltást a baromfiágazat, hiszen itt a termelés-felvásárlás-feldolgozás kapcsolata kisebb mértékben sérült. A hazai piacukra történő brojlertermelés 75%-át saját hibridekkel biztosítják.

– Mely tényezők okolhatók leginkább a termelés visszaeséséért?

– Három ilyen tényezőt emelek ki, amelyek egymással is összefüggnek. Az első a krónikus takarmányhiány, s ezen belül is az abraktakarmányok hiánya. A második ok az, hogy a nagy termelőegységek és a korábbi integrációk szétestek, a megmaradtak is csak mintegy 30%-os kapacitással működnek. A harmadik, legjelentősebb tényező a tőkehiány, amely miatt a beruházások, fejlesztések, korszerűsítések elmaradtak.

– 1990 és 1997 között az élelmiszeripari termelés kevesebb mint a felére csökkent. Mit jelent ez a lakosság életszínvonalának változásában, illetve Oroszország élelmiszerimportjának alakulásában?

– Oroszországban az egy főre jutó tejfogyasztás 200 kg, ami meghaladja a 140 kg körüli jelenlegi magyar átlagot. A viszonylag magas érték abból is adódik, hogy az orosz konyha vajjal főz. A húspiaci helyzetre jellemző, hogy a lakosság nagy hányada nem képes megvásárolni a táplálkozás-élettanilag indokolt húsmennyiséget. Az egy főre jutó húsfogyasztás tekintetében, ami 48 kg/év, Európában az utolsók között van az ország. Oroszország 2000-ben 980 ezer tonna „vörös húst" importált 1,2 dollár/kg-os áron akkor, amikor az USA belföldi piacán a marhahús 5, a sertéshús 3,5–4 dollárba kerül kilogrammonként. Ez azt is jelenti, hogy a nyugat-európai országok a kilogrammonkénti 3 dolláros árkülönbözetet figyelembe véve évente körülbelül 3 milliárd dollár szubvenciót költenek az orosz húspiac dömpingárakkal történő meghódítására. Oroszországnak a húsmarhaágazatot kellene erőteljesen fejlesztenie, hiszen 80 millió hektár rét- és legelőterülettel rendelkezik, és mintegy 20 millió hektár a parlagon hagyott földterület. Ezek a területek mintegy 25 millió húsmarhát lennének képesek eltartani. A húsmarhatenyésztést szolgáló hasonló ökológiai potenciállal Európa többi országa együttvéve sem rendelkezik.

– Oroszország az idén várhatóan 5%-ot meghaladó gazdasági növekedést ér el. Érezhető-e az általános gazdasági növekedés az orosz állattenyésztésben akkor, amikor tudjuk, hogy ez a teljesítmény a „szovjet korszak" gazdasági teljesítményének csak 70%-a?

– Az országban az állatállomány csökkenése megállt, és a fellendülés jelei mutatkoznak. Mintegy 2–4%-kal javultak a hozamok a húságazatban, az egy tehénre jutó éves tejtermelés a már említett 1998-as évi 1800 literről 2430 literre nőtt, igaz, még így is elmarad a tíz évvel ezelőtti 3000 literes termeléstől. Felülről szervezve mintegy 300 ezer farmergazdaságot hoztak létre, ezeket gazdaságilag is próbálják támogatni. Egy-két év alatt mintegy 50 ezer ment tönkre, tőke-, szakismeret- és a tapasztalat hiánya miatt. A farmergazdaságok gazdasági súlya nem jelentős, az összes árutermelésnek hozzávetőlegesen két százalékát adják. Az egyébként európai szintű felkészültséggel rendelkező orosz szakemberek célul tűzték ki a nagyobb termelőegységek felélesztését, a belső piac védelmét, a termelők érdekeinek erősítését, a keletkező nyereség igazságosabb felosztását és a banki szféra fokozottabb bevonását. Várják a magyar befektetőket is. Érdekességként említem meg, hogy tárgyalópartnereim a bartel-kereskedelem lehetőségével nem kívánnak élni, szerintük ugyanis ez a típusú gazdasági kapcsolat leginkább az adók és a jövedelmet elrejtésére alkalmas.

– Ön szerint melyek azok a hazai állattenyésztési ágazatok, amelyek érdekelhetik az orosz piacot, esetleg melyek azok a magyar cégek, amelyeknek érdemes nekirugaszkodniuk az orosz piacnak?

– Az orosz szakemberek között jól ismertek a magyar állattenyésztési eredmények. A piacra jutáshoz áldoznunk kell, megfelelő kapcsolatépítés és marketing nélkül a visszakerülés nem lehetséges. Félő, hogy ha az orosz gazdaság fellendülő időszakában ezt elmulasztjuk, ezek a lehetőségek hosszú időre bezárulnak előttünk. A dömpingárakkal ugyanakkor nem tudunk versenyezni. Véleményem szerint az orosz piacra történő bekerülésre elsősorban az integrált termelési rendszereknek van esélyük, ezek közül is elsősorban azoknak, amelyek a sertés-, a baromfitenyésztés és a tejtermelés területén valóban európai szintűek. Figyelemmel kell kísérnünk a tervbe vett húsmarhaprogram megvalósításának esélyeit is, ennek tényleges elindulása esetén további exportlehetőségeink adódhatnak.