Mint előző cikkeinkből kitűnt, nem ez az árbiztosítás lényege. De: mégsem mindegy, hogy alakul a pozíciónk, és tudjuk-e finanszírozni a fedezeti ügyletből esetlegesen keletkező veszteségeket (amit a normál kereskedési menetben fogunk majd visszakeresni), azaz tudjuk-e fizetni a biztosítási díját az autónknak, vagy anélkül vagyunk kénytelenek közlekedni (és kockáztatni…). Ha nem tudjuk finanszírozni az átmenetileg képződő tőzsdei árfolyamveszteséget, akkor lehet, hogy – likviditási okokból – egyébként jónak ígérkező fedezeti ügyletből is kénytelenek vagyunk menet közben kiszállni, pedig könynyen elképzelhető, hogy a lejáratkor még lehet, hogy nagyon is megérte volna tartani a pozíciónkat. Ennek a pénzügyi szituációnak a kivédésére született meg a hetvenes évek közepén a világ vezető tőzsdéin az opciós ügylet, amelynek megkötésére immár 4 éve a Budapesti Árutőzsde is kiváló lehetőségeket kínál.

Mi is röviden értelmezve az opció lényege? Az opció jogot biztosít az opció vevőjének (kedvezményezett, jogosult) arra, hogy az opció eladójától (kiíró, kötelezett) egy meghatározott mennyiségű határidős kontraktust (tőzsdei terméket, pl. szeptemberi szállítású búzát, vagy novemberi kukoricát) egy előre rögzített áron (küszöbár, lehívási, vagy érvényesítési ár), egy előre meghatározott időpontig (lejárat) megvegyen (call opció, vételi jog), vagy eladjon (put opció, eladási jog). Az opció vevője ezért a jogért egy előre kialkudott árat (opciós díj, prémium) fizet az opció kiírójának.

Miért jó az opció és mikor használjuk?

Az opciós piacot akkor célszerű igénybe venni, amikor a jövőre vonatkozó kilátások több bizonytalansági tényezőt rejtenek, nem egyértelműek a trendek, és a piaci pozíciók bármelyik irányban elmozdulhatnak.

Amikor még nem tudjuk, hogy mikor a legelőnyösebb a piacra lépés (amikor a piacon például áremelkedést várunk), de a nem kívánt események ellen (ilyen az áresés) viszont védekezni kívánunk.

Az opció előnyei az opció vevője számára:

– Az opció vevőjének nem kell esetleges veszteség esetén tőzsdei árkülönbözetet finanszírozni, az árbiztosítási ügylet a legkisebb tőkelekötéssel (ez gyakorlatilag csak üzletkötési költség és opciós díj) megvalósítható.

– Nem kell tőzsdei alapletétet (kauciót) letennie az üzletkötéshez.

– Akkor léphet a piacra, amikor az számára a legelőnyösebb, azaz akkor keltheti életre az adott határidőn belül a jogát (s lehet belőle valóságos határidős pozíció), amikor a piaci szituáció visszaigazolja előzetes várakozásait. (Feltéve persze, ha ez a kedvező helyzet az idő múlásával valóban be is következik.)

– Aki opciós jogot szerez, az nem vállal kötelezettséget, s megszerzett jogával akkor él, ha az neki megfelel (amikor a piaci viszonyok igénylik). Természetesen a jog megszerzéséért díjat kell fizetnie a jog átengedőjének, azaz a kötelezettséget vállalónak. Az opciós díj kifizetése a jogosult egyetlen kötelezettsége, de azt az ügyletkötést megelőzően (a határidős ügylet alapletétjéhez hasonlóan) előre le kell tenni.

Mi a helyzet a kötelezettel? Nos, az opció kötelezettje nem bújhat ki vállalt kötelezettsége alól arra hivatkozva, hogy az ár számára kedvezőtlen alakulása esetén ő nem akarna teljesíteni. Aki opciót kiír, annak számára a legfőbb és csaknem egyetlen előny az opciós díj, azaz prémiumot kap, amiért vállalja a rizikót. De ha lehívják rajta az üzletet, az valószínűleg nem kedvező a számára, akármekkora veszteség is érheti. De ne felejtsünk el két fontos momentumot. A megszerzett, illetve eladott opcióval is lehet kereskedni: aki eladott egy opciót, az ugyanolyan határidőre és küszöbár mellett, esetleg persze más opciós díjjal, de vehet is egy opciót, így tudja magának biztosítani a kötelezettség alóli „kibúvót", de így már neki kell opciós díjat fizetnie. A másik mozzanat, hogy az opciós ügylet is egyfajta árbiztosítási ügylet, tehát annak a valószínűsége, hogy valakin lehívnak egy opciót (azaz teljesítenie kell vállalt kötelezettségét) jóval kisebb, mint annak, hogy a prémiumot zsebre vágja, és nem kell teljesítenie, ugyanis a lejáratig nincs olyan piaci helyzet. Ezért a felkészültebb termelők és felhasználók sikerrel beépíthetik üzleti stratégiájukba az opció kötelezetti oldalát is.

Az opció típusai: call opció – vételi jog és put opció – eladási jog.

Az opció osztálya a határidőt határozza meg, például 2001 decemberét. A lejárati határidő az opció maximális élettartalmát határozza meg, de nem feltétlenül azonos a lehívás időpontjával. A lejárati határidő egyébként a lehívás utolsó időpontja is. (A tőzsdei szabályok szerint az opciók utolsó lehívási lehetősége a határidőt (amelyik hónapi szállítású árura szól az üzlet) megelőző hónap első szerdája, 13 óráig.

Mikor hívható le az opció? Az ún. európai opció csak a lejárat napján, míg az úgynevezett amerikai opció a lejárat napjáig bármikor. A BÁT-on amerikai opciók köttetnek.

Az opciók rendje: az azonos küszöbárral rendelkező opciók azonos rendbe tartoznak.

Kik vesznek opciót és miért?

Egy call opció vásárlása áremelkedést váró álláspontot tükröz. Az opció vevője abban bízik – vagy attól tart –, hogy az árak jelentősen emelkednek, ezáltal az általa kiválasztott küszöbáron (amilyen árszinten az ügyletet eredetileg megkötötték) az opció lejártakor (vagy lehívásakor) az éppen aktuális árszint mellett profitot realizálhat, amely spekulációs nyereséget vagy a piacra áthárított kockázatból adódóan „veszteség-mérséklő hatású kártérítést" jelent.

Call opciót általában a nemkívánatos áremelkedés ellen védekező felhasználók és kereskedők, valamint a spekulánsok vesznek. Call opciót – árbiztosító stratégiaként – termelők, valamint áresésben bízó spekulánsok adnak.

A put opció vevőjét egy adott árszinten való eladásra jogosítja fel megszerzett joga, ami alapvetően áresésre való várakozást, illetve a nemkívánatos áresés elleni védekezést fejezi ki. Put opciót általában a termelők és kereskedők vesznek, illetve a felhasználók és az áremelkedésben bízó spekulánsok adnak.

Fontos: az opció jogot biztosít vevőjének, de nem jelent kötelezettséget (csak az opciós díj megfizetését). Az opciót vevője csak akkor hívja le – akkor él jogával –, ha annak közgazdasági tartalma pozitív (van belső értéke). Általában azonban igaz, hogy csak olyan opcióval kereskednek, amely vásárlásakor még nem rendelkezik belső értékkel.

Küszöbár: az opciós szerződésekben előre rögzített ár, amelyen a teljesítés történik lehívás esetén. A tőzsdéken szabványosított opciókkal kereskednek, a küszöbárak a piaci ártól felfelé és lefelé maximálisan 3000 Ft-tal térhetnek el, 1000 Ft-os ugrásokkal.

Lehívás: a jogosultnak azon intézkedése, amikor a számára kedvező piaci ármozgások esetén él az opcióban rejlő jogával, és érvényesíti azt. Egy opció a lejárati időn belül bármikor lehívható (amerikai), azt követően már nem.